Prágai Magyar Hirlap, 1925. március (4. évfolyam, 49-73 / 792-816. szám)
1925-03-19 / 64. (807.) szám
A S/aRÁGAIjiil(?fAR7ftRrAP Koncz Jánost, a világhírű magyar hegedűművészt a velencei Széni Márk-íéren kényszeritették a iascisiák Schubert Ave Mária-jának eljátszására Firenze, március 18. Olaszországnak két tüntetőén elismert interpretáló művésze van. Mindkettő magyar származású. Az egyik Vécsey Ferenc, a másik Koncz János. .Mindketten ünnepelt emberei az olasz zenei életnek. Koncz János bejárta a világot, azután feleségül vett egy olasz grófnőt és állandó tartózkodási helyéül Firenzét választotta. Észaikolaszországi turnéja előtt, amelyet március havában tart meg, felkerestük firenzei villájában a kiváló hegedűművészt- Ezeket mondtat — Itt Olaszországban a muzsikus élete az orvos életéhez hasonlít. Akkor kell neki játszani, amikor szükség van rá. Szóval gyakran. Egy alkatommal Velencében hangversenyeztem és a hangverseny után még néhány napot ott töltöttem. Amikor az utolsó este hazafelé mentem, hogy hamarabb hazajuthassak, átvágtam a Szent Márk-téren és egy gondola felé indultam. Mielőtt elérhettem volna célomat, észrevettem, hogy egyre hőbb ember vesz körül s célzásokat tesz rám. — Questo 11 violiinista! — Ouesto Koncz! — Evviva! Eleinte azt hittem, hogy meg akarnak támadni, mert egészen körülfogtak és nem engedtek tovább. — Apporfci vioöno! — Hozzon hegedűt! — kiáltották, Végre egy marcona, bő fekete nadrágos és feketeinges fascista odalépett hozzám és Így szólított meg: —- Nem engedjük el kínén, míg el nem játsza ismét Schubert Ave Máriáját. Küldjön haza a hegedűjéért! — Evviva, — kiáltották a többiek- Kénytelen voltam a névjegyemmel a hotelbe küldeni valakit hegedűmért. Kis vártáivá elhozták a hangszert és én az emberek kényszerítésére eljátszottam ezt a darabot. A lelkesedésük nem ismert határt. Vállukra akartaik venni, de én inkább lemondtam róla, mert féltettem a hangszeremet. Ez vob életem legszebb élménye. Szerkesztőből haramia Egy német újságíró különös és alapos tanulmányai ~ A P, M, H. bécsi tudósitójától — Bécs, március 18. Georg Strenlsker, az ismert német újságíró, aki most tért vissza halkáni riportkörutjáról, igen érdekes beszámolót \ közöl egy bukaresti találkozásról: A Ca.psa-kávéház politikai mellékszobájában történt Román vezetőm, egy őszes szakállu urra mutatott, aki a nagy zaj közepette külföldi lapokat olvasott — Látja, — mondotta -— ez Nicu Bracu újságíró, még pedig olyan újságíró, amelyet csakis a balkáni atmoszféra termelhet ki. Talán már hallott róla egyet-mást. Két évtized előtt sokat beszéltek róla. Abban az időben Gica Negru rablóvezér sokat foglalkoztatta a román közvéleményt. Ez a jó ember fejébe vette, hogy Moldvában megvalósítja a szociális igazságot, amennyiben egy erős banda segítségével megtámadta a bojárok birtokait és kifosztotta ezeket. Mivel zsákmányának egy részét mindig kiosztotta a parasztok között és a szegényeket egyébként sem bántotta soha, népszerűsége óriási volt. A bukaresti újságok naponta hasábos tudósi fásokat közöltek a banditák legújabb garázdálkodásairól és Negru csakhamar dya híres ember lett, hogy a bukaresti hölgyek elárasztották levelekkel. Mindazonáltal egyetlen lap sem közölhetett pozitiv adatokat Negru származásáról, életéről és üzelmeiről, míg végre Nicu Bracu, aki akkor egy ellenzéki bukaresti boulevard-lap munkatársa volt, elhatározta, hogy elutazik Moldvába és megkísérli a befutást Negru bandájába. Már révid idő múltán sikerült neki megismerkednie Negmval egy korcsmában és a fiatalember csakhamar megnyerte a bandita tetszését, aki nyomban fel is vette bandájába. Nyomban a következő fősz tóga fásoknál az újságíró álbamfta igen kitüntette magát, mivel sikerült különböző menekülő bojárokat