Prágai Magyar Hirlap, 1925. március (4. évfolyam, 49-73 / 792-816. szám)

1925-03-19 / 64. (807.) szám

Csfit5rt5k. március 19. Gömbös a választójogi javaslat ellen Budapest, március 18. . (Budapesti szerkesztőségünk telefon- jelentése.) A nemzetgyűlés választójogi bi­zottsága tegnap délután tárgyalta a választó­jogi javaslatot. A tárgyalás során Gömbös szólalt föl elsőnek és kijelentette, hogy sze­rinte a jogi kiterjesztés sokkal fontosabb a választás titkosságánál vagy nyíltságánál, o logkiterjesztésben pedig szerinte a kor­mány elment a legvégső határig. Helyesli at javaslatban a férfiak és nők között való disztingválást valamint hogy a közigazga­tási bíróságot iktatták be a választási biró- ság helyébe. Egységes választási rendszert kíván azért a javaslatot ált&'lánoságban nem fogadja eh Utána Rassay emelkedett szólásra s hosszan történelmi visszapillantást vetett a választójog történetére. Kívánja a válasz­tási agitáció nagyobb szabadságát, a titkos szavazást valamint a közigazgatási bíróság helyet a kúriára bízná a bíráskodást. A javaslatot nem fogadja el. Halálos végű falusi randevú Meg akarta ölni a szeretőjét, mert nősülni akart — Az asszony anyja meghalt, a nő súlyosan megsebesült Komárom, március 18. (Saját tudósítóinktól.) Vrz.ala Istvánná 31 éves csuzi hadiözvegy viszonyt folytatott a 27 éves Haibán István jómódú ottani földmi- vesseí s a viszonynak következménye lett. Habán nem akarta elvenni az asszonyt, mert az utóbbi időben nösülési tervei voltak s mindenáron szabadulni szeretett volna a ha­diözvegytől. Vrzaláné február 28-án este ta­lálkozóra hívta kedvesét a kertbe, aki meg is jelent. Az utolsó randevúnak azonban tra­gikus vége lett. Vrzalánéniak öt gyermeke van,' a legki­sebb már házasságon kívül született ezelőtt három évvel. Az asszony együtt lakott hat­vanéves nevelőanyjával, özvegy Gergő Ist­vánná val. A kritikus este Vrzaláné három ki­sebb gyermekével rózsafüzért imádkoztáiéit, de a harmadik tizednél félbenhagyatta velük és kiment az udvarra, ahonnan a gyermekek vallomása szerint félóra elteltével sem tért vissza. Ekkor Gergőné a . nagyobbik leányt küldte ki anyja, keresésére, de amikor az eredmény nélkül tért vissza, maga ment ki. A gyermekek most már teljesen magukra maradtak a lakásban, inért Gergőné sem jött vissza. Tiz óra tájban megjött Vrzaláné két fia s amikor megtudták, hogy anyjuk és néni­jük nem tért vissza, a szomszédok segíts égé­vel az udvart átkutatták, ahol a villanyiámpa fényénél az egyik kis szalmakazal mellett vérben fekve megta­lálták anyjukat és felette Gergő Ignácnát —- holtan. Vrzalánét másnap ki akarták hallgatni, de .eszméletlenséget színlelt^ hogy vallania ne kelljen, azonban hamar rájöttek arra, hogy szimulál s a vizsgálóbíró vallat óra fogta. '.Ekkor hosszas kertelés után beval­lotta, hogy a. gyilkosságot és a gyilkossági kísérletet a kedvese, Habán István követte cl, akivel neki találkozója volt az udvarban. Amikor terhességére hivatkozva tartásdij fizetését követelte a legénytől, az durván rátámadt és a földre dobta, majd csizmás lá­bával a fejét rugdalta. Félig eszméletlen' volt már, amikor érezte, hogy a férfi.felkapja és az udvar egy távolabbi helyére viszi. Ké­sőbb hallotta, hogy Gergőné szóváltásba ke­rült Hab-ínnal, az asszony azt kiáltotta a le­génynek: Velem is úgy akar tenni, mint • a lányommal? Ezután már csak néhány tom­pa ütés zaját hallotta * elvesztette* eszmé­letét. Habán Isvánt négy napon át hiába ke­resték a rokonoknál, nem