Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 44-es doboz

20

BUDAPEST

1910. január 1., szombat,

ték a szent fejét és hermába tették. A váradi egyházban tartott istenítéletek alkalmával a tisztitó esküt »Szent László király» fejére tették le. Első írott nyoma ennek 1273-ból van. A tizenharmadik század végén tűz elhamvasztotta a hermát, 1443-ban pedig ráomlott a torony, maga a fej azonban és a szent király két karja épen maradt. 1565- ben Zápolya hadai föltörték László sírját és tatármódra kiszórták csontjait. A fejereklye ekkor Napragyi Demeter gyula- fehérvári püspökhöz került, aki győri püspökké neveztetvén ki, ide vitte magával. Győrött már 1700-ban ki volt állitva a herma, melyet valószínűleg Zsigmond király készíttetett, a hermán lévő koronát pedig Napragyi püspök tétette föl 1600-ban. A hermába Szent László egész feje benne van az állkapocs kivételével, mely a középkorban Bolognában volt, de elveszett.

Megmaradt Esztergomban Szent László lábcsontja is, melyet Szegedi Benedek kanonok mentett meg 1566-ban. Az ereklyét Báthory András az esztergomi főegyháznak ajándékozta, hol előbb egy ezüst szoborban tartották, ma pedig ostensoriumban (mutató) van elhelyezve.

A zágrábi székesegyházban őrzik szent László karereklyéjét. Az ereklyetartó 1600- ban készült. Raguzában szintén van Lászlónak karereklyetartója. Volt szent Lászlónak még a tizenötödik században karerek- lyéje Váradon is, de az elveszett. Az aacheni templomban szintén vannak némi ereklyéi a nagy királynak a nagy Lajos ajándékozta ereklyetartóban, szent István csontjaival együtt.

A budai erzsébeti apácák őrzik II. Endre leányának : szent Erzsébetnek puha fából készült botját, melyet aranyozott ezüst szalag fon be, rajta zománcozott fölirás hirdeti, hogy kié volt a bot. III. Ferdinand ajándékozta ezt az ereklyét Lippai hercegprímásnak.

III. Bélának és nejének székesfehérvári sírjából a következő emléktárgyak kerültek elő : ezüst korona, ezüst nyaklánc zomáh- hos mellcsillaggal, ezüst karperec, aranyozott sárgaréz feszület, arany gyűrű, ezüst kormánypálca, ezüst kétélű kard és ezüst sarkantyúk.

A dömés apácák margitszigeti romjai alól, hová V. Istvánt és nővérét, Erzsébetet temették, nyilván királyi emlék (az még ha hermán volt is) jutott napvilágra : egy ezüst, liliomos, aranyozott korona, mely most a Nemzeti Múzeumban van József nádor ajándékából.

A nagyváradi királysírokból, hol szent László, II. István, II. Endre, IV. László és Zsigmond nyugodtak, egy aranyozott ezüst korona és ugyanolyan világalma maradt meg, mind a kettő XIII.—XIV. századi jelleggel, melyeket 1775-ben a bécsi udvari múzeumba vittek.

Az utolsó Arpádházi király nejére, Ágnesre, emlékeztetnek a berni történelmi muzeum egy szárnyas oltára s egy hímzett bársony oltárteritő. A királyné, férje halála után, a svájci Königsfeldenbe ment, ahol zárdát alapított s abban is halt meg 1364- ben 84 éves korában. Az oltár és a teritő, amazon a négy magyar szent szobra, 1882- ben került a berni múzeumba.

Királyunk gyűjteményében van a szomorú végű II. Lajosnak páncélja és sisakja, meg nyerge. A páncél talán az' melyet I. Miksa császár ajándékozott vejének, a kilenc esztendős magyar királynak.

Az igazságos Mátyásnak is fennmaradt több személyes vonatkozású emléktárgya. Bécsben van egy kétélű pallosa, Bécsújhelyben kristály serlege, Parisban aranyozott fapaizsa.

Nemzeti királyaink korából több ereklyéink nincs. A Habsburgok első sorban német császárok voltak és ilyen emlékeket nem hagytak maguk után itt nálunk. Inkább elvitték az elődeikét is.

Annál több emléke maradt az erdélyi fej edelmeknek.

