Prágai Magyar Hirlap, 1924. október (3. évfolyam, 223-248 / 671-696. szám)

1924-10-31 / 248. (696.) szám

Péntek, október 31. “Minden elcsatolt műemléknek is megvan a maga mártsriuma,, Czakó Elemér dr. kultuszállamtitkár nyilatko­zata az aradi vértanuk szobrának sorsáról Budapest, október 29. (Saját tudósátómktól.) Egyes aradi és bu­dapesti körök mozgalmat indítottak, hogy az aradi vértanuk emlékmű vét adja ki a román állam. Ez a mozgalom nem egyedülálló je­lenség, hiszen több elcsatolt területi szobrok ideszáilltásáról is volt már szó. Az aradi szo­bor ügye is eljutott a kultuszminisztériumig, sőt a román kormány föllhatalmazta tárgya­lásra itteni külképviseletét. Czakó Elemér dr. kultuszállamtitkár a Prágai Magyar Hírlap munkatársának kije­lentette, hogy a háború következményei meg­mozgatták egy ezeréves egyetemes kultúrá­nak olyan darabjait is, amelyek szorosan beletartoznak az egységbe, de az illető vi­dékre vonatkoznak. Onnan nőttek ki, az ő életük eseményeit hirdetik. Elvföladás lenne tehát, ha kiköltöztetnénk történelmünket, kul­túránkat az elcsatolt területekről. Csodála­tos, hogy az áttelepítési mozgalmat irányító körök nem érzik meg a kérdésnek ezt a ntiánszát és nem veszik észre, hogy ugyan­ilyen joggal vissz.akövetethetné az ország például az erdélyi fejedelmek fölbecsíifietét­ien értéket képviselő hagyatékát, az elcsa­tolt területi múzeumok anyagát stb. Vájjon kiadnák-e az uj impériumok az elcsatolt ma­gyar vidékeikkel együtt elvitt magyar kul- turgazdagiságot is? Ki kell jelentenie, hogy minden elcsatolt műemléknek is ugyanaz a inártlriuma, mint az illető kisebbségé. Leirom­bolták a pozsonyi Mária Terézia-szobrot ép­pen úgy, ahogy még ma is történnek Szlo- venszkón kisebbségi jogrombolások és ez mind kizáróan a népszövetség elé tartozó peres ügy. Az aradi tizenhárom vértanú em­lékművének hazahozatala és Aradon kívül bárhol való fölállítása anakronizmus is volna. Bizonyos benne, hogy rövidesen elkövetke­zik az az idő, amikor kivonul a politika ezek­ből a kérdésekből és kicsomagolják szépen burkaikból a Petőfi-, Kossuth-, Szent László-, 48-as honvéd- stb. szobrokat, a magyar ki­sebbségeik élő múltjának emlékeit. (R. (L) Madártávlatból A nyár szeretője A hervadó park már elfeledte a nyarat, de egy közeli utcasarkon ma reggel még ott állt régi ösmerösöm, a fagyi altos ember. Kor- déjának oldalán még mindig öt mássalhangzó pává&kodott egymás szomszédságában, ép­pen csaik fehér köténye bujt meg kabátjának védőszárnyai alatt. Fázósan topogott a gya­logjáró szélén, ahol egykori dicsőségének tanúi: iskola sgy erekek és bolti lány ok siettek el mellette, — mintha mondaná: Lemiberg még a miénk!... Az utolsó küzdelmét nem láttam. Bizonyára hatalmas volt és nagy­szerű, méltó a nyár törhetetlen lovagjához. Csak annyit tudok, hogy amikor este haza­igyekeztem, az utcasarkon már a győzedel­mes gesztenyesütő ágyúja uralkodott. A le­tűnt fagyi alt-régime exponensei: iskola sgye- re-'kek és boitilányok tolongtak körülötte... Gumirádlerek alkonya Idestova a gumirádlerek is elindulnak utolsó ut jókra. Ha hinni lehet a londoni Rub­ber Roadways Ltd. közgyűlésén elhangzott beszédeknek, megérjük még azt az időt, ami­kor