Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 32-es doboz
16 AZ ÚJSÁG Péntek, 1910. október 21* Kincsek. — Gyp. — (Kicsi fürdőhely. Közelében egy nagy város terül el. Nemzeti ünnepnap. A téren falovak, czéllövő- házikók, angol billiárdok, késjátékok, bábszínház stb. van felállítva. A közönség a fürdő vendégekből, parasztokból, a szomszéd város lakosaiból telik ki. Néhány katona is akad közöttük. A kurszalon parkjában gyermekek játszanak.) Egy fiatal barna asszony (szép és nagyon előkelőén van öltözve. Egy férfi, három gyermek és egy borme kíséretében közeledik): Azt hiszem, itt jó lesz a gyermekeknek ... Itt nincsenek közel a folyóhoz ... (Az úrhoz fordul.) Nem gondolod ? Az ur (szép fiú, de kissé közönséges): Kitűnő helyük lesz ... Különben is hiszen itt van a bonne, majd vigyáz reájuk. A fiatal barna asszony (a bonnehoz): Nagyon vigyázzon a gyermekekre. Érti ? A bonne (huszonöt éves, fitos orrú, szeplős): Nyugodt lehet, asszonyom! A fiatal barna asszony: Isten veletek, kincseim ! (Sajnálkozva távozik.) A bonne (felsóhajt): Végre 1 (Egy padra ül, újságot vesz ki zsebéből, s rá sem néz a gyermekekre.) Az egyik kincs (kissé gyenge testalkatú, de elég magas növésű tiz éves fiú): Mit fogunk játszani ? A második kincs (kilencz éves kis leány, bájos és kihívó): Tudom is én! A legkisebb kincs (két és fél éves, kövér és rózsaszínű. A bonne térdére támaszkodik.): Adjál valamit, a mivel játszszak 1 A bonne: Micsoda boszorkánynyomás ez a gyerek! (Eltolja magától.) Hát magadban nem tudsz játszani 2 (Újra olvasásba kezd. A kicsi kincs leült a fűre és a saját lábaival játszik. Majd kifüzi a czipőit. Egy pillanattal később egy baka leül a padra a bonne mellé. Élénk beszélgetésbe merülnek. Az ember a teret mutatja, a hol a zene játszik. A bonne tétovázik, majd egy futó pillantást vet a három kincsre, különösen a kicsire, a ki szorgalmasan szopja a czipőt, melyet sikerült lehúzni a lábáról. Azután nyugodtan elindul a katonával a rács felé.) Az első kincs (utánuk néz): Na, már megszökött! Most mehetünk a folyóhoz ! (Arra felé fut.) A második kincs} Ez már chices gondolat! (ö is szalad.) * (A legkisebb kincs körülnéz s egyedül találván magát, rettenetes Bivalkodásban tör ki.) Egy fiatal szőke asszony (magas, karcsú, finom, elegáns. Az egyik szállóból jön le. Egy férfi és két gyermek követi): Itt fogtok maradni, csendesen a mig mi a vasúthoz megyünk. (Az úrhoz.) Nem hiszed, hogy valami bajuk történhetnék ? Az ur (kellemes külsejű ember): Dehogy! Hagyd csak a levegőn a szerencsétleneket! A fiatal szőke nő: Sajnálom, hogy a bonnet elbocsátottam az ünnepélyre. Nem jutott eszembe, hogy ... (Megáll, mert meghallja a legkisebb kincs ordítását). Oh ez a szegény kicsike, egészen egyedül van! (Odasiet hozzá, de a kis kincs még jobban bőg). Hogy hívnak téged ? Kivel vagy itt ? A kicsi (bőgve): A bo ... bo... bonnenal. A fiatal szőke nő: Hol van a bonne ? A kicsike (alig érthetően) : Elment egy veres ruhás úrral 1 A fiatal szőke nő (az úrhoz) : Mi lehet az : Egy vörös ruhás ur ? Az ur (haragosan): Valami udvari tanácsos ! (Egy idő múlva). Elkéssük a vonat érkezését. A fiatal szőke nő : De hát.,. nem hagyhatjuk itt ezt a szegény kicsikét... (Gyermekeihez): Vigyázzatok reá ! Ne hagyjátok magára ! Az ő kis fia (tizenegy éves, izmos ficzkó) : Nem, pem mama. A kis leány (kilencz éves, szintén erős gyermek): Gyere te kia morzsa ! (Megfogja a kis kincs kezét). A kis fiú (a kis kincshez) : Egy katonával ment el a bónnébd ? A kis kincs : Nem tudom ! A kis leány: Hogyan, nem tudod ? De hiszen csak tudod, mi az egy katona ? (A kis kincs taga- dólag rázza a fejét). Hát nincsenek ólomkatonáid, egy skatulyában ?'