Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 18-es doboz
Ill szavaknak a meg nem értéséről is. De itt azután igazán maga Schnitzer beszélhet és már igazán a toliam hegyén volt a szójáték, amit ennek a fordításnak a neve önként kínál. Itt is a komikumnál kezdődik a dolog Az »Ivás közben . . .« például kijavítja Petőfit: Und der Wein kein Leonidas O Malheur ! (Sőt ! ! ! !) Und sich denke nur an Sex . . . Rex . . . Xerxes Heer ! Petőfinél éppen ellenkezően a bor az a Ledionas, amely lecsepege és szétüzte a gondolatok xerxesi hadseregét. De Schnitzer itt kétszeresen is kijavította Petőfit, mert ő először is éppen Xerxesre gondol, tehát a csodaszép hasonlatot fordítja együgyüségre, másodszor pedig megtanítja ezt a kiskőrösi műveletlen ázsiait arra, hogy Termopilé hősét nem Ledionasnak, hanem Leonidasnak hívták. És végül •— mert a végtelenségig nem lehet czitálni — jön az a golyó, amelyet Schnitzer azért lőtt bele a Petőfi gyomrába, mert kihagyta belőle. Azt mondja »Ein Schlachtfeld« czim alatt a többi kellemetlenség között, hogy : Der Wanderzug der Störche flog Hoch in den Lüften still und bang, Und jetzt, zu Häupten über mir Tönt Nachtigall- und Lerchensang. Ezt Petőfi igy magyarította meg : A légben akkor itt zugó Golyók repültek el, A légben most fejem felett Pacsirta énekel. Vagyis Petőfi még nem volt a természet ismerésