Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 19-es doboz
IX. évfolyam. 1882. Hl szám. DEBRECZEN. Szombat május 6. DEBRECZEHII ELLENŐR. P ÖLI 'I' I K A I. TA RSADAL M I én Ív Ö Z G A Z 1) A 8 A G I L A P. POLITIKAI, TÁRSADALMI A. SZABADELVŰ a vas i Megjelen naponkénl, K 0 Z G A Z I) A S A G 1 I» ÁRT KÖZLÖNYE. p é n lek kivételével. x i' 11 a p es szkhkkaztAskmi IHODA: R ó z s a t é r, Kardos-ház, 16. sz. alatt. Ide intézendő a lap szellemi részét illető' minden közlemény. Kéziratok g terelek vissza uem adatnak. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el._______ ERÖFl/.K'I ’^S1 AR : Helyben házhoz hordva vs gy vidékre postán küldve: Egész évre 10 !. <• — Félévre 5 Irt. - II «gyedévre 2 Irt 50 kr. - Egy hóra I írt. HIRDETI ŐSI DÍJ : Ot-h«*bo. pontsor esyoKori beigtatiaérl í. ~ BílyogdlJ '"Inrlcn lilrdotd.írt klilíin 30 kr. — Nyllttér V h. polltaorert_a(> kr _______ K IADO-HIVATAI,: Kutasi Imre könyvnyomdája, Főpiacz, Sz. Nagy Károly-ház. Ide küldendő a lap anyagi részét illető minden köz lemény úgymint az előfizetési pénzek, a kiadás körüli panaszok és ahirdetmények. Zászlók lobogása, éljenek riadása közt, igaz magyar vendégszeretettel üdvözli ma Debreczen város lakossága a magyar irodalom munkásait: a Petőfi-társaságot s a társaság élén álló nagy költőt, az élők egyik legnagyobbikát, kinek dicső homlokára nemcsak saját nemzete, hanem egész Európa feltüzte a hervadhatlan babérkoszorút. A külső fény, a pompa azonban, mely- lyel ünnepelt vendégeinket fogadjuk, jól tudjuk, hogy nagyon szerény érdemeikhez képest; de a mit szivünkben érzünk, nyújtson az kárpótlást helyette, mert higyjék el, hogy e nagy magyar hazában nincs nép, nincs város, mely tiszteletben, szere tétben és lelkesedésben mindaz iránt, a mi nagy és nemes, felülmúlná Debreczent és lakosságát. A mi üdvözletünk nem üres szó, hanem lelkünk mélyéből jön, komoly az és őszinte. Nálunk ez igy szokás- Apáinktól örökölt ősi szokás. A AIt n|i szeretünk, szeretjük szivünk “tűiden csepp vérével. A kit mi tí«»Kűnkj tiszteljük lelkiipk minden gondolatával: Az irodalom szent előttünk. Tudjuk, hogy nyelvében él a nemzet s volt idő még csak nem igen rég, midőn halálra szentencziázták ki a magyart, lassú, dicstelen halálra s az irodalom volt egyedül, mely fenntartotta az elveszettnek hitt nemzetben az életerőt, a bizalmat, a reményt, hogy jönni fog, mert jönni kell. egy jobb kor, mely után százezrek ajka epedez. A kard kihullt kezünkből Világosnál, csak a toll maradt még meg s hatalmas fegyvernek bizonyult be az, bármint igyekeztek ellenségeink megtompitani hatalmát. A költészet behintette ragyogó fénysugarait a gyászos éjszakába, vigasztalt, fölemelt s megtanított rá, hogy a mely nemzetnek A „Rebreczeni Ellenőr“ tarczäja. Lányok, lányok, magyar lányok. Lapunk számára irta: Reviczky Gyula. Lányok, lányok, magyar lányok! Nem is merek nézni rátok. Ha csak látlak, megigéztek S elolvadok, ha rám néztek. Ha ölelget gyönge karja, Azt gondolom, szebb a barna; És ha szóke mosolyog rám, Mintha mennyről álmodoznám. Hogyha bogár-szembe nézek, Meggyüladok, majd elégek, S kökény szempár mosolygása, Szelíd álom álmodása. Néha pajkos, néha szende, Néha lángoló a kedve; Szép, ha csélcsap; szép, ha pajzán; Gyönyörű mind a magyar lány. Pillantása oly beszédes, Csókja, mint a méz, oly édes. Niuesen semmi csorba rajta; Oh, beh áldott, ritka fajta! Lányok, lányok, magyar lányok! Haragszom én nagyon rátok. Szivem úgy fáj, úgy megreszket, Hogy mindnyájan nem szerettek. Ha megtetszem a barnának, Szőke után érzek vágyat; S ha csak egy lány nem szeretne, Érte gyűlnék szerelemre! szellemi élete van, azt nem tiporhatja cl egykönnyen külső erőszak. A költők lettek nemzet apostolai, a múlt dicsőségével uj liajnalhasadásának reményét is hirdetv És ime azok, kik már halotti tort isi