Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1904 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1904-06-05 / 23. szám

lat mellett elfoglalt álláspontját helyesli és érette köszö­netet szavaz. A második felolvasó Kiss Ernő pápai főgimn. tanár volt, a ki Veszprémmegye kálvinista népének életéről, szokásairól és bűneiről szólott igen érdekesen, helyen­ként pedig igen elszomorítóan. A szép felolvasásért köszönetünket nyilvánítva, be is fejeztük az első napi ülést, hogy a zöld asztalt a Griff-szálloda testi javakkal kináló fehér asztalával cserél­jük fel. Ide sereglettünk össze díszebédre, mint a kollé­gium vendégei, s részesei lettünk annyi jónak, hogy szinte alig voltunk képesek elhordozni. Jó volt az ebéd; de még jobbak voltak a borok, a melyekkel Pápa város előkelő szőlősgazdái vendégeltek meg a híres Somló -hegy szőleiből. A szíves vendégszeretet, a mely körül­ölelt bennünket és a kitűnő borok nem csoda, ha lelkes, emelkedett hangulatot teremtettek, a mely egymásután hozta elő virágait a szép felköszöntők alakjában. Ezek­nek során Hegedűs Sándor a királyt, Antal Gábor a ven­dégeket, Dóczi Imre az egyházkerület elnökségét, Mészáros Károly polgármester az egyesületet, Kincs Gyula a fő­ispánt, dr. Nagy Zsigmond Gyurátz Ferenczet, Oyurátz Ferencz az egyesületet, dr. Antal Géza Beöthy Zsoltot, Molnár Sándor Pápa városát, S. Szabó József a pápai főiskolát, Fogarassy Albert a rendező bizottságot, majd ismét Sült Józsefet, dr. Beöthy Zsolt az egyesületet, Benkó Imre Hegedűs Lorándot, Hegedűs Lóránt a más felekezetek jelenvolt képviselőit éltették. Dóczi Imre elnök indítványára a közgyűlés sürgönyileg üdvözölte Berzeviczy kultuszminisztert. A lelkes hangulatban lefolyt ebéd csak úgy öt óra felé ért véget, a mikor a társaság csoportok­ban a város nevezetességeinek megtekintésére indult, a szíves pápai kollegák kalauzolása mellett. Este a pápai ref. nőegyesület rendezett az egyesület tiszteletére szépen sikerült estélyt és tánczmulatságot, a mely különösen a szép számmal megjelent vidéki tanárnéknak és tanár leányoknak adott kedves élvezetet. Másnap reggel 8 órakor folytatódott a gyűlés, a melyen az egyesület folyó ügyei és a választmány indít­ványai nyertek elintézést. Felolvasást Fogarassy Albert nagyenyedi főgimnáziumi tanár tartott, a gimnáziumnak az élethez való viszonyáról. Gyűlésünk, Dóczi Imre elnöknek a pápaiakkal szemben tolmácsolt hálás köszönetnyilvánításával délelőtt 11 órakor ért véget. Gyűlés után pedig a kollégium konviktusában várt reánk egy rövid, de tartalmas ma­gyaros ebéd, a melynek végeztével, Isten áldását kérve a sok vihart látott, de poraiból megélemedett pápai főiskolára, Pápa városára és szives házigazdáinkra, útra keltünk a magyar tengernek, a kies Balatonnak és kör­nyékének meglátogatására. Hamar István. A Nagypénteki Református Társaság Erzsébetházáról. (Igazgatói jelentós a közgyűlésnek) M. t. Közgyűlés. Jó Istenünk kegyelméből meg­kezdte e nemes Társaság a második évtized munkáját is. A mult hálával, a jövő szép reményekkel tölti be szívünket. Sok munka, sok küzdelem volt e társaság vezetőinek az osztályrésze a múltban és e munka, e küzdelem még nagyobbodott a most lefolyt esztendőben; de még nagyobbá fog lenni a jövőben, mert a munkatér folyton nagyobbá lesz, munkánk eszközei egyre szaporod­nak s a tér és eszközök növekedésével lépést tart a munka is. És ez csak örömünkre szolgálhat, mert azt mutatja, hogy az Úr a kevesen hívnek talált s mind többre bíz