Prágai Magyar Hirlap, 1927. július (6. évfolyam, 148-173 / 1482-1507. szám)

1927-07-13 / 157. (1491.) szám

4

Egy fülkében Spira Lázár munkácsi főrabbival aki a fürdőbe kísérettel utazik s magával viszi sakterjét és szakácsát

Spira főrabbit nem átkötik ki a galíciai rabbinusok — A vonaton is látogatókat fogad, bölcs tanácsokat ad és áldást oszl

'iskola fen;tartására óriási összegeket áldoz.

Igló, jiuüiius 12.

iA vasárnap délután, fiéüi hat óraikor Kasáról Prágába induló gyorsvonatot a kassai állomáson ugyancsak ímegirolianiózták. A felfelé igyekvő utasok csoiportijából azanlban kiválik egy kis csapat, amely a Kőrösmezőről inddtotit közvetlen kocsi egyik aíbfliaka előtt gyüE'ekeaák. Hamar megtudunk a csoportosulás okát, a kassai orthodox hitközségnek töfblb tagja jött ki a vonathoz, hogy üdvözölje aiz átutazó Spira Lázár főrabbit, aki egészségi okokból a csehországi fürdőket keresi fel.

Tizenöt percig áll a gyorsvonat a kassai állomáson, die ez a negyedóra az ümuepilések s a ezere- tetnyilvánitások niegszakiitásnléikülii láncolata. A markáns, rendkiMül intelligens arcú főralbbi kihajol az aibliakon s mindenkihez van egy-két barátságos szava. Ezek meg ratjcmgáseal veszik körül, ei- mogatjék a kinyúló karjait, csókolgatják a ruhája szegélyét. Majd hirtelen nagy zsivajgás támad. A raibibi aipró suteménydaraibokat ad ki az aJblakon, tíz és tiz kéz kapkod utánuk, boldog, akiinek csak morzsányi jut belőle.

Amikor a vonat lassú mozgással kiindul a pályaudvarról, kendők lobognak, üdvözlő kiállások hangzanak fel, azután a raibhd visszahúzódik az ablaktól s kényelmesen elhelyezkedik másod osztóiyu fülkéjében. Öt hive van környezetében, munkáoái titkárján kívüli két ruszinszkói a két kassai rajongója szolgáltatja kíséretét. Annyira szeretik a mestert, hogy nem -törődnek a hosszú ut fáradalmaival, a kényelmetlen összepreselődéesel hatneon lelkesen, vidáman, kitüntetésnek veszik azt a kegyet, hogy a rabbi kíséretéiben lehetnek, hallgathatják szavait, amelyeket oly mohón szivünk magukba, mintha kinyálatkoztatobt igazságot hallgatnának.

Egészen érteilen, idegen világ ez előttem. Nem is mulasztom el a nagyszerű alkalmat, hogy kissé közelebbről megismerjem. Az ajtó egy óvatlan pillanatban nyitva marad s én benntenmek a fülkében. Csak akikor vesznek észre, mikor közvetlenül a rabbi előtt állok s megszólítom. Bizalmatlan -tekinteteik fogadnak először s csak hosszabb idő múlva, amikor a beszélgetés elveszti feszességét, enyhül a hangulat s nyírnak meg a szintek feléim is.

— Bocsánatot kérek, hogy igy benyomultam önök közé, — kezdem. I>e mint újságíró, nean rou- laszthattiam el az alkjaimat, hogy megkérdezzem a főrabbi urat, ml igaz azokból a híreikből, amelyeket a lapok az ultoöiső napokban ikoliportáltáik, hogy

62 gaüciai rabbi kiátkozta volna a főrabbi urat.

9pdra Lázér ‘legyint a kezével.

— Újság? Oh kérem, szeretném, ha most nyugodtan hagynának. Én most gyógyítani megyek magamat Karlébadba.

— Beteg a főrabbi ur?

— Igen, Blutgtörung, az orvosok feltétlen nyugalmat a-jám-lanak.

— Nem leszek sokáig a terhére. Csak erre az egy kérdésre kiérek feleleteit.

— Megírhatja^ hogy egy ezó ©em igaz belőle. lAm-iikor -ezt a hint ellenségeim célzatosan terjeszteni kezdték, a hitközség kérdést intézett Lemlberg- be, ahonnan azonnal cálfol-ait érkezett.

Galíciában semmit sem tudnak az átokról.

