Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 22-es doboz
I ELŐFIZETÉSI ARAK: Egész évre ... 14 Irt — kr. Félévre- 7 , ; Negyedévre- 3 „ 60 . Egy hóra _ — A „ ao , Egyes szám 4 kr. , Vidéken _ — ... _ s . öi'VENEDiK évfolyam. (208. szám.) Szerkesztőség: TI., Teréz-körút 21. x Eladóhiratal: TI., Teréz-kőrút 23. Apróhirdetések éra Egy ásó a hr., i vastagabb botüva’. 4 kr. Hlpdetísoít petiit BB&ml- tóssal díjszabás szerint. Megieien minden nap, ünnep és vasárnap utAn s Budapest, 1899. rösz«rkesrtÖ: n i j • 1 • r|A Neményi Ambrus. SZOlllbat, jUllUS 29. Ruténjeink közt. Budapest, julius 28. (ß■) A nemzetiségek országszerte mozgolódnak ismét. A tótok népgyüléseken paroláznak a néppárttal s a — szocialistákkal. A románok a kongrua-kiegészi- íés törvényes módja ellen izgatják a maguk egyházi érdekeltségét. Az erdélyi szászok haragja a helynevek magyarosítása miatt dúl-fúl a németországi sajtóban. A délvidéki unitus szerbek nem tűrik elmagyarosodni indult községeik katolikus templomaiban a magyar prédikációt és tömegével térnek vissza az ortodox egyházba, ahonnan az. I. Lipót korszaka alatt csatlakoztak át a római egyházhoz. Még svábjaink közt is meg-meg- szőlal a faji önérzet, hogy nyelvi konfliktust támaszszon a hatóságokkal a jegyzőkönyvek miként vezetése s a hivatalos tárgyaló nyelv dolgában. Ausztria népeinek háborúja egymással igy hat vissza a szomszéd Magyarországra. A hivatásos izgatok élnek az alkalommal, hogy az osztrák zavaros vizekhez hasonlókká tegyék a mi csöndes medencéinket is, s annál kiadósabb halászatot rendezhessenek bennük. Az egy rutén faj az, melyhez izgató nem fér, melyből izgatók nem kerülnek ki, mert e nép nem volt soha alkalmas anyag, hogy a magyar állam ellenségei felhasználhassák. Talán neki lehetne legtöbb oka panaszra, elégületlenségre, mert ezt a népet a magyar kormányzat évtizedek óta úgyszólván teljesen elhanyagolta. Tűrve vártak, bízva reméltek, hogy mostoha sorsukat, égető szükségeik terhét a magyar kormány végre mégse hagyja annyiban. Mikor helyzetük néhány Ínséges év, a nép elszaporodása, kis községeik tulteltsége s a megélhetés keserves gondjai folytán tűrhetetlenné vált, — akkor sem jöttek ellenséges hangon követelni, fenyegetni; panaszaik kérelem, igényeik szerény figyelmeztetés formáiban léptek fel, hogy ők is a világon vannak, s a magyar állam saját érdeke ellen vét, mikor e derék, hűséges népet, viharos századokon át bajtársainkat, az elnyomás korszakában ragaszkodó sorsosainkat gazdaságilag elpusztulni engedi, hogy aztán fizikailag is nyoma veszszen örökre. Nemzetiségi politikánk a múltban oda törekedett, hogy ellenségeinket puhitsa dédelgető szeretettel. Ez a politika teljes kudarcot vallott. Most minden erőnkből kell oda törekednünk, hogy kipróbált jó- barátainkat állítsuk talpra szükségükben, így fedezte föl a közvélemény a ruténkérdést, melylyel — nehány buzgó hazafi közbenjárása után —■ a kormány is foglalkozni kezdett. Alig másfél éve, hogy Darányi miniszter megkezdte Beregben a telepítési akciót. Most örömmel látjuk, hogy. az első, szerény és bátortalan kezdet szép sikerére kedvet kaptak államférfiaink a vállalat folytatásához. A földmivelési miniszter azért járja most a Beszkidek hegyvidékét, hogy alapos információt szerezve a helyszínén, alaposan tájékoztathassa az akció kilátásai felől a miniszter- tanácsot, melynek a telepítés méretei s módozatai iránt határoznia kell. ügy látszik, s ezt megelégedéssel Írjuk, a kormány nem korlátozza a cselekvést a felső Tiszamellék beregi szakaszára, s a Latorca-völgy ama birtoktesteire, melyek a Schönborn-féle hitbizomány egy részét alkotják. A miniszter bejárta a szolyvai, hegyháti járásokat, a Borlogyil- s a Verchovina-havasok vidékét, — átkelt a máramarosi Borsova-völgybe is, mintegy jelezve, hogy a telepitö munka a közei jövőben mely földrajzi zóna felé fog kiterjesztetni. Eszerint Bereg után mindjárt Máramarosra kerül sor, hol a ruténség helyzete épp oly szorongatott és elhelyezkedése a csekély számú völgységekben áz óriási erdőterületek közt prosperálni csak nehezen tudó községekben épp oly helyi válságokat felidéző, mint a beregi hegyes telepen. A máramarosi rutének épp úgy kénytelenek elviselni az egészségtelen versenyt a Galíciából beáramlott jövevény szarmata-zsidók tömegeivel, miként véreik a szolyvai havason túl. Ez áramlás az 1890-iki népszámlálás előtt kezdett nagyobb arányokat ölteni, s / Emlékezésem Petőfiről. 