Prágai Magyar Hirlap, 1928. december (7. évfolyam, 275-296 / 1902-1923. szám)
1928-12-23 / 293. (1920.) szám
Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76. havonta 26 Ke ; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kő. Egfyes szám éra 1 *20 Ke A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztő: politikai napilapja Felelős szerkesztő: DZURANY1 LÁSZLÓ FOR6ÁCH GÉZA Szerkesztőség: Prága 51 „ Panská nlice 12, II. emelet Telefon: 30311 — Kiadó° hivatal: Prága H„ Panská ui 12/111. — Telefon: 30311.-—Sürgönyeim: Hírlap, Praha KARÁCSONYKOR Irta: TÖRKÖLY JÓZSEF dr. magyar szenátor Békesség és Jégkárát Irta: DZ&ISfdtiY! LÁSZLÓ Prága, Karácsony előtt Árva magyar nemzet karácsonyfáját itt kellene fölállítanunk száz tornyos Prágában. Aranyos Prágában, ebben a mesebeli gaz- diagságu városban, ahol a história patinás kincsei fölé friss aranyréteget torlasztott az nfj történeteim konjunktúrája. Boldog Prágáiban, ahol gigantikus méretekbe© bontakozik ki egy lázasMktetósü metropolis a szendergő, vidékies gamizon- város helyén. Nagyratörő Prágában, ahol máról-holnapra ragyogó palotasorok nőnek ki a földiből és nj városrészek a régi legelők helyén. Itt, a gazdag öröm ünnepén, tündér fények ujjongó villódzásában, a beteljesült álmok kacagó muzsikájába®, — itt kellene meg- j gyújtanunk az árva magyar nemzet kará- í csonyfáját — a szegényniegyed egy földes, | hideg szobájában. És körülállini a fájdalmasan szegény, kis! magyar fát a gyér gyecrtyáoskák' reszkető fényébe© — kéz a kézbe©, kksánek-nagynak, vezé nnek-ködkatonának ée szivigérezve a magyar oars prágai szevetetesiéjének szimbolikus jelentőségét, boldog karácsonyt igy köszöntem: — Békesség és jóakarat!... És megfogadni, hogy nem lesz többé test- j vérpöre magyarral a magyarnak, hogy nem gyöngítjük — minden feszülésével a nemzeti küzdelmet illető — harci erőnket testvérharcokba©, hanem csorbítatlanul állítjuk közös, szent céljaink szolgálatába. Hogy egymást le nem kisebbikjük, egymás céljait, mert talán az utakban némi krüliönb- &ég mutatkozik, gyanúba nem vesszük, egymás cselekedeteiben a becsületes jóakaratot soha meg nem tagadjuk és hétköznapjainkon sem fogunk véteni az árva nemzetek legfőbb parancsa: a szeretet és bizalom pilléreire épített összetartás ellen. Ezzel ajándékozzuk meg, ezzel tegyük gazdagabbá, erősebbé magunkat a szentestén, szegényebbé pedig azzal, hogy a bajkeverőket, az intrikusokat, az ömcélniatkut tegyük j kívül a családi szentély ajtaján, mielőtt el- j fújhatnák kis gyertyáinkat és megtörhetnék j halvány, karácsonyi örömünket. Azután testvéri ölelésben emelkedjünk j föl — föl -a nagyváros tobzódó, éjszakai ragya-! gásán túl, a kis Jézus köntösével miegfestett azúrig és szálljunk, az ajándékvivő beflehe- mesek repeső, áhitaíos örömével szálljunk hazáig, hűséges magyar népünk háza tájáig és fohászos gondossággal hajoljunk föllébe — a m agyag csillagok üzenetér-el. Innen vigyük tovább, szlovák testvéreink hajlékába a kis betlehemi jászolt és vele piros, magyar szivünket, ezeresztendős eze- retetünket. Hogy megolvadjanak tőle a még megmaradt jégvirágok a testvéri ab lakóidban és visszaragyogjon ránk a melegség és megértés. Megértése annak a megvAltozttathatla© törvénynek, hogy a mi sorsunk egy és egy a mi utunk is. Hogy a természet és a szív evangéliuma erősebb a politika változó igazságainál és hegy az egészséges nemzeti ön tudni nem lehet megtartó talaja az igaztalan gyűlölködésnek egy nemzettestvérrel szemben. Ar örökzöld karácsonyfáikon újra égnek a kicsiny világosságok. És a kicsiny világosságok újra nagy fénnyel világítják be az egész világot. Ez a világraszóló nagy fény megmutatja az emberi nagy megpróbáltatásokait, a Sodorna és a Gomora pusztítását és azt az örökigazságot, hogy a jó Isten nem hagyja el az ö gyermekeit, még akkor