Prágai Magyar Hirlap, 1933. január (12. évfolyam, 1-25 / 3111-3135. szám)

1933-01-22 / 18. (3128.) szám

'PR\GAI-A'VA&fc\R-H!RMr*

1933 Január 22, vasárnap.

FUE—WU JW>"

D i vatk iái I itások

és „selyemnapok"

Olaszországban

Olcsóbb lesz a selyem, de — több selymet kell fogyasztania mindenkinek! — Torino lesz Páris és London versenytársa a divat harcterén

Milliós vesztegetési botrány

pattant ki Berlinben

Milánó, január 14

(A P. M. H. eredeti tudósítása.) A selyem, a nők vágya és álma, lehet, hogy máshol fényüzési cikk számba megy, amelyért talán még mindig luxusadót is űzetnek, de itt. Olaszországban, a selyem termelés hazájában, igazi közszükségleti cikk és az ára miatt valóban nem elérhetetlen álom már a kis góp- i. ókisasszonyok, sőt kiszolgáló leányok számára sem. De persze, a világkrizis... Hiába, ez a szörnyű üdére még a selyemruhák, setyemhsnsnyak, selyemsálak, seiyemfehér- nemüek piacát is megfékezi. A külföldi piacok bezárulnak és a fogyasztás csökken ... Ma már az it, aki nem nemzelgazdász — és ki nem az ma legalább is bizonyos mértékben? — tudja jól, hogy ennek következménye az árak zuhanása és a másik baj: a termelés csökkenése.

De Mussolini Olaszországa a világkrizis ellen is bátran, eredeti ötletekkel, uj lendülettel harcol. Aki idegen csak megfordul az Al- pesek aljában, csodálkozva és lelkesedve állapítja meg hogy itt a világkrizis szörnyű nyomai alig, vagy egyáltalán nefn láthatók. Énnek oka pedig az, hogy a duce kormánya idejében ismerte fel a világveszedelmet és még idejében telte meg intézkedéseit minden téren a válság leküzdésére. Ebben a munkájában nem feledkezett meg a selyem termelésről sem és most került a sor — a selyem népszerűsítésére.

Állami mozgalom indult meg — a több se- lyemfogyasztás érdekeljen.

„Selyemnapokat" rendeznek és ezeket a Fasiszta Párt országos főtitkára, Starace nyitja meg, őmaga az első propagandistája a selyemfogyasztásnak, ő nyitja meg a selyemfogyasztás érdekében tartott kongresszusokat, amelyeken négyezer selyemhernyótermelő vidéki központ képviselteti magát, sorra látogatja a selyemci'kkeket árusító üzleteket, •megjutalmazza a selyemárukkal legszebben díszített kirakatokat, amelyekben ruhára való selyemanyagokat, férfi és női fehérneműre való selymeket, harisnyákat és trikókat, bútorok selyem-brokátjait és selyemtapétákat állítanak ki. Ugyanakkor pedig a szenátusban Marcello szenátor indítványt tett, hogy a kormány külön két líra prémiumot adjon a termelőknek minden kiló gubó után, hogy azokat a földterületeket, ahol selyemher- nyótenyésztésre eperfát ültettek, mentesítsék az adó alól és hogy — tiltsák meg az eperfák kivágását.

Nem ez az első alkalom, hogy Olaszország gazdaságpolitikája kiterjed a selyem tenyésztésre is. Alig pár évvel ezelőtt Mussolini mozgalmat indított, hogy a Stevés olasz földnek egyre jobb és célszerűbb kihasználására, a vasutak, országutak, folyók és patakok mentén a legkeskenyebb földsávokat is eperfákkal kell beültetni.

A duce jelszava ez volt:

— A gabonatöbbtermelési harc, a „Battag- lia dél grano“ biztosítani fogja a mindennapi kenyerünket. A selyem termelés fokozása pedig az aranytartalékunk gyarapodását jelenti majd és ezzel együtt az általános jólétet.

