Prágai Magyar Hirlap, 1933. január (12. évfolyam, 1-25 / 3111-3135. szám)

1933-01-22 / 18. (3128.) szám

8

pgKvriv

ÍTiWálfiiyTlWlHiii ifni I i)inv r*ilrrrrJ>w- i OHhitwiHMMri *tuMi

1933 járni ár 22. vasárnap.

ESETEIM A FINNEKKEL

Irta: SZOMBATIM VIKTOR

A sSuomen Kuva’ehfía

Nagyin messzire vetődtünk egymástól, két árva testvér Európában s azért is tartjuk olyan kedvesen az alyaíiságot. Ha közelebb lennénk egymáshoz, régen a török állok fogott volna "meg bennünket és ugyancsak marakodnának a csodaszarvas örökségén. Így azonban a finom regényesség vonja be mázával ezt a kitűnő rokonságot és, jobbat nem telhetvén, kölcsönösen büszkék vagyunk egymás teljesítményeire. Ők, hogy mindig mi tarlóztattuk föl a törököt és a tatárt s hogy olyan okosak voltunk a tej jel-mézzel folyó Kánaánt választani, mi pedig, amiért olyan bölcs az északi testvér, hogy választott magának egy biztos kuckót, ahol senki nem zavarja, befagyott (tavaiért senki nem irigyli s lám olyan futót teremtett a világnak, mint Nurmi.

Nem is igen találkoztam a finnekkel egészen addig, ónig egyszer a pesti Szépművészeti Múzeumiban, á felső emeleti termekben tett felfedező barangolás közben rá nem találtam Axel Gálién Kalle a pompás dolgaira és össze nem hozott a sors valami vacsorán Liipola Yrjö művésszel, — azt hiszem, jói 'Írom a nevét. Hangzatos név, majdnem olyan hangzatos, amilyennek meg a finnek örültek, amikor ezt a szót igyekeztek kimondani: ,.Csajágröcsöge“, meg: „atleremburáját!“

Össze is barátkoztunk ezen az alapon, — kölcsönösen tetszett egymásnak a másikunk nyelve, de máig sem tudom, köznapi ember számára hogyan lehet ezen az alapon feife dezni a nagy rokonságot. A nyelvészek, azok tudják. Mi azonban mindig a művészet oltalma alatt találkoztunk s ha a finnekre emlékszem, hol képzőművészet, hol meg énekművészet juttatja eszembe őket.

Énekmüvészetileg két válatozatban is ösz- sze“üiggöttünk egymással: először úgy. hogy az Egyetemi Énekkarok egy nyáron kimentek Finnországba hangverseny körútra és a kollégák az őszi szemeszter elején csodákat meséltek a vendégszeretetről, amivel a finnek a magyar testvéreket fogadták. Legnagyobb sikere egy jóhusban tartott losonci kollégának volt, akinek kövér, mindenünnen eiőmosolygó ábrázata annyira meghatotta a finn testvéreket, különösen a női nemen levőket. hogy az alig akart visszajönni Helsing- forsból. Amikor ő mosolyogni kezdett, a finn nők szive mindjárt ellágyult és az én barátom azóta se tud remekébb országot a finn testvérek földjénél. Mesélte is egész karácsonyig a boldogságát.

A másik ismerkedési változatban szintén mi énekeltünk, illetve egy Szlovenszkón is igen kedvesen ismert pesti énekmüvésznő, Kcthelyiné-Wakots Margit. Hangversenvkör- utat tartott Finnországban és hatalmas sikerrel. Énekelt finnül, észtül, magyarul. Magyar viseletben. A jó finnek tenyerükön hordozták és a Suomién Kuvaíehti cimü szép képeslap a fényképét is közölte.

