Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 17-es doboz
/ X Petőfi kritikája. Idősebb Sztéhlo János besztercebányai lelkész az Eperjesi Lapok-ban érdekes visszaemlékezést közöl Pdöfi Sándor sáros- megyei útjáról. A lelkész, akkor még hittanhallgató, 1845. év tavaszán hivatalos volt Kolbenhetjcr Mór eperjesi evangélikus lelkész házához arra az ebédre, a melyet a költő tiszteletére adott. Az ebédre Petőfi, két barátjának, Tompának és Herényinek társaságában jelent meg. Ott volt a hazafias nő- egyesület több tagja is s a társalgás anyaga a művészet volt. A társaság egyik nőtagja megkérdezte Petőfit, hogy miképpen vélekedik a negyvenes évek hires operaénekesnője, ScJiódelné Klein Bőza felől. A költő, mint Sztehlo hja, így válaszolt a kérdésre: — Mit nekem Schódelné? Ha szép éneklést akarok hallani, kimegyek az erdőbe s ott hallgatom — a fülemilét. Tréfásan vagy komolyan mondta-e a költő ezt a kritikát, azt a besztercebányai lelkész sem tudja, de arra emlékezik, hogy az arckifejezése komoly maradt. Ezt a rövid társalgást azonban nem felejtette el a költő, mert éppen eperjesi idő- zése alatt irta Ki a szabadba cimü költeményét, a melynek két strófája megismétli az ebéden mondott kritikát: Ki a szabadba, látni a tavaszt, Meglátni a természet színpadát! Az operákban ki gyönyörködik: Majd hallhat ott kinn kedves operát. A természetnek pompás színpadán A primadonna a kis fiilmiíe; Ki volna, énekesnők, köztetek Merész: versenyre kelni ő vele ?
