Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2005
Szabó Jenő: A Bélyegmúzeum bemutatja Magyarországot Indiának
A második 20 tablóra összesen 279 bélyeg - benne 137 magyar és 142 külföldi -, 19 külföldi blokk, 11 első napi boríték, 2 díjjegyes levelezőlap, 11 bélyegkiviteli grafika, 11 fénykép és 9 egyéb illusztráció - 2 bélyegmúzeumi ismertető angol nyelven és 7 könyvcímlap - került föl. A grafikák lényegesen kisebb száma azzal magyarázható, hogy múzeumunk rajztára csak a magyar bélyegek vázlatait, kiviteli rajzait gyűjti. A sok-sok látványos elem a fentebb említett réznyomópapíron halványan megjelenített Magyarország-sziluettre került. A tablókat csomagolás előtt Halász Alexandra lefényképezte, részint azért, hogy a vámhatóság esetleges érdeklődésére kibontás nélkül igazolható, érzékeltethető legyen a kiállítás tartalma, jellege; részint, hogy a múzeum számára is dokumentáljuk, hogyan nézett ki az az anyag, ami Dél-Ázsiába utazott jó hírünket szertevinni.3 A helyszínen a tablókat a kulturális központ munkatársai a megadott instrukciók szerint rendezték el. A politika sodra amint a kiállítás ötletének születésére, úgy további sorsának alakulására is hatott. 2004-ben Indiában parlamenti választások voltak, amelynek nyomán átrendeződtek az erőviszonyok, s a parlament élén személycsere történt. Ez azonban szerencsére a kiállítás létrejöttét már nem akadályozta, de megnyitásának időpontját valamelyest kitolta. 2004 második feléről átcsúszott a következő esztendő tavaszára. Akkoriban ismét magyar kormányküldöttség járt Indiában, ám a hivatalos programok zsúfoltsága nem tette lehetővé Kovács Kálmán informatikai és hírközlési miniszter számára, hogy tervei és szíve szerint ő nyissa meg az általunk készített kiállítást. 2005. március 20-án az újdelhi Magyar Információs és Kulturális Központban G. B. Pai, a Delhi Bélyegklub elnöke nyitotta meg a hazánkat bemutató és a magyar-indiai kapcsolatokat tükröző tárlatot a helyi sajtó komoly érdeklődése mellett. Mivel előzetesen nem kötötte ki múzeumunk, mennyi ideig maradhat kinn az anyag, az első hónapok váratlanul nagy közönségsikere után dr. Radnóti Aliz május végén levélben kérdést intézett hozzánk: „Szeretnénk megtudni, a kiállítást mikor kell visszaküldenünk, vagy lenne-e rá mód, hogy a tablókat - egyszerű felszerelhetőségük okán - India más régióiban is be tudjuk mutatni? Mivel a bélyegek csupán reprodukciók, így tényleges értékük minimális. Kérdezzük, lenne-e rá lehetőség, hogy Intézetünk megtarthassa a kiállítás egészét?” Solymosi Jánosné, a Bélyegmúzeum igazgatónője válaszlevelében ezt írta: „Jóleső érzéssel nyugtázzuk, hogy munkánk sikert arat hazánktól távol, és segít pozitív képet kialakítani egy ősi alapokon nyugvó kultúra mai képviselőiben Magyarországról. Kérdéseire alapos megfontolás után kedvező választ tudunk adni. Ha valóban ekkora az érdeklődés a kiállítás iránt, érdemes eljuttatni India más városaiba is. Múzeumunk hozzájárul, hogy időbeli korlátozás nélkül az újdelhi Magyar Információs és Kulturális Központnál maradjanak a kiállítás tablói, és azokat szabadon felhasználhassa bemutatás céljára. ” 2005 decemberében újabb levelet kaptunk, amelynek aláírója már dr. Lázár Imre volt, a kinti intézmény új vezetője. Örömmel számolt be a tárlat őszi vándorújáról. Egyelőre még a fővárosban időzött a 40 tabló, ennek során mintegy 60 iskola diákjai láthatták, de olyan rangos személyiség is, mint például az államfő sajtótitkára. Szólt a 2006. év tavaszának terveiről is, miszerint Chennaiban - régi nevén Madras - március 19. és 26. között Magyar Kulturális Napokat rendeznek, s ott az International Cine Appreciation Forum filmtársasággal együttműködve mutatják be filatéliai kiállításunkat. Reméljük, hosszú utóéletet szánt a sors e munkánknak. 3 Ennek köszönhetően láthatnak most e beszámoló lapjain némi ízelítőt a kiállításról. 178