nemcsak a rendőrök furkósbotja, de a tüntetéseknél nagy sikerrel alkalmazott má­sik fegyver, az utcakő is gumi gyárakban fog készülni. Angliában és Amerikában már sok utcát burkoltak gumikockával, aminek az az előnye van, hogy tompítja az utca lármáját és nagy mértékben csökkenti a házfalak rez­gését. Amerika néhány városában a hidakat is gumiikockával rakták ki és a szakértők re­mélik, hogy ezáltal egyszerűsíteni lehet majd azt az acélszerkezetet, amely a hidak vibrá­cióját ellensúlyozza. Amíg amerikai ellenlá­basaink valóban ruganyos léptekkel haladnak előre a civilizáció utján, nálunk egyelőre hasztalan szól a nóta: Rakassa ki rakassa — Rakassa ki simára'. . . De miért is törődjünk porból és sárból való utakkal a Zeppelinek és repülőgépek kor­szakában? Az orvosi diploma: házassági akadály Ha már a nótáknál tartunk, London vá­rosának 'orvosnői is elénekelhetnék — ha tud­nák —, hogy: Nem házasodom meg soha . . . Mert a bölcs tanács kimondotta, hogy ezentúl csak olyan orvosnőt fogad városi szolgálatba, akit nem ékesít Iiymen rózsa- lánca. Szegény rnissek- most aztán törhetik a fejüket, hogy nagy fáradsággal szerzett dip­lomájukat dobják-c sutba, vagy pedig a menyasszonyi íátyolt. Ha azt akarják, hogy a tanács igent mondjon, akkor nekik nemet kell mondaniok, viszont, ha elrebegik a bol­dogító igent, akor a tanács könyörtelenül nemet mennydörög. Valóságos házassági ko­média! Ambassadors Theatre De a bölcs városi tanács még sem kel­het versenyre Vajda Ernővel, akinek házas­sági komédiája, a „Eata Morgana" csíéröl- estérc zsúfolásig megtölti az Ambassadors Theatret. Egy megfontoltságáról ismeretes folyóirat: The Nátron & The Athenaeum a kezdődő idény legérdekesebb darabjának ne­vezi és Vajda Ernőt a vígjáték nagy meste­reivel emlegeti egy sorban. A vígjáték nem mindig mulatságos, sőt gyakran nagyon is Prága, október 30. Tizenegy óra. Tomasek, az öreg ház el­nök megrázza a csengőt s megnyitja a nem­zetgyűlés őszi ülésszakát. A teremben alig harminc-négy ven képviselő, a karzaton se szép asszony, se csinos leány. Mintha a.Mol- daváról a köd behúzódott volna az üléste­rembe, olyan szürke unalom lesz úrrá. Pedig a cseh-szlovák politikának nagy napja van. Benes fog beszélni. Egyelőre ugyan csak Becka kászálódik föl az előadói emelvényre, de a külügyi expozé iránt máris meg kellene az érdeklődésnek nyilvánulni. A nyomasztó álmosság ellen az ülésterein képviselői han­gos diskurzusba erednek. Becka monoton, száraz előadását csak a gyorsíró hallgatja. Beszéde sem fönt, sem lent nem érdekel sen­kit. Nem is mond, csak szavakat, amiknek se fontossága, se érdekessége. Tizenkettőkor megérkezik hatalmas ak­tatáskával Benes. Közönsége .azonban alig poty.adózik. A. diplomaták páholyában helyet foglal felesége Masiaryk János társaságában. A diplomáciát csak Gongét francia követ, Matuska Péter magyar .követség! tanácsos, a lengyel és görög ügyvivő képviselik. A karzat közönsége sem szaporodik. Becka már beszédének utolsó lapjait olvassa. Meg­szólalnak a két palota összes helyiségeinek csengői, hogy beinvitálják a képviselőket az üléstereimbe. A folyosó megélénkül. Föltűnik Szent-Ivány József daliás alakja. Hosszú, idő után ■ először jelenik