Egy szerdai fogadónapon ezt a képeslapot nézegettük a művésznő zongoráján. Pestre vetődött finnek és észtek mindig megfordultak fogadónapjain s az volt az érdekes, hogy rokoni nyelvünkké) nem mentünk volna semmire ha a német ki nem segített volna, ők beszéltek, svéd-németséggel, mi meg duna- narfi hangsúllyal. De eredményesen.

A fen tidézett Suomen Kuvaíehti cimü folyóiratot addig lapozgattuk, mig egy csomó női Fényképre nem bukkantunk benne. Észt ismerőseink segítségévei kisütöttük, hogy Helsinkiben nagy szépségverseny lehetett s a közölt kép a tiz nyertes finn szépség. Mondhatom, helyesek és bájosak voltak. Igazat adtunk a losonci dalárdistának, aki úgy rajongott a finn nőkért.

A finn szépségek általános tetszést arattak s addig-addig beszélgetett róla a jelenlevő férfinemzedék, amíg elhatároztuk, hogy írunk ncMk. Igen, de hogyan? A hölgyeknek még szu^oantgzásu nevük sem volt a képen, csak számozva voltak, mint a rabok.

Közmegegyezés folytán reám hárult a feladat, hogy a nagy műveletet, a finn szépségek cimének kikutatását véghezvigyem. Nagyon jámbor szándék volt: ékes német nyelven gratulálni akartunk a szépségeknek egy közös levélben, mi, messzi magyar testvérek. Irtunk a Suomen Kuvaíehti szerkesztőségébe, parlagi német nyelven és a megjelölt számú íj öl revek nevét kérdeztükSokáig nem jött válasz. Már-már feledésbe is ment a dolog, ámbár a szerdai fogadónapok állandó témája maradit hetenként egyszer a finn szépségkirálynő-választás. Mi is szavazni akartunk.

Hetek múltak el, egyszer csak finn bélyegekkel tarkított levelet hozott a posta. A. Suomen Kuvaíehti szerkesztősége irt.

A nagy testvériségről nem igen volt benne szó. A magyar rokon nyakába sem akart borulni a Suomen Kuvaíehti. Ellenkezőleg: nagy titkolózásba burkolózott. Szónáiméi láthatólag gyanakodott s nem akarta igazságul elfogadni, — egyszerű volt és érthető pedig hogy lárpur’ár lelkesedtünk a szép süomi- I , *' lányokért s a lovagias magyar nemzet ki. áü, egy hódoló levelet küldeni az i? mer ellen ezőkesétek nek és feketéd egeknek.

Nem, a Suomen Kuvaíehti nem osztozott

lelkesültségünkben. Röviden, de érthetően közölte, hogy a diszkréció kötelezi őket, nincs semmi értelme az egésznek, tegyünk le róla.

Különben is, —- irta függelékül — ismeri ezt a balkáni tempót!

így esett el tiz szépséges finn leány attól az örömtől, hogy néhány magyar fiú üdvözölte volna őket a Duna partjáról. Ki tudja, milyen szálak szövődtek volna még belőle. Az egyszerű és átlátszó igazságoknak mindig is az a sorsuk, hogy nem hisz bennük az ember.

— Te. -— mondta a barátom szomorúan. — ezek Icánvkereskedüknek nézlek bennünket,!

így vagyunk mi tán még most is leányke- reskedőknek beírva Suomi országban s nem lehetetlen, ha egyszer arra visz a sorsom, be sem engednek a finn testvér hazájába. Fekete listára kerültünk Finnországban.

Ezt még megbocsátanánk. De, hogy a derék rokon egyenesen Balkánnak nézett bennünket, s balkáni tempókat emlegetett, ezt Örök szomorúsággal teltük el emlékülA késmárki induló

A következő évben cserkészcsapatunk a késmárki Goidsberg majális-kunyhója melleit tanyázott. Nagyszerű táborozás volt, csak

XLVHL KRASZNAHORKA

Piros tulipánvirág divatjának évében a nö'ásköpi'iány hangversenyezett egyik vidéki városkában- Mielőtt hozzákezdtek volna, odafordult a közönséghez:

— Hölgyeim és uraim, most egy kis dalt fogok előadni, mely nem az én szerzeményem. Szerzetté pedig azt özvegy gróf An- drássy Tivadarné őexcellenciája.