kifosztania. így teljesen a banda bizalmába férkőzött és ezalatt minden héten hatalmas tudósításokat küldött lapiának. amely ezrével ontotta a különkiadásokat. Vakmerőségében fxláig ment, hogy előre bejelentette a banda tervezett akcióit, úgy hogy a csendőrség meg tehet íp az óvíVut^zk^déseket. Mindazonáltal a rabtok nyugodtan dolgozhattak, mivel % — miként ez már szokásos — a rendőrség mindig néhány pillanattal később érkezett, mint kellett volna. Idővel Negru rájött a banda legújabb tagjának kettős szerepére, azonban nem bőszült fel, ellenkezőleg, igen hizelgett hiúságának, hogy „hőstetteiről 44 külön krónikás számol be. Azonkívül Nicu Bracu olyan lelkiismeretesen dolgozott mint haramia, hogy Negru csakhamar kinevezte helyettesévé és külön akciók vezetését is reá bízta. Egy szép napon Negru a csendőrség kezébe került és mivel ellenszegült, agyonlőtték. Nicu Bracu nyomban utasítást kapott lapjától, hogy térjen vissza Bukarestbe, mive] a közönséget Negru halálával a banda üzelmei már nem érdeklik. Nicu Braou azonban nem engedelmeskedett a szerkesztő utasításának, nem tért vissza Bukarestbe, hanem Bukarest, március 18. Románia politikai életének egyik legmarkánsabb alakja Averescu tábornok. A legnépszerűbb generális, a király tanácsosa, finom, szimpatikus kulturember. Már volt miniszterelnök és Bratianu Jonel őt mutatta be a Kamarában, ha nem is nyíltan, de burkoltan a liberálisok utódjaként Averescu generális dolgozószobája és fogadója a gyönyörű Bulevard Lascair Ca- targiu egy bérházában van. A ház földszintjén fekszik a két kis csinos, de egyszerűen berendezett szoba, ahol a generális párthiveit fogadja. Magas kora ellenére — hiszen a 70-hez közeledik — még mindig a fáradhatatlan, agilis politikus Averescu, aki pártjának ezer gondja mellett még katonái ügyesbajos dolgait is elintézi. Averescu pártja, a néppárt, tulajdonképpen a volt katonák pártja. Coanda generális, a szenátus volt elnö- ter, maga Averescu tábornok, azután ezredesek, őrnagyok, kapitányok alkotják a pártot. Ez a körülmény magyarázza meg a pártban uralkodó nagy fegyelmet. A néppártból csak ritkáu válnak ki elégedetlen elemek, nagy pártfegyelem uralkodik belül és ha az ember Averescu generálissal beszél, nem is képzeli, hogy ez a finom, kellemes, intelligens ur tulajdonképpen katona, aki párthiveit vasmarokkal tartja össze. A nagy sürgés-forgásban nyugodtan várok az előszobában, amig a Generális elintézi az embereit, hogy aztán nyugodtan, zavartalanul beszélgethessünk. — Hogy ítéli meg, Tábornok Ur, a mai politikai helyzetet? — kérdezem. Averescu nyugodtan, jól megfontoltan válaszol: A mai kormány mÓT elhasznált és a végét járja. Azok a törvények, amelyeket a legutóbbi időben hoztak, még a legkisebb szimpatia-toaradékot is elrabolták tőlük. Azonkívül a külfölddel szemben tanúsított magatartás olyan atmoszférát teremtett, amely a kormány helyzetét tarthatatlanná tette. Nem a diplomáciai atmoszférára gon-1 dolrnc, hanem a gazdaságira Romániai diplomáciai viszonyai khlégi- töek volnának, az ő külpolitikájuk megfelelő volt, csak a gazdasági politika teljesen elhibázott. Idő kérdése, hogy mikor mond le a kormány; még csak néhány törvényt kell tető alá hoznia, azután elvégezte feladatát és mennie kell. A távozásuk pontos ideje attól függ, mikor találnak megfelelő ürügyet a demisszió megokolására. A liberálisok mindig valami nagy hazafias gesztussal szoktak távozni . . . — Ki fogja követni, Kegyelmes Uram, a mai kormányt? — kérdeztem. Az én véleményem szerint csak egyetlen párt létezik, amely mind a belföld, mind a külföld bizalmát bírja és ez a párt a néppárt Egységes, jól organizált, fegyelmezett, belső bajoktól mentes párt ez. A falvakra támaszkodik, ahol még sok volt katonám a hívem s maga vette át