Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-04-14 / 15. szám

adó érveit az értekezlet magáévá teszi, az országos lelkészi egyesület eszméjét elfogadja. Az értekezlet azután Péter Mihály és Sütő Kálmán lelkészeket választotta meg és küldötte ki a Budapesten tartandó országos lelkészi kongresszusra. Második tárgya volt a lelkészértekezletnek Hubay Bertalan azon indítványa, hogy mondassék ki, miszerint a szorosan vett theologiai tudományokból is tartassanak az értekezleten felolvasások, még pedig oly módon, hogy az értekezlet jelölje ki a tárgyat, s azzal egy tagot bízzon meg. Az értekezlet az indítványt nem tette magáévá, mert a mi lelkészértekezletünk inkább a cura pastoralis és a társadalmi kérdések területén szeretne és akar ismozogni. Harmadik tárgyul volt kitűzve azon, a tiszáninneni egyházkerület által az egyházmegyékhez véleményezés végett áttett kérdés, hogy a Bocskay-emlékre begyűlt pénzek mire volnának legezélszerűbben fordíthatók? Alólirott indítványára kimondotta a lelkészértekezlet, hogy ha mind az öt egyházkerületből begyűlt pénzek együtt kezeltetnének, akkor leghelyesebb volna s legméltóbb Bocskay emlékéhez, ha ezen tőke kamataiból évről-évre a Prot. írod. Társaság kiadásában megjelenő népies kiadások előállítási költségei fedeztetnének, ha pedig tiszáninneni egyházkerületünk maga kezelné a területén összeszedett pénzösszeget, azon esetben a tőkének a kamatait évrőlévre egy oly egyháznak adnánk ki, a hol a reversalisstatisztika a legszomorúbb képet mutatja, és a kiutalt pénzekből imakönyveket, prot. szellemű iratokat vennének és osztanának ki a gyülekezeti tagok között. Más, de kevésbbé fontos ügyekkel is foglalkozott a lelkészértekezlet. Délután a közgyűlést előkészítő ülés volt. Másnap tartatott meg az egyházmegyei közgyűlés a lelkészlakon levő tanácsteremben, Dókus Ernő gondnok és Hutka József elnöklete alatt; ezelőtt a-zonban istentiszteleten voltunk. Dókus Ernő gondnok rövid üdvözlő beszéde és a szokásos megalakulás után Dókus László tanácsbíró tette le a hivatalos esküt, kit a világi főjegyzői székből emelt a közbizalom a tanácsbirói állásba. Székét szép beszéddel foglalta el. Ezután az esperes olvasta fel jelentését, mely hű képe az egyházmegye legközelebbi történetének. Jegyzőkönyvbe foglaltatik. E jelentés szerint az egyházmegyében oly tünetek, a melyek aggodalomra adnának okot, elő nem fordultak, sőt inkább a lelkészek, tanítók buzgón végzik hivatalukat ; a hitélet, szemben a sok helyt tapasztalható közönyösséggel, elég szép képet mutat, a minek oka abban is rejlik bizonyára, hogy az idegen nyelvű és más felekezetűek közé ékelt lelkek, a tapasztalt nyomás folytán inkább megőrzik rugalmasságukat, öntudatukat. A hitélet a buzgó templomlátogatásban, az adakozásokban és építkezésekben nyilatkozik. 10 év lefolyása alatt alig van oly egyházközség, melyben templom, iskola vagy paplak nem épült volna. Sőt legtöbb olyan, a melyekben az összes épületek újonta emeltettek fel. Meleg szavakkal emlékezett meg az esperes az elhunyt Hegedűs Sándorról. Özvegyéhez részvétiratot fog intézni egyházmegyénk. Úgyszintén Tisza Istvánt, dunántúli főgondnokká történt megválasztatása alkalmából, szívből üdvözli. Forró köszönetet szavaztunk Fejes István sátoraljaújhelyi lelkész, tb. esperesnek, a ki nagy és értékes könyvtára theologiai irányú műveit a sátoraljaújhelyi lelkészi könyvtár részére ajánlotta oda. Ezek után kezdetét vette az egyes egyházak ügyeinek tárgyalása. A ki ismeri egyházmegyénk életét, az jól tudja, hogy oly belkörű dolgok ezek, melyek a távolabbiakat, mint a kik közé tartoznak e lapok olvasói is, nem igen érdekelhetik. Azért azon hitben élek, hogy ezeket bátorsággal mellőzhetem. Csak annyit jegyzek még meg, hogy a körülbelül 50 pontból álló tárgysorozat aránylag gyors letárgyalásának a szabatos és pontos előkészítésen kívül az volt az egyik főoka, hogy — a mi ugyan kevés helyen lehet így — az egyházmegyei gondnok a gyűlés előtt minden aktát áttanulmányozott, minden tárgyról világos áttekintéssel bírt, a mely körülmény természetesen rendkívüli módon megkönnyítette a tárgyalást és az új gondnok iránti, különben is általános rokonszenvet még mélyebbé tette. Délben közebéd volt, melyet Dókus Ernő gondnok adott az egyházmegyei közönség részére. Péter Mihály, papi főjegyző. Közalapi egyszersmindenkori segélyek. I. Dunamellék. Újpest 1200, Szánk 1000, Gödöllő 600, Pócsvárad 500, Vértes-Acsa 400, összesen 3700 korona. II. Dunántúl. Kisláng 1200, Dáka 1000, Hajmáskér 600, Rátót 500, Nagypeszek 100, Felső-Alsó-Várad 200, Rinyaszentkirály 100, Somogyhatvan 100, Gige 200, Csertő 100, Dunamocs 100, Sáregres 200, Szombatfa 100, Mezőlak 100, Héregh 100, Naszály 150, Kisbér 100, Bana 200, összesen 5150 korona. III. Tiszáninnen. Ungvár 1200, Rakacza-Szend 1000, Borsod-Geszt 600, Barka 500, Nagybózsva 200, Tarcza-Vajkócz 100, Karcsa 200, Tarczal 200, Nagybári 200, Nagyráska 100, Páskaháza 200, Alsószuha 200, Zádorháza 200, Szirénfalva 300, összesen 5200 korona. IV. Tiszántúl. Remete 1200, Martinka 1000, Felsőfalu 600, Báka 500, Szolvva 500, Gut 100, Tivadar 300, Csetfalva 100, Fugyivásárhely 200, Jéke 200, Tiszaigar 300, Kaplony 100, Papos 100, Csécse 100, Géberjén 100, Gyügye 100, Hermánszeg 100, Komlódtótfalu 100, Szamosbecs 100, Ura 100, összesen 5900 korona.