Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 20-as doboz
22. szám. 1887. xxxiv. évfolyam. 1789-ben Kartalon találjuk Petrovics Tamást. Az odavaló széket bérelte. Kartal egy hajtás Aszódhoz' s filiája az aszódi anyaegyháznak. Itt született 1789-ben márczius 8-án leánya, Erzsébet. Az öreg Petrovics újra Mihály fia keresztszüleit hívta meg leánya keresztszüleinek. Minthogy időközben Menyes István megfeleségesedett, neje is szerepel, mint keresztanya. Kartalon született nagy költőnk édesapja: István 1791. aug. 15-én. Keresztszülök ugyanazok, a kiket már említettünk, azzal a különbséggel, hogy az időközben elhunyt Menyes István helyett csak a felesége vehetett részt a családi örömben. Keresztanyja még azonfelül Istvánnak Yas Adám szakács neje, Zlehovszky Mária. Ez időben Aszódon még két Salkovics Zsuzsanna élt. Müner János varga és Kmet György csizmadia (cothurnarius) felesege, Salkovics György szabó leánya. Petrovics Tamás komái közül többen kópiái voltak Kmetnek és Muner- nek is. Kmet különösen joviális ember lehetett. Fél Aszódnak komája, fél Aszódnak meg menyegzői tanúja volt. Hogy Petőfinek nagyanyja a másik két Salkovics Zsuzsánnával rokonságban állott, az bizonyos ; de milyen volt ez a rokonság, azt adatok hiányában közelebbről meghatározni nem lehet. Petrovicsék Salkovics Zsuzsámra révén a Lin-' czeni-családdal is rokonságba jöttek. A Salkovics j és a Linczeni-család, mint az írásokból kitűnik, igen szívesen házasodott össze. Legifjabb fia volt Petrovics Tamásnak: János, a ki 1794-ik év szept. 25-én született, Valkón. Ez időben az öreg Petrovics a valkói széket árendálta. Keresztszülök: az állandó komák. Petrovics Tamásnak több gyermeke is volt. j Két leányáról van még tudomásunk, a kik I 1773—86 közt születtek, a mikor atyjuk Aszódról elköltözött. Hol és mikor születtek? arról az aszódi régi Írásokban nem találunk felvilágosítást. De azt tudjuk, hogy mind a két leányát Yalkóról adta férjhez. Annát 1796 május 2-án Hudecz Mihály aszódi szabó vette feleségül, Zsuzsánnát pedig 1801 január 11-én a nagy- kátai Miklián György. Mind a két esküvő Aszódon történt. Zsuzsanna itt is halt meg 1830 okt. 12-én mint Csepelje András felesége. Ezután megint nyoma vész a Petrovics-familiá- nak. Bizonyosra lehet venni, hogy 1802 körül Petrovics Tamás elköltözött Aszód vidékéről. Mint afféle régi mészáros ember helyről helyre költözött, a mint jobb beriet mutatkozott valahol. Tudjuk, költőnk édes apja is 2—3 évnél tovább nem maradt egy helyen. De hogy a család kegyelettel viseltetett Aszód iránt, az mindjárt abból is kitűnik, hogy nagy költőnk édes apja, István, Aszódról vitt feleséget Szabadszállásra. Az öreg Petrovics Tamás még ekkor élt, s úgy látszik, fiával közösen árendálta a szabadszállási széket. De már nagyon megvénhedett, 85 év nyomta vállát. 1802-től fia menyegzőjéig merre járt, honnan került Szabadszállásra? erről természetesen az aszódi régi iratok nem szólhatnak, így nem tudunk semmit' Erzsébet, Mihály es János gyermekeiről, arról azonban a szives olvasó meggyőződött már eddig is, hogy az aszódi gymnázium és a lelkészi hivatal levéltárában való kutatás nem volt hiábavaló. Megtudtuk immár, hogy a Petrovics-család Nyitr(megyéből, Vág-Ujhelyróí került Aszódra s innen ágazott el az Alföldre. Minden szó mellett, a mit leírok, tanúskodnak a gymnázium és a lelkészi hivatal egykorú hivatalos okiratai. Petőfi édes apja 1818-ban szept. 