(A kis kincs a fejét rázza). A kis fiú: Na ez már furcsa gyermek! (A kincsekhez, a kikhez ezalatt egészen közel jutottak). Itt van a fivérük, elhoztuk ! Magában volt szegény -egészen, amoda. Az első kincs Köszönjük !... (A folyóra két deszkát tol, de előbb összeköti azokat egy kötéllel). Akarja, hogy tut aj ósdit játszunk, mind a négyen ? A kis leány : Ma nem szabad, meg van tiltva. Az első kincs (praktikusan): Ide látnak a szülői ? A kis fiú: Nem, a vasúthoz mentek. Az első kincs : Na, hát akkor Ha senki se látja, azt is meg lehet tenni, a mi tiltva van. Senki se látja (A folyó felé fut). A kis leány (visszatartja ruhájánál fogva) : De igen, a jó Isten !... Hiszen tudod. (A legkisebb kincs nemet int fejével). Hogyan, te nem tudod ki a jó Isten ? (kérdőleg néz a kincsekre). Az első kincs.* Mindez szamárság! (A kis leány és kis fiú megbotránkozva bámulnak rá). Az első kincs : És most játszunk ! (Rámászik a deszkára, <a mely kissé lesülyed vele s a kötél végét nővérének nyújtja). Előre, hé! (A kis leány és a kis fiú a parton maradnak s a legkisebb kincset mulattatják. Negyed óra leteltével a fiatal barna asszony meg a férje előtűnnek a park végén. A legkisebb kincs az anyjához rohan.) A fiatal barna asszony: Mi ez? Hol van a bonne ? (A legkisebb kincs boldogan hozzádörzsö- lődik, de nem felel.) A kis fiú : A bonne elment, Madame és mama azt mondta, hogy addig mi vigyázzunk a kis fiára... Az ur : Elment ? A bonne ? Hová ment ? A kis leány (egyszerűen): A falovakhoz ment egy katonával... Az ur (elképedve): Oh ! A fiatal barna asszony: Micsoda szemtelenség ! (A kincsekhez közeledik.) Szegény gyermekeim ! Az első kincs (kissé ijedten) : Már visszajöttetek ? A fiatal barna asszony (kincseire néz, kiknek lábuk, térdük, kezük tele van zöldes sárral, a mely ráfreccsent arezukra és ruhájúra is) : Ah ! Megint a folyóban játszottattok, hiába parancsoltam, hogy ne merjetek közelébe menni! Micsoda rossz gyerekek vagytok ! Es ezek w gyermekek, a kik Veletek vannak itt, tiszták maradtak egészen ... hogy lehet az ? Az első kincs: Könnyű volt. Nem akartak velünk játszani. A fiatal barna asszony és az ur együtt: Jól tették ! Az első kincs : Nem akartak, mert../. (Nevet.) mert tiltva volt és ... ha nem is voltak itt a szülők meg a bonne *.. azt mondták, hogy a jó Isten mégis megláthatná őket 1. *. (Hangosan felkaczag.) Az ur: Mars, gyorsan a szállodába! (Hátba- böki őket.) Előre és ne röhögjetek! A második kincs (fivéréhez súgva): Ujjé, kitört a zivatar ! A fiatal barna asszony (elgondolkodva, az urához): Elvégre ... a jó Isten ... olyan bonne, a ki semmibe sem kerül! IMMER-OHHAM. Ö Az olasz »Boy Scouts«-ok. A londoni hires »Boy Scouts« mintájára most Rómában is alakítottak egy hasonló csapatot és pedig a hatóság inicziativájára. Lényegében tanulócsapatok ezek : elemi' iskolai diákocskák, 11—14 esztendősek és természetesen csak jó tanulók lehetnek tagjai. Az idei nyári szünidőben hat ilyen csapat volt, mindegyik tizenöt tagú. Ezek a szünidő hat hetét a campagna különböző vidékein töltöttek. Hetenként minden csapat más vidéken táborozott; kutatták a tájat, topográfiai fölvételeket csináltak cs tanulmányozták a háziipart. A fiuk öltözetéi! Elena királynő ajándékozza. Rövid térdnadrágot, turista inget és erős czipőt kapnak. A