Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2005

Kardhordó Kálmán: Svindt Ferenc bélyeggrafikai kiállítása egy gyűjtő szemével

Kardhordó Kálmán Svindt Ferenc bélyeggrafikai kiállítása egy gyűjtő szemével A magyar posta nemzetközileg is elismert színvonalú bélyegkibocsátásait fémjelző kitű­nő grafikusi csapat fiatalabb generációjához tartozó Svindt Ferenc 1950. november 4-én született. A Magyar Képzőművészeti Főiskolán kapott diplomát 1980-ban mestere, Sarkantyús Simon védőszárnyai alatt. 1983 óta foglalkozik bélyegtervezéssel, első bélye­ge S. O. S. Gyermekfalu Magyarországon címmel 1985-ben jelent meg. Munkáit a közönség és a szakma több ízben is magas szintű elismeréssel jutalmazta. 1994-ben a Nemzetközi Olimpiai Bizottság Filatéliai Szekciója az Olimpia - Lillehammer bélyegsor 12 Ft-os címletét a Prix Olympia díj ezüst érmével tüntette ki. A Magyar Posta Művészeti díját 1997-ben és 2002-ben az Olimpia - Atlanta és a Magyar Millennium bélyegekért kapta, utóbbi az Év legszebb bélyege is lett. A 2004-ben a Bélyegmúzeumban rendezett gyűjteményes kiállítás tematikus feldolgo­zásé anyaga teljes képet igyekezett adni a művész eddigi pályafutásáról, kitekintve a bé­lyegtervezésen kívül létrehozott alkotásaira is. A magyar bélyeg már eddig is számos vonatkozásban gazdagította az egyetemes filaté- liát. Újat, maradandót adott mind témában, mind a tartalom megfogalmazásában, mind a technikai megoldásokban, s hogy ez így történt, történik, nem utolsó sorban bélyegterve­ző művészeinknek köszönhető. E sorba tartozik Svindt Ferenc is. Gyerekkorom óta gyűjtöm a bélyeget. Élményeim fűződtek, fűződnek azokhoz, hoz­zám nőttek, igen nehezen tudok megválni egytől is. Évek múlásával, ismeretek, tapaszta­latok gyarapodásával aztán a bélyegképeken látottak emlékeket, élményeket idéznek föl bennem. (Nosztalgia? Bizonyára az is van benne.) Svindt Ferenc bélyegei egyre közelebb kerültek hozzám. Mi ragadott meg? Többek között az, ahogy a témával azonosul. Első megvalósult bélyegének - S. O. S. Gyermekfalu Magyarországon, 1985 - gyer- mekrajzszerű ábrázolásával nem leereszkedett a gyermek rajzkészségéhez, hanem fel- emelkedett a tiszta gyermeki lélek szféráiba. A körülvevő világ hidegségében az egymás­hoz simulás, az egymás melegének érzése, az egy fedél alatt igényének szószólója. Tulajdonképpen az 1986-ban a nemzetközi békeévre készített bélyegére figyeltem fel először, amelyen a béke kék színére írt különböző nyelvű béke szavak előtt egy gyermek fehér galamb után néz. De ez a ga­lamb már nem az a békegalamb: csőréből hi­ányzik az olajág, körvonalai is határozatlanok, nem pihen nálunk, hanem tovaszáll... De ahogy a gyermek utánanéz! A grafikai megol­dás technikailag is bravúros: a galamb rajzo­lata dombornyomás hatását kelti, s gyengéden végigsimítom ujjaimmal... Még ugyanez év terméke a DlVSZ-bélyeg Nemzetközi Bélyegév, 1986 is. De hol van már a hajdani DÍVSZ? („Szál­179

Next

/
Oldalképek
Tartalom