A dolgos olasz nép nemcsak szeretettel, de odaadással foglalkozik a selyemhernyó tenyésztéssel. Tanyák, majorságok, kis falvak asszonyai, lányai, gyerekei és aggjai, éppen otthon ülő természetüknél fogva szinte szükségét érzik, hogy valami házias foglalkozásuk legyen. Egyre több eperfát ültettek Itáliában. De az utóbbi években, éppen a világkrizis miatt, a selyemtermelés mégis bizonyos hanyatlást mutatott.

A külső országok fogyasztóinak elmaradása helyett, tehát Musso Sni kormánya uj fogyasztókat keres: még pedig a belföldön.

Ennek a célnak szolgálatában olcsóbbá, tehát népszerűbbé akarja tenni a selymet, mely ne legyen fényüzési cikk, amely hazai termék, itt születik, itt dolgozzák fel és amely a nemzeti gazdaságot és jólétet szolgálja termelésekor éppen úgy, mint amikor egyre szélesebb körökben kerül használatba.

Igaz, hogy Itáliában már évszázadok óta egész kultusza van a selyem termelésnek, ahová még a „rinascimento“ idején hozták be a selyemhernyó petéit Kínából egy vándorbot kivájt üregében, hogy a Medieiek és Sforzák korában már nehéz selyembe öltözzenek Michelangelo, Leonardo da Vinci, Raffaello, Ti- zian fejedelmi modelljei. De már a kötélhágcsók is selyemből készültek a gyönyörű lovagkorban, amikor a szerelmes lantosok imá- dottjaik erkélyére kapaszkodtak fel és selyemből való volt már Desdemona zsebkendője is. Azóta, persze, egyre népszerűbb lett a selyem, királyi udvarokból polgári házakba is eljutott és a selyemhernyók fáradhatatlanul dolgoztak, szőjék gubáikat akkor iej

amikor a teknika és az olcsóbb árak versenyének idején a külöuböző mü- és mesterséges selymek kezdtek divatba jönni. Az igazi selyem Is olcsóbb lett, ami azt jelentette, hogy még szélesebb körök számlára lett hozzáférhető.

Csak nemrégiben történt, hogy az „Artig- lio“ búvárai behatoltak az „Egypt“ aranyait keresve a több mint tiz esziendő óta százharminc méter mélységben, a tenger szine alatt fekvő hajóroncsba... Meg is találták az aranyakat. De találtak ott — végszámra selymet is, amely a tenger mélyén való tízéves börtöne után is kifogástalan maradt...

Persze, a „selyemnapok" propagandája ezt a hírt is felhasználja a selyemíogyasztás érdekében megindított harcban. íme, az igazi selyem milyen ellentálló, milyen elpusztitha- tatlan!...

Ma a nők egész Itáliában egyébről sem beszélnek, csak — a selyemről. Feleségek egymás közt de férjükkel is, lányuk apjukkal és anyjukkal, de udvarlóikkal is. Ám egymás között is. Mindenki, mindenki csak a selyemről beszél...

A selyemhernyók azonban az egész mozgalomról, amely az ő rebabilHasukra történt, persze, semmit sem tudnak. De talán nem is törődnének vele, ha tudnák is. Nem érdekli őket a „selyemna,p“, sem az, hogy a selyem olcsóbb lesz... Sem az, hogy leszállitják-e a munkaidőt, vagy felemelik-e a munkabért... Ők csak dolgoznak, szövik a maguk gubáját, hogy abban meg is haljanak és csak kévésük ébredhessen lepkeéletre és rakhassa le petéit, amelyekből uj kis selyemhernyók bújnak elő, hogy aztán azok is uj gubót szőjjenek, hogy még több selyem teremjen a gyengébb nem örök örömére...

De a 9elyemfogyaiSztás fokozásával még nem merült ki az uj olasz divatmozgalom. Sőt a „selyemnapok" propagandája csak egy kis része ennek az uj harcnak, amelynek élén — maga a duoe áll.