így mondta. Docens meghajlással fordult a jelenvolt dáma felé és elkezdte az ő csodás előadó művészeiével:

Krasznaharka büszke vára, ráborult az ég

[homálya.

Tornyok ormán az őszi szél, régmúlt dicsőségből beszél:

Rákóczinak dicső kora nem jön vissza többé

[soha!

Katonái rég pihennek bujdosó fejedelmek,

A toronyból késő este tárogató nem sir messze... Olyan kihalt, olyan árva Krasznahorka büszke

[vára.

Hej! pedig került az idő, midőn nem volt kihalt Krasznahorka büszke vára, midőn fegyvercsörgés, gyerekzsivaj, pohárcsengés, asszonykacaj verte töl csendjét. Éis midőn a réges-régi idők homályából előtűnik az országát vesztett királynak ott szemben a somhegyi kis erősségen megpihenő alakja, aki hallgatni volt kénytelen a tatárok elől ide menekült népek sík-ongó jaj szavát s aki az akkori szomorú idők követelményének engedve adta ki parancsát a mostani vár építésére, midőn is munkások lármája, kövek gördülése, építőanyagok robaja jelezte Krasznahorka büszke várának születését.

De alig száradt meg rajta a vakolat, máris a gonosz Discordia szelleme lengedezte körül bástyáit. A vár az ugyanegy törzsből származó rokon, Gömöry és Máriássy családoké volt. Azonban régi dolog, hogy két dudás egy csárdában meg nein fér, különösen, ha rokonságban vannak egymással. Az ölvén évig húzódó pereskedésnek pedig az lett a vége, hogy a közben beleko n tárkódé Bébek Domonkos addig szerafüíeskedett, járt-kelt, agitált és persvadeált, mag betelepítette a várba bárom fiát, Istvánt, Domonkost és Györgyöt. És a Bebek-osalád hosszú három századon át benn is ült Krasznahorka várában. Megszakítást csak az a húsz év képezett, mely alatt Giskra uralgott a várót). Mátyás király készült is már a vár visszavételére, de Bebek István kellő tisztelettel megüzente neki:

— Ne aprózd seregedet, uram király, erre felé. Megtalálom én a bejárást váramhoz magam is.

Meg is tálába, vissza is foglalta Kraszna- horkát Giskrától. Midőn a mohácsi vész keserveinek betetőzéseképpen az elienkirályok pártjainak szenvedélyes összeakaszkodásai dúlnák az országot: ez a Bebekeket ott Krasz- nahorkán egyáltalában nem hozta ki nyugalmukból. Hol Ferdinándihoz, hol meg Sza.po- lyaihoz pártoltak, azonban mindig saját várukban s várukból tették ezt. Mint kiskirályok élitek az erős falak között. Sőt királyi jogot is gyakorolt Bebek Ferenc, mert ha nem rendelkezett kellő pénzanyaggal egyes csatározásainak fedezésére, vagy passzióinak kielégítésére, oda se neki! — veretett ő maga pénzt. Ha pedig ehhez a hegyek méhe néni adta ki a sürgősen szükséges éreménnyiséget, Ferenc ur akkor som jött zavarba, hanem kiadta a parancsot:

r~ Nosza, ugorja tok ti vúruqpek és hozzáa város esett messze a táborhelytől, meg a Poprád. Vipera annál több volt aztán.

Ritkán jutottunk be csapa bőstül a városba, de ha bejutottunk Thököly pirosbetejü vára alá, vidáman zenditebtünk cserkósznólára. Nem ártottunk vele a légynek sem, legfeljebb néhány zeneértő cipszer fülét bántotta ^gy-ögy cérnahaug, de hallgatták szívesen s mondhatni, Késmárkon sikere volt a cserkésznótának.

