Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 45-ös doboz
9 1931 ARATÁSTÓL, 1932 ARATÁSIG. EGY ALFÖLDI NAPSZÁMOS ÉLETE. Irta: HORVÁTH RICHÁRD O. CIST. Kiválasztottam a faluból egy sokgyermekes embert, aki úgy ismeretes, mint nagyon szorgalmas, nagyon dolgos, abszolút megbízható ember, nincs megmételyezve semmiféle „jelszavas politikától“, olyannak ismerik, akit a közigazgatás is mindenkor érdemesnek tart a támogatásra, a gyámolításra. Nyolcán vannak otthon. Hat gyermek és ők ketten a feleségével. Két gyermekük már elkerült hazulról. A gyerekek: 12 éves fiú, 9 éves leány, 6 éves fiú, 2 éves, 17 éves és 19 éves lányok. Kis háza van. Egy szoba, konyha, kamra. Két ágy, asztal, „kanapé“ benne. Az ágyban csak szalma van. Mindössze egy dunnájok van takarónak, a gyermekek kabáttal, rongyokkal takaródznak. A házáért évi negyvenkét pengő adót fizet. Tavaly ebből nem tudott kifizetni 5 P-t, ezt rátáblázták a házra. 1932 aratáskor keresett 6 (hat) mázsa 20 kg. búzát. Ebből előlegje volt 1 (egy) mázsa. 7 hétig csépeltek; ez nehéz munka az aratással együtt. Sokat kell enni. Más nincs, csak egy kis leves, főzelék és kenyér meg kenyér. így egy mázsa búza csak két (2) hétig elég a családnak. Egy mázsát eladott zsírra, apróságra. Kapott érte 8 P-t és a bolettát. A bolettát egészen adóba fizette. Mire elvégeztek a csépléssel, szept. 28-a körül már csak 1 mázsa 20 kg. búzája volt, a többit megették. Megőröltette ezt a 120 kg. búzát és mikor ez elfogyott, hol főztek, hol nem. Sokszor négy napig sem főztek. A legtöbbször üresen tette a kenyeres ruhát a tarisznyába és így ment napszámba. Mert mikorra a csépléssel végeztek, minden napszámnak vége volt. Csak a 4 °/o-os répák adtak még dolgot. Ezért összesen kapott 30 (harminc) P-t. Kukoricaföldje félhold volt. Ezen összesen 3 mázsa kukorica termett. El kellett adnia, mert a gyermekeknek az iskolába ruha is kell. Kapott a 3 mázsáért 15 P-t. (5 P mázsája.) Ezzel megszűnt a munkaalkalom. Ettől kezdve egészen márciusig egy napot sem dolgozhatott napszámban. Egyik nap az egyik uradalomba ment, másik nap a másikba, nem kellett sehol sem. Mi volt még a keresete? Néhány helyen pöcegödröt tisztított kettesben, ezért kapott összesen 16 P-t. Amikor csak lehet, a felesége is dolgozik. Ha kell. Mos, ha van hol. Egy-egy kanál zsírért, lisztért, kenyérért dolgozott; ő pénzt nem tudott keresni sohasem. Mentek munkát keresni. A gyerekekre rázárták az ajtót és úgy hagyták őket otthon. Sokszor sírva találtak rájuk, mikor hiábavaló útjukról megtértek. —,Éjjel-nappal világító nélkül voltak. Semmijük se volt sokszor. Úgy ültek a sötétben, egész télen. Néha két napig sem volt semmi sem a szájukban, mégcsak kenyér sem. A legkisebbnek csak tartogattak valamit mindig, ha egyebet nem, egy kis görhét, mert ennek hiába mondták, hogy nincsen. Ok hol ettek, hol nem. Hogyan töltötték a karácsonyt? teszem fel a kérdést. Ilyen nyomorultul még sohasem. Semmijük sem volt. Se kenyér, se főznivaló, semmiféle élelem. Máskor még csak vehettek mindig egy kis zöldágat a gyerekeknek és aggathattak rá valamit. Most ez sem volt. Ä szomszédból átjött a módosabb gyermek és elújságolta a maga kicsi örömét, kicsi meglepetését boldogan. A kis gyerekek át akartak menni vele megnézni a karácsonyfát, de nem merték nekik megengedni, mert féltek, hogy nem tudják a sírásukat lecsillapítani. E szerencsétlen embernek egy alsóruhája van. Ezt a felesége szombatonkint kimossa s míg meg nem szárad, nadrágban és kabátban járkál. A felesége és a gyerekek úgyanígy vannak ellátva ruhával. Iskolába két kisgyermeke járt. A nagy hidegekben, mivel nem volt kabátjuk, saját kabátjába burkolta be őket, elment velük az iskolába, itt jó meleg volt, előadás végeztével ismét elment értük, hogy a kabát megint megtegye a hármas szolgálatot és meg ne fagyjanak az úton. így vitte haza őket. Boldogan mondja, hogy a kislánynak legalább jó cipője volt, mert az inségakciótól kapott. De csak a kislánynak. A gyerekek még így is jól tanulnak, a tanítónő szereti őket. Februárban javult a helyzete. Ekkor és még márciusra és áprilisra is kapott az inségbúzából havonkint 54 58 kg. lisztet. Legalább