találták meg, azonban március 4-én visszatért a községbe és anyját a csendörségre küldte, hogy je­lentest tegyen. Azonnal letartóztatták és az- ógyallai járásbíróságra vitték. Kihallgatása-; kor beismerte, hogy a két asszonyt valóban ő bántalmazta, de Gevgőnét megölni nem .akarta. Vrzaláné a találkozón meg akarta; zsarolni, azt mondotta, hogy ha nem fizet, tartásdijat a születendő gyerekért, úgy rá­fogja majd a három évvel ezelőtt született gyermeke apaságát is, mert annak idején az apát nem nevezte meg, akkor pedig maid többet fizethet. Amikor ö a tartásdij fizeté-. sét megtagadta, az asszony gyalázta. Ekkor nem tudta magát visszatartani, az asszonyt pofonvágía. a főidre dobta és • a csizmával megrugdosta. Gergőné később jött ki az ud­varra, szintén rátán unit és szemközt köpte. Az öreg asszony durvaságára ő azzal felelt, hogy botjával kétszer feléje ütött. Megölni nem akarta, hiszen mindössze egy akácfából készült bot volt nála. Amikor másnap illeg­hallotta, hegy Gergőné meghalt, délelőtt meg­szökött hazulról egy Ma gyár szög yenben lakó rokonukhoz. Március 4-én azonban vissza­tért és jelentkezett a csctidörségen. Habán Istvánt a napokban kísérték át a komáromi törvényszék, fogházába, az állam­ügyészség egy rendbeli szándékos emberölés és egy rendbeli emberölés kísérlete miatt emelt vádat ellene. A boncolás megállapította, hogy Gergőné olyan erős, vasbottól, vagy hasonló tárgytól eredő ütést kapott fejére, amely az agyállományt is megsértette és ha­lálát okozta. Vrzaláné állapota súlyos, de nem életveszélyes. Egy gyilkos, akit nem akarnak letartóztatni Szánalomból megölte feleségét — A P. M. H. eredeti tudósítása — Késmárk, március 18. Néhány nappal ezelőtt a késmárki csend- őrségen megjelent Fábry János meny bárdi asztalos és könnyek között előadta, hogy fleségét, aki január 16-án halt meg ő tette el láb alól olyképp, hogy megitatta kékgáliccal. Az asszonjó — panaszolta az öreg, 79 esz­tendős Fábry — közel tiz' esztendeje a leg- szörnyübb betegség kínozta, melynek követ­keztében két évvel ezelőtt elvesztette mind­két szeme világát is. Azóta nem hagyott nyugtot neki és állandóan könyörgő tt, hogy ölje meg, mert nem bírja tovább a szenve­dést. ő sokáig eilentáilt kívánságának, vé­gül azonban mégis engedett és csupa szána­lomból megmérgezte őt. A párisi írónőnek tragédiája átültetve szepesséigá viszonylatba, nagy feltűnést kel­tett a csend őrségen, amely Fábryt azonnal átkisérte a járásbírósághoz. Pólesni dr. járás- bíró elrendelte az asszony exhumálását és felbonoolását, ami meg is történt. A két bon­coló hatósági orvos megvizsgálta a holttest­ben talált levesmaradékot is és ennek, vala­mint a boncolásnak eredményéhez képest megállapították, hogy Fábrynó természetes halállal múlt ki és mérgezés nyoma nem található. Az* exhumálás ezen váratlan eredménye most más dilemma ele állította a bíróságot, mert Fábry továbbra is fentartotta előbbi vallomását és maga kérte letartóztatását mert leik iisméretfuid a lása van, au ni tői nem képes szabadulni. A bíróság építek dacára nem rendelte ezt el, minthogy egyetlen bizonyítékot sem lat a szerencsét­len aggastyán önvádaskodásának igazolá­sára és ueim tartja leire tétlennek, hogy képzelődés készteti Fábryt az önvádra. Ennek a lehető­ségnek ad tápot az, hogy az orvosok nagy­fokú érelmeszesedést konstatáltak nála, ami zavarólag hathat képzeletére és hogy a szomszédok és a rokonok semmi olyan gya­nús körülményt nőm vettek észre, amely in­dokolná a