A Nemzeti Múzeumban van Báthory Zsigmond buzogánya, kardja és vadászcsészéje ; Báthory István (később lengyel király) buzogánya, (a diszvértje és több kardja pedig a bécsi udvari gyűjteményben, kardjai Párisban és Berlinben) ; Báthory Gábor kardja, Kemény János piros bársony nyerge skófiummal kivarrva, kantára, csótára, buzogánya, kardja, csákánya ; I. Rákóczi György kardja ; II. Rákóczi György kardja, melyet Bem-nek ajándékoztak az erdélyi nők, aztán a carszkoje- szelói cári gyűjteménybe került, buzogánya és ezüst sodronyinge (aranyozott buzogánya Bécsben is van) ; Bethlen Gábor pohara, nejének : Brandenburgi Katalinnak meg a clavicembal-ja ; II. Rákóczi Ferencnek ideiglenes letétbe helyezett ereklyéin kivül a diszbuzogánya és csákánya s az a karosszék, melyet maga faragott Rodostóban. A nagy szabadsághősnek van még emléktárgya: Bécsben (hadiszázlója), az iródiákja : Thaly Kálmán őrizte egy pipáját (egy másik s egy tőrös tegeze Andrássy Géza gróf birtokában van) és egy mentegombját. Görgei Artúrnak is van egy pipája, mely II. Rákóczi Ferencé volt.

Thököly Imre hadvezéri botja ezüst- fejü buzogánnyal a Magyarországi Kárpátegyesület tulajdonában van, I. Rákóczi Ferenc sárgaréz pecsétnyomója pedig a győri bencés főgimnáziumban; Bocskay István hadi buzogányát Nagyszebenben őrzik, II. Apaffy Mihály hadi öltözete (páncélinge, süvege, kardja, buzogánya, zászlója) Bécsben, a mindentelnyélő helyen van.

Csak fölemlítjük egyéb olyan ereklyéinket, melyeknek egy magyar ereklye- muzeumban lenne helyök.

Thurzó György nádor sisakja (Nemzeti Muzeum) ; Kálmán győri püspöknek, Róbert Károly fiának olasz kardja (Bécsben); Széchenyi Pál érsek botja (N. M.) ; Zrínyi Ilona acél vetélője (Pannonhalma) ; Báthory István országbíró pallosa (N. M.) ; Thököly István, Imre apjának botja (N. M.) ; Kossuth Lajos ereklyéi többfelé ; Deák Ferencnek, Széchenyi Istvánnak és Batthyány Lajosnak a Nemzeti Múzeumban lévő ereklyéi ; József nádor botja ugyanott ; Mészáros Lázár úti készlete, Nyáry Pál kelyhe (N. M.), az aradi vértanuk emléktárgyai, a pallos, melylyel Martinovichékat kivégezték (N. M.).

Jönnek aztán a hadiszerek, magyar vitézek emléktárgyai : Kinizsi Pál szab- lyája és sodronyinge vásonkői sírjából (N. M.) ; Zrínyi Miklós a szigeti hős hadiöltözete, kard, rohamsisak, aranyvirágos da- maszt dolmány (Bécs) ; a Zrínyiek Csáktornyái fegyvergyűjteménye (N. M.) s a puska,- melylyel a hagyomány szerint a felbérelt erdőőr kioltotta Zrínyi, a költő, életét (N. M.) ; Pálffy Miklós, a győri hős sodrony huszár-süvegé (N. M.) ; Dúló Gábor kor- ponai kapitány kardja (N. M.) ; Thury György kanizsai kapitány pallosa (Bécs) ; az utolsó Bebek György kardja (Bécs); Vak Bottyán forgója (Thalynál) ; Béri Balogh Ádám kardja (Tolnamegyéé) ; Esz- terházy Antal, Rákóczi generálisának kardja (Thalynál) ; Vay Abrahám, Rákóczi udvari főmarsalljának diszbuzogánya (N. M.) ; Simonyi óbester, »a legvitézebb huszár» emléktárgyai (N. M.); aztán az utolsó szabadságharc hőseinek : Damjanich, Bem, Kiss Ernő, Asbóth Lajos, Kmetty s a többieknek meglévő sok emléktárgya.

Mindez ha nem is sok, együtt egy küzdelmes és dicsőséges múltnak némán is bő- szavu hirdetői. Lesz-e, aki valaha egybe- gyüjtse ! ?

Hegyi Ödön.