Az ám, de a magyar nóta valakinek igen bánthatta a fülét és a kisebbségi szabad nyelvhasználat nagyobb dicsőségére harmadnap már két marcona csendőr kereste fel izzadtan kies táborhelyünket és hatalmi szóval egyszerűen megtiltotta, hogy Késmárk uocáin magyarul énekeljünk. Kicsoda adta ki a rendeletet, nem firtattuk, hiszen a cserkész m; iádig szolgálatkész és engedelmes, különösen, ha olyan hivatali rendeleteket kap, aminek csak az elfogultság adja meg a létjogát

Ha ma történne ez, biztosan bemennénk udvariasan megkérdezni a betiltás okát, akkor azonban illedelmesen elcsendesedtünk s két napig némán jártuk Késmárk cudar macskák öveit.

Az ám, de mi dalos nemzet vagyunk és a késmárkiak is hallani szerettek volna valami dallamot. Más nyelven azonban nem tudtunk, csak magyarul. Mi legyen hát a teendő?

Az egyik megoldás azonnal kínálkozott. Barátunk, Bélu fordítva irta le az „egy sátor, meg egy sátor az két sátor“ cimü épületes cserkésznótát s leit belőle „Gye rdás gém gye rotás za ték rotás“, aminek értelme ugyan nem volt, de a dallamát legalább tudtuk s hiába füleltek a mindenen epionkodók,

tok be nekem Dernő, Szalóczháza, Hárskút és Rakonczás harangjait. Ha jól csengenek mint harangok, még jobban fognak csengeni péni alakjában.

Hogy Bebek Ferenc nagy kedvvel űzte az ércöniléa mesterségét, arról a mostanáig is Krasznahorka vára élőit ásító két ágyú föl- irata tanúskodik: Dotminus Franciscus Bebek de Pelsewicz 1545.

A királyi bíróságok lassú menetű ítélkezéseit is szükségteleneknek tartotta Ferenc ur ott Krasiznahorkának általa ex territoriálissá előléptetett falai között. Amint ezt ama Fi- scher Andorás lelkész szomorú esete is bizonyltja, akit holmi vitázó összecsapás miatt a vár legmagasabb bástyájáról egyszerűen le. dobatott. Erőszakos élet gyümölcse az erőszakos halál. Bebek Ferenc is dicstelenül végezte életét, mert miután a két király pártja között itt is. ott is ravaszul benfenteskodett, végre Izabella kivégeztette. Még az ő halála évében mondta ki a magyar országgyűlés a hozzá teljesen hasonlatos György fiának száműzetését, ami azonban nem zárta ki nála azt, hogy meg ne védje a osászári hadak ostroma ellen Krasznahorka várát. Puohaim generális hosszú orral s eredménytelenül volt kénytelen elvonulni a vár alól. Dacára ennek a közfigyelmet keltett baditettnek, a Be- bek-család napja leáldozóban volt. És teljesen letűnt a látóhatárról, midőn pár év múltával Sdhwendi generálisnak sikerüli valamennyi Bebek-birtokot elfoglalni.

Krasznahorka a koronára szállott. És ez időben került az első Andrássy is Gőmör földjére.

Ott lenn Erdélyben erős korteskedések folytak egyrészt Báthory István, másrészt Békés Gáspár fejedelemsége érdekében. De végre is a seentpáli csata Bátlhoryt ültette a fejedelmi székbe, Békés pedig futni kényszerült az országból párthívei vei együtt. Ezek közé tartozott Andrássy Péter is, a Csik szék birája.