Nincs még féléve sem, hogy Mussolini kijelentette:

— Nincs igazi ola&z sem bútorban, sem lakásberendezésben, sem ruházkodásban. Pedig meg lehetne teremteni. Tehát: meg is

kell teremteni!

A dúcénak ez a pár szava elegendő volt, hogy valóságos nemzeti mozgalmat indítson meg, amely rövidesen az egész világra ki fog terjedni: függetleníteni a divatot Paristól!

Statisztikusok, tudósok, művészek, kereskedők és gyárosok, mint parancsszóra, egyszerre munkába léptek. Csodálatos, hogy mennyi erőt szabadított fel Mussolini e pár szava! Művészek ruháim o delieket kezdtek tervezni és uj modelleket alkottak, nemcsak az anyag- ismeret, de a mai Ízlés és higiénia követelései alapján. Gyárosok uj szöveteket és selymeket kezdtek gyártani: de nemcsak drága anyagokat, hanem olcsókat is, amelyek mégis Ízlésesek, sőt előkelőek is, bár egy lírába kerül egy méter. Kereskedők uj üzleteket nyitottak és uj szervezeteket állítottak csatasorba, hogy az uj produktumokat megkedveltessék és népszerűkké tegyék. A statisztikusok pedig közben kiszámították — és az újságokban nyilvánosságra hozták —, hogy Francia- ország évente több mint három milliárd frankot exportál csak divatcikkekben, amelyeknek nyersanya és konfekcionálása legfeljebb tizedrésze ennek a horribilis összegnek, tehát „a francia ízlés" egymaga milliárdokkal gazdagítja a franciákat. Nem is szólva arról, hogy ebhői a három milliárdból Itália egymaga egy milliárd frankkal adózik Páris,nak. A történelemirók viszont — köztük az Olasz Királyi Akadémia „excellenciás" tagjai — kimutatták, hogy

egy nemzet fejlődésének tetőpontján mindig szükséglét érezte, hogy felszabaduljon az idegen divatzsarnokságok alól

és például Francesco Őrestano idézte Tuci- didest, annak bizonyításául, hogy a görögök a perzsák fölött aratott győzelmük után száműztek minden keleti pompát és visszatértek az egyszerű, tiszta görög formákhoz. Idézte, hogy a francia forradalom egyúttal London divatzsarnoksága ellen is irányult, amelynek egyeduralmát meg is dördülte és megállapította, hogy

II. Vilmos alatt Németország azért teremtette meg a „reformruhát", hogy a gyűlölt francia fűzőt száműzze.

Más tudósok kimutatták, hogy a társadalmi átalakulások mindig hatással voltak az Ízlésre és amikor Medici Katalin férjhez ment TI. Henrikibez, a divatot még Itália irányította, de később Spanyolország ragadta magához a hegemóniát ezen a téren is. mig aztán Napóleon az egész világ divatját franciává

Berlin, január 21. Az államügyészség nagy feltűnést keltő eljárást indított a berlini Funk- stünde igazgatója, Friedrich Knüpfke és a „Funkstuude" nyomdavállalat tulajdonosai és fötisztviselői ellen. Knöpfke igazgató ellen az a gyanú merült fel, hogy

a nyomdavállalat utján mintegy 500.000 márka vesztegetési pénzt fogadott el.

A nagyszabású vesztegetési botrány kipattanása több letartóztatást vont maga után, így

őrizetbe vették a nyomda igazgatóját, Jeune- weint és az I. G. Farben alosztályának, az Agfának az egyik vezető tisztviselőjét, Dün- nemannt.

Az államügyészség már napokkal ezelőtt alaposabban kihallgatta Knöpfke igazgatót, majd a nyomdavállalat könyveinek átvizsgálása után házkutatást rendelt el az igazgatónál, aki különben két nap óta súlyos betegen fekszik a lakásán. A házkutatás alkalmával Knöpfke egész üzleti levelezését lefoglalták.

