Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-10-10 / 41. szám

IRODALOM. ** A M. P. Irodalmi Társaság 1897. évi kiadványai megjelentek és szerkesztőségünkhöz beküldettek a következő müvek. Az 1897. évi monografia fejében: Zsilinszky Mihály: Vallásügyi tárgyalások az országgyűléseken 1687 —1711. Terjedelme 80 ív, bolti ára 3 frt. A >Koszorú*-ból tiz új füzet, ú. m 31—32. Hitért és hazáért. írta Vándor Deák ára 8 kr. — 33. Dőre Márton felekezetnélküli akar lenni. Irta Vapp Albert, ára 4 kr. — 34. Dezső pap látomása. Irta Bányai Géza ára 4 kr. — 35 — 37. Rajzok egyházunk múltjából. Irta Diósi Márton, ára 12 kr. — 38—40. Bibliai kalauz, írta Kenessey Béla, ára 12. kr. — Végre a »Házi Kincstár* című új könyvsorozatban megjelent: Miller Csendes Órák, segédkönyv a bibliának az életbe átvitelére, fordította, Szász Károly. 237 1., angolvászon kötésben 1 frt, finom papíron díszkötésben 2 frt. — Ezeket a kiadványokat később ismertetni fogjuk, most csak annyit említünk meg, hogy megrendelhetők a Társaság főbizonyosánál. Hornyánszky V. könyvkiadónál (Budapest, akadémia bérháza.) ** Arany János nagykőrösi tanárkodása című műre hirdet előfizetést Benkó Imre nagykőrösi ref. főgimn. tanár Előfizetési felhívása így szól: » Arany János kilenc évet töltött mint tanár Nagy-Kőrösön. Ez időszakra vonatkozólag sok adat található Arany közzé tett leveleiben, s érdekes visszaemlékezéseket közöltek Arany tanártársai közül Szász Károly és Szilágyi Sándor s az egykori tanítványok közül is többen a napilapok és folyóiratok hasábjain. Ezen szétszórva található adatokat igyekeztem kiegészíteni az itteni egyháztanácsi, iskolai választmányi és tanárszéki jegyzőkönyvek, s az egyházi és főgimnáziumi levéltárak hivatalos adataival s az egykori tanártársak, tanítványok és kortársak szives közléseivel, s ezek alapján írtam meg Arany itteni tanárkodásának történetét. A mű tartalmazza Arany öt levelét, melyek közül három eddig épen nem, kettő pedik csak egy vidéki lapban jelent meg; a nagykőrösi temetőben olvasható sírverseit, több kisebb töredéket, s a Szilágyi Sándornak írt »Disznótort«. Mellékelve lesz hozzá Aranynak egy arcképe, a mit Arany egyik tanítványa: Szojka Emil — ma Pancsován az ármentesítő társulat jegyzője és pénztárnoka — rajzolt, s volt szives közlés végett átengedni, s a minek Arany sajátkezüleg írtá alá nevét.* A müvecske, a melyhez Szilágyi Sándor írt előszót, november hó elején jelenik meg, s előfizetési ára bérmentes megküldéssel 60 kr. Az előfizetési díjak szerzőhöz Nagy-Kőrösre október hó végéig küldendők. A tiszta jövedelem fele része az Arany tanítványai által létesített n.-kőrosi »Arany-szobor« alap gyarapítására fordíttatik. Melegen ajánljuk olvasóink pártoló figyelmébe. ** »Az 1848/49-iki Magyar Szabadságharc története* című nagy munkából most jelent meg a 90^-ik fűzet, melyben Grueza György Batthyányi Lajos gróf és az aradi vértanuk szívrázó drámáját mondja el több új adat felhasználásával. A füzet egykorú képei ezek: Kufstein vára, Az október 6-iki vértanuk első gyászjelentése, Lefűrészelt darabok az aradi vértanuk bitófájából, Uthyka Antal, az aradi vértanuk főporkolábja, Az agyonlövetés helye az aradi vársáncban, Sujánszky Euszták, az aradi