Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-10-10 / 41. szám

tanári képviselőit jövőben kizárja az egyház tanácsából, a presbyterium több tagja fölebbezést adott be az egyházmegyéhez. E méltán széleskörű érdeklődést keltett ügy remélhetőleg oly megoldást nyer, mely nem fogja az egyház és kollégium közötti százados kapcsokat tágítani oly határozat érvényre emelésével, mely minden látható haszon nélkül felette alkalmas arra, hogy a kedélyeket végképen elmérgesítse. Az emberek egymáshoz való közeledésének és így a békés megoldásnak talán biztos mutatójaként tekinthetjük azon körülményt, hogy az egyház lemondott főjegyzőjét, Somogyi Pál tanítóképezdei tanárt a presbyterium lemondásának visszavételére bírta. (</.) ISKOLA. Lelkészképesítő vizsgálatok tartatnak f. hó 19. és 20. napjain a budapesti theologiai akadémián. A vizsgálatra készülő jelölteknek és segédlelkészeknek figyelmébe ajánlom a vizsgálati szabályzat következő rendelkezéseit: 77. §. A vizsgálatra jelentkezők kötelesek a vizsgálatot megelőző napon a theologiai akadémia igazgatójánál személyesen jelentkezni, végbizonyítványaikat kivenni, illetőleg erkölcsi és tartózkodási bizonyítványaikat bemutatni és mindenféle tartozásaikat rendbe hozni, ellenkező esetben vizsgálatra nem bocsáttatnak*. »A vizsgálat díja személyenként 10 frt, melynek előzetes beszedése a theologiai igazgató kötelessége* (92. §.) A jelentkezés, a bizonyítványok bemutatása és a fizetmények teljesítése október 18-án d. e. 9—11 óráig az igazgatói irodában eszközlendő. Budapest, 1897. október 6-án. Szöts Farkas, igazgat ó-lan ár. Budapesti ref. főiskolánk főgimnáziumában kegyeletes ünnepély volt e hó 7-én Török Pál püspök halála évfordulati napján. Az egyháztanács a mult évben elhatározta, hogy a főgimnázium alapítóinak és jóltevőinek emlékére, minden évben hála-ünnep tarlassék, még pedig mindig Török Pálnak, az intézet nagynevű alapítójának halála évfordulóján, az első ilyen ünnep Török Pál emlékének szenteltessék. Az ünnepélyen, mely a főgimnázium dísztermében folyt le, megjelent az egyháztanács néhány tagja, s élén Szász Károly püspök úrral, a theol. és főgimnáziumi tanárikar, a theol. és főgimnáziumi (V.—VIII. oszt.) tanulóifjúság és a Török-család tagjai özv. Török Pálné vezetése alatt. A »Te benned bíztunk* első és utolsó versszakának eléneklése után Szász Károly püspök úr tartott magasszárnyalású, szép megnyitó beszédet, melyben az iskolai emlékünnepek fontosságát fejtegette. A hála, úgymond, az emberi szív egyik legnemesebb érzelme. Csak romlott szív emlékezhetik hálátlansággal jóltevőire. A hála egyszersmind erkölcsi tartozás is jóltevőink iránt, sőt nem annyira erény, mint inkább kötelesség. Hálával nemcsak az élők, de az elhunytak iránt is tartozunk. Ez a kegyelet hálája. Vannak emberek, kik a jövőnek élnek: vannak tettek, melyek a jövőnek szólnak. Ezekre visszaemlékezni, ezek emlékezetét felújítani: kétszeres kötelesség. Ezért rendelte a budapesti főgimnázium elöljárósága, hogy az intézet alapítóinak és jóltevőinek emlékére évenként hálaünnep tartassák. Am a hálaünnep azt követeli a tanároktól, hogy az alapítók szellemében az ő inteniiójukat szem előtt tartva végezzék magasztos hivatásukat; azt teszi kötelességévé a tanuló ifjúságnak, hogy tanulásban és magaviseletben az alapítók által kitűzött cél, nevezetesen az evangéliumi keresztyén erkölcsiség, a magyar nemzeti élet és kultura felvirágoztatására törekedjenek és munkálkodjanak teljes igyekezettel. Majd Farkas Józit f theol. tanár állott föl és egy kitűnően megrajzolt korrajz keretében megkapó vonásokkal beszélte el Török Pálnak a főgimnázium megalapításában kifejteit fáradságos küzdelmeit és a fényes eredményeket, melyek nagy erőfeszítéseit koronázták. A háromnegyed óráig tartott beszéd a maga korhű festéseivel, megragadó jellemzéseivel, színdús részletezéseivel és szép előadásával mind végig feszült figyelemben tartotta s a végén zajos tapsra ragadta a hallgatóságot. Az emelkedett szellemű ünnepélyt Molnár Sándor igazgató záró beszéde s a közönségnek a XXV. zsoltár dallamára elmondott következő éneke fejezte be, melynek szövegét az 1884. évi egyházkerületi Törökemlékünnepre Szász Károly püspök úr írta: >Nyugosztalja örök béke, A ki értünk fáradott. Legyen áldott szent emléke, Mit örökül ránk hagyott. Ezereknek ajakán Zeng dicséret nagy nevének, Mert a földi lét csak árny, De a hollak mindig élnek*. Budapesti ref. főiskolánk theologiai akadémiája kegyeletes ünnepélyt rendezett e hó 3-án Kecskeméten a Borsos Szabó házaspár emlékére. Ekkor leplezte le e nagy jóltevőinek síremlékét a kecskeméti temetőben. Az ünnepélyen jelen voltak Szánthó János pesti esperes a theologiai választmány, Farkas József, Petri Elek, Ilamar István és Szöts Farkas a tanári kar, Danóci Antal és Kóréh Endre a theol. ifjúság képviseletében. A kecskeméti egyház elöljárósága, élén Mészáros János lelkészszel és Györffy Balázs főgondnokkal, az akadémia küldöttségét kitüntető szívességgel fogadta: saját vendégének tekintette, elszállásolta s a tisztelet minden jeleivel elhalmozta. Az ünnepély október 3-án a templomban vette kezdetét, hol a nagyszámú közönség előtt Petri Elek theologiai tanár az evangélium üdvözítő erejéről az ő páratlan ékesszólásával azt a szép beszédet tartotta, mely mai számunk elején olvasható. Az isteni tisztelet hatását fokozta a szép vallásos ének, melyet a kecskeméti kollégium kantusa Miliő László vezetése' alatt ritka szabatossággal adott elő. Isten tisztelet után a küldöttséget a város fogatai szállították ki a budai temetőbe, hol szintén nagy közönség előtt Szöts Farkas theologiai tanár tartott rövid beszédet, mely a mai »Nekrolog* rovatban olvasható. Erre leleplezte a síremléket, melyet sötét gránitból márvány alapra piramis alakban a kecskeméti Muth-testvérek cég készített, igen csinos kivitelben. Beszéd előtt és után ismét a kollégium hatalmas énekkara gyönyörködtette az egybegyűlt közönséget. A síremléken ez a felirat olvasható: »Borsos Szabó Mihály (1792—1867.) és neje Bóka Pap Erzsébet (1796-1862). Nagylelkű jóltevőinek hálából emelte a budapesti ref. tbeögiai akadémia*. — Az ünnepély végeztével társas ebéd volt a Beretvás-szálloda külön termében, hol az egyház és a város elöljárósága és intelligenciája igazi magyaros vendégszeretettel látták és tüntették ki akadémiánk küldöttségét.