Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 14-es doboz
I 18’ r~* ........... ■ - . ...,■ v elősködött a Perczel-családnál s a gyermekek később is nagy tiszteletet és szerete- tet tanusitottak iránta, amit a költő is viszonzott. Perczel Miklós ezredesnek 1849-ben az életét mentette meg, mert Damjanich Arad várában alighanem főbe löveti fegyelem sértéséért, ha Vörösmarty személyesen el nem megy a nagy hőshöz és meg nem kérleli. Damjanich nagy tisztelője volt a költőnek, látogatását különös megtiszteltetésnek vette s megbocsátott a szilaj és heveskedő Perczel Miklósnak. Nevelő korában lépett fel az irodalomban is. Tanítványaival a tolnamegyei Börzsönybe ment. E falusi csendben két évet töltött. Itt három pappal ismerkedett meg, akikkel szoros barátságot kötött. Az ő könyvtárukból ismerkedett meg a külföldi költőkkel s ők buzdították, serkentették, mert nagy költőt sejtettek benne. Zalán jutása előtt még csak néhány kisebb költeményével tűnt fel. Ez a hősköltemény azonban, amelyet nyomon követett Cserhalom, egy csapásra ismertté tette a nevét az egész országban. Mikor ügyvédi vizsgát tett, Fejérvárra akart költözni, hogy ügyvéd legyen s özvegy édes anyján segíthessen, de az irodalom lelkes szeretete mégis Pesten marasztalta, ahol Toldy, Kisfaludy Károly, Zádor György meleg szeretettel támogatták őt. Költői pályájának első felében a nemzeti dicsőséget énekelte meg epikai költeményeiben, amiket a nemzeti szellem fuvallata lengett át. Majd drámákat irt, amikhez a tárgyat vagy a haza múltjából, vagy pedig népregékből merítette. Igen szűk anyagi viszonyok közt, rideg, barátságtalan hónapos szobában lakott, néha fűtésre sem tellett, sőt megtörtént, hogy diszmagyarját kellett eladnia, csakhogy élhessen, de barátaihoz nem igen fordult anyagi támogatásért. Helyzete akkor javult, mikor átvette 1828-ban a Tudományos Gyűjtemény szerkesztését s lefordította az »Ezercgy éj« meséit. Az Akadémia 1830-ban Kisfaludy Károly elhunytával tagjává választotta, 500 pengő forint fizetéssel, 1832-ben pedig müvei első gyűjteményét Károlyi kiadónak eladta 1100 forintért, a következő évben az Akadémia a kétszáz aranyos, nagy jutalommal tüntette ki Vérnász cimü drámáját, a díjnak azonban csak a felét kapta, a másik felét pedig Kisfaludy Sándor. Zalán futásáért meg, a MaröZibányi- intézettől kapott 400 váltóforintot. Most tehát már felszabadult az anyagi gondoktól. 1836-ban már annyira javult a helyzete, hogy egy grófi bútor-árverésen csinos íróasztalt is vehetett magának, amit volt tanulótársa és mentora Sallay Imre, vett meg a számára. Ezt az íróasztalt büszkén mutogatta barátainak. Nagy és sokoldalú irodalmi tevékenységet fejtett ki már ekkor. Széchenyinek, az Akadémia másodelnökének javaslatára, egy nyelvszótár készítésébe fogott s e miatt össze is tűzött Széchenyivel, mert az az irói tiszteletdijakat tul- magasnak találta és Schylokoknak nevezte ama barátjait, akikkel a szótár elkészítését tervezte. Vörösmarty önérzetesen tiltakozott e sértő kifejezés ellen, mert a munka hat évig tartott s egyéb irodalmi munkától vonta el őt. Mint drámairó is nevezetes müveket alkotott, amik között első helyen áll Csongor és Tünde, amelyet Argirus királyfi meséjéből teremtett. Mint lírikus, költészete uj fordulóponthoz ért 1841-ben, amikor szerelmes lett Bajza Józsefné húgába Csajághy Laurába. Két év múlva, 1843-ban május 9-én el is vette s díszes nászajándék helyett egy örökbecsű költeményével »A meBUDAPEST rengőhöz« cíművel ajándékozta meg. Ekkor irta legszebb költői beszélyeit, köztük »Szép üonká«-t. Nagyon szerette e költeményét s első leánykáját is Ilonkának keresztelte. Mint politikus mindig az ellenzékkel tartott. A 48-iki nagy átalakulás lelkes örömmel töltötte el. A Nemzeti Körnek, amely hangadó politikai klubbá nőtte ki magát, oszlopos tagja volt s neki köszönheti a nemzet, hogy Petőfi a nagy nyomorban el nem veszett s a Kör az ő ajánlatára kiadta első verskötetét. Volt pénze és hírneve. 