sem, ha vétkeztek az ö jósága ellen. Megmutatja, hogy volt egy bölcső, amelyből egy gyermek világra hozta ezt a soha el nem múló örökigazságot. Mert Istenünk rendelése elkiildötte ®a ő egyszülött Fiát, hogy megváltsa az egész emberiséged, és a kis Jézus és a nagy Jézus, a karácsony szent Apostola világgá hirdette életével és halálával, hogy a felebaráti szeretet az a nagy erő, a,mit sem ármány, sem erőszak, sem rosszaság, sem ördög, sem ember nem tud megölni, mert a keresztre-feszités, a sírokra gördített nagy kövek se tudják elzárni a feltámadást, a szeretet és igazság uralmának eljövetelét, a megváltás boldog bekövetkezését. Karácsony ünnepén a szlovenszkói magyarság szomorú jelenében is áll * csent karácsonyfa. Tele van aggatva kicsiny égő gyertyákkal, amelyeknek fénye a krisztusi igaasá- got hirdeti. És ezen a karácsonyfán a hivő magyar lélek biztosan megtalálhatja a maga kicsiny égő gyertyáit is. Ott égnek gyönyörű fénnyel a nemzetszeretet, a nemzeti kötelesség, a megértés, az együttműködés, az egység, az önzetlenség, az önfeláldozás, az áü- dozafckészség. a testvériség. a szabadság, az igazság és a boldog jövő gyertyái. És ott na- j s:yog rajta a magyar szenvedés hulló könnye H a krisztusi megváltás mindent tál világító fénye is ... Ennek a magyar karácsonyfának megható jelen tősége: elűzni a kétségbeesést, a magyar visszavonást, a* ördögöt, aki tagadja a Krisztust és az ö nagy igazságát s meg akarja ölni a felebaráta szeretedet és azzal a nemzetszereteted is! Ez a karácsonyfa beszél és hirdeti, hogy a szenvedés neon sírbolt. Elmondja, hogy Jézus keres'ztrefeszitése óta az emberiség megváltása folyton tart és nem szűnik meg soha, mert ás voltaképp az emberi szivekben megy végbe, amely szivek folyton szaporodnak és folyton erősednek a szeretetben. Szenvedő magyar testvéreim, áhítattal hallgassátok ezt a szent beszédest! és ka telve van szivetek fájdalommal is, hulló könnyetek prizmáján keresztül szent Karácsony ünnepén lássátok meg a nagy égi szivárványt! Higyjetek és találjátok meg azokat a karácsonyi kis gyertyákat, amelyek megmutatják Nektek azt aa utat, amelyre a jóságos Isten akarata rendeli Titeket! És boruljatok térdre és buzgón imádkozzatok! Dicsőség legyen Istennek! És hogy újat építeni a régi, közös 'értékok lerombolása nélkül is Miét. A politika fölverte gyűlölködés tízesztendős kakof óniájóban. csak egyetlenegyszer hangzott föl a vox humán a, amikor hetedifél esztendő elölt a felejthetetlen emlékű Mud- rony János, a nagy Mudnony Piál fia hitvallást. tett e sorok írója előtt a szlovák-magyar testvériség miellett. Ez a hang nemcsak egy emelkedett, tiszta ember sziaiva volt, hanem a méplélek megszólalása, amely — megrostálva a sovéu demagógia konkolyát — a közös kenyér jogán most is megíbizonyitetta, hogy velünk vállvetve akar dolgozni és küzdeni Szlovén szkó jobb jövőjéért. Velünk, akik pillanatra sem adtuk föl az autonómia programját és az érte vívott harcot. Az országos keresztényszocialista párt őslakos-lobogója alatt harmincezer szlovák vonuld föl a választási urnához s a parlamentben éppen most olvasta Hlinlka és Dérer egymás tejére, hogy a magyar nemzeti párt — többek közjött — .Besztercebányán, Nyitván, Treucséníben, Turóoszentanártenban és LiptósmenltmiMósou ie kapott szavazatokat. A szlovák nép egy része tehát egészsége* ösztönévé! és tiszta szivével függetlenítette magát pártjai — elfogultságokkal, jelszavakkal és különböző érdekekkel terhelt — politikájától és rátalált arra a természetes orientációra, amelynek éppen az ellenkezőjét hirdetik néki vezetői, a demokrácia ! olya® kifordított értelmezésébe©, hogy a népakarat szolgálata helyett ők oktrojálhatják a népre salját politikai céljaikat. Most kapták elsőidben komoly bizonyságát, hogy ez a nép már nem kiskora, hanem a maga lábán jár és egészen