meg a parlamentben. Lelley, Körmendy-fikes dr., Korlát!), Jablo- nicky és Eüssy képviselők is itt vannak. A szlovák néppártot Tonnán ek egyedül képvi­seli. A németek sem mutatnak nagy érdek­lődést Benes expozéja iránt. A folyosón sem Benes beszámolójáról folyik a szó. Csak itt-ott tángálja egy-egy megjegyzés: — A következő külügyi expozét már Osusky fogja mondani, — szólt egy szlovák képviselő. — Herriot prímjéhez nem tartja alkalmas kon írásnak Benest. A szlovákok reményteljesen mosolyog­nak. — Sajtóperetem a Lidové; Novinyt és a SÍ Vychodot, — hangzik a temperamentu­mos ruszin ellenzéki képviselőnek, Kurtyák- nak hangja. — Azt Írták, hogy az én külföldi Munkács, október 30. Tudvalevő, hogy a reformfátusságnak milyen keserves harcot kell vivni létíentar- tásáért. Különösen Ruszinszkóban szomo­rúak az állapotok, ahol egyre több iskola van tanitó nélkül és egyre több eklézsia pap nélkül. A reíormátusság vezetői átlátták a veszélyt és e'határozták, hogy minden ere­jükkel hozzáfognak a református lelkész- és tanítóképző intézet felállításához. Bertók Béla püspök, hogy a lelkész- és tanítóképző számára való gyűjtésnek semmi akadálya se legyen, engedélyt kért a gyűj­tésre a belügyminisztériumtól. Természetes, hogy a gyűjtés a hívők önszántából már meg is indult. Ugyan kinek jutott volna eszébe, Jiogy fájdalmas. Bernhard Shaw Candidájának fia­tal költője, vagy a tizennyolcesztendös George, Vajda Ernő darabjában, ugyancsak keservesen ébred abból az álmomból, amely­be egy okos, nagyon „asszony" (Candida, vagy Mrs. Eáy) félig játékos szeszélyből, fé­lig ösztönös akarattal taszította. A tapaszta­latlan lélek megbokrosodik saját érzelmeinek viharától és fékeveszetten száguldana Isten tudja, hová, — ha egy anyás, simogató kéz kegyetlen jósággal vissza nem tartaná. Visz- szatartja, simogatja, meggyógyítja'... Per­sze, az orvosság keserű (ez elszomorítja a közönséget), de bizonyos, hogy használni fog fez kibékít a sorssal). Könny és mosoly, ez az igazi vígjáték titka és az angcl kritika az­zal bókol Vajda Ernőnek, lrogy eltalálta a helyes adagolást. Pell-mell. utamat Korláth dr. bankigazgató-testvére finanszírozta s igy engem a „magyar irreden­ták" pusziroznak. Eltekintve attól, hogy Kor­láth bátyja nem bankos, hanem törvényszéki tanácselnök, a cikkek minden szava aljas rágalom. Az ülésterem zaja elül. Benes az emel­vényre áll, maga elé teszi írógéppel irt, har­minchat oldalra terjedő beszámolóját, meg­iszik egy pohár vizet s beszélni kezd. A kar­zat még mindig nép télén, az ülésteremben alig van száz ember. A hangos diskurzus mégis kivonult a teremből az étkezőhelyisé­gekbe. Csend. Benes beszél. Néma figyelem kiséri beszédét. Szavait valami tétovázó bi­zonytalanság rezgi át. Talán az feszélyezi, liogy nem ismeri még az angol választások eredményét, vagy az érdeklődés föltűnő hiánya bosszantja. Együk ivet a másik után veszi kézbe és szép sorjában fölolvássa a gépelt sorcikat. Egy k issé me ssze kezdi. Aristo teles tői és Plútótól indul ki. — Jaj! mikor jut ez el a genfi konferen­ciához? — sóhajt föl Korlátih dr., aki már ég a vágytól, hogy Benesnek egy kis külpoliti­kai leckét adjon. Benes azonban tíz gépelt sorral meg­teszi