Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1998
Oláh Tünde: A postai szállítószolgálat 100 éve
lódott vagy megsemmisült. A háborús pusztítás a postahivatalok 97%-át, a gépjárműpark 50%-át, a lovas kocsik 37%-át érintette. A megmaradt járműveket a Posta Központi Járműtelepre szállították. A postaszállítás 75 gépjárművel 1945 végén indulhatott meg az ország egész területén. 1946 végére - feltehetően a nyugati országok újjáépítési támogatásaként - a posta Opel, Adler, Skoda, Hansa, Renault, Chevrolett, Chehard-Walcker és számos egyéb típusú használt járművet kapott. A budapesti kézbesítést 10 elektromobil üzembe állítása könnyítette meg. 1947- 48-ban az állomány tovább gyarapodott a Rába típusú tehergépkocsik nyitott és zárt változataival. Ezekkel, majd a főként Skoda Colonia és Skoda Combi típusú gépkocsik beszerzésével a gépkocsiállomány 1949 végére elérte az 500 db-ot. A második világháború után a megnövekedett feladatok (hírlapteijesztési monopólium, központosított gazdaság, burjánzó állami bürokrácia) ellátására a Központi Járműtelep bővítésre szorult. 1970-ben megépült egy korszerű hőerőmű, 1975-ben egy egyszintes szerelőcsarnok és fényezőüzem, 1976-ban egy nyíltszíni garázs irodaépülettel és egy tartályparkkal rendelkező 7 kutas üzemanyag-kimérő rendszer. A megnövekedett dolgozói létszám szociális, egészségügyi és kulturális ellátására hétszintes szociális épületet emeltek belgyógyászati és fogászati rendelőkkel, könyvtárra], öltözőkkel, zuhanyozókkal, átmeneti szállással a IV. emeleten, 600 személyes üzemi konyhával és ebédlővel. A telep területén két háromemeletes lakóépületben 64 kisméretű szolgálati lakás segítette a személyzet lakásgondjainak megoldását. A műszaki technológiai fejlődés egyes járműtelepi épület változását tette szükségessé. A garázsépület földszintjén 1950-ben autójavító-műhelyt, 1969-ben műszaki szemleműhelyt, 1979-től Robur gépkocsiműhelyt, 1972-től gépműhelyt és vegyes műhelyt, majd 1977-ben 11 állásos gépjármű-diagnosztikai műhelyt alakítottak ki. 1978- ban ún. zárttechnológiás karbantartási rendszert vezettek be. 1983-ban elkészült a számító- központ, 1990-ben adták át az üzem területén a Shell üzemeltetésében álló üzemanyagkutat. A kocsiállomány 1952-től indult újból fejlődésnek, amikor a magyar posta járműparkjában megjelentek a szovjet és az NDK járműipar termékei. 1957 után a Központi Járműtelep feladatköre megnövekedett, mivel felszámolták a postaállomást. Ezzel Budapest területén megszűnt a lófogatú postaszállítás. A postai közúti szállítás nem fejlődött az 1960-as évek közepéig. 1965-ben a működő 3188 postahivatal közül csak 330 volt postai gépkocsijárattal ellátva. 1965 és 1975 között ez a szám több, mint ötszörösére nőtt. Azokon a járatokon, amelyeken a bekapcsolt hivatalok száma tíz vagy annál több volt, és egy-egy hivatal által indított levélpostai küldemény mennyisége napi átlagban elérte az 50 darabot, továbbá azokban az esetekben, amikor az útközi feldolgozás biztosította a csatlakozó menetekre és j áratokra az átrakást, autó-mozgóposták közlekedtek. A speciális gépkocsihoz először egy Csepel tehergépkocsit alakítottak át, ami 1960-tól Budapest és Nagykanizsa között 539. sz. hírlapmozgóként közlekedett. Később Ikarusz autóbuszokat alakítottak át erre a célra. Autó-mozgóposták Mátészalka, Nagykanizsa térségében, valamint a Budapest környéki forgalomban közlekedtek. Alkalmazásuk 1976-tól csökkenő tendenciát mutatott, és 1980-ra teljesen megszűnt. Az 1968-ban jóváhagyott, új közlekedéspolitikai koncepció a közúti hálózat fejlesztését tűzte ki célul, a IV. ötéves tervidőszakban 820 pótlásjellegű vásárlás mellett 365 gépkocsit szereztek be. A közúti szállításban megszűnt a postaforgalom döntő részaránya. A 81