a banda vezetését és folytatta Negru özeiméit. Jóviszonyba került a rendőrséggel, megvesztegette a katonaságot is, vagyontalan parasztoknak állatokat szerzett és habár kirabolta a kastélyokat, olyan tapitatosan viselkedett, hogy a szép bojárnők már nem rettegtek a bandától mint Negruydeje alatt, hanem a legválasztékosabb udvariassággal fogadták. Nicu Bracu továbbra is lelkiismeretesen beszámolt kalandjairól és igy csakhamar ő lett Bukarest hőse. Egy kormányvál- fcozás alkalmával az újságíró feloszlatta bandáját, visszatért Bukarestbe és mivel elvbarátai kerültek kormányra, amnesztiát kapott. Ma igen befolyásos személyiség, — fejezte be Srenisker bukaresti vezetője ismertetését a kávéházban külföldi lapok közé temetkező tekintélyes külsejű űrről a parasztság nem felejtette el, hogy mi adtunk neki földet. — Mi Tábornok Ur álláspontja a kisebbségekkel szemben? Az állam polgárai között minden anta- gőnizmust ei akarok nyomni. Az állam minden polgárát agyanaz a jog illeti meg vallásra, nemzetiségre, szociális állásra való tekintet nélkül. Mi Románia polgárai között nem akarunk különbséget tenni, mi csak egyféle po'gárt ismerünk, légi iljebb politikai ellenfeleket láthatunk bennük, ha más párthoz tartoznak. Mi abból indulunk ki, hogy mindegyikük jó polgára az államnak. Azt akarom, hogy az erdélyi románság ne a mu’tat vesse mindig a kisebbségek szemére, ne a múltat használja politikai fegyverül a kisebbségek el’cn. De a kisebbségek is ismerjék fel a helyzetüket és alkalmazkodjanak ahhoz. Mi az erdélyi Magyar Párttal megegyeztünk, a közeledést létrehoztuk. Ugyanaz az álláspontunk aro^"" többi kisebbséggel szemben is. Ha a szászok ugyanazzal az ajánlattal fognak jönni, mint a Magyar Párt, tárt karokkal fogjuk őket fogadni. — Általában az a hit van elterjedve, Kegyelmes Uram, hogy a néppárt antiszemita. Különösen Goga Oktávián magatartására hivatkoznak azok, akik ezt állítják. Mi ebben a kérdésben Tábornok Ur álláspontja? Nem felel meg a valóságnak kogv Q ,<r antiszemita. Az tény, hogy erősen nemzeti érzésű és ha ezt a nemzeti érzését tap'nta. lanul megbántják, álékor fellázad és esetbe hevesebben kitör. ö költő is, azonkívül nálamnál 'óval fiatalabb, ezt tekintetbe kell venni. Amin né 1— boszankodik, azon én csal mosolygok. Gogát tévesen Ítélik m:g, de abban én is igaza, adok neki, hogy nem tür- hjtjük el, hogy valaki, aki érzésben, vér’ idegen, nekünk a hazafiságból. leckét ad:'r>- Ezt Önök sem tűrnék el. — Hírek kószálnak arról is, Tábornok Ur, hogy a néppárt Marghitomannal fuzionál Mi igaz ezekből a hirekből? Egy fúzió a progresszív párttal lehetséges, a közeledés könnyű. A progresszív pártot a rend pártjának kell tekintenünk és az ő közreműködésük a politikai életben csak hasznos lehet. Egyelőre ugyan semmi végleges elhatározás sem történt, ahogy azonban én a tárgyalások menetét látom, a két párt viszonya nagyon barátságos és a közeledé5 nagyon valószínű. Az idő eljárt, mielőtt azonban elköszöntem volna, mekérdeztem a néppárt vezérét, mikor mennek a liberálisok? Azt hiszem, válaszolta Averescu generális, hogy a Bratianuék pártja azonnal távozik, mihelyt arra megfelelő ürügyet talál Egyelőre nehéz Bratianunak ilyen ürügye1 találni, de a kormány napjai már meg vannak számlálva. A prezumptiv miniszterelnökkel folyhatott interjúnak vége volt és amikor a gyönyörű napsütésben a Bulevard Lascar Ja- tárgiii fasorán végigmentem, biztos voltain hogy ha Aveiescu, aki minden valószínűség szerint a mai miniszterelnök utóda lesz. a kisebbségekkel szemben elfoglalt álláspontját a gyakorlatba is átviszi, ha azonban nerr elnyomandó, denacionálizálandó és elromá- nositandó, hazafiatlan elemeket fog látni, hanem állampolgárokat, akiknek Igenis jogul van nemzeti kultúrájukhoz, iskolájukhoz és teTTinlomukhoz, akkor a ki: ebbségeklen még politikai ellenfeleket sem fog láthatok A jövő fogja megmutatni, vájjon Averescu generális valóban a tettek embere-e, vagy 5 is csak ígér, igér és megint csak Ígér, mindaddig, amig a nyeregbe nem kerül.