akartak ülni fölöttünk, megdöbbenve vették észre, hogy a nyelv, melyet Árpád diadalmas fegyverei hoztak Ázsiából a Duna, Tisza tájaira, az enyészet helyett évről évre fényesebb virágzásnak indul s a kitagadott magyar helyet foglal a szellemi téren is Európa népei közt. Dicsőség azoknak, kik dicsőséget szereztek a magyar névnek itt benn a hazában s ott künn a világban! Dicsőség és elismerés a magyar irodalom minden érdemes munkásának ! Ma, midőn azon szerencsében részesülünk, hogy ez irói kör annyi jeles tagjának városunkba érkeztét ünnepelhetjük, teljes szivünkből kiáltjuk feléjük az üdvözlő »istenhozott«-at. Lehettek egykor szomorú idők, midőn a költő lantját csak kevesen értették meg. Csak a hivatottak, a kiválasztottak kis serege. A többin vak homály ült. Kifáradva, megbénítva küzdtek a szellem úttörői, de azért csak tovább küzdtek. A halhatatlan Csokonai elkeseredettel' hagyja el szülővárosát s csak ös^etört testtel, összetört lélekkel hali«' Jön haza. Petőfi nyomorogva, éhezve, ^zva didereg egy kis szobában valaki a város végén s pipájával meleget- geti fagyos kezeit. De ma pompás ércz— A országgyűlés a jelen ülésszak folyamában az 1848-diki zárszámadáson és néhány Jtisebb, kevésbbé fontos javaslaton kívül még i,/:* Ll ak az általános vánparifa revíziójárólVszóki ^ané:Tsfava'siafot, melylTelc tárgyalása jövő -kedden viszi kezdetét, továbbá a megszállott | tartományokra megkíván tató rendkívüli szükséglet fedezésére vonatkozó előtejesztést fogja elintézni. Ha e javaslatok még pünkösd elött- a főrendiházban is elintézést nyerhetnek, » jelen ülésszak már folyó hó 2(i-án vagy 27-én be fog záratni. — A képviselőház azonban érdemleges működését mindenesetre még n pünkösdi ünnepek előtt befejezi s június első napjaiban csak a főrendiház üzeneteinek átvétele végett fog egy-két ülésre egybegyülni, mire aztán az országgyűlés első ülésszaka királyi leirattal be fog záratni s egyidejűleg valószínűen október elejére a második ülsszakra egybe fog hivatni. s\a£írCí:: sioHöttere. szobor hirdeti a város egyik legdíszesebb helyén Csokonai dicsőséget örök időkig büszke lesz nagy szegény didergő költő pedig ragyogó meteor lett, melynek fénye bevilágította az egész kerek világot, versei tisztelet, csodálat, elragadtatás tárgyai, nevéért lelkesülnek délen és északon, keleten és nyugaton. Az ő nevét viseli az irodalmi társaság is, melynek mélyen tisztelt tagjait ma vendégeinkül üdvözölhetjük. Az ő szelleme lebegjen is fölötte mindenkor, az a hatalmas szellem, mely mindenben nagy volt, de legnagyobb a hazaszeretetben ! Áldás és dicsőség kisérje a társaság működését. Mi még egyszer a legőszintébb tisztelettel, a legmelegebb lelkesedéssel üdvözöljük kedves vendégeinket ! Szegény Sá?a — Rajz. — Irta : Karczag l/ilmos. I. Az alkapitány ur nagyon jó ember, Sára asszony bekopogtathat hozzá egész bátorsággal, - nem löknek ki onnan, még ha nem negyedszer járna is ma ott abban a „bizonyos ügy “-ben. Hiszen hogy egyszer másszor rákiált, ledorongolja, és máskorra utasítja el, édes Istenem az csak azért van, mert a kapitány urat, az a sok mindenféle renyhe szemét nép, egész napon át egyre tartó gyalázatos panaszoskodásával, kihozza a sodrából ; aztán meg szó a mi szó, a kapitány ur ajtaja előtt ácsorgó rongyos nép között Sára asszony a legrougyosabb, a legszánalmasabb kinézésű. Egy szál ócska piszkos karton ruha fedi testét, azon is főt hátán főt, a nyakában csak foszlányai csüngenek annak a nagy fekete kendőnek, a mit vagy 25 évvel ezelőtt cselédko- rábau kapott a nagyságos asszonytól1 ajándékba. Becses ajándék az. A nagyságos asszony sokáig őrizte volt azt gondosan a komót legalján, kánfor közt, hogy a moly ne bántsa, — mert még a menyasszonyi stafiruugjának a maradékát képezte. A lábain olyan valami van a mi sem nem czipő, sem nem boeskor ; egy