ezután bennünket, s a ki nagy czélt akar elérni, szép sikert, nagy eredményt akar fölmutatni, sokat kell annak harczolni. Már pedig mi nagy czélt tűztünk ki s az Úr segítségével eredményeket is akarunk föl­mutatni. A czél felé igyekeztünk, a midőn a jövő biztosítása czéljából az anyagiakban igyekeztünk erősödni, mert ez az anyagiak jövőre való biztosítása egyik főfeltétele a czél elérésének. Munkánk kiterjed immár nemcsak intézetünk növendékeire, hanem a közelben lakó állami és fővárosi alkalmazottak gyermekeire is. Iskolánkba jártak gyer­mekek a mult évben a vasúti állomásról, az állami szőlő-és gyömölcsfa-telepről és a kamaraerdőből. A felnőttek s szülők közül pedig mindig szép számmmal látogatták Isten dicsőségére s intézetünk szellemi életének ápolására tartott vallásos összejöveteleinket, melyeken lelki épülést vehet bármely felekezethez tartozó buzgó keresztyén, száműzetvén ez összejövetelekről a felekezeti ellentétek, levén minden mindenekben az Úr, ki előtt nincs sem zsidó, sem görög, sem szolga, sem szabados. így társa­ságunk ez úton mintegy missziót is teljesít; de megvan ennek a jótékony hatása növendékeinkre is, látva, hogy mi nem vagyunk a világtól elzárva, sőt egy kis kör szellemi életének vagyunk központja s a felnőttek jó példája, istenfélelme, irántunk való érdeklődése sem téveszti el jótékony befolyását. A körüllakó református hívek lelki gondozását (konfirmáczióra való előkészítést, temetést stb.) az illetékes lelkész úrral egyetértve szin­tén fölvettük. Növendékeink száma jelenleg 52. Ezek között van 29 fiú és 23 leány. Vallásra nézve van 32 ev. reform., 2 evangelikus, 20 római kath. és 2 izraelita. A refor­mátus növendékek közül a mult évben konfirmáltatott 5 és 1 bejáró növendék. A r. kath. felekezetű növendékek vallásos tanítását heti 2 órán Némethy Ernő h. plébános végezte s végzi jelenleg is nagy hűséggel és odaadással. A társaság tagjai közül időről-időre többen föl­keresték intézetünket s mindent átnézvén, szívesek voltak jó tanácsaikkal, útbaigazításaikkal bennünket is támogatni. Az elméleti iskolai oktatást is lehetőleg a gyakor­lattal kötöttük össze s iskolánk a tanfelügyelői látogatás alkalmával, a nagys. királyi tanfelügyelő úrnak nemcsak megelégedését, de dicséretét is kiérdemelte. Tanulás, munka és szórakozás egymást váltják. A napot imával kezdjük s imával végezzük. A mult évben már annyira jutottunk, hogy nagyobb növendékeink közül egy fiú gimnáziumi tanuló, a másik pedig intézetünkben kertész lett. Három leány pedig a konyhán s mosásnál foglalkozik. A fiúk meglehetős haladást tettek a kosár­fonásban, sokat segédkeztek a kerti és mezei munkában, mint a krumpli-, kukoricza- stb. vetés, erejökhöz mért kis kapákkal való kapálás, szem előtt tartván, hogy a munka nálunk nem czél,hanem eszköz! Jó hasznát vettük a nagyob­baknak kis gazdaságunkban s az állatok gondozásában. A leányok a konyhakertben foglalkoztak, szőlőt kötöztek stb., ők azonban inkább a házi teendőkkel, takarítás, súro­lás, ruhavarrás és javítással voltak elfoglalva. Az általok készített kézimunkákat társaságunk buzgó nőtagjai isme­rőseik körében értékesítették, a kiknek buzgó fáradozá­saikért e helyen is hálás köszönetet mondok. Súlyosabb betegség egész éven át nem fordult elő. Az újonnan jöttek védhimlővel beoltattak. M. t, K. Azt mondottam jelentésem elején, minél közelebb igyekszünk a kitűzött czélhoz, annál nagyobb munka vár reánk a jövőben; ez a tudat azonban ne csök-

Next

/
Oldalképek
Tartalom