vértanuk gyóntatója, Az aradi vesztőhely régi megjelölése, Az aradi vesztőhely mostani megjelölése, Kiss Ernő, Schweidel, Dessewffy és Lázár Vilmos agyonlövetése 1849. október 6-án. A nagyszabású munka, mint látjuk, immár befejezéséhez közeledik. A kivégzések után még csak egy rövid fejezet az emingrációról: s kész leend a hatalmas négy kötet. Megrendeléseket az egész munkára, úgyszintén az egyes füzetekre elfogad a kiadócég, Lampel Róbert (Wodianer F. és fiai) cs. és kir. udv. könyvkereskedése, Budapest, Andrássy-út 21. sz. EGYHÁZ. Dunamelléki egyházkerületünk egyházi értekezlete f. évi október 25-én délután 4V2

órára hivatott össze az elnökség által. Az értekezlet főtárgyát ^egyház fentartásunk bajai és gyógyszerei« felett tartandó értekezés fogja képezni, melyet Szilassy Aladár gondnok fog bevezetni s melyhez közegyházunk számos kitűnősége szándékozik hozzászólani. A konferencia ki fog terjeszkedni a lelkészi fizetésre kilátásba helyezett államsegélyre, továbbá a szatmári értekezlet által indítványozott adózási reformra is. Másik tárgya lesz a konferenciának Uaypál Benő budai lelkész felolvasása »a presbyterium feladatáról a belmisszió s különösen az egyházi fegyelem terén*. Az értekezletet Szász Károly püspök ur előfohásza nyitja meg és Baksay Sándor esperes hálaimája zárja be. Tisza Kálmán a revízióról nagyérdekü nyilatkozatot tett a dunántúli egyházkerület legutóbbi közgyűlése alkalmával tartott banketten. Nyilatkozatából ide iktatjuk a következő részletet: »Az angolok legnagyobb tengeri hőse a világ sorsát eldöntő trafalgari csata előtt azt mondta: Angolország elvárja, hogy minden fia teljesítse kötelességét. Ezt a szép mondást alkalmazzuk magunkra. Magyarország és a mi felekezetünk is elvárja, hogy mindenki teljesítse kötelességét; s ha ez meglesz, ép úgy diadalmaskodni fogunk mindenek felett, Ntkiink kötelességeink vannak egyházunk iránt, hazánk iránt. Egyházunk iránti kötelességünk az, hogy ne fessük túlfeketére a helyzetet, de érezzük annak súlyát, érezzük a reánk háramló kötelességet. Tegye meg kötelességét a tanító az iskolában, a lelkész tegye meg necsak a szószéken, hanem híveivel való folytonos érintkezésben is. A világiak, mi, a társadalmi téren vegyük kezünkbe a küzdelmet és hassunk oda, hogy társadalmilag szégyelje magát az, ki egyházunkhoz hütelen. Ha ez megtörtént, akkor győzedelmünk mindeneken érvényesül. Ne higvjék, hogy a legnagyobb veszedelem onnan jön, a mit egy-némely statisztika feltüntet, vagy onnan, a mit századokon keresztül szenvedni kellett; nem: a főveszély abban van, a mi a protestáns egyház sarkalatos elve, a teljes vallás-szabadgyakorlatban, a melyben még felekezet nélkül is gyakorolhatja valaki a hitet. De ebben azt hinni, hogy a törvényhozási hátralépés által lehet segíteni, merő illusió. Ez be nem fog következni, míg szabadalvű uralom lesz. Ha, a mit nem hiszek, más szellem és irány kerülnek uralomra, lehet, hogy e törvény revideáltatik, de azt a haza és főleg mi századokon keresztül siratni fognánk. Teljesítse mindenki kötelességét: önerőnkön hazánk, egyházunk javára és minden veszedelmet le fogunk győzni.« A debreceni ev. ref. egyház presbyteriumának azon végzése ellen, mely a főiskola három tanszakának