Fortzu-affér Romániában

Felségsértést követett-e el Fortzn, ha a királyi udvartól több erkölcsiséget követeit! — A tanárok és a tanítók tiltakoznak a közkedveit tanár letartóztatása elten

j Bukarest, január 21. Romániában nagy iz- ! galimat keltett Fortzu tanár esete, akit a kö- | zelmultban a király megsértése miatt le tar- ; (áztattak. Amikor a közkedvelt tanár letar- ' toktatásának hire kiszivárgott, a tanárok és | a tanítók szervezetei nagy tiltakozó gyiilése- J két tartottak s később az ügyvédek szerv e- 1 zete és a különböző női szervezetek is tilta- | koztak a letartóztatás ellen és kijelentették, | hogy Fortzuval szolidárisak maradnak. A középiskolai tanárok tiltakozó gyűlésén a szónokok egyöntetűen megállapították, hogy

Fortzu egyáltalán nem követett el felség - serest, amikor azt követelte, hogy a király közeléből távolítsák el mindazt és mindazokat, ami és akik a dinasztia tekintélyének és erkölcsiségének ártanak. A tanárok határozata kiemeli, hogy Fortzu tanár letartóztatása támadást jelent az alkotmányilag biztosított érzés- és gondolatszabadság ellen. A letartóztatott a börtönben egyébként éhségsztrájkot kezdett. A Fortzu-páirti mozgalom tovább nő s nem lehetetlen, hogy a közeljövőben országos arányokat ölt.

Elíogatóparancsot adtak ki

a berlini Rotter-konszern

tulajdonosai elten

Berlin, január 21. Berlin lleghataltanasáibb 6zln- j házi konszernjének, a Rőtter-konszernnek megin- , gőgéről és küszöbön áMö bukásáról napok óta nyiil- | tan írtak a lapok, úgyhogy nem is ment megtepe- j tésszémíba az ujaib htiir, hogy a konszern tuilajdono- | eai, Robber Alfréd és Rolter Frigyes ellen elfogató I parancsot adtak ki.

i Ez a drasztikus intézkedés tulajdonképpen csak az ügykomplexum egyik mellékhajtásának a folyománya.

Az áMajmiiigyészség ugyanis miég nem döntött abban a kérdésiben, hogy a Rotter-fivérek ellen érkezett bűnvádi feflijélentés állapján meginditsa-e a bün- fenyitő eljárást, de

az egyik hitelező a polgári bíróságnál a vagyontalansági eskü kikényszerítése címén kérte az elfogatási parancs kiadását, ami meg is történt.

A parancsnak azonban nem lehetett érvényt szerezni, mert mint a detektívek megállapították. Rotter Alfréd már hetek óta Luzernben tartóznem tette. De a divat mindig a világpolitikában való vezerszerepét is mutatta annak az országnak, ahonnan származott

Most aztán elérkezett végre az az idő, hogy a világipolitikát ne egyedül Párig irányítsa, hanem Itália, amely ha a legősibb kultúra szülőhelye is, de a legfiatalabb ország.

És a világpolitikával együtt — a divatot isi Bizonyos, hogy politika is van ebben a legújabb olasz mozgalomban: Franciaország hegemóniáját kétségessé tenni, sőt megdönteni és elhódítani a divat terén is. És mint ahogyan a politikában, ma már a divat harcterén is komolyan kell venni a fasiszta Olaszországot, mely csodákat müveit társadalmi és kulturális téren és minden jel arra vall, hogy az olasz divat világhóditása érdekében is a legkitűnőbb sztratégiai tudással készítette el haditervét. Ha csak egyedül Itália szabadítja is fel magát Páris varázslata alól, ez egymaga jó negyvenmillió adózó elpártolását és egymilliárd frank elvesztését jelenti Francia- országnak.