'J — A Pesti Napló eredeti tárcája. — Kettős kegyelet fűz a julius 31-dike emlékéhez. Két, szivben-lélekben rokon barát megdicsőülésének napja ez : Petőfi Sándoré és Egressy Gáboré. Mindkettő julius havának 31-dik napján — 1849 és 1866 •— vált meg dicsöségkoszoruzta porhüvelyétől, — bár kü- lömböző küzdőtéren: az egyik a segesvári csatában, a másik a nemzeti színpadon. Petőfi elhunytával atyám egyetlen lelkibarátját, — Etel nővérem első szép tevőjét vesztette el, én gyermekkori legbecsesebb ismerősömet. A negyvenes években, mint serdülő gyqrmekifju ismertem meg, Petőfit közelebbről. Azidőben atyámnak csaknem mindennapos látogatója volt. Rendesen egy-egy költeményét hozta el kinyomatása előtt elolvasás végett. S minthogy költeményeit jobbára éjjel irta meg: a kézirattal olykor már hajnalban atyámnál volt, akit mindig extázisba hozott lángszellemének uj termékeivel. Nagy hatással volt ez az érintkezés Petőfire ; mert tudta, hogy atyám épp oly őszinte és szigorú bírálója, mint amilyen szerető, igaz barátja. Kora reggeli látogatásairól legelőbb is nekem és fivéremnek kellett tudomást vennünk ; mert mi az atyám előszobájában háltunk s Petőfi először is minket riasztott fel, olykor egy-egy hatalmas «barack»-ot nyomván ébresztőül a fejünkre. Meggyőződésből mondhatom tehát, hogy Petőfiben, minden véznasága mellett is, hatalmas izomerő volt. Parolái, mik? ben egyszer-másszor részesített, oly ropogósak voltak, akárcsak a Jókai kézszoritása, melyre néhai Bernáth Gazsi azt rögtönözte, hogy: «még a besztercebányai prés alatt megedzett rézgaras is óbégatna tőle !» Petőfi «III. Richard» előadása estéjén ismerkedett meg személyesen atyámmal, kinek játékát végignézte. A darab befejeztével, rendkívül lelkes hangulatban, atyám öltözőjébe vezettette magát Sükei Károly által. Ez, az ö sajátságosán dadogó beszédével, igy kezdte a bemutatást : «Va-va-van — sze-sze-szer — «Szervusz Gábor!» kiáltott közbe türelmetlenül Petőfi. — «Kedves Sándor!» — viszonozta atyám. S egy meleg kézszoritással megkötötték egész életükre a hü barátságot. Atyám, a színházból hazajővén, e szavakkal nyitott szobánkba: «Anyjuk, megismerkedtem Petőfivel! .. .» s elragadtatással beszélte el az egész bemutatás jelenetét. Barátságuk ezidőtől kezdve napról-napra bensőbb és szilárdabb lett. Közös elvek és érzelmek fűzték őket egymáshoz, mindszorosabban, elválhatatla- nul. Petőfi atyámat később még vendégszereplési útjára is elkísérte, hogy művészi diadalainak tanúja lehessen s örömében osztozhassék. Jóidéig ugyanabban a házban bérelt szobát, hol mi laktunk. Nehány hónapig pedig együtt ebédelt velünk nagybátyámnál, Szentpétery Zsigmondnál, akinek mi rendes kosztosai voltunk. Nem kis érdeme volt ebben Szentpétery édes anyjának, az én felejthetetlen jó nagyanyámnak, aki zamatos.izü, magyaros föztjé- vel nagy vonzerőt' gyakorolt az akkori bohéme- ifjuságra. Tompa, Czakó, Sükei, Diósi rendesen nála ebédeltek és megvolt az a szokása, hogy a szegényebb sorsuaktól kosztpénzt nagyritkán, vagy éppenséggel nem fogadott el, — igy Petőfitől sem, kinek önérzetét ez a nagylelkűség annyira feszélyezte, hogy aztán minden unszolás ellenére is végleg elmaradt az ebédekről. Hanem azért atyámat továbbra is folyvást látogatta. Házunknál egészen otthonosan érezte magát, családunk tagjaival szemben mindig dévajkodó, vidám, szeretetreméltó és végtelenül kedves volt. Ezért örömriadallal fogadtuk, valahányszor jött, a nap bármely órájában. Atyámnak nem lehetett olyan sürgős dolga, mit Petőfi megjelenésekor abba nem hagyott volna. Petőfi hangját a sok éjjelezés s még inkább a szakadatlan dohányzás, tompává, érc- telenné tette. De azért beszéde kellemesen hangzó és bensőségteljes volt, igazi magyar akcentussal ejtette ki a szavakat. Erős állcsontjai sovány arcának nagyon határozott jelleget adtak s előhaladottabb korúnak tüntették föl, mint amilyen valóban volt. Tündöklő fekete szemében ott tükröződött egész lelki világa. Bűvösebb hatású, fönségesebb kifej ezésü szemeket sohasem láttam. Ifjúi hév és szellemerő, ábrándosság és férfias akarat, szivjóság és nemes harag gyupontja volt a tekintete, mely exaltált perceiben valósággal villámokat szórt. Magas értelmiséget sugárzó, domború homlokát sürü, fekete baj köritette, melyet fölfelé fésülve viselt, választék nélkül. E vázlat kiegészítéséül megemlítem,- hogy Petőfi leghübb arcképe az, melyet 1848-ban Barabás Miklós rajzolt, amelyen Petőfi széles karddal oldalán, balkarján nemzetiszinü szalaggal és mellén korona nélküli kis magyar Mai számunk 1$ oldal.