— Ezeket a híreket — jegyzi meg az egyik kísérő — azért m-erészelák terjeszteni, mert azt gondolják, hogy Lengyelország elég távol' van s Így nem derül ki a misztifikáció. Ha rájönnek, hogy feltevésükben csalódtak, majd Amerikáiból datálják híreiket.

— És Munkácson béke van? — kérdem.

— Béke volt mindig és béke van ma is. Jöjjön le MunkáicsKa s meggyőződik róla maga ás.

— É6 az átok fennáll ma is?

— Az átkot a hitközség ismeretlen tettesek ellen mondotta ki az én előzetes tudomásom néCkül, akik a gyialázó áratokat térje^sztették. Miután azoknak minden okuk megvan, hogy titokban maradjanak, az átoknak csak elvi jelentősége van. A hitközségben béke uralkodik.

Látogatók jönnek a rabbihoz, mert a vonaton csakhamar híre terjed, hogy a munkácsiak tudós főrabbija, az orthodox zsidóság körében világszerte ismert Spira Lázár utazik. Sőt miég a szembe jövő vonat utasai is megtudják, mert Aboson az ellen- vonaton a hívők mind az ablakihoz tódulnak s heves gesztikuláMssial üdvöalik kocsinkat. A rabbi fülkéjébe pedig egymásután jönnek a látogatóik, ismerősök és idegenek. Sfélfán Ágoston dr. képviselő fél óráig beszélget el vele. Azon rövid negyedóra alatt, míg én be™ vagyok, egy mezőosáti ügyvéd, több idevaló kereskedő és sok ka'ftános látogató akad.

Az egyik kéréssel fordul a rabbihoz:

— Beteghez utazom s áldását szeretném elvinni-. A nabiib megadja az áldást. Az idegen nagyobb összegű pénzt akar átadni.

— Adja a pénzt hitközsége szegényeinek, hárítja el a főrabbi.

Nem zavarom, a folyosóra megyek, ahová egyik kisérője követ. Beszédbe elegyedünk s csakhamar mások is csatlakoznak hozzánk.

— Végtelenül szeretjük s tiszteljük a főrabbit. Először is a vártaién tudása miatt. Olyan zseni!, cim'imőt 300 év a' ::t nem termelt ki a zsidóság. Enged; főrabbin kiviül, aki Ra dóm y síből jött Kassára, a zr-vidóságnak nincs ilyen talmiudtudiósa. Ezért is " 'ónak irigyei s ezért támadják ellenségek

— Két nagy szobája van színül tig -nrerlőltve

könyvekkel. Ilyen hatalmas könyvtára imég csak UMrnann nagyváradi főrabbinak van. Szenvedélyesen gyűjti a régi kéziiratokat s neon riad vissza fáradságos utazásoktól, nagy klöltaégektőü1, hogy egy- egy ritk-a példányt megszerezzen. Vannak olyan kéziratai, amelyek több százévesek. Mesés, felbecsülhetetlen kincs ez.

ő maga is szakadatlanul dolgozik, néha éjjel kettőig görnyed könyvei, imlai felé s rójja ludtollávul papírra a bölcsességeket. Csalenem félszáz könyve jelent m\egJ s az idén is három uj könyvel ad ki.

— -De nemcsak a talimudtudományíbnn kiváló ő, hanem ismeri a történelmet, a -természettudomány okaty a technikát. És a tudása mellett páratPrága, július 12.

1919 junius elején izgalmas napjai voltaik Szlovenszkón&k. A magyar vöröshadse- reg a Pozsonytól Sátoraljaújhelyig elnyúló akkori demarkációs vonal ellen, amely meg Miskolcot s a diósgyőri vasgyárat is bezárta, többhdvütit offenzivát kezdett A csehszlovák s román haderők összeérő frontját Alsózsol- cánál a vörös csapatok szétvágták s ezzel kinyílott az ut Sátoraljaújhely s Kassa felé. Kassára junius 6-án a kora délutáni órákban vonult be az első járőr, miután Hennocque tábornok, a város francia katonai parancsnoka összes haderőit, kivonta s Iglóra tette át székhelyét.