SCtiONG'BUZIASF

luzsAsi m

UDIT-GYOGYiT.

mintlenüttr

VL. Eí!v5s-h. *4 Isfevn: 86—35

Újévi ismeretség.

Irta: Fáik Riehárd.

A terjedelmes amerikai íróasztal oldalánál alázatoskodva állott az osztályvezető. Tükörfényes, rosszul szabott császár-kabátját simogatta. Izgett-mozgott, közben megsimogatta kopaszságát rejtegető, egyik oldalról a másikra átfésült ősz hajszálait. Hümmögött, bólintott, de a főnök ur se- hogysem akarta befejezni az ujesztendő alkalmával nekieresztett fejtegetéseit. Minden mondat után nagyot fújt havannaszivarjából a kis, püffedt emberke, de beszélt, olyan ütemben, mintha lassú kalapácsütések hangzanának az osztályvezető koponyáján. Végre közbe bátorkodott szólam :

— Kérem, Gvorák ur, én csak egy ember vagyok.

A gyáros szivarszipkába helyezte el a havanna maradványát és nagyot fújt anélkül, hogy rosszul fizetett rabszolgájára nézett volna. Folytatta a mondó.káját, közbe bámulta a délelőtti verőfény játékát a havas háztetőkön.

— Maga csak egy ember. Igaz, De van ’ hatszáz emberem, hát vegye ki belőle a részét. Ma újév van. Nem szoktam évközben beszélni. Nem érek rá. Nem is szóltam volna egy kukkot sem, ha maga be nem állít hozzám s meg nem köszöni a gyári személyzet nevében az újévi fizetési pótlékokat. Maga itt van mellettem, láthatja : nem vagyok garasos. Magától kezdve a legutolsó vasfurómunkásig, mindenki megkapta a maga ajándékát. Vagyon ez, Mosonyi ur, vagyon. Engem nem izgat á pénz, szívesen adtam, amit adtam. De hogy ne legyen mellettem egyetlen ember sem, akiben van ambició, hozzám hasonló akaraterő, becsvágy, ötletesség, ez szomorú. Nagyony szomorú. Mi az üzlet? Háború, amiben én- nagy csatákat nyerek, de nincsen egy úgynevezett vezérkari főnököm. Tanácsadóm, bírálom. Maguk? Maguk mindent helyben hagynak, amit mondok. Nincs tudásuk, gyávák. Gépek. Gyárain elnyelte, megfojtotta versenytársait; A szakmában egyedül állok és meg kell elégednem néhány milliónyi forgalommal. Ez nem elég, Mosonyi ur, ez nékem kevés. Nem a pénz miatti Ördög vigye a pénzt. De nekem szenvedélyem, szórakozásom minden, ami ezzel összefügg. A nagy stil, ez az én szakmám.' Magam nem bírom. Egy igazi rablólovagra, egy merész álmodozóra, szívós munkásra lenne szükségem, aki a lehetetlent is megvalósítsa. Ezt mondom én önnek ma, újév délelőttjén. Valami modem hadakozó! keresek. Az ócska fegyverek elkopnak s az győz, aki uj támadó csata eszközödkel indul neki. Az oroszlán széttépi a hiénát, ez a mi pályafutásunknak örökkön egy jelképe.: A hatalmasabb eszi a gyengét s hiába állok itt ma egyedül a piacon, ha jön valaki, aki nálam bátrabb és okosabb, ez a gyár kettétörik, megroppan derékben. Igen, ez az a hatalmas vállalat. Es nincsen ember, akit magam mellé vehessek . . .

Az osztályvezető azon töprengett, hogy az angol bőrdiványra omoljon-e a kábult- ságtól, vagy pedig a karosszéket válassza; amikor jelentkezett a megváltás a segéd- pénztárnok személyében. Engedelmet kért arra, hogy a főpénztár pénzt utalhasson át a fiókpónztárba, mert annyi az újévi üdvözlő, kunyoráló, már nem győzik borravalóval.

— Most is van itt valami fiatalember és boldog újévet kivan a főnök urnák. Tette hozzá mosolyogva.

— Küldje be, majd adok én, személyesen, — adta ki a parancsot Gvorák. Pillanatnyi szükségét érezte annak, hogy valami idegennel beszéljen, valami idegen hangot halljon, az ő gépembereinek a mor- mogása után.

Mosonyi kapott az alkalmon és a segéd- pénztárnok háta mögött kicsúszott a fő-'