Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1907-04-14 / 15. szám

V. Erdély. Nagysomkút 1200, Noszoly 1000, Lecsmér 600, Marossolymos 500, Marosillye 60, Karácsonfalva 100, Rákösd 60, Gerezsd 100. M.-Gyerőmonostor 100, Magyarókerek 60, Magyarfodorháza 60, Somlyóújlak 100, Pánczélcseh 100, Komlód 100, Unoka 200, Szászludvég 100, Rigmány 200, Csóka 100, Fintaháza 80, Szentsimon 60, Nyárádszentimre 60, Gógán 60, Maroscsapó 100, Mikefalva 60, Szászvessződ 100, Mihályfalva 60, Dombos 100, Árvátfalva 100, Ábrányfalva 60- F.-Boldogfalva 100, Szentlászló 60, Kőröspatak 100, Orbai-Telek 100, Karatna 60, összesen 6000 korona. Ezeken felül Gyergyó-Borszék, mint fürdőhely, imaházépítésre kapott az 1907—1909. évekre 200 -200, összesen 600 koronát. KÜLFÖLD. Az amerikai magyar ref. egyházak jövője. Az „Amerikai Reformátusok Lapja" f. évi első számában „Új esztendő" bevezető czikkében foglalkozik az amerikai magyar reformátusoknak a hazai egyházhoz csatlakozása kérdésével, mintegy alkalmat adva e kérdéshez hozzászólásra másoknak is. Én is bátorságot veszek magamnak, hogy emez aktuális kérdéshez, úgyis mint volt amerikai, úgyis mint hazai lelkész hozzászólhassak. Ismeretes, nemcsak az amerikai, hanem a hazai egyházi és világi sajtó előtt is az az áldatlan harcz, a mely odaát, az oczeánon túl boldogulásukat kereső reform, magyar honfitársaink között évek óta dúl, a mely testvérharcz romboló hatással van a hitéletre, midőn az egy czélra törekvő erőket szétforgácsolva, a magyar református nevezet szégyenére egymás megsemmisítésére törekesznek, s az egyik Kéfásénak, a másik Pálénak vallja magát, holott pedig az összetartásra odakünt is oly nagy szüksége volna a magyarnak; egynek kellene lenni a haza-, faj- és hitrokoni szeretetben. Tudvalevő dolog ezen lap olvasói előtt, hogy magyarországi egyetemes egyházunk, az odakünt dúló testvérharczról értesülve, s az amerikai magyar reform, lelkészeknek egy már korábbi kérelmét teljesítve s ki akarva terjeszteni reájuk is atyai gondoskodó szeretetét, az ellentétek kiegyenlítése czeljából elküldötte követeit, legelsőben is gróf Dégenfeld József tiszántúli egyházkerületi főgondnok, majd a pápai ref. theol. akadémia tanára, dr. Antal Géza, és legközelebb Bede László máramarosszigeti főgimn. vallástanár személyében, azzal a szeretetteljes izenettel, hogy fogadják el az édes anyának feléjök nyújtott kezét; hogy ne mondják azután magukat sem Kéfásénak, sem Pálénak, hanem legyenek egyek, a magyarországi reform, egyházé, mint a kinek szárnyai alól bocsáttattak ki az élet utaira. Voltak, a kik a hívó szót szívesen vették és a feléjök nyújtott kezet elfogadva, ma már ismét ahhoz a testhez tartoznak, a melyről leszakadtak. De fájdalom, vannak és pedig a nagy rész, a kik nem hallgatva meg a hazai egyház hívó szózatát: idegen misszió szolgálatába állottak. Hiába, a hazai egyház legmesszebb menő áldozata daczára, olyan megoldási módot még nem sikerült találni, a mely a nem csatlakozottakat jobb meggyőződésre birva, egy zászló alá sorakoztatná. És mi lehet a valódi ok, a mely lehetetlenné teszi ezt? Ebben a tekintetben eltérők a vélemények. Hivatkoznak a hálára, mellyel tartoznak a régebben segítő amerikai egyháznak. Igaz, hogy a hála legszebb virága az emberi szívnek ; dehát azok a nem csatlakozott, hazai készültségű lelkészek, felszenteltetésük alkalmával nem kötelezték-e magukat a hazai anyaszentegyház szolgálatára ? Szent esküvéssel kötelezték, de azt képesek most megszegni, csekélyes önző érdekekből, személyes okokból. Mert hát tulajdonképen az egész be nem csatlakozásnak ez az egyedüli rugója. Az a sokat hangoztatott hála, az amerikai állami törvényekre hivatkozás, mind háttérbe szorulnak. A mikor hazafias, nemzeti czélról van szó, akkor a személyi érdekeknek háttérbe kellene szorulniok. S nem elszomorító-e, hogy azok a hazai theologiát végzett lelkészek a legdühösebb ellenségei a hazai anyaegyház által megindított mozgalomnak V Különösen a presbiterián misszió alatt működők azok, a kik készek Ezsauként egy tál lencséért eladni elsőszülöttségi jogukat. És ha ez még sokáig így tart, az amerikai magyar reformátusság sírja meg lesz ásva az ilyen presbiteriánussá lett papok kezei által; mert az a megtévesztett, félrevezetett nép képes lesz árúba bocsátani lelkiismeretét, hitét, azért, hogy az egyház fentartására ne kelljen áldoznia. De messze is tértem tulajdonképeni tárgyamtól, mivel nem az a szándékom, hogy a csatlakozás elcsépelt kérdésével pro avagy kontra foglalkozzam ; csupán csak egy dologra akarok kiterjeszkedni : Kalassay pittsburgi lelkész azon terveire, a melyeket az „Amerikai Reformátusok Lapjá"-ban felszínre hozott Első tervezésében az az eszme, hogy a mostani két egyházmegye olvadjon össze, dicsérendő, mert ez már egy lépés volna a békés együttműködéshez, s az sem lehetetlen, hogy ezáltal egy magyar egyházkerületet lehetne szervezni. De azt már részemről nem tartanám egészséges dolognak, hogy „jogilag a magyar egyházhoz tartozzék, de ennek a jognak gyakorlását engedje a Reformed Church in the U. S.-nek, ós ez az egyházkerület évről-évre jelentést tegyen a konventnek s három évenként a Reformed Church generál synodjának és azután ez az egyházkerület a konvent ós generál synod által megerősített törvények szerint kormányoztassék". Hát ezt én lehetetlenségnek tartom, mert egy nyereggel két lovat ülni nagyon bajos, s ez nem volna czélra vezető dolog. Ha magyarok vagyunk és azok akarunk tovább is maradni és pedig magyar reformátusok: akkor legyünk igazi magyar reformátusok s ne tűrjünk semmiféle idegen beavatkozást. Igaza