hitvesgyílkosságot. Most tehát az a helyzet, hogy Fábryt önvádjával szemben maga a bíró­ság kénytelen megvédeni. Az Öreg töpörödött aggastyán csaknem naponként jelentkezik hol a "'csendőrségen, hol pedig a bíróságon és sürgeti letartóztatá­sát. A bíróság azonban erről hallani sem akar és egyelőre öngyilkossághoz való se­gélynyújtás cime-n lefolytatandó eljárás fo­lyamatba tétele végett átküldte az iratokat a lőcsei ügyészségihez, amely e napokban fog dönteni a különös ügyben. Korompa meghalt, de Szlovinka fel fog támadni Miért pusztult el Szlovenszkó leghatalmasabb ipari vállalata — Négyezer ember helyett háromszázan dolgoznak csak a gyár széirombolásán Korompa, március 18. (Saját tudósítónktól.) A gyorsvonat már meg sem áll a fehérre meszelt állomáson. Eteiktik mellette, átrobeg a váltókon és jobb­oldalt szomorúan, hidegen eirueÉlk fejüket, a kohók kihunyt széniéi. Olyan bántó-és fájó látni a csöndet ott. ahol pörölyöknek kellene zúgni és a sötétséget, ahol szikrázó tüzes vasnak kellene az érc világító hatalmát az éjszakába kiáltani. Személyvonat hozott ide. Egy pirossap­kás forgalmi tiszt int és lomhán továbbvon- szolia testét a sokkocsis személyvonat. A töltés két oldalán takaros kis munkásházak intenek búcsút a tovagördüllő' masináinak, de a kapuk be vannak zárva és az ablakok mö­gül nem kukkan elő a tört Ilámpafcny. Kora este van. néhány évvel ezelőtt ebben a perc­ben fújta a gyári kürtő a hat órát, kemény mnnikáslábak kopogtak végig az utcáikon és sok száz házban ott pároligott a meleg va­csora az asztalon, várva a ház urának, a kenyérkeresőnek hazaérkezését. Ma még egy kutya sem ugat meg. a korcsmák és vendéglők álmos szemmel néznek ki az ut­cára, a njagy ivóban -még a villany sem ég. Nincs kinek. Mintha egy megholt városiban járnék. Életet keresdí és helyette a halál rámléheli fagyos csókját. Nem hiszek a szememnek. Ez lenne Korompa, a nagy Magyarország egyik leghíresebb ipari büszkesége, a Sze- pessiég kincse: a kcTompai vasgyár, amely négyezer embernek adott kenyeret és ahol az olvadó vas formát öltött. Mivé lett a vi­lághírű gyár? Salak fedi a földet, ahol egy­kor a gépek állottak. ■ Néhány évvel ezelőtt kimondták fölötte a halálos Ítéletet. A csehországi vasgyárak­nak konkurrense volt Korompa, de talán más ok is közrejátszott. Négyezer munkás dolgozott ifit, nagyobbára magyarok voltaik és szervezetekbe tömörültek. Amikor az ál­lamhatalom látta, hogy kemény nyakú ma­gyar munkásokkal ál! szemben, meghozta halálos döntését. A munkásság a maga szer­vezettségével erőt j produkált és sikerült is kivívnia, hogy gyermekeit magyar iskolába küldje, A Korompa melletti Szlovinka volt az egész Szepességeu az egyetlen hely, ahol a magyar gyermekek magyarul tanulhatták meg az egyszer-egyet. Bizonyos köröknek még ez az egy ma­gyar elemi iskola is fájt. Megkezdődött hát a magyar munkások kiutasítása azon az ala­pon, hogy nem idevaló illetőségűek. A meg­maradtak könnyes szemmel néztek a szegé­nyes holmit szállító vonat felé és megérez­ték. hogy a baj őket is el fogja érni. A gyár kénytelen volt redukálni üzemét, /y hu ni rendelést nem kup&tt, Rmg^fenék, Skodáék és a többiek fürgébbeknek bizo­nyultak, mint a Rimamurányi r.