az utat Aristo'telestől Benes Eduárdig s öt perc múlva már azt magyarázza, liogy a genfi jegyzőkönyv — bár az ő befolyására óriási-lépés a'világbéke felé--—, még sem abszolút biztositéka a világrendnek, mert ni íics obligatóri us ■ jellege. Két óra. Benes még mindig olvassa a gépírások rengetegét. Olvas és gesztikulál fáradhatatlanul. A kevés hallgatóság azonban már szörnyen megfogyatkozott. Végre egy hosszú körmondattal befejezi kétórás beszé­dét, amelyből az önvállveregetés plasztikája domborodott ki. A hatás nem is problemati­kus. Fiaik taps, egy-két koalíciós kézfogás s Benes mosolyogva elhagyja a termet. A folyosón az orosz szovjet elismerésé­nek bejelentése Izgatja a kedélyeket. Az orosz—cseh-szlovák kereskedelmi szerződés problémája tűnik föl a láthatáron. — Bravó — jegyzi meg az örökké jó­kedély ü •Körrnendy-Ékes dr. —, Stand néni harisnyát, Benes bácsi szerződéseket legjob­ban tud kötni. x. akadjon hatóság, amely azt megtiltsa? Nálunk azonban nincs lehetetlen. Meg­történt az a páratlan eset, hogy a beüigyminisztérium 63.295—24—16. sz. alatt a munkácsi rendörblzíosság utján ér­tesítette Bertók püspököt, hogy a reformá­tus lelkész- és tanítóképző javára való gyűjtést nem engedélyezi sem Ruszinszkó' bán, sem Szlovenszkóban. Hogy mi ennek a tilalomnak az oka, ar­ról nem szól a belügyminisztérium, de nehéz is volna ezt megokolni. Egy kultúráltomban megtiltani azt, hogy egy egyház ne indíthas­son gyűjtést iskolák felállítására, olyan tény, amelynek méltó elítélésére szavakat nem lehet találni. Budapesti orvostanárok a rák bacillusának fölfedezéséről Van-e a ráknak baktériuma? — Gyógyitha- tó-c a rákbetegség? Budapest, október 27. Mint villanyáram, úgy rezgett szét az egész világon az a szenzációs hír, hogy két világhírű német orvos tanárnak: Wassermau- nak és Blumenthahialk sikerült fölfedezni a rákbetegség bacillusút. Az orvosi tudomány évszázadokon keresztül liláiba szállott szem­be c súlyos bajjal és akinek ilyen betegsége támadt, menthetetlenül a halál fia volt. Az egész emberiséget melyen érdeklő fölfedezés ügyében egy budapesti újságíró kikente két híres budapesti orvosta-nár véleményét. Verebély Tibor dr. véleménye szerint e nagyiontosságu kérdést hosszú idő óta bon­colják és sok esetben vélték megoldani. Ad-, dig, amíg a kutatásra vonatkozó bizonyíté­kokba bepillantást nyerni nem lehet és amíg számos utóvizsgálat nem történt, a ráknak íertözéses eredetét elfogadni nem szabad, te­hát baktériumról sem beszélhetünk, annál kevésbbé, mert a rák egész viselkedését, tü­neteit meg lehet magyarázná, meg lehet ér­teni fertőzés fölvétele nélkül. Viszont, ha fer­tőzés okozná a rák keletkezését, a mai isme­retek szerint a rákkérdés egyes részletei ne­hezen volnának értelmezhetők. Példa erre több rákos betegen végzett operáció után észlelt az a megfigyelés, hogy a rákos rész kivágása után a műtéti seben kiújul a rák. Krompacher Ödön dr. tanár is nyilatko­zott ebben a kérdésben és ezeket mondta:-— Nagy érdeklődéssel kísértem Btumen- thal professzor kutatásait. A rák nem speci­fikus betegség, mint például -a tuberkulózis. A rákfertőzéshez belső diszpozícióra van szükség. Számos kísérlet történt a ráknak egyik embemböl