bizonyos, hogy ez a most (megmutatkozott népakarat a jövőben még komolyább és pozitivebb kifejeződésre fog találni. A koalíció szlovenszkói politikájának felelősségiéiben részes Hlirnka, aki még egy Mamin koncepciójáig sem tud' fölemelkedni, nem sokáig fog vigasztalódhatni afölött, hogy megszabadult százezer „magyarén “-tői, mert utfaibb csalódások árán rá fog eszmélni, hogy a legértékesebb elemek hagyják cserben, imigien egy kebesztutnál az egész precesszió elhagyja a paipot és a szlovenrakói őslakosság zászlaja alatt három nyelve© hangzik föl a zsoltár, a mindennapi kenyér zealoxs- májja. És egymás testi és szellemi (kenyerének, javainak megbecsülésével — egymásért és az összességért trj, friss ütemben megindul a nagy munka, hogy több legyen a kenyér és több a boldogság a közös földön. És akikor majd otthon állíthatjuk föl az egész szlovénekéi család karácsonyfáját. Sudáralbbat, gazdagabbat, ragyogóbbat. És a sok vihar, megpróbál tatás után megtisztulva mondja majd némtet a nemzetnek: — Békesség és jóakarat... Magyar kmémm — .magyar liil® Irta: FL&CHBARYM ERKÖ ár. Prága, december 22. Karácsonykor a politikában is megkrmdul- nak a békeharangok és ahol máskor harcok lármája dübörög, most a béke, szeretet és megértés igéd hangzanak föl. A világ sorsúi intéző államférfiak háboruellenes nyilatkozatokat tesznek közzé, a nemzetiségi államok politikusai a nemzetiségi békét hirdetik, a szociálpolitikusok fokozott, mértékben hangoztatják az osztályok együttműködés ének szükségét. De szabad-e, iKóík-e és időszerű-e, begy az emberiség, a nemzetek és az osztályok i>éké- jiérőt elmélkedjünk mi csehszlovákiai magyarok akkor, amikor a mi belső, házi békénket sem teremtettük meg tökéletesen? Amikor egymás között pártoskodunk, amikor magyar acsarkodók a magyarra, amikor kormánypártok a mi táborunkból fogadnak föl zsoldosokat kisebbségi küzdelmünk elgáncsolására, amikor a sajtó egy része legjobb harcosaink összeveszi léséiben látja legfőbb feladatát, amikor a legutóbb lezajlott országos és járási választások megint aj párteeskákat térem tettek és a/mikor két nagy pártunk között is minduntalan súrlódások merülnek föl: nem az-e a mi legfőbb kötelességünk, hogy egymással igyekezzünk békésen megférni? A magyarság politikai egysége, mint eszme persze mindnyájunkban benne lappang és olykor-olykor meg is gyűl a szivekben, de tüze gyorsan elhamvad, mint a karácsonyfa gyertyácskájának fénye és bár tíz év óta éljük már szomorú kisebbségi életünket, ’ az eszme még mindig nem tudott élő valósággá válni. Vájjon szükségképpen igy keil-o lennie? Vájjon a két pártrendszer kialakulása miatt örökre le kell-e mondanunk arról, hogy a magyarságban rejlő erőket közös politikai céljaink szolgálatában összesesük? Vájjon minden választás alkalmával meg kell-e ismétlődnie a külön listák versenyének, az erők szétforgácsolódásának, a két párt elhidegül é- sének és a közéjük font szálak meglaz;kásának? Közvéleményünk egv nagy részének meggyőződése szerint nem. A vidéken a két párt. korifeusai nagyon jól megférnek egymással, együtt dolgoznak és sokszor csak véletlenség, hogy ki melyik pártba lépett be. Ruszinszkó- ban éppenséggel közös listával vonultak föl pártjaink az országos és járási választásokba s hogy ebből semmii különösebb hátrány nem származott, azt a legjobban a választási eredmények bizonyították be, amelyek szeriül ott is nemcsak megtartották régi állományukat, hanem jelentékenyen meg is erősödtek. Ha Ruszin szk óban meg Lehetett csinálni a közös listát, miiért ne követhetnek a legközelebbi Lapunk mai száma 40 oldal 293. (1920) szám * VSSárnap 1928 december 23 LEVASSOH | szelepnélküli, TEHER-AUTOK AUTÓBUSZOK HAT-és NYOLCZ HENGERES j ÜJXIIS-áUTÍM ILAUFER S., Bmfislava I i Ondrejská 11., TeL &9~22. 3 IM—lÉiiiiiiMiimi i i r i—r~~— r :»^.vucnaimsarmiwsnam