Az első eredmény a duoe szavai után az volt, hogy az arisztokratikus nagy piemonti város. Torino, divatkiállitást rendezett a nyáron. Ott vonult fel első ütközetre az olasz divat. És első bemutatkozása is már teljes győzelmet aratott, ha még csak a „hazai" területek visszahóditását jelentette is. Kiderült, hogy az olasz nők — és talán a nők mindenütt a világon! — nem is kívánnak Páris rabszolgái lenni többé, ha másutt is szép ruhákat, kalapokat, cipőket kapnak és olyan hajviseletre tanítják meg őket, amelyek még jobban érvényre juttatják szépségüket. A nemzeti karaktert persze nem az ősüknek regi, múzeumokból és családi képtárak festményeiről lemásolt ruhák vonala és anyaga képviselte: modern, lenge toalettek és kacér kis kalapok voltak ezek is, akárcsak a pá- risiak, de az olasz derűnek, örökké mosolygó, modern Ízlésnek megfelelőek. A mai kor igényeihez és Ízléséhez alkalmazkodtak az olasz divattervezők, de vonalaik, színeik bátrabbak és frissebbek, a kék és napsugaras olasz ég alatt élő emberek számára készültek.

kódik, fivére, Frigyes pedig egy nappal ezelőtt eltűnt lakásából, azóta irodájába sem jött be e a jelek arra mutatnak, hogy 6 is külföldre távozott, valószínűleg Luzernben lévő testvérébe* ment.

Érdekes, hogy a szenzációs fordulatot egy alapjában véve jelentéktelen követelés provokálta ki.

A Rotter-fivérek egy berlini szállító cégnek maradtak adósai 1600 márkával s a cég tíz hónap óta hasztalan várt követelésének kiegyenlítésére. A Rőttér-#vőreket a bíróság va- gyontalainsági eskü letételére szólította feli, de egyikük sem hederitett a fölíszólitásra, bár

három terminust is kaptak, egyszer sem jelentek meg.

Ilyen előzmények után adták ki az elfogató parancsot. A beavatottak ezerint a Rotter-fivérek most Svájcban próbálnak nagyobb tőkés csoportot összehozni. hogy annak bekapcsolásával szanálják berlini vállalataikat.

A torinói divatkiállitás még be sem záródott, amikor már újabb tizenkétezer szabólányka: Ofcerinetta-k, amint Torinóban hívják őket, vehette kezébe a varrótűt: a torinói ■szalónok százával és százával kapják a megrendeléseket és az olasz arisztokrácia is boldog mosollyal, tüntetve hirdette, hogy toalettjei nem Pári9ban, hanem Torinóban készültek. Példájukat követték a férfiak is, akik viszont London divaturalmát nem vették többé komolyan és olasz szövetből, olasz tervezők modelljei után készült ruhákkal frissítették fel garderobjukat.

Egykettőre megalakult Torinóban a „divat-bizottság". az ,.Ente della Moda", az állami hatóságok védnöksége alatt, sőt egyenest kezdeményezésére.

Többmillió lírát gyűjtöttek össze a kiállítási alapra, melyhez maga Torino városa egymilliót adott: a többit a különböző föderációk, gyárosok, kereskedők testületéi adták össze.

Mussolini pedig Rómából figyelte mindazt, ami Torinóban történik és — parlament elé is vitte az egész divatproblémát. Törvényjavaslatot nyújtott be, amelyet 5 maga indokolt meg. Indokolásában hangsúlyozta, hogy a torinói divatkiállitás olyan nagyszerű eredményt mutatott fel. hogy azt ajánlja, létesítsenek Torinóban évente kétszer megismétlődő állandó divatkiállitást, tavasszal és ősszel, vagyis abban a két évszakban, amely legalkalmasabb, hogy a divat változatait bemutassa.

A duce törvényjavaslatát természetesen el is fogadta a parlament és most már — törvény van az olasz divatról

•amely veszedelmes versenytársa lesz Páris- nak, mert a fasiszta olaszság ezen a téren is szót, jogot, uralmat követel magának. És olasz művészek, tervezők, gyárosok és kereskedők gondoskodnak is majd róla, hogy ez igy is legyen és az olasz divat lassan elhódítsa Páris és London divatjának bálvány- imádóit.

...Mi mindenre nem terjed ki Mussolini figyelme! És mi mindenben tudja felismerni a nemzeti érdekeket! 3. I.

0