a másikba való átültetésére, í de igen kevés esetben sikerrel. Ha bizonyos időn keresztül a kézfejemet parafinual, kát­ránnyal kémeni be, vagy hosszabb és gyako­ribb Röntgen-besugárzásnak teszem ki, rák- daganat keletkezik az irritált felületen. Hol van itt a baktérium szerepe? Ha egy emlő­rákátültetést végzünk emberi testen, az so­hasem fogja más helyen megtámadni a fes­tet, hanem mindig a megfelelő testrészen fog tovább tenyészni és ez vonatkozik a rák egyéb föltünési helyeire is. Egyszerűen ezt úgy lehet kifejezni, hogy rákbacillus nem egy van, liánéin annyi, ahány formában a rák mutatkozik. Helytelen tehát az a beállítás, hogy fölfedezték a rák baciliusát, hanem leg­följebb fölfedeztek egy baktériumot, amely - lyel elő lehet állítani a rákot. Suzanne Després és a baromfiudvar reviije Paris, október 29. Parisban valóságos probléma a komoly színművészet válsága- A helyárak a párisi színházakban igen magasak, mert a színigaz­gatók elsősorban a jóvalutáju idegenekre számítanak. Az idegenek azonban rendsze­rint nem a komoly drámairodalmat jönnek megnézni, hanem a népszerű mulatóhelyeket, amelyeknek merész revüiről annyit hallottak. Mindennek következtében a mulatóhelyek tulajdonosai tudják színészeiknek a legjöve­delmezőbb ajánlatokat tenni. A Cigale, a Montmartrcnak ez a népszerű mulatóhelye a szezonnyitást például azzal kezdte, hogy a világhírű moziszinésznöt Pearl White-ot és a népszerű francia énekesnőt, Alice Souliert együtt léptette fel a legnemesebb francia drá­mai színésznővel, Suzanne Després-vel. Akik láttuk ezt a premiert, nem háríthattuk el ma­gunktól azt a lesújtó benyomást, hogy ezt a nagy művésznőt ilyen szánalmas környezet­ben kellett látnunk. Suzanne Després férjével. Lugne Poe az Oeuvre színigazgatójával együtt a naturalista színjátszás apostolai vol­tok Franciaországban. Ibsent ők ismertetnék meg a francia közvéleménnyel és a nagy északi mesternek a modern drámairodalom alakjait csak ez a nagy művésznő volt képes a franciákkal megszerettetni. Csak az ő já­téka, amely telve van egyszerűséggel, mély­séges igazsággal és valami enyhe jósággal volt képes közel hozni a latin lelkekhez az északi óriás borongó fenségét. Milyen kiáb­rándító és megszégyenítő volt ezt a nagy művésznőt a könnyű deszkákon látni. „Hja nem lehet mindennap Ibsent játszani", irta a bemutató után Suzanne Després, de az élet- igényeket kielégíteni mindennap kell. A revü- rendezők nyilván kíméletből Després művé­szi múltja iránt, egy „irodalmi" látványossá­got is toldottak be a revübe- A színhely egy normandiai gazdaság és Suzanne Després egy normandiai parasztasszony, egymásután szónoklatokat intéz az.ismertebb háziállatok­hoz, akiknek tulajdonságait összehasonlítja az « \ Menyasszonyi kelengyék áruháza £ * ^. \ Saját készitraényü finom férfi £ 3 \ és női fehérnemű, asztal- tus £ £ \ térítők és mindennemű lenáru £ J \ Árusítás nagyban és kicsinyben E ^vn»n\r7T»TnmrmT*f¥?u¥HrmTrmT»mTTmmmmmfr *♦♦*♦♦*♦* ************************************ Nem engedélyezték a gyűjtést a református lelkészképző javára A kormány újabb támadása a reformátusok ellen — Belügyminiszteri rendelet megokolás nélkül Benes beszél...

Next

/
Oldalképek
Tartalom