a kenyerük megvolt. Ezért a lisztért eddig dolgozott 46 napszámot (napot). Nem tudja, hogy kell-e még dolgoznia. Szívesen dolgozna, csak legyen meg a mindennapi falatjuk. Hát a két nagylány? Hogyan segítették ők? kérdezem tovább. A két lánya is otthon volt, nem tudtak elállni cselédnek, szolgálónak. Nem kaptak helyet. Marokszedők voltak s a répabetakarításnál segédkeztek. Napszámban azonban nem kellettek sehol sem. A múlt aratástól a mostanig fejenkint mintegy 20—20 P-t kereshettek csak. Márciusban és áprilisban az egyiknek sikerült summásnak bejutnia. Ekkor az élelmet megkereste a családnak. Ebből éltek az új előlegkérésig, júliusig. Egy hónapra ugyanis ez a lánya kapott 40 kg. lisztet és 1 mázsa búzát. Ez és az inség- liszt így elég volt. Márciusban vehették az első felszabadító lélekzetet. Ekkor kezdődött úgyanis a napszám. Felnőtt férfi naponta kapott 110 P-t. Nem kapott azonban mindennap munkát, hetenkint csak 2—3 napot tudott dolgozni. Csak ő a családból. Egészen a mostani aratásig így tartott. Most már élhettek legalább. A két nagylány csak aratáskor tudott dolgozni. Addig nem kaptak munkát. Most talán kap majd aratásért-cséplésért 7 mázsa búzát. SZÉCHENYI ISTVÁN KÉT IMÁJA: Mindenható Isten, hallgasd meg mindennapi, minden órai imámat. Töltsd be szivemet angyali tiszta szeretettel irántad s hazám, embertársaim s honfiaim iránt. Világosíts fel egy Cherub lángszellemével, erős eszével. Engedj a jövőbe pillantanom s megkülönböztetni a jónak magvát a gonosztól. Add tudtomra, mit tegyek s miként kezdjem, hogy Neked egykor a rámbízott tökéről beszámolhassak. Gondolkodni akarok és dolgozni, éjjel és nappal, egész életemen át. Segítsd sikerre azt, ami jó; tipord el csirájában azt, aminek rossz gyümölcse lehetne. Nyújtsd segélyedet, hogy minden heves indulatot elnyomhassak magamban. Engedd, hogy igazi lelki alázattal tekintsek mindent a világon s úgy fogjak hozzá akármihez. Azt az angyalt pedig, akitől világosságot nyerek, engedd élni békében és csendes boldogságban. Egész imám pedig necsak szóval legyen elmondva, hanem tetteimben nyilvánuljon s legyen szünetlen az éghez bocsájtva. Amen. Ezt az imádságot pedig későbbi felesége imakönyvébe irta: Isten, Te foglalatja minden jónak, magasztosnak, tökéletesnek, bevégzetinek, töltsd be szivemet s elmémet a Te szent lelkeddel. Erősíts meg égi hatalmaddal, hogy földi gyarlóságaimat leküzdve, Hozzád fölemelkedhesscm. Szabadítsd meg érzékeimet minden földi salaktól, s tisztítsd meg emberi természetemet, hogy ez a műved Hozzád méltóvá lehessen. Önts bizalmat telkembe, s ne engedd, hogy a te végzéseidet birálgassam vagy épen kétkedjem mindenható, mindentudó s irgalmas voltodban. Add végre legjobb áldásodat minden hozzámtarto- zóimra s barátaimra, hogy egykor mindnyájan együtt dicsőíthessünk s magasztalhassunk Téged mindörökké. Amen. Uram, legyen meg a Te akaratod, úgy a mennyben, mint itt a földön. Ebből azonban 50 kg. előlegje van és eddig megettek belőle 1 mázsát. A maradékból egy kilót sem ad el, mondja, inkább rongyokkal takargatja be a testét. Októberre azonban már ebből sem lesz semmi sem. Mikor megkérdezem, hogy mi lenne a legelső, a legsürgősebb kívánsága, csak munkaalkalmat sürget. Semmit se kíván, csak állandó munkaalkalmat és ezért rendes díjat, hogy egy kis levest, főzeléket, kenyeret tudjon naponkint a családjával együtt enni. Húsra nem is gondol. Három nehéz hetet arattak és csak egyszer tudott enni ezalatt egy félkiló húst. Sokszor sírt a felesége, de ő csak azt hajtogatta neki: Oda se, jó az Isten, Ő ad egészséget. Adott is, mondja. Mindig jókedvű volt, mindig örült, maga is csodálkozott rajta. Mert dolgozhatott. Pedig olyan a hőség, a por, hogy a gép mellett naponta 3—4-szer hánynak. Még az a kis étel sem mindig marad meg bennük. A falu öt és félezer lakósú. 500—600 magafajta napszámosember van benne. Két uradalomba járhatnak dolgozni. Más munka- alkalom nincs. A többinek is hasonlóképen folyik az élete. Egyik- nek-másiknak könnyebb, ha kevesebb a gyerek. De csak ennyivel. így él egy ember, aki végigharcolta a háborút, 1914-től 1918-ig. Ezt tudja neki adni a föld, amiért szenvedett.
