Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 20-as doboz

— Itt nincs szabadulás, menjünk a jobb oldalra, ott talán még menekülhetünk — s arra felé fut.

De ezalatt összecsapott körülötte az orosz lovasság bekerítő gyűrűje s a gyalogos Petőfi bent szorult.

Lengyel beszéli, hogy mikor Kis-Bür irányában az országút egyik kanyarulatának magaslatára ért, úgy rémlett előtte, hogy a költőt látta hajadon fővel, kikapcsolt zubbonyban az országúton futni. Ettől a percztől nyoma vész a költőnek. Elesni senki sem látta, noha kétségtelen, hogy a csatatéren vérzett el.

Egy Szkurka nevű közhuszár azt állította, hogy az országúton sapka nélkül futó költőt nyergébe kapta s igy nyargalt vele vagy két puska- j lövésnyire. De négy kozák vágtatott nyomukban,

[ sebzett lova már nem igen birta a kettős terhet, mire a kölő e szákkal: „Bocsáss, engem már az Isten se ment meg“ leugrott lováról sa tengeribe futott.

Látta, hogy két muszka lovas utána ugratott s az egyik két kardcsapast mért fejére, a mitől a költő lerogyott. Ez az országút mellett, a csatatértől egy ágyulüvésnyire történt. Gróf Haller József pedig, a ki 30 évig kutatta Petőfi rejtélyes halálának körülményeit, azt állítja, hogy Zeyk Domokos volt az, a ki Petőfit nyergébe kapta s az országút baloldalán elterülő kukoriczasba vitte. Petőfi ott maradt, mig ő az országúira ugratott. Négy kozák száguldott utána. A hős kapitány Lüders táborkaranak szeme láttára mind a négyet levágta, de ekkor nagyobb lovascsapat vágtatott ellene, mire pisztolyával főbe lőtte magát.

Meglehet, hogy Zeyk kapitány Petőfit lovára vette, de ez ép oly valószínűtlen, mint Szkurka közhuszár amaz allitásá, hogy látta karöcsapasok alatt lerogyni Petőfit. Ugyancsak ilyen valószínűtlen az*-hogy Lengyel orvos, lován hátranézve, „Petőfit vélte látni“ az országúton. Az általános zavar, a sereg felbomlása csak hat óra után történt. Már homályosodul kezdett, az egész Küküllő völgyét ágyuk és apró fegyverek, égő buzakazlak füstje, az üldözött és üldöző lovasság patáitól felvert s tengerként hullámzó porfelhő lepte el; ki láthatott volna itt most tisztán és ba látott volna is, az életösztöntöl sarkantyuzva nem rohant volna-e vakon a menekülök után?!

A mikor a váratlan és bekerítő lovas támadásra az a döbbentő kiáltás zugolt végiga harcz- vonalon, hogy „meg vagyunk kerülve“, akkor már kiki csak a maga életére gondolt, mert tudta, bogy a mi most jő, az nem harcz többé, hanem egy diadalittas és tábornoka eleste miatt boszut lihegő sereg mészárlása lesz.