-t. vezetői és a gyár már csak minden másodnap tudta munkásait foglalkoztatni, soknak pedig kény­telen volt felmondani. A magyar műnk ásóik lassan-fassan el­mentek és meg volt az első eredmény: meg­szüntették a Szepesség utolsó magyar isko­láját. Azután pedig a gyár teljesen beszün­tette üzemiét és megszűnt' a Szepesség és az egész Szlovenszkó leghatalmasabb ipari vál­lalatának a szive dobogni. Ma romok mutatják azt, hogy itt valaha lobogott az élet. A hatalmas gyártelep a szó szoros értelmében vett romlialmaz, a gépe­ket szétszedték és elszállították, az égbe meredő büszke kéményeiket pedig most bontják. A piros téglákat Kassára és a szom­szédos városokba szállítják, hogy házat épít­senek belőlük. A gépalkátrészek javarészét ócskavasnak adták el. Négyezer munkás helyett ma háromszáz dolgozik ott. Idegenül és árván járkálnak a romok között., nekik is fáj, hogy rombolni és nem építeniük kell. A közel jövő előreveti rémes árnyát és a holnap gondja ráncokat présel homloleulkra. Ök végzik a szétbontás munkáját, de maholnap már nem lesz mit rombolni. Még egy rövid idő és Korompa már csak a múlté ... Korompa eladása állandó diiskusszíó tár­gyát képezi a cseh és külföldi sajtónak, de a beavatottak úgy tudják, hogy ez csak egy blöff, amelyet azért tartanak napirenden, hogy a munkásság növekvő izgalmának ele­iét vegyék. Ha tényleg folynának tárgyalá­sok Korompa eladásáról, akikor aligha foly­tatnák a rombolást, de mégis lenne valami az eladásból, akkor sietni kell vele, mert ma­holnap már az utolsó épület utolsó téglakö­vét is elhordták. A gyár egyik volt vezetője szomorúan jelentette ki előttem, hogy Korompát már sohasem fogják üzembe helyezni, egyrészt, mert nem akarnak a csehországi gyáraknak kookurrenciát csinálni, másrészt pedig van valami titokzatos kéz a háttérben, amely minden megújuló reményszikrát kiolt. Van valaki, akinek nern érdeke, hogy Korompa feltámadjon. Más természetesen a szomszédos Szto­rink a helyzete, ahol a rézbányák vannak. Jelenleg Szlovinka is a haldoklás képét mu­tatja. de Szlovinka fel fog támadni. A réznek ma jó ára van, Szlovinka bányáinak pedig gazdag és kiaknázatlan erei vaunak. A válla­lat horribilis veszteségeit talán némiképpen be tudja hozni a rézbányákból. Hosszú stag- r.áció után a bányák kezdenek életre kapná és talán rövidesen el fog következni annak is az ideje, hogy újból több ezer embernek adják meg a mindennapi kenyeret, A P. M. H. CSÜTÖRTÖKI ROVATA írja: Fenyves Pál írók és írások — Pásztortüz — Tamás Lajos nem Így gondolta, de a Pásztor- íüzben megjelent egyik verse engem arra a fele­lősségre emlékeztetett, amit a magján r sors a mai nemzedékre ró. A költő atyjai örökségéről ad számot ebben a versbeu<: a magyarságáról. Déd­apja szláv álmodóknnk tőzséből származott és csak törte a magyar szót De a fiában elpfhentek az ellentétek s a fakait múltat úgy őrizte, „mint kontár a mii vészi rajzot”, a harmadik nemzedék, a költő apja pedig . . . már bevert gyökér volt, A bűvölet e g y röghöz fonta $ ha titkos vágás, vagy goromba Ütés rezgeti nemzetén végig, Dühhel szikrázott magyar volttá. Eddig a vers. Hanem a felrebbentett gondolat to­vább száll, elkalandozik ettől az egyetlen eset­től az egyetemes történések távlatába és nekivág a jövő horizontjának. Milyen lesz maód az utá­nunk következő nemzedék? A felelősség súlya rajtunk. Minden mulasztásért sokszorosan bűnhő­dünk mostan. Ennek a felelősségnek első parancsa: ne hagyjuk hanyatlani a magyar művelődést! A mi erősségünk a magyar gondolat, a könyv. A' könyv az iskolánk, a könyv az egyetemünk, a könyv a múltúnk és a jövendőnk. Ma az olvasás kellemes időtöltésnél több: kötelesség. Az iroda­lom, mint a művelődésnek egyetlen szabad esz­köze, mint a jövő felé vezető biztos ut, nemzett életünknek