Ezeknek a történelmi időknek érdekes dokumentumai jelennek meg mostanában. Julier alezredes, aki a Kassára bevonult hadosztálynak vezérkari főnöke volt s -a kassai hadtestpaTancsnokaág épületéből dirigálta a keletszlovenszkói harcolhat. most bocsátja közre emlékiratait, amelyekből közöljük az alábbi közérdeklődésre számot tartó részletet:

„Most már megértem Lukasichot**

A második miskolci csata alatt, midőn a Mezőkövesden levő hadtestparancsn-okságazt sem tudta, áll-e még Miskolc vagy elveszett, érkezett meg Budapestről Landler a hadtesttörzshöz, innen azonnal Miskolcra utazott, az onnan menekülő direktóriumot visz- szazavarta és még pár száz főnyi fegyveres erőt, is szedett össze munkásokból, hogv lég-' alább ezekkel támogassa az ingadozó csapatokat. E harcok után mondta Landler:

— Kérem, 'most már megértem Lukasichot. Ha revolver lett volna nálam, bel előttem volna abba a inává bandába.

Igv lett Landler militarista.

A tisztek felfogásával szemben igen megértőén viselkedett. Respektálta a tisztikart,

csodálkozott, hogy a régi társadalmi berendezkedés ily kiváló testületet tudott produkálni.

Belátta, hogv h-ogv mi nem lehetünk az uj rendszer barátai, soha sem vette rossz néven, ha mi a tanácsrendszer rendelkezéseit a legélesebben megkritizáltuk, sőt velünk együtt szidta azokat.

A tisztikar által kezdeményezett piros- f eh ér-zöld mozgalom mellé állt és azt, Kun Bélával szemben is védelmezte.

Ó maga jelentette ki előttünk, hogy addig nem tesszük le a fegyvert, mig Magyarország egy fűszálán is ellenség tapos.

Sőt egy alkalommal becsületszavát adta arra, hogy pár hált alatt, erős jobbrafordulás lesz s hogy a mérsékeltek már összefogtak a túlzó irány letörésére.

A tisztikar sziv-esen hitt az iiv szavaknak. mert a jobbrafordulás volt mindenkinek a reménye s az ember szívesen hiszi azt, amiben remél.

Kassa elfoglalása

A második miskolci csalta után a hadse- regparainesnekság -a kellő értesítéseket, többek között a földmivesekből álló tiszántúli 6. hadosztályt és később még a székelyeket fa volt székely hadosztály maradványait) osztotta be a hadtesthez, hogy a támadást, folytassuk.

Az erősítéseknek Miskolc környékére való irányi fásával

a hadsoregparancsnokság a kis magyar Alföld felé való föfám«dá»+ elhalasztót— Mennyi időre távozik m-oet Munkácsról?

— Ha-t hétre. Or-vosi tanácsra Karltsbadíba megy, ahonnan a joadhimsthali rádióf-orrásokait is -fel fogja keresni. Arz utókorát Marienbadban tartja. Magával viszi a Bakteri, aki az álltaitokat le fogja vágni és szakácsát, aki az ételeit elkészíti.

— Mi az a faláda ott a hálóiban?

— Abban van a hhóra-tekercs, amelyet maigiáia- beniplomából hozott magával. Senkinek sem szabad hozzányúlni, ő maga hoz'fca fel a kocsiba e helyezte ed1 a hóiéban.

Ezután a családi viszonyokról kezdek érdeklődni, megtudom, hogy a rabbinak egy etilen, gyermeke van, a tizenkéíéves Friime. A kis feketéhaju Fanny már nem szabad, jegyben-gyűrűben jár a barzevi tudós főrabbi 12 éves fiával, aki majd Spira Lázár után a munkácsi főrabbi székén apósa örökébe lép. Az esküvőt két óv múlva már meg le tartják.

— Végtelenül okos, tudós fiú, aki 'méltó a Spira-leány kezére. A főrabbi ur már két ízben volt Barzevben, hogy megvízsgázl assa. A vizsgáit fényesen állta meg, egész köteteket tud kívüliről.

Alkonyodik. A látogatók már nem zavarják a főrabbit, aki most leveszi az egyszerű faládát és azután imába merül. A vonat pedig robog tovább a csorbái vizválasztő felé. V. Z.

ta és a Kassa felé vezető irány mellett

döntött.

Cél volt,: északi irányban előretörve, a csehek és románok által az április folyamán létesített korridort szétrobbantani, aztán előbb a cseheket döntően megvenni, majd pedig a románok ellen fordulni.

A III. had teet.parancsnokság ekkor az

1., 4., 6. hadosztály, sz-ékely dandár, 3. és 10. dandár felett rendelkezett (összesen 50 zászlóalj, 24 üteg), amely megfelelt a működő hadsereg felének.

