Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-10-19 / 42. szám

szemben, szokott világos és meggyőző előadásával, hangsúlyozta, hogy bár a munkaképtelenség nem bűn s bár tudja, hogy a tanitó az országos nyugdíjintézet jótéteményéből ki van zárva, mégis kész a pálcát eltörni, ha kétséget kizárólag meggyőződik arról, hogy Magyar-Peterden a taneredmény ki nem elégítő volta a tanitó munkaképtelensége, nem pedig az iskolafentartó egyház hanyagsága folytán állott elő. Mivel azonban a tankötelesek iskolamulasztása bebizonyított tény, a tanterem fölszerelése pedig a legelemibb követelmények átlágán is jóval alúl áll: a tanitó és az ügy sorsa feletti döntést egy évre, vagyis annyi időre kivánja halasztani, míg majd az iskolafentartó egyház törvényben előirt kötelmeinek pontos teljesítése mellett a tanitó munkaképtelensége minden kétséget kizárólag bebizonyítható lesz. A harmadik indítvány kimondatni javasolta, hogy a tanitó munkaképtelensége nem levén bebizonyulva, állomásán meghagyassék. Ez fogadtatott el nagy többséggel. Nem volt érdektelen az a jelenet sem, midőn az ormányi iskolai kör felügyelője azzal az indoklással nyújtotta be állásáról való lemondását, hogy épen az ormányi körben, a hol legtöbben vannak a tanítással % foglalkozó lelkészek, opportunus eljárásnak tartaná, ha a felügyelettel lelkész és nem tanitó bízatnék meg. Lemondasa nem fogadtatott el. Négy körben tehát lelkész, egyben pedig tanitó viseli tovább is a felügyelői tisztet. A helyzet ilyen jobbra fordulásáért legtöbbet köszönhetünk a tiszteletbeli elnök, dr. Ballagi Mór nagy neve varázsának, mert a kedvező fordulat első symptomái mindjárt az ő megválasztásakor s még inkább örökké emlékezetes leutazása és elnöki székének tényleges elfoglalásakor kezdtek biztatólag jelentkezni. Nagy elismeréssel tartozunk az egyházmegye jólelkű esperesének, de nem kisebb rész illeti az érdemből e téren is Morvayt, kiben a kötelességüket híven teljesitő tanitók föltétlenül megbizható jó barátot, igazságos ügyeik és méltányos érdekeik hangoztatására bátor és lelkes szószólót nyertek. Ily körülmények közt a jövő elé csak bizalommal és reménynyel nézhetünk. Fejes Zsigmond. TÁRCA. Az aradi vértanuk.*) Ki ezred évig védted nemzetünket, Oh szent szabadság örök Istene 1 Hős vértanúid elhagyott porára Nincs már, ki áldó könnyet hintene ? Föl-föl sohajtott a magyar titokban, Búsan tekintve a felhők felé ; Rab, vére árán szerzett birtokában, Saját honában honját nem leié. Elhulltak ők a drága hon javáért, Sötét erőszak ásta sírjukat; De a nagy Isten, aki látta estük', Megszánta lenn az eltiportakat. Megjött a szebb idő, a hála napja; Az igaz ügynek végre győzni kell ! — Hol oly soká volt hamvuk elhagyottan: A hű nemzet most emléket emel. *) Az aradi vértanuk emlékszobrának leleplezése alkalmából rendezett ünnepi istentiszteleten Eperjesen, 1890. okt. 5-én mondotta dr. Szlávik Mátyás theol, tanár és ev. h, lelkész. Légy üdvözölve, hajnalunk világa ! Borítsa fátyol azt az éji bút; Zengjen hosánna emléked kövénél... Egy nemzet fűz rá ezer koszorút. Szálljon fohászunk a nag}r

ég urához, Ki hőseinknek diadalt szerez ; Emlékük él a lelkes ivadékban . . . Az elégtétel boldog napja ez ! Tekints reánk, kik templomodba gyültünk, Oh szent szabadság örök istene! Lengjen felénk most eged fényhonából A megdicsőült hősök szelleme. Áraszsza szét nagy példájuk az eszmét, Zengjen fohászunk a világon át... Hogy mindörökké szabadságért éljen: Áldd meg, nagy Isten, áldd meg a hazát! Csengey Gusztáv. KÖNYVISMERTETÉS. Bonifas Dogmák történelme. (Historie des dogmes de I'églíse chrétienne par Francois Bonifas, professeur á la fakulté de thélogie de Montauban.) (Folytai ás.) II. Most jelöljük ki a dogmák történelmének helyét a theologiai tudományok között. A dogmák története Összefügg az egyháztörténettel, amelynek utolsó fejezezetét képezi és a dogmatikával, amelyre bevezetésül szolgai. Az egyház régi történetírói minden korszak végén egy külön fejezetet szenteltek a dogmák történelmének. A modern theologusok közül legtöbben és pedig a legtekintélyesebbek, mint Schleiermacher, Neander és Hase, hívek maradtak e nézponthoz, mely mindenesetre menthető, hogy az egyháztörténész nem ignorálhatja az egvházi tant; a dogmák történésze viszont nem ignorálhatja az egyház általános történetét, melynek eseményei oly egyenes befolyással voltak a tan fejlődésére. Az egyház életének különböző nyilvánulásai között a legbensőbb solidaritás van: mindazon tények, melyek mélyrehatóan módosítják az egyház külső helyzetét, vagy életét és benső alkotmányát, nem lehet hogy befolyást ne gyakoroljanak a dogmatikai munkára, ép úgy mint a kultuszra és az egyházi rendtartásra. És viszont mindazon fontos változások, melyek a tudományban létrejöttek, kikerülhetlen visszahatással voltak az egyházi életnek minden területére, a kultuszban, erkölcsökben egyház fegyelemben és a herarchiában. A dogmák történetét csak úgy érthetjük hát meg, ha már ismerjük az egyháztörténetet, mikép az egyháztörténetet is csak akkor ismerjük alaposan, ha tanulmányoztuk a dogmák történetét, mely annak kulcsát képezi. Azonban az egyház életének más nyilvánulásai között, a keresztyén tan fejlődésének meg van különös menete, saját fizionomiája és különleges törvénye. Logikai és folytonos kapcsolat, észszerű és organikus fejlődés van ott, melyet fontos kiemelni, megvilágosítani és folytonosságában előadni. Az egyháztörténet nem adhatja elő részletesen a dogma fejlődését annélkül, hogy magát anyaggal túl ne terhelné, melyek haladását késleltetnék és akadályoznák.