hátzsákban a szükséges ruhadarabok duplikátuma van s azonkívül egy gyapjuing és egy vízmentes csuklyás köpeny. A királynő nagyon szereti kis csapatjait és miattuk töltötte Rómában a nyár jó részét, holott gyermekei egész idő alatt Racconi- giben voltak. Minden a »táborba« kirendelt fiú köteles naponként levelet Írni hozzátartozóinak. Ha a gyermekeket virágok gyűjtésére szólítják föl a poliklinika betegeinek fölüditésére, rendszerint nagy örömrivalgásban törnek ki. Ez a legkedvesebb foglalatosságuk : mostanában naponta egész sereg virágcsokor érkezik a poliklinikára. Ezenkívül sok gyermek postakártyát is küld a betegeknek. Gyönyörűen lepréselt virágot küldenek és alatta rendszerint ott van a megható óhajtás, hogy mielőbbi gyógyulást kívánnak. Mindig öröm és barátság csillog a betegek szemében, ha ez apró ajándékokkal beköszöntenek hozzájuk. ÍJ A tevék alkonya. A Verne fantáziájában élő kor, a mikor az exotikus vidékek állatjait is halálra rémitik a technika csodái: a vasút, az automobil, a repülőgép, úgy látszik közeledik a megvalósulás felé. Pekingből most érkezett Moszkvába az utolsó karavántea-szállitmány. A Gobi- sivatagon ezentúl nem nehézkesen czammogó tevék szállítják, hanem automobilok röpítik a karavánteát. A teveháton való teaszállitás igy lassan a múlté lesz és emlékét legfölebb a tradiczió tartja meg. Pöfögő automobilok fúrják magukat keresztül ezentúl a sárga sivatagon és a fejlődésnek nemcsak a kultúra. csinálói örülnek, hanem örömére lesz ez a fogyasztóknak is, mert a gyorsabb szállítási mód révén azt remélik a kereskedők, hogy olcsóbb lesz a karavántea. ÍJ A marokkói postafutárok. Egy osztrák kutató, Artbauer »Kreuz und quer durch Marokko« czimü nemsokára megjelenő könyvében igen érdekesen Írja le a futárokat, a kik az ország belsejében a levél- és hírszolgálatot látják el. »Néhány pezetáért látják el a marokkói futárok a nehéz szolgálatot. Egy-egy mars, helyesebben távfutás után a postahivatal valamelyik sarkában dőlnek aludni a napbarnított emberek. Nyáron éjjel Járnak el a megbízatásukban, télen azonban nappal járnak és tartják fönn az egyetlen összeköttetést a czivilizálü világgal. Tetuanban, tiz kilométernyire a tengertől, heteken keresztül el voltam zárva a világtól, mert a több heti esőzés annyira tönkretette az utakat, hogy a tevék a szó szoros értelmében belefultak a sárba. A napi postás, a ki különben egy nap alatt járta meg a Tangerig való utat, három napig is oda volt, sőt gyakran hosszabb időre is. A következő példa nagyon Jól illusztrálja, hogy milyen, európaiaknak szinte megfoghatatlan gyorsasággal és kitartással teljesitik a kötelességüket. Az olasz követ, mint a diplomata testület doyenje, vitte el az algezirasi konferenczia határozatait Fezbe. Frakkját azonban Tangerben felejtette. E fontos ruhadarab nélkül természetesen nem léphetett a marokkói szultán elé. Alkasarban, az ut első harmadában fedezte föl a hiányt és egészen kétségbe esett a feledékenysége miatt. Azonnal útnak indítottak egy futárt, hogy a tangeri követségi szállóból hozza el a nélkülözhetetlen ruhadarabot. A futár visszanohant és a mikor a küldöttség ott állott az olasz diplomata ajtaja előtt, a futár is megjelent karján a frakkal. KliarM figyelmébe! Eredeti olajfestmények nagy választékban. Régi porceilánok, poharak, miniatűrök, bronzok, a vésett kövek (gemmák.) r Antik és modern ékszerek. Órák és ezüsttárgyak oieséa kaphatók. FÄRBER S. Budapest, IV., Károly-utca 1« fi Központi városház épütet. 4