Az egyesült csehek és románok a második miskolci csata után széles körívben a Sajó és Hermád mentén fekvő magaslatokon, körülbelül Szendrő—Szikszó—Sajótorkoilat

vonalában foglaltak állást elzárva az utat. Kassa és Tokaj felé.

Ezt, a zárt, gyűrűt sikerült a III. hadtestnek a május 30-tól junius 1-ig vívott her- nádmentii csatában széttörni. Különösen kitűnt a 6. hadosztály, mely Szikszónál áttört és a 4. (munkás) hadosztály, mely parancsnokával az élén, az egvesült, Sajó-Hemádom vert hadihidon átkelve, a románok állását délről karol/ta át. E harcokban egv 30.5 centi- méteres mozsárnak és a harci repülőknek döntő szerepük volt.

A csehek Kassa és Torna felé. a románok pánikszerűen Tokaj és Csap felé húzódtak vissza és közben a zsolcai Hernád-hidat felrobbantották.

Az azonnal megkezdett üldözés Tokaj felé nagy sikerekkel járt. A románokat a Tisza déli partjára vetettüli vissza, kik mindkét tokaji Tisza-hidat maguk mögött elpusztították, Elfoglaltuk Sátoraljaújhelyt, és Tő- keterebest, és

már Ungvár felé voltunk előnyömül6- ban, hová tetemes cseh erők szorultak, amikor a hadtestparancsnokság a 4. hadosztályt az Ipoly mentére rendelte, amely rendszabály következtében Ungvár és Munkács visszavétele elmaradt.

A Hermád mentién Kassa felé a 6. és 1. hadosztály által és a Bodva mentén Torna felé a 10. dandár által végrehajtott üldözés az időközben erélyes francia vezetés alá került csehek ellenállása következtében kissé lassabban haladt. Folytonos ütközetek s egy Kassától délre Nagyida mellett vívott nagyobb harc után a csehok ellenállása azonban teljesen megtört, mire Kassát kiürítették és a Szép ességbe vezető utak mentén foglaltak újból állást.

A 6. hadosztály a lakosság nagy lelkesedése mellett, vonult be junius 6-án Kassára, az 1. hadosztály pedig a következő napon Eperjesre és BártMra.

E fegyvertények a oseh—román korridort megszüntették és Felső-Magyarország jelentékeny részét felszabadították.

A katonai sikerekben nem a nemzetközi szellem, hanem a 'tisztikarban rejlő magyar nemzeti erő nyilatkozott meg.

Ez az erő késztette a tisztikart, arra, hogy fegyvert ragadjon, mihelyt a harchoz szüksége* eszköz: a félig-meddig szervezett hadsereg rendelkezésére áll. Ez adta a reményt, hogy a kétségbeesett harc a tájékozatlan külföld előtt talán demonstrálja, hegy mennyire igazságtalan a legyőzött Magyarországgal való bánásmód és ezáltal esetleg enyhíthet a várható békefeltételeken. •

A piros-fekér-zcSíd mozgalom

A győzelmek a III. hadtest hangulatát nagyon előnyösen befolyásolták.

Kassa és Eperjes a bevonuló magyar csalán jő szive van. Mindenét a szegényeknek adja s ■tőle senki nem megy el üres kézzel. A talmudEllenforradalmi lélekkel a magyar vörös hadsereg élén

Hogyan foglalták el a magyar voroscsapatok Kassát és Eperjest — Nemzefiszinii mozgalom a tisztikarban — Julier alezredes érdekes feSjegyzései Szlovenszkó mozgalmas napjaiból

%

patokat nemzeti színű lobogó dísszel fogadta.

A lakosság a csapatokban nem a tanács- kormány eszközeit, hanem a magyar erőt látta. Ez nem maradt, hatás nélkül a csapatokra.

A müveit körök örömmel tapasztalták, hogv

a tényleges tisztek nem a nemzetközi ügy harcosai, hanem derék magvar emberek.

Az érintetlen és romlatlan vidéki lakossággal érintkezésbe jövő legénység látta, hogy a nemzetközi eszme nem sóikat ér. Az egyszerű paraszt természetes és iózan ha- zafisága nem maradhatott befolyás nélkül a legénységre. Érezte* hogy amilyen tarthatatlannak bizonyult a pacifizmus, épp olv lehetetlen a nemzetköziség.