15-én esküdött meg Aszódon Hruz János és Zsuzsánna hajadon leányával, Máriával. Magáról a Hruz-családról keveset tudtam ki- njromozni. Az bizonj’os, hogy Turóczmegyéből szakadtak ide. 1802 körül Hruz György tanítója volt az aszódi evangélikus egyháznak. 1781-ben vette nőül nemes Koncsek Judithot, s bizalmas viszonyban élt a Salkovics-családdal és az öreg Petrovicscsal is. Majdnem bizonyos, hogy ennek révén került Aszódra Hruz János, Petőfi anyai nagyapja. Petrovics István esketési tanúi voltak Schön József és neje, Mária (tekintélyes polgári család) és nemes Vostjár György, nejével, Szanta Judittal. Vostjár az öreg Petrovics vejé- nek, Hudecz Mihály szabónak is állandó komája volt. íme a kör, a melyben a Petrovics-család Aszódon forgott. Szándékosan időztem e körnél, mert hiszen magyar emberre nézve nem lehet az érVASÁENAPI ÚJSÁG. 367 dektelen, milyen körülmények közt élt a legnagyobb magyar lyrikus apja és nagyapja. ..........Megilletődéssel jártam be a kis város z ig-zugos utczáit, a melyek Petőfi legboldogabb utolsó gyermek-éveinek tanúi valának. Ott a vasúti állomás mellett, azon a kopár dombon, a hol az ö idejében a kis erdő volt, szedte ö a szarka-fészket, a zöld kastély kertjének diófái hányszor csábították el, a templom körül hányszor laptázott boldog kedvteléssel, a városon kívül, j Koren tanára szőlőjében hogy szedte a hamvas j szőlőgerezdet, s hordta a puttont a szüreten, nagy kevélyen, mikor már nagyobbacska volt. A városka főutczáján még most is megvan az a régi modorú, sárgára meszelt, ó divatú Neu- man-féle ház, a hol a 14 éves fiú lelkesedéssel j olvasta Horatius verseit, s szavalta Cicero körmondatait. Igen, Aszódot egy nagy költő gyermek-korának számos emléke aranyozza meg! A kis Sándort édes apja az 1835-ikév őszén a piaristák pesti gimnáziumából hozta Aszódra. J Mikor az akkori professzornak, Koren Istvánnak ' bemutatta fiát, azt mondá neki: «En is [ aszódi vagyok, örömmel hozom fiamat szülővárosom iskolájába.» Petrovics Koren tanár későbbi apósánál, Neuman Frigyesnél, a ki a főutczán a mostani 133-ik számú ház tulajdonosa volt, vett fiának évben, mint II. éves sintaxistának volt még aránylag a leggyöngébb osztályzata, csak a földrajzból és világtörténelemből kapott kitűnőt, a latin nyelvből, vallásból, természetrajzból, magyar nyelvből, számtanból jeles osztályzata volt. Az 1836/37-ik tanévben mint első éves sintaxistának a magyar nyelvből, számtanból, természetrajzból, földrajzból, latinból és vallásból, világ- történelemből tehát minden tantárgyból már a legjobb osztályzatot, a kitűnőt érdemelte ki. Azon felül bámulatosan szép írása volta .14 éves gyereknek. Mintha csak rajzolta volna. Határozott gyönyörű vonások! Szépirási füzeteit kevélységgel mutogatták az aszódi iskola vendégeinek. Most ez irkák az iskola szívességéből a Petőfi-társaság kedves ereklyéi. Korentől Sándor zongorázni is tanult. Rajzolni pedig csak egyedül ő tudott tanulótársai között. Jellemző adat a fiú önérzetére, hogy I. éves sintaxista