Sok bolyongás, küzködés 6 kérvénvezés után végre Krasznahorka várkapitányává nevezte ki őt a bécsi haditanács. Itt legalább hajlékra talált családjával együtt, de gondja az elég sok volt uj tisztségében. Sokszor vágta ám oda süvegét a szókimondó és heves kapitány:

— Eb ura! a megye nem fizeti a végvárakat illető dukadenciát, a megyei urak peregrinusnak néznek, Bécs kémekkel vesz körül. Eh, nem élet ez itt Vagy adják ki jussomat e eresszenek szélnek, vagy engedjék végleg az én kezembe a várat.

És folcsörtetett Becsbe. Ott nagy patáliát csapott s az udvari kamara belátta, hogy mégis csak jobb lesz lekenyerezni a különbén sokoldalúan tevékeny s vitéz Andrűssyt, sok huzavona után tehát megadta neki az ideiglenes donációt Krasznahorkára. Azonban addig, amíg véglegesen az Andrássyak birtokába kerülhetett a vár, még sok viz folyt le a Csermosnya patakon. Ez csak Péter unokájának, Mátyásnak idején történt meg, midőn is a még élő s ugyancsak energikus nagyanya addig járt Rudolf király nyakára, mig ez hajlandónak mutatkozott kérésének teljesítésére.. A királyok hajlandósága azonban még nem cselekedet, ennek tetté való sűrűsödése lassú procedúra. De végre ez is megtörtént: III. Ferdioánd 1642-ben végérvényesen megerősítette Andrássy Mátyást a vár birtokában és őt férfiágon örökös urává tette Kraflznáhorkának. A szabadságharcok korának kezdetén Thököly Imre benézett a várba és atyafiságos bizalommal veregette meg az akkori birtokosnak s rokonának, Andrássy Mikim! magunk se tudtuk, mit énekelünk, nemhogy ők. Végül minden nótát visszafelé énekeltünk kínunkban, nehogy a hatósággal bajunk történjen, mert hiszen hawaii nótát és skót dudád a Hámot nem igen ismerhettünk.

De újabb szenzációkra vágytunk. Emlékezetemben maradt a Kéthelviné énekelte kedves finn ének:

— Tuku, tuku lámpái tani,

Kili, kili, kili áni...

A fiuk egy-kettőre megtanulták a furcsa kis szöveget s a dallam is igen fül bemászó volt. A jelenlevő maigyarszakos tanár ur u°van kétkedését fejezte ki, hogy ez finnül van, de eserkészeskümnek végre hitt.

És meg volt. már az indulónk.

Büszkén ballagtunk végiig Késmárk uccáin és hol mélázva, hol induló tempóban daloltuk, harsogtuk ezt az igénytelen, kétstrófás kis finn népdalt:

— Páka, páka puskuri pássiá,

Páka, páka, pessi áni...

Meg volt nyugodva a hatóság, Késmárk remegő polgárai bátran kiálthattak megint az üzlet elé, a nóta igazán nem volt magyar, be nem csukhattak bennünket és mégis énekeltünk.

Ezúttal hálás vagyok a finn nemzetnek, egy szlovenszkói cserkészcsapat táborozását mentette meg. A „Balkán“-t hélvreütöi'te a kis népdalócska. Vájjon éneklik-e Finnországban, ki tudná? De, ha énekli valaki, jusson eszébe, hogy egyszer harminchat megvár cserként lut ez az igénytelen, behízelgő d a Hamu nótája az Ezer tó országának, mentett meg a bon yoda Imáktól.

Üdv tehát a finn testvérnek!

— Remélem Miklóskám, hogy átadod hadaim részére a várat? Egy időre, no.

— Semmi időre amice — volt a felelet — és ha erőszakkal akarod elvenni, állok elébe. Hanem mondok valamit neked Imre. Te tudod, hogy váramat megszállni próbálhatod ugyan, de ez sok vérbe s időbe fog kerülni. Én meg tudom. hogy a vár bevétele neked nem fog sikerülni. Hagyjunk hát egymásnak békét komám. Éé miután a hadviseléshez pénzre van szükséged, én megváltom magamat e váramat hatezer arannyal. Jó lesz?