E fokozatos hangulatváltozás, melyhez még a tisztikar tekintélyének a győzelmek révén való megerősítése járult és mely maga után vonta a politikai megbízottak hatalmának csökkenését.

támasztotta a tisztikar mozgalmát a pi- ros-fehér-zöld zászló rendszeresítése érdekében.

Á vörös zászló nem lehetett a hazafias tisztikar érzéseinek szimbóluma. Ez jelentette magvar voltának, nemzeti létének megtagadását. A piros szín minduntalan emlékezetébe idézte, hogy fanatikus emberek idegen országban fogant olv eszmék szolgálatába akarják állítani, mely nevelésénél fogva tőle távol áll s melynek megvalósulása sok eddigi eszményének ledöntését, jelentené.

„Javaslom a nemzeti zászló kitűzését**

Midőn e kedvező hangulatváltozást személyes tapasztalataim és egyes tisztek jelentése alapján eléggé megérettnek véltem, hivatalosan

sürgönvöztem a hadseregparancsnoksághoz, javasolva a nemzeti zászló kitűzését, a hadseregnek‘általános mozgósítás utján való kiegészítését és egyben nemzeti alapra való helyezését.

Egyidejűleg az alárendelt hadosztályok bizalmas utasítást kaptak, hogy a megindult mozgalmat fejlesszék.

Másnap a nemzeti színek követelése tárgyában újabb sürgöny ment a hadseregparancsnoksághoz. melynek vezérkari főnöke ezt a* egész hadseregnek szóló napihelyzet- értesitésben közölte s ezáltal az eszmét szélesebb körben felvetette.

Tudni lehetett, hogv a kérdés kedvező megoldása igen nehéz. i

Bizonyos volt, hogy az említett sürgönyök, melyek tartalma a tajaácskoTmánv elvi álláspontjával homlokegyenest ellentétben állott, bizonyos nyugtalanságot fog politikai körökben előidézni, mert a javaslat a legerősebb. a legnagyobb sikereket, aratta s igy az esetleg legveszedelmesebb hadtest tisztikarának véleményét tükrözte vissza.

A proletárdiktatúra ugyanis azt vélte, hogy az egész világ szervezett munkásságára támaszkodik.

Ezzel kellett neki szolidárisnak lennie. Ennek a jelvénye a vörös zászló. E zászló eldobása egyértelmű volt a nemzetközi szolidaritás megtagadásával, a piros-fehér-zöld zászló jelentette a nemzeti magyar irány kezdetét De ekkor a proletárdiktatúrának már semmi létalapja sincs.

A proletárdiktatúra elvi álláspontjából eredő nehéz döntést azonban a tisztikar javára befolyásolhatta több fontos körülmény:

A hadsereg létszáma a hadműveletek alatt, állandóan csökkent,.

Az ipari munkásság már unta a harcot.

A földmives lakosság, különösen azokon a vidékeken, melyeket éppen felszabadítottunk, könnyebben és szívesebben vonult volna a zászlók alá. de nem a vörös zászló alá.

A tanácskormánv vezetői beláthatták, hogy az ő rendszerük senkinek sem kell, az még ellenséges behatás nélkül is önmagában össze kell, hogy omoljon. Talán e rendszer fokozatos likvidálása érdekében is engedményeket tesznek a nemzeti eszméknek. Remélhető volt a sima, megrázkódtatás nélküli belső fordulat.

A mozgalom mindinkább nagyobb hullámokat vetett,

az Eperjes körül harcolt csapatok egy része már kitűzte a nemzeti jelvényeket,

midőn értesültünk (junius 23), hogv a kormány az ántánt ismételt jegyzékeinek hatása alatt most már komolyan foglalkozik a cseh fronton a hadműveletek beszüntetésének gondolatával és egyben fegyverszünetet rendelt, el.

A III. hadtest ekkor már Kassán és Eperjesen túl nyomult előre és egv Kelem- bérnél vívott ütközet titán, ahol a székelyek különösen kitüntették magukat.

eljutott Kisszeben—Branyiszkó—Gölnic- bánya vonaláig.

A III. hadtest e helyzetben a hadsereg frontjából messze előugorva állott, szárnyai és háta kellő biztosíték nélkül a levegőben lógtak. Igv például a hadtest hátát, a románok felé a Tisza mentén egyetlenegy székely zászlóalj védte. (Folytatjuk.)

i

1923 juüus iá, moi <ia.