1848-ban meghalt Mihály nevű kisebbik fia, akit Czuczor Gergely temetett. A költő gyermeke koporsójára borulva zokogott. Megválasztották képviselőnek s ő az Olaszország ellen adandó katonai segítség ügyében a kormánnyal szavazott. Ezért Petőfi verset irt hozzá, melynek ismert refrénje ez : »Nem én tépem le homlokodról, Magad tépted le a babért,« Később azonban kibékültek egymással. Mint képviselő követte a kormányt Debreczenbe. Szózatát 40 éves korában irta s most a 48 éves férfi mindazt újból átérezte, aminek e nemzeti zsolozsmában oly fenséges visszhangot adott. A fegyver- letétel után négy hónapig bujdosott Bajzával, majd Kajászó-Szent-Péter határában házat, földet vett, ahonnan 1853-ban Nyékre költözött. Mindössze ezer forint jövedelme volt, ebből kellett élnie. Ekkor fejezte be Lear király töredékes fordítását. De már betegeskedni kezdett, a haza szomorú sorsán borongó lelke megtört s 1855-ben családjával feljött Pestre. Tépélődve mondta szeretett nejének : »Nem tudom, mi lesz belőletek ; de bármi sors érne, forduljatok Deák Ferenchez, ő nem fog elhagyni.« A költő 1855-ben, november 19-én agyszélhüdés folytán halt meg s húszezer ember kisérte a temetőbe. Deák csakugyan nem hagyta el a költő családját. Százezer forintot gyűjtött az özvegy számára, amelyből a mágnások kilencvenezer forintot adtak. És most, halála után 53 év múlva, ércbe öntve áll a költő nemes alakja a főváros egyik legszebb terén, fölzendül előtte a Szózat felséges akkordja s az »Otthon« irók és hírlapírók köre, valamint a napi lapok szerkesztőségei büszkeséggel tekinthetnek e szoborra, mert az ő lelkes agitációjuk teremtette meg. Ok hívták fel a nemzetet, hogy állítson szobrot a Szózat költőjének, s az vasárnaptól fogva ércbe öntve fogja hirdetni azt a szentséges gondolatot az egész nemzetnek, hogy : »A nagy vüágon e kivül Ninosen számodra hely. Áldjon vagy verjen sors keze, Itt élned, halnod kell!« t Csillagsors. Egy kóbor csillag fut át az égen, lágyul s elégve lehull az éjbe ... E csillag sorsa — úgy tetszik nékem — bus életemnek • hü mása, képe. Az éghez én is hogy közel jártam, vad lángra gyultam izzóan égve ; de szint‘ kiégtem s üszőkre váltam, lehullok sírom bus éjjelébe ... Haraszthy Lajos. 1908. május 24., vasárnap.1 HETI KRÓNIKA. — máj. 23. Nem úgy van már, mint volt régen, Negyvennyolcas nap az égen Nem is ragyog még egészen s már is Üres sokszor, hej ! a bugyelláris ! E bus panaszt vajh ki ontja? Schönaich, kinek nagy a gondja, Hogy a magyar lett most a pörosztó S olyformán áll, hogy : »Se pénz, se posztó« Nem használ a csalafinta Visszafelé sül a flinta, Közös kormány ámul-bámul, szédül S majd kipottyan a szép bársonyszékből. — Példátlan merénylet, botrány 1 Kiabál a közös kormány — Hogy a magyar szólni mer és vádol, Ha a tiszt ur kicsit — duplán számol. Nincs varázs már, nincs igézet, Hiába a szép ígéret, Ha a magyar maradt attól távol, Ki nélküle, gazda nélkül számol. Hah ! És mi a nóta vége? Hogy a Ballpatz büszkesége Biz a mellét mindhiába verte : Kiegyezett bus ötven percentre. S még ez sem kell a magyarnak ! Nincs hatása szirén-dalnak, Sirály röpköd a levegő-égbe, És recseg a közös kormány széke. Magyar földön vihar támad, Bécsben pedig késő bánat. Uramfia ! Mi van ez országban? Hja, kérem, a — vágóhídon sztrájk van ! A jóvágó magyar marha Fejét szegi s nem akarja, Mint eddig, a bőrét adni ingyen, Ez a titka, hogy megakad minden. Nem csoda hát, ha fönt félnek A jó »székálló legények« : Lueger s a többi kapzsi osztrák, Közös széket, akik védik, tartják. S mondják : Az már vág a húsba, Ha a magyar mindig jusba Kapaszkodik s tudatára ébred : Nélküle nincs Bécsben úri élet. * És amire vágytunk hévvel Tárgyalunk már nagy erélylyel S sok beszédnek ha nincs is sok alj,!. Annál több a vitának a magja. Munka s pénz jut, ahol ninosen, Népoktatást adunk ingyen ! Egy nem örül ennek csak a léha Nemzetiségi — analfabéta. * Készül már az ijedelem, Nagyidai veszedelem. Hej, Nagyida, nem volt ehez semmi I Kezd a Tuta s Vrana rosszul lenni. Érik, készül az Ítélet, Szegény esküdt újra éled, Ha a kérdés-özönbe nem fullad, Mig pár cigányt a kötélre juttat. * Ámde térjünk szebb dologra, Áll a Szózat-iró szobra I És fölhangzik a szent, örök ének. Mit ő, a Nagy adott nemzetének. Ép jókor kél szent alakja, Mert kelőben bár a napja A magyarnak ... Hajh, de sok csatába Lesz még szükség lángoló szavára. Irmag. 0