korában, midőn atyja testvérét, Istvánt is az aszódi iskolába küldte fel donatistának, Sándor mint öregebb testvér elvitte Korenhoz bemutatni. «Tanár úr — mondá Sándor — meggyőződtem, hogy itt engem nagyon jól tanítanak, azért elhoztam öcsémet is. Ajánlom pártfogásába !» A tizenegyéves István is jó tanuló volt. A latinból az első évben még csak jót kapott, de többi kalkulusa jeles és kitűnő. A következő NÉGER*KEP.ESZTELÉS AZ AMERIKAI EGYESÜLT-ÁLLAMOKBAN. kosztot és szállást. Sándor itt együtt lakott Sárkány Sámuellel, a mostani pilisi pappal és Neuman Károlylyal. Az aszódi latin iskola a mostaninak helyén, a város egyik legkiemelkedőbb pontján állott akkor is. Egy hosszú nádfödeles alház volt ez, két tanteremmel. A nagyobbikban tanultak, do- natisták (előkészítő osztály), első- és másodéves grammatisták (I—II. osztály) és az I. éves sin- taxisták (HL osztály); a kisebb tanteremben a H. éves sintaxisták (IV-ik osztály) ültek. A helyiség másik része a tanár lakásául szolgált. Petőfi két évig üldögélt az osztály jobb oldalán levő első ablak alatt egy X lábú hosszú fenyő-asztal szélén, jó messze a tanár kathedrá- jától, a mely az osztáty túlsó végén volt. A ka- thedra, egy meglepő magas faalkotmány, most is megvan a hévizgyörki kis iskolában. Sándornak egyik első dolga volt bicskával megörökíteni rajta a nevét. E kathedrából nyulkált ki a professzor ur hosszú nádpálczájával a bóbiskoló diákok háta felé. Különben Koren tanár vezetése alatt szépen virágzott az aszódi iskola. Bendkiviil tevékeny és ügyes tanár volt. Öt osztályt vezetett s mégis nagy eredményt tudott felmutatni. Az aszódi iskola rövid időn szép hírre tett szert. Koren, miután nem foglalkozhatott tüzetesen minden osztálylyal, önmunkásságra sarkalta j tanítványait. A gyöngébb diákok a jobbak felügyelete alatt tanulgattak. Petőfi jeles tanulója volt az intézetnek. Az első esztendőkben azonban mindig kitűnő bizonyítványnyal ment haza. 1837— 38-ban H. éves sintaxista lett Sándor. Ekkor már fellegek gyülekeztek a láthatáron. A tanulásban nem esett ugyan hiba, mert Sándor ekkor sem ismert rosszabb kalkulust a kitűnőnél, de veszedelembe sodorta pezsdiilni kezdő vére s a szigorúság, a melylyel jobb útra akarták téríteni, csak a daczot nevelte benne, s ez a daczosság lett később jellemének fő vonása. Midőn apja kézzel foghatólag kezdett neki tanácsolgatni egyetmást, a fiú csak keserűséggel tudott rá gondolni, s útjaik mindinkább elváltak. Öcscse, Petőfi István visszaemlékezéseiből tudjuk, hogy Sándor csöndes, mélázó gyermek volt. Szülei nem egyszer pirongatták, mert rokonaik látogatása alkalmával szívesen elhúzódott a társaságtól, hogy könyvei között keressen szórakozást. Okkal-móddal tehát akkor is el lehetett volna vele bánni, mikor ifjúkori ábrándjait akarta megvalósítani Aszódon, de atyja oly módokhoz nyúlt, a melyek fia önérzetét mélyen sértették s daczból épen csak azért is ment a maga utján... 1838- ban színészek vetődtek Aszódra. Sándor megnézte előadásukat s rajongni kezdett értök. Különösen egy Borcsa nevű énekesnő ragadta el. Egy álmatlan éjszaka után korán reggel beállított tanárához, s nagy határozottsággal kijelentette: «kérem a bizonyítványomat, mert én megyek színésznek!» *