czipő talp, rajta két-három bőrdarab, spárgával összekötve. — Az ilyet már csak a szegény mester ember inasa szokta felszedni a szemétdombról fótnak. — A milyen a ruha rajta, olyan szegény Sára asszonynak az egész kiuézése ; olyan tépedt, toldott-foldott az ő lelke is. Annak ép úgy nincs mivel kérkedni mégis kiül az arczára czimernek bánat képiben. A Magyar közönséghez! — Felhívás a “Petőfi-társaság érdekében — Szépirodalmunk iránt egy idő óta megdöbbentő közöny mutatkozik az olvasók között. Mig tudományos szakközlönyeink pártolói folyvást szaporodnak, a szépirodalmi munkásság nálunk, úgyszólván . emmi biztatásra nem talál s ma már egészen megtörvék a lelkesedés szárnyai, melyeken szépiróink régebben az eszmény felé emelkedőnek. A magyar közönség egy idő óta feledni látszik, hogy a szépirodalom nem csupán az egyszerű szórakoztatásnak eszköze, mely teljesifi hivatását, ha egy-két óránknak unalmát úgy a hogy elűznie sikerül; de gyújtó szikrája a honszeretet lángjának, iskolája, vezére a «zivnek, kedélynek s mint ilyen valóságos kövmüvelődési tényező nelyet figyelmen kívül hagyni, elhanyagolni : Girtó mulasztás. J 1 1 A| ^ „P e t ő f i-T á r s a s á g“ e közönynél szemben kötelességének tekinti, hogy Pgész bizalommal forduljon a müveit magyar Köz'mséghez, s a szépirodalmat, melynek művelésére, ápolására vállálkozott, újólag a jobbak figyelmébe, részvétébe és tevékeny támogatásába ajánlja. Bizalommal kérjük ezért a magyar szép- irodalom kedvelőit, hogy sorakozzanak Kibontott, zászlónk alá s mint pártolók lépjenek be üi „P e t ö f i Társasa g“-ba, melynek tagjai azért szövetkeztek, hogy egymást tevékenységre ösztönözve s ekép a közönségben újabb érdekeltséget és bizalmat keltetve, a kölcsönös egymásrahatás következtében szépirodalmunk szomorú állapotán tőlük kitelhetö- leg segítsenek. Alapszabályaink értelmében a pártoló tag, három évi kötelezettség mellett, évenkint, tíz o. é. forintot fizet. A pártoló-tagok Homályos, beesett fénytelen szemeiből egyre Könnyük peregnek alá, s ránezos, szederjes ajka összeszorul a fájdalomtól. Az ajtónál álló hajdú jól ösmeri már, s tudja, hogy Sára asszony nem „hivott“ vendég Valami instáncziája van odabent, azután tudakozódni jár fel, kezében egy kis darab régi z siros papirossal, melyre a kapu alatt egy iro- dában 2853/1879. B. számot jegyezte fel az iktató ur, a ki durva szidalmai daczára még mai n apig sem volt képes elriasztani ezt a rongyos Koldus asszonyt. — Ne mászkáljon annyit, — dörmögte n lost is fogai közül, mialatt lucskos rágott, csutoráját ki nem vette szájából, nem tud ott- h on ülni ! Még nem érkezett le. A végzést majd kézbesíteni fogják annak idején! — Igen, igen I — Értem .......... S zeretne valamit mondani szegény Sára uiéni, de nem mer, meg nem is tud, mert el al tad a szó a torkán s csak olyan fuldokolva n; yögdécsel. — Ne bőgjön itt! Takai'odjék kelmed. H a nem győzi várni, akasszon koldus tarisznyát a nyakába, mint más szegény ember. Érti ! Na mit vár még ? Isten hírével. Szegény Sára asszony kisompolygott. II. A kapitány ur sorra szidta az ajtaja előtt állóki it valamennyi leeresztett orral, Iegyürött ka- la ppal, szemrehuzott keszkenővel jött ki. — Fisstett orczáju kisasszonyok kék fedelű könyveikkel, rongyos tépett ruháju csavargók, sá- ro s piszkos kocsisok véres arczczal, arany gyűrő ís nagyhalu duzzogó háziúr, részeg jodlirozó há izmesterével, sat. lassanként egymásután hagyták el a törvény színhelyét. Sára asszony maradt az túlsónak. A ka- pi tány ur el se veszi tőle azok,^ a számokat, 2 forintot lefizetése után, oklevelet szerezhet" nek, a társaság összes üléseit látogathatják s ingyen kapják a KOSZORÚ czinfflf közlönyt, mely tükre, tárháza a „Petőfi- Társaság“ működésének s bár első sorban szépirodalmi vállalat, de tanulmányok, ismertető czikkek közlése