egyik legfontosabb tényezője lett. Költők, Írók és irodalmi társaságok közvetlenül a. magyar jövőt munkálják itten és ezért nem a kiválasztottak egy kis csoportjához, hanem az itt élő magyarok összességéhez fordulnak. Azaz hogy fordulnának, ha szavuk mindenhová elhat­na, ahol magyarok laknak. Csakhogy az irodalomnak is megvan a ma*a akusztikaija és ez arra tanít, hogy a könyvnek nem hallatszik messzire a szava. Alig kétezer példány jut egy-egy könyvből a közönség kezé­be és ha mégannyian olvassák is, ez a szám nem áll arányban) a magyarság lélekszámával. Alihoz, hogy a könyv csendes beszédét mindenütt halla­ni lehessen, hangtölcsérre van szükség, mely százszoros erővel kürt öli szét a magyar művelő­dés éltető igéit Kétségtelen, hogy e tekintetben a sajtó jó szolgálatot tesz. De hogy az elkezdett képet folytassuk, az újságok hangtölcsére annyi mellékzörejt továbbit, annyi másféle érdeket kelt hogy az irodalom szava szinte belevész a min­dennapi szenzációk rikoltozásába. A könyvnek hivatott szószólója, megértő, gondoskodó barátja, kengyelfutója és kvártélycsinálója csakis ar, iro­dalmi folyóirat lehet. Unos-untalan panaszoljuk, hogy a csehszlovák kiai magyarság híjával van a művelődés e legha­tásosabb eszközének, hogy az eddigi próbálkozá­sok a folyóiratok gyors megszűnésére vezettek és hogy most nincs olyan fórum, ahol az olvas közönség legszélesebb rétegei az irodalommal', egyetemes magyar művelődéssel találkozhat Legutóbb is vágyakozó pillantást vetettünk franciák irodalmi hetilapjára, Les Ncruvelles Lit- téraires-re: ha nekünk ilyen folyóiratunk volna! Magyarországból még mindig nem érnek el mi- hozzánk a művelődés könyveknél fürgébb szol­gái, a folyóiratok és a magyar házaknál csak a Színházi Elet intimpisfáskodik a kultúra körül. Néhányan a Vasárnapi Újságra fizettek elő, má­soknak Diogenes pislákoló lámpája világit — de ezek nem emelkednek felül a napisajtó céljain és kulturszin vonalán, Egyetlen folyóiratot ismerek, melynek min­den betűje a magyar művelődést és csakis a ma­gyar művelődést szolgálja és amelynek nem állja útját a határon csendőr meg finánc és ez — a kolozsvári Pásztortüz. Magas színvonalú, határo­zott célú, kitünően szerkesztett irodalmi és mű­vészeti folyóirat ez, melynek minden száma mintha Erdély lelkének egy darabja volna. Aki1 elolvassa, megerősödik a hite, megszilárdul a bi­zakodása, irányt talál az igyekezete és újra meg­tanul örülni annak, hogy a magyar művelődésnek részese. A Pásztortüz szeretettel foglalkozik a szlovenszkói és ruszinszkói magyarság irodalmi életével is, Mécs László és Tamás Lajos állandó munkatársai és remélni lehet, hogy prózaiTóink­nak is teret nyit majd hasábjain. Könyvismerteté­seit alaposság, magyaros lelkesedés és nyílt őszinteség jellemzi. Kifogástalan kliséi a magyar képzőművészet remekeiről adnak hirt. Tudomá­nyos cikkeit Erdély legkitűnőbb tudósai írják. És munkatársai közé tartozik Pálfiyné Gulácsy Irén, Nálunk még- alig ösmerik ezt a nevet, de tudom, hogy nemsokára mindenütt lel fognak rá figyelni. A Pásztortüznek az utóbbi néhány hét alatt ötszáznál több uj előfizetője akadt. A csehszlová­kiai magyarság művelődésének érdekében sze­retném Iflnui, hogy ezeknek nagyrésze közülünk került k>i. 3íe vácd mió feTaxötüunSi. eláMaaress ? Sorsfcguekef mindenki csak 2371 Galerik és Tsa Mázában vesz, BüATSSL&M, Itadnitná m. Telefon 2691. 2692 és 2693. BBBBBPBBBB!«BflBBBBaEBBBBIIBa«Bll«llft

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom