Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 9-es doboz

A Petőfi-társaság tegnap délelőtt 10 órakor az akadémia első emeleti termében felolvasó ülést tartott. A terem majdnem egészen megtelt hölgyközönséggel.

Legelőször Bodnár Zsigmond olvasta fel »Egy ismeretlen eposziró« cimű értekezését. Pettényi Gyöngyössy János krasznai nemes család tagját ismerteié, a ki 1824-ben egy epikus költeményt irt »A fiatal Árpád« címen. A vérszegény szentimentá- lizmussal készült énekben Árpád a turóci hegyek között a mazarnai barlang (tót) tündérének szerelmi rabságába esik, de Attila szelleme megjelen előtte s hivatására figyelmezteti A honfoglaló hős magához tér és a magyar hadak élére áll, hogy Szvatoplukot megverje, a tündér pedig elveszti halhatatlanságát, mert lealacsonyította a földi szerelem. A költő lelkes ember, de nincs tisztában az emberi fejlődés világával, még kevésbbé egy eposz feladatával. De meg van győződve, hogy az a »sok incifinci idegen, kik mint sáskák tódulnak a nemzet kebelébe«, rövid idő alatt magyarok lesznek, mert nem múlik el a nemzet bejövetelétől ezer év, mikorra mind e nép szép magyar szóval él.

Utána Palágyi Menyhért két költeményt olvasott föl Damó Lajos vendégtől, »Hangversenyen« és »Fogadás« címűt. Az elsőnek hangulatát jellemzi a következő versszak:

»Örömből élni, inni kéjt,

Gyönyörré tenni napot, éjt.

Ez lesz, a mi vigasztal.

Boldog csak az, ki élvezett,

Bolond csak az, ki éhezett S előtte állt az asztal.«

A felolvasó aztán saját szerzeményeiből olvasta fel az »Ősz virága« és a »Szeretlek« cimű verseket. Az

első igy kezdődik:

»Tavasz szellője velem is enyelgett És röpke időről szólt a csapodár,

Ledéren bontva minden szűzi kelyhet,

Játszott körültem pajkos fénysugár.

De mert mindenki csak örülni vágyott,

Én elborulva néztem e világot;

Szivembe szállt egy méla sejtelem :

Könnyű örömre oh én nem születtem,

A vígak közt hát legutolsó lettem.

Örvendezők közt egy örömtelen.

Pető ft-tdr saság.