által a tudomáu és művészetek terén is igyekszik tájékozást nyújtani a közönségnek, lelkiismeretes vezetője olvasmányainak megválasztásában, sőt fölkarolja anvt társadalmi mozgalmakat is, melyek közelebbi tényezői lehetnek a közművelődésnek. A pártoló-tagsági dijak a Koszorú kia dójához: Aigner Lajos úrhoz (Budapest IV. váczi-utcza 1) Kti dendők s félévi részletekben is fizethetők. Annak, ki 10 pártoló ta got gyűjt, kiadónk a Koszorú négy első kötetét küldi meg szives viszonzásul. A magyar nemzet válságos napjaiba') mindenkor önállósága egyik védbástyájának te kintette a szépirodalmat s termékeiből meri- tetz úgy erőt a küzdelmekhez, mint reményt és biztatást egy szebb jövő iránt. Megdöbbentő jelenség volna, ha most, az alkotmányos élet várva várt korszakában vonná meg t le bizalmát, rokonszenvét és támogatását. Bízunk a nemzet jobbjaiban s kezükbe teszszük le a Petőfi-Társaság sorsát! A „Petőfi Társaság“ Szana Tamás titkár. nevében. Jókai Mór elnök. Egy másik felhívás, mely alapítványok gyűjtésére hívja fel a magyar közönséget igy hangzik: Az 1876-bau alakult Petőfi társasága magyar szépirodalom nemzeties irányban való fejlesztését, továbbá a legnagyobb magyar lyricus életrajzi adatainak, kéziratainak. ereklyéinek gyűjtését s red szeres Pető- f i-k ö n y v t á r alapítását tűzte ki czélul maga elé. A társaság kettős feladatának első részét önálló, eredeti müvek s kisebb szépirodalmi és szépmütani dolgozatokat tartalmazó közlöny kiadása által tölti be, mig a másodikkat csak lelkes alapitó-tagok segélyével véli elérhetőnek. Ez okból közelébb tartott választmányi ülésében, alapítványok gyűjtése végett, aláírási ivek kibocsátását határozta el, melyeket most a magyar szépirodalom, különösebben pedig a Petőfi emléke iránt kegyelettel viseltető müveit magyar közönség szives figyelmébe s hazafias részvétébe ajánl. Alapit ó-t aggá, lehet, ki egyszerre 100 forintot lefizet, vagy annak 6% kamatát évenkint rendesen fizetvén, magát a tökét kötelező aláírásával biztosítja. Akik 200 forinttal vagy ennél nagyobb összeggel lépnek az alapítók közé, a társaság közlönyét díjmentesen kapják. pedig úgy nyújtja, kínálja szegény, mintha azután már egyszeribe jóra változnék az ő sorsa. A kapitány ur nem szidja össze, mint az a haragos másik ur, hanem szives jó indulattal hallgatja ki ismét, pedig nem mondok sokat de legalább is tizszer hallotta már. — Még se jött le ? — Jaj, kedves téns- uram mi lesz már belőlem. — Nagy András gazda csak megtűrt eddig három árva gyerekemmel a félszerben, de ma holnap a tőinek indulunk, s akkor elveszünk az éhség, meg a hideg miatt. — Ha a folyamodásom lejönne és elvinnék azt a nagyobbik fiamat Jánost, a kit az Isten siket-némasággal vert meg a vá- czi „siket-ház“ ba, mindjárt megjavulna a sorsunk. De igy nem tudok dolgozni. 14 esztendős oszt’ olyan erős mint egy bika. Majd lehúz az ennivalóért és ha nem tudok neki adni, akkor bánt, tit-ver. Tegnap egy falat kenyerem se volt, s azzal fenyegetett, hogy megöl. — Ha valahova napszámba hívnak takarításra vagy mosásra, nem mehetek el, mert ha nem vagyok otthon akkor meg a két kisebb fiúnak esik neki. Édes ténsuram szabadítsanak meg már tőle, mert ha sokáig igy tart, hát bizony isten „erőszakot teszek magamon.“ Rongyos köténye szegletébe törüli köny- nyüs szemeit szegény Sára asszony. A kapitány ur nagy sajnálattal van iránta, de nem segithet baján. A siket-némák intézetébe nincs üresedésben levő hely. Várni kell. — Várni kell ! . . . Nem tudok tovább. Az a gonosz gyerek elfelejtette már, hogy a ténsuram megdorongolta minapában, s most hiába fenyegetem, hogy a ténsuram megint eljön, ha az édes anyját bántani meri, nem használ, — annál dühösebb s annál inkább bánt ..........Nem bírok vele . . . gyenge a két k arom. Munkára is gyenge, — hát még a verekedésre.
