Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 6-os doboz
a kéziratok borítékául szolgáló könyvtáblában,— továbbá a költő egyik tanuló társának és ifjúkori barátjánál, Neumann Károlynál megőrzött egész füzet kiadatlan versét 1836—1840- 1841-ből, köztük a «Búcsú», «Galgapartihoz», «Kuruttyó» stb. cziműe- ket, összesen 21 darabot. Mindezek után azt hihettük, hogy Petőfinek ösz- szes fenmaradt költeményei napvilágra kerültek már. Legújabban azonban nehány buzgó irodalomtörténeti búvárnak sikerült még Petőfinek a múzeumban levő kéziratai között nehány ismeretlen költeményét fölfedezni. Ezek tintával vastagon ki voltak huzva, maga a költő törülte ki azokat a közlendők közül, de idők múltával a tinta megbámult, s a sorok olvashatókká lettek. Ferenczy Zoltán ur két, igy kibe- tíizött költeményt tett nemrég közzé, melyeket a «Fővárosi Lapok» után mi is bemutattunk, s most legújabban még kilenczet tesz közzé a «Budapesti Szemle» márcziusi füzetében. Ezek a következők : «Álmodva...», «1848», «A conservativok», «Megjött az idő ...», «Toborzó», «Golyók sivítnak, kardok csengenek...», továbbá «Egész világ a harcz- mezőn», «A csámpás legény», «A nagyszombati csata». Ezek egy része töredék vagy variáns, jelesen az «Egész világ a liarczmezőn» nehány szó változtatással ugyanaz, melyet a «Vasárnapi Újság» 1880. évi 31-dik számában közöltünk; a többi se tartozik a költő jobb művei közé, de elég jellemzők a költő hangulatára és a korra, melyben Írattak. Bemutatjuk a négy teljesebbet mi is, a közlő, Ferenczy Zoltán ur némely jegyzeteivel. Az «Álmodva...» czimüt, mely egy álom váltakozó s össze nem függő törékeny képeit rajzolja, a költő világosan azért húzta ki, mert nem volt vele megelégedve; az «1848» czimüt hihetőleg azért, mert e czim alatt egy másik költeményt irt, melyet jobbnak tartott. «A conservativok» czimüt, mely az ifjúságnak és a radikáloknak e politikai párt iránti hangulatát fejezte ki 1848 tavaszán, Petőfi — s ez jellemzi őt — politikai tapintatból hagyhatta ki. A «Golyók sivítnak, kardok csengenek» czimüt azért húzhatta ki, mert tartalma ugyanaz, mi a «Hallod-e szív, szivem !» czimüé. — íme a költemények: