Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-10-12 / 41. szám

beszélgetés tárgya rövid kis versbe van foglalva a gyermekek számára, a könyv végén pedig ismétlő kérdések alakjában rövid össze foglalás található. Használható tankönyvül is, de még inkább erkölcsnemesítő olvasókönyvül. Az 50 lapra terjedő, keménykötésű könyv ára 20 kr, kapható Lehmann és Baldi könykereskedésében Kolozsvártt. A közelgő karácsonyi ünnepre ajándékul ajánlható könyvecske. KÜLÖNFÉLÉK. Azon t. olvasóinkat, kik a Lap árával hátralékban vannak, tisztelettel fölkérjük, hogy tartozásukat megfizetni szíveskedjenek; negyedéves előfizetőinket pedig az utolsó évnegyed alkalmából előfizetésük megújítására kérjük. többségével Glauf Pál rimaszombati lelkész, alesperessé Liszkay János rimabrezói lelkész választattak meg; a pánszláv párt jelöltjei, Markovics Pál és Bodiczky Mihály, kisebbségben maradtak. Remélhető most már, hogy a tiszakerület ez egyetlen pánszláv irányú esperességében is meg tog töretni a nemzetiségi hydra feje. — Hetesy Viktor volt csúzai lelkész a hét folyamán költözött át a bácsmegyei Moraviczára, uj állomását elfoglalandó. — A beregi egyházmegye újonnan választott tanácsbirája, Lónyay Sándor főispán, közelebb iktattatott be hivatalába, mely alkalommal az egyházmegye lelkészi gyámintézetének 150, a tanítói gyámintézetnek 50 frtot adományozott. * Lelkész választás. Az alsó-baranyai egyházmegyében Csúza egyházközségünk lelkészi állomására Hetesy Viktor utódjává f. hó 5-én egyhangúlag Kontra János budai s. lelkész választatott meg. Választóknak és megválasztottnak örömmel gratulálunk. * Az országos lelkészi értekezlet végrehajtó bizottsága az értekezlet által következőleg alakíttatott meg: elnök Kovács Albert (Budapest); alelnökök Asztalos György (N.-Karoly), Papp Károly (Budapest), Fráter Sándor (Kótaj) ; jegyzők Kenessey Béla (Budapest), Miklössy Márton (N.-Károly); pénztárnok Miklóssy Márton. * Az ág. evang. egyház egyetemes gyűlése a hét folyamán nagy érdeklődéssel ment végbe Budapesten. A komoly, csendes, építő munkásságot több ízben megzavarta egy-egy zajos, nemzetiségi incidens, a testvér közegyháznak e tengeri kígyója, mely immár annyi áldástalan küzdelmet provokált. Fájdalmas látvány az egyetemes gyűlés illustris társaságát néhány túlzó nacionalista miatt az eredménytelen védekezés taposó malmában vergődni látni. A fogyó türelem classicus szavait ismételjük mi is, mint a derék egyetemes felügyelő tevé a gyűlésen: Quousque tandem abutere?! Agyülés lefolyásáról jövőre részletesen referálunk. * Az aradi vértanuk emlékét protestáns iskoláink legtöbbjében is megünnepelték hol iskolai szünettel, hol iskolai ünnepélyekkel. A hazafias kegyelet e fölemelő ünnepélyeiről részletes tudósításokat közölni túllépné Lapunknak különben is szük körét; a beküldött tudósításokat sajnálattal félre teszszük. Csak jelezni kívánjuk, hogy Sárospatak, Eperjes, Budapest stb. főiskolái most is bebizonyították, hogy a nemzettel együttéreznek. Ne is legyenek soha utolsók, midőn a nemzeti genius oltára előtt áldozatot mutat be drága hazánk és nemzetünk ! * A Károli-emlékre és alapra való gyűjtések több helyen ujult erővel folytattatnak. Az eddigi gyűjtés eredményéről Kun Bertalan püspök úr legújabb kimutatása azt konstatálja, hogy október 2-ikáig az ő kezéhez 10,080 frt 14 kr folyt be, közte a Lapunk szerkesztője által beküldött 1600 frt is. Egyébiránt — írja nevezett püspök úr míg a kiadásokról szóló kimutatást is közzé tenném, némi tájékoztatásul addig is jelezem, hogy a kiadás a bevételhez oly arányban áll, hogy alapítványra körülbelől 1200 vagy 1300 frt fog fenmaradni. A mi csekélység azon nagy célhoz képest, melyet az alapítványnyal elérni akartunk. Azért is tekintetbe véve a részint egyházi lapok útján, részint élő szóval, mindenfelölről nyilatkozó óhajtásokat, folytatnunk kell tovább a gyűjtéseket s adakozásokat, hogy tekintélyesebb s protestáns közönségünkhöz méltó legyen az alapítványi összeg, melylyel a szép szobor mellett a halhatatlan emlékű Károli nevét s emlékét örökíteni akarjuk. Úgy is, ha az eddigi adakozók név* Várady Károly főrendiházi tag, a pesti egyházmegye gondnoka élete 74—ik j évében hosszas szenvedés után f. hó 5-én Budapesten elhunyt. Egy tevékeny, sok oldalú s a polgári és egyházi életben előkelő szerepet vitt egyéniséggel lett szegénvebb hazánk és egyházunk. A szegény papi család sarját a tehetség, szorgalom és munka együttes ereje nagy vagyonra és fényes társadalmi állásra emelte. Bölcseje Szabolcsmegye egyik kis parokhiájában ringott, tanulmányait Sárospatakon és Eperjesen vegezte, az élet iskoláját Budapesten járta fokozatosan emelkedő tevékenységgel és nem mindennapi sikerrel. Az egyszerű prókátorból az ötvenes években a főváros egyik legkeresettebb ügyvédje, a hatvanas években Pest város orsz. képviselője, később az első hazai takarékpénztár igazgatósági elnöke, kir. tanácsos és 1885-ben főrendiházi tag lőn: ime polgári életpályájának főbb lépcsői. De egyhazának is juttatott részt kezdettől végéig mind szellemi, mind anyagi erejéből : pesti egyházközségünknek egyik legrégibb tanácsosa, dunamelléki egyházkerületünknek 25 év óta tanácsbirája, országos protestáns árvaházunk választmányának évek óta alelnöke, budapesti egyházunknak és pesti egyházmegyénknek néhány év óta gondnoka vala ; s mindezen méltóságaiban buzgó tekenvség és szellemi támogatás mellett több ízben jelentekeny anyagi áldozatot is hozott anyaszentegyházunk oltárára! Áldott legyen emléke közöttünk! * Személyi hirek. A kishonti evang. esperességben közelebb megejtett tisztújítás a hazafias párt győzelmével akként végződött, hogy felügyelővé egyhangúlag Kubinyi. Aladár kir. ügyész, főesperessé a szavazatok