Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 26-os doboz

len, ki magyar ruhában jelent meg a gyűlésen. A „Ne bántsd a magyart“ drámai jelenetek 3 képben ; az I. kép táborhelyet ábrázol, sátorcsoportokkal, melyeket folyó viz vesz körül, a háttérben erdős hegyek, tábortüzekkel a hegyoldalon. Az előtérben két vezéri sátor, egyik osztrák, a második magyar lobogóval. Egy német és egy magyar őr van a színpadon: ezeknek a beszélgetése volt uj a felolvasásban. Jókait a közönség zajosan megéljenezte, s aztán Éjszakinak néhány zárszavával az ülés befejeztetett.

Petőfi Sándor Költőn.

irta

Gr. Teleki Sándor.

Megközelithetem-e nagyságát? Méltó lehetek-e némileg hozzá ?! ... A priiesök énekli meg a fülemilét, de mind a kettő a természet hangján dalol; tz ökörszem a sas szárnyai alá búvik, föl viteti magát az ég magasságába s az égbolt tetejéről a sas fölnéz a vakitó napba, az ökörszem lenéz az árnyékos földre; de mindketten a természetet látják.

Az isten a természet fölött van; azt mondják: ő teremté ; azért mégis mindenkinek imádsága egyenlő előtte. Ez az egyenlőség isten előtt.

Eljöttem én is, hogy imádkoztam emlékedre, melyet hűn őriz a nép; elmondom egyszerűen a mit rólad tudok. Es ez az egyenlőség az elismerésben.

A carrarai márványt, melybe a lángósz életet farag, a massai paraszt csákányozza ki a bányából ; én is hozok egy darabot élted történetéhez, s erre feljogosít hazám történelme, melyet ezután imák meg.

És most elmondom ama társaság előtt, mely nagy nevedet viseli.

1846. szeptember 8-kán Nagy-Károlyban voltam, az akkoriban úgy nevezett quartialis generalis megyei gyűlésen. Az időben deákosan beszéltünk, de mágyarosan éreztünk, s nem tudtuk mi az a Gleichberechtigung.

A városban hire kelt, hogy Petőfi Sándor látogatóba jött barátjához, ÉisKo Ignáczkoz s nála van szállva.

Nem sokat törődtem vele s némileg még bosszantott, hogy olyan nagy dolgot csinálnak belőle.

Vacsoráim mentünk a Szarvas-vendéglőbe, Darvay Ferencz, Haray Viktor és többen, kikre már nem emlékszem. Leültünk egy asztalhoz ; át- ellenben velünk, a legtávolabbi asztalnál ültek Riskó Náczi, Papp Endre, egy ismeretlen és még többen.

Haray vacsorálás közben felém hajlik, s azt mondja ;

— Az ott Petőfi Sándor.

— Bánom is én! — feleiéin közönyösen.

Vacsora végeztével feláll Haray s ahhoz az

asztalhoz megy, melynél Petőfi vacsoráit és Papp Endre által bemutaltaija magát. Petőfi feláll, kezet nyújt Haraynak és élénken beszélgetni kezdenek. Később véletlenül arra tekintek s látom, hogy felállanak és felénk közelednek. Haray tekintetéből kivettem, hogy hozzám hozz* Petőfit, felálltam és eleibe mentem.

Haray végezte a bemutatást.

Első szava, melyet hozzám intézett, ez volt:

— Ön az első eleven gróf, a kivel beszélek.

— Hát döglöttel beszéltél-e? — kérdémnémi savanyúsággal.

— Az magam is voltam komédiás koromban.

— Na czimborám, velem ugyan nem sokat nyertél, mert magam is csak olyan vad gróf vagyok.

Rám nézett; szemeiből láttam, hogy ezt a feletet nem várta; kezet nyújtott s a jég meg volt törve.

Asztalunkhoz ült s hosszasan quaterkáztunk együtt.

*

* *

A mint e sorokat irom, fölelevenül emlékemben — harminezhárom óv múltával — Petőfi alakja s látom őt magam előtt, úgy, a mint először láttam.