Bizony sokba került az a hadviselés. Thököly hát belecsapott az alkuba. Hogy aztán a vár mégis kuruc, illetve császári kézen állott egy ideig, ennek már a hadjárat forgandósága és Miklós fia lehettek csak okai. Rákóczi nagy-fejedelem idején azonban kezdettől fogva az ő ügyét szolgálta a vár. Hogyne, mikor három generálig ig tellett az Andrássyakból Rákóczi oldalán. Pál vitézül harcolt kurucai élén az egész idő alatt és azután mint aki jól végezte dolgát, röviddel a szatmári béke után szép csöndesen őseihez költözött. II. Miklóst mint egyszerű íe- rencrendi barátot érte a szabadságharc híre. Azonnal ott hagyta zárdáját, csak éppen ősei kardját kötötte fel barna szőrcsuhája fölé és ment előre csatáról csatára a dicsőség utján. Csapatában törökök is voltak, akik elnevezték őt dervig generálisnak. Egy ízben vakmerősége és a csata heve belevitték őt a labanc sereg zömébe. Elfogták és a császár parancsára visz- szaeszkortirozták zárdájába. Ott is halt el.

A harmadik kuruc generális Andrássy István. Méltó társa Bezerédinek, Balogh nak, Bercsényinek. Szép külsővel megáldott és daliás vitéz volt, nem csoda hát, ha a mulatozást s az ezzel járó kalandokat nem vetette meg. Ilyen kalandja volt az, mely úgy a történelembe, mint az irodalomba is átment s melynek szálait a lőcsei fehér asszony — Korponayné Géczy Julianna — tartotta erősen kicsi kezében. Ezalatt pedig ott Krasznahorka várában Serédy Zsófia, a hites feleség, a magasz-tos női erények birtokosa, vészben bátor s bőkében csöndesen munkálkodó nagyasszony, minden jóra tanitgatta gyermekeit.

— Fiaim — mondogatta nekik — családunk címerének jelszava „fidelitate et fortitudine“. Hűségesek legyetek Istenhez, bátrak hazátok ügyeinek megvédésében ...

—•' Én mindég olyan leszek, mint apám — vágott közbe a hevesvérű Ferenc. — ö vitéz és bátor.

— És Isíenkét nem kell megvédeni, ha bántják? — szólt csöndes bölcselkedéssel a kis József.

Könnyek jöttek a nagyasszony szemébe, fölemelte mutatóujját s igy rebegte:

— Apátoktól is azt tanuljátok meg fiaim, ami jó. Vigyázzatok gyermekeim, vigyázzatok ...

É6 az a finom, fehér mutatóujj ott a kraszna- horkai vár kápolnájának üvegkoporsójában még ma, kétszáz évek múltán is integet csodálatos épségével az őt látogató rokonoknak, idegeneknek, népeknek: Vigyázzatok ... vigyázzatok ...

Á várnak utolsó lakója éppen István volt, ő utána nem használta többé a család állandó lakóhely gyanánt. Azóta muzeum. Nemcsak a család értékes és érdekes ereklyéinek, hanem a magyar szellemnek s minden időket átfogó erejének a nruz-uima. Hat század óta csak két család birtokolta s birtokolja a várat: B-'- bek és Andrássy. Két név, melyet ismer a történelem s mely mellett nem mehet el magyar anélkül, hogy meg ne hajtsa az elismerés zászlóját. Még ha árnyék is esik néha rájuk, mert ez árnyék is magvar napsugártól ered.

Krasznahorka vára. pedig áll is régi dicsőségről beszél nekünk. De nem borult rá az éj homálya nem, nőm! Világosságban és világosan szólnak hozzánk hét század viharjait legyűrt őrös falai. (Köveikezé közlemény február

r 12-iki twáromokbaiD jelenik meg )

lósnok vállát;

REGÉLŐ ROMOK DIENES ADORJÁN