- Kovács Jenő dr. Dániába is átharapózott a skandináv munkabérharc Kopenhága, március 18. Hosszú, eredménytelen tárgyalások után valószínűvé vált, hogy a dán vasiipar és néhány rokoniparág munKásai szerdán este sztrájkba fognak. Körülbelül 45—50.000 munkás szünteti be a munkát. — A nagy svéd kizárások után Dániába is átb ara pódzott a bérkrizis és nem lehetetlen, hogy már a közel övőben mindhárom skandináv állaimban általános sztrájk tőr ki. Egy szicíliai tragédia Az öreg szívbajos marquis és az ápolónőből lett marqujse Róma, március közepe. Húsz évvel ezelőtt halt meg Hyazinth Mira marquis felesége. Három gyerek maradt utána. A marquis felesége halála után szívbajos lett. A szívbaj mind nagyobb méreteket öltött, úgy, hogy az utolsó 15 évet ágyban töltötte. Felesége meghagyta, hogy a gyerekekhez nevelönőt vegyen. A marquis ezt Josefine Viharosa személyében meg Is találta, aki, amikor a marquis ágynak dőlt, egyszersmind ápolónő is volt. Josefine gyönyörű szép nő volt és a marquiis Gáspáré nevű fia hétéves ... Annikor Gáspáré, az utolsó tisztivizsgára készült, közte és a még mindig szép Josefine közt őrült szenvedély lobbant lángra. A beteg apa mitsem tudott a dologról és amig az asszony a betegszobában a jeges borogatásokat rakta a vergődő szívre, a másik szobában szerelmi orgiákat rendezett a tizenhétéves fiúval. Nem tudott volna meg semmit, ha egy napon a fiúnak nem kellett volna elutaznia, hogy a vizsgát lerakja. És ebben a percben kezdődött a tragédia, mert a fiú. aki apa és asszony között állva, felmorzso’ódott, nem birta tovább az ideg- feszültséget és megvallotta szerelmét a halálos betegnek. Azután elutazott. És odahaza az apa nagybeteg szive harcra indult egy elárult asszony vak gyűlöletével, bosszújával. A tragédiák tragédiája ez a harc és még meg- rázóbb a vég: A maTquis feleségül vette az asszonyt, mert azt hitte, hogy fiát csak így mentheti meg. Annyi ereje nem volt, hogy elűzte volna magától az asszonyt, tehát magához láncolta, hogy megláncoltan ne árthasson a fiúnak. A fiú visszatért. Amikor megtudta, hogy szeretője apja törvényes felesége lett, a régi görög dráma ismétlődött meg: a vérségi kapcsolat sorstragédiája. A szenvedély túlnőtt minden érzésen, minden gondolaton és az egész világ elmerült egy tüztengerben, amelyből nem volt menekvés. A sorhajóhadnaggyá előlépett fiú lesbe áMt. Vak féltéssel kísérte a hűtlen szerető minden lépését és rémeket látott az apai ház lázsötétsegében. Látta, hogy az asszony a portás fiával.... És egyszer azt látta, 5 egyedül látta ezt. mert nem történt meg, de ő látta, mert látnia kellett, látni akarta, mert ez a meglátás adott neki erőt és nagyra növelte bosszúját —* látta, hogy az ágy lábánál az asszony térde érintkezik a portás fia térdével És a fiú bevonszolta az asszonyt a mcllékszobá'ha és az apa a nyitott ajtón át láthatta, hogyan lövi le a fiú az asszonyt, azután Önmagát. Egy emberi szív, még akkor is, ha nagybeteg, ha a halál csontos keze szorítja, többet bír ki, mint minden más a világon A marquis szive él. A beteg szív egészségesebb volt a két egészséges szívnél: mert a marquis szive csak halálosan volt beteg, de a két szerelmes szive az Élet betege volt. Csütörtök, március 19. létVfr’tfM. áUlj metténto f eföl Románia fövendő miniszterelnökénél Beszélgetés Averescu tábornokkal — A P. M. H. romániai munkatársától — jni ii mii iiiiiiimiiiiiiiiiiiiiii ntMiiiiiiiiiiiiíiBipmmririiiirM ---------— P H| m szappan Uniti mosópor lur- üi leelobb mosószerek, "m