Középtermeínél valamivel magasabb alak, sugár növéssel, arányos testtagokkal, fesztelen mozdulattal, sürü, tömött, felálló, kurta, fekete hajjal, melyet jobb kezének ujjaival beszódközben gyakran hátra felé simított; közép homlok, a két szemöldök közt egynéhány ránéz, a mély gondolkodás jele, szép rendes, barna szemöldökök, csillámló bogár ssemek, melyek beszégközben csillogtak s midőn lelkesült vagy költeményeiből szavalt, fényesen ragyogtak; ez volt arczának legszebb része, ablakai költői lelkének; egy kevéssé a homloknál meggörbült orr, szép, kicsi tzáj, rendes fehér fogakkal ; arczának bőre sárgás-barna volt, egynéhány szeplő formájú még barnább foltocskákkal; ajkai a szokottnál valamivel vastagabbak, jól állt rajtok a mosoly, de a harag, a méltatlankodás, a gúny, a m-gvetés, a gyűlölet, s a csalódás érzelmeinek nyilvánításai által sajálszerü, majdnem kellemetlen kifojezé-t vettek fel; gyér, vékony bajusz s állszakál, világosabb a hajnál, szemöldöknél és szempilláknál, színe a eötétlarnából egy-egy ritka téglaszin által a gesztenyeszinbe ment át, s bosszú nyak.

Öltözete: vékony zsinoros fekete atilla, históriai ing-gallérja ráhajtva, sötét — majdnem fekete — szürke pantalon nadrág.

Szerintem, — pedig de jól emlékszem rá! — legjobb arczképe: az összes költeményei 1848-dik évi kiadásában megjelent s Barabás rajza után készült aczélmetszet.

*

, * *

Én Darvaynál voltam szállva. Terjedelmes szállása volt, nála szokott a liberál s párt — mint akkor nevezték — egybegyülni s tanácskozni.

Korán reggel, Riskó Náczi és Papp Endre tár saságában Petőfi is oda jött. A tanácskozás már javában folyt : hogyan s mikópen kellene cselekedni ; pártunk e gyűlés alkalmával kisebbségben volt.

Petőfi a tanácskozás alatt egy szögletbe vonult, hallgatott és gondolkozott, s ironnal jegyez- getett egy darabka papírra.

Az előleges tanácskozás végeztével Darvay egy eredeti, sajátságos, a maga nemében egyedüli egyéniség^ — Petőfihez megy, s két colossális- kezét vállára tévé, jóindulatú rrosolylyal mondja

— Kedves poéta öcsém ! hallom, beadtad nekik a kulcsot, — mondják, prüszkölnek tőle. —

Okosan, nagyon jól tetted, hogy kipoétikáltad őket a rigmust könnyebb tanulni, mint az oratiót; az meghallgatják, igen, de amazt meg könyv nélkü megtanulják; add ide kérlek, hadd olvassam el.

— Mit — kérdé Petőfi habozva.

— Azt, a mit tjgnap a pecsovicsokra Írtál.

— Nincsen nálam.

■' — Hisz tudod te azt könyv nélkül is, — közbeszól Papp Endre, — mond el!

— Szívesen.

Homlokát összeránezositá, szemei csillogni kezdtek, egyet kőhintett, fölegyenesült s érczes a rákezdó :

„Hát e falak közt hangozának Nagy szavaid, oh Kölcsey ? I“ s midőn az utolsó bárom vershez ért:

„Hadd kapjon érdeme dijába’

Kezére bilincset, nyakába Jármot, hátára kancsukát !a

ezt annyi erővel, olyan igazán, annyi bensőséggel és meggyőződéssel szavalá, hogy mindnyájunkat mélyen meghatott.

Én e percztől fogva bámulója lettem, s iparkodtam barátságát kiérdemelni.

* *

*

— Menjünk a gyűlésbe! — mondá Darvay. — Magnifies! — engem mindig igy czimezett, — vegyen magára más uniformist, s útra.

— Rögtön, speetabilis !

A szobámba indultam, hogy magyar ruhát öltsek magamra, — Petőfi utánam jött.

— Te mégysz a gyűlésre ? — kérdé.

— Hát te ?

— Én nem megyek. Mit csináljak ott? Egy csomó haszontalan szóbeszéd, de eredmény semmi ; aztán meg még gorombáskodni sincs jogom, nem lévén táblabiró. Míg ti csépelitek a szalmát, addig firkálok valamit.

Tudod mit? én felszaladok ogy pillanatra a gyü'ésbe s megmutatom magamat egy perezre a tekintetes karok és rendeknek; ug j sincs ma semmi érdekes tárgy, azonnal jövök. Maradjunk együtt. Megvársz ugy-e ?

— Még ; menjünk s végezd hamar.

Negyedóra tehével a megyeház kapuja alatt

találkozónk.

— Hová menjünk ? — kérdém Petőfitől.

— Ha nem restelled, menjünk szállásomra, valami kotyog a fejemben, szeretném leírni.

— Menjünk !

Riskó szobájában valánk. Petőfi leült s egy darabka papírra irt; ón addig Gvadányi Rontó Pálját olvasóm, mely az asztalon bevert.

Kevés idő múlva felállt, megdörzsölé homlokát, s jobb kezével kivágott a levegőbe; később tapasztalául, hogy ez szokása volt, mikor valamelyik költeménye sikerült.

— Menjünk ! — mondá, — ez elég mára.

— Jó-e ? — kérdém.

— Annak kell lenni ! olvasd, ha nem unod.

— Ki unná Petőfit ? !

— Gróf ur! nagyon köszönöm!

A bilincs.

Elolvastam; nem szóltam rá semmit, csak kezemet nyujtám.

— Druszám! ha lehet, ne hagyjuk el egymást! Ugy-e, eljösz hozzám Kohóra?

— Érről beszélünk!

* *

*

Végig mentünk a megyeház utczán, s a mint a saroknál fordulunk, a S/.arvas-vendóglö felé, egy négylovas fogatú kocsival találkozunk, melyanagy- utczán jött fölfelé.

A négy ló egyformán kurtára fogva, jó! kan- tározva és gyeplőzve, sebes ügetve haladt: a gyep- lős egy fél fejjel előbbre, fejét felülről lefelé rázti és trüszkölt, a kisafás nyakát megszegve követé, s nem bírván tartani a gyeplősssl, néha-néha felvágott, a két rudas belefeküdt a hámba s úgy haladt ; a kocsit a négv ló gyeplőn vitte, hatalmas karok tariák azt, s kormányozták, minden Parlamentarismus nélkül. Mikor hozzánk ért, egy fogásra megállt, mintha odaszegezték volna.

a négyes fogatot megölte a gőzmozdony; ritka az most minálunk, mint a hiuz.

— De hatalmas négy ló ! — mondá Petőfi gyönyörködő bámulattal.

— Mint a tót diák mondja, druszám: zná- kunk ! — felelém kétkedve: — j er, menjünk, forduljunk egyet.

— Nem bánom, nagyon jó lesz ! s be akart ülni a homokfutóba.

— Nem oda Buda; Ide mellém ! — s felül- tetém a bakra.

Kétkedve nézett rám s a négy lóra. Közibök suhintottam, megragadták a kocsit, de pár perez múlva gyönyörűen ügettek.

— Ha én igy tudnék hajtani! —szólalt meg kis idő múlva, — de hát mit hajtanék ? — teve utána.

— Jer Kohóra, megtanítunk mi Ferenczczel.

— Igen, ha rászületett a tekintetes ur; — mondja rá Ferencz kocsis.

— Hát arra is születni kell ?

— A bizony 1 Sok kocsis egész éledén keresztül csak nyámmog ott a bakon, azt ssem tudja, hogy hogyan és miért? más meg csak a kezébe veszi a gyeplőt, s mindjárt csinálja, nuinthi csak mindig hajtott volna, s magától kitalálj* a fortélyt.

— Merre menjünk ? — kérdőm Petőfitől.

— Tudod merre van Erdőd ?

— Hogy ne tudüám.

— Menjünk arra felé.

— Rósz arra az ut, romlik a kocsi; menjünk inkább a Szent-Jánosi felé, Petidbe. Boérék- nál a tekintetes asszony otthon van, s megkínál egy kortytyal; — mondá egé>z konfidencziával Perencz.

Petőfinek nem tetszett a Ferencz okoskodás!; ő Erdőd felé vágyott. Még ekkor nem tudtam az okát, hogy miért ?

— Menjünk druszám Erdőd felé; engemet koesikáztatsz-e vagy Ferencz urat? — kérdé csipősen.

Majthény felé vettem az utat Erdődnek.

— Ne csodálkozzál; Ferencznek több szabad, mint másnak; — mondám neki németül. Először ós utoljára beszélőnk e nyelven együtt.

— Elmondom neked történetét. Mint kis czigány purdét Kristóf Adolf ur magához vette ; az istállóban, a lovak közt, mint a kutvaköly- köt, fölnevelték, seperte az istállót, s hordta a ganójt, később lovász lett, végre kocsis. Ma a legjobb kocsis Erdélyben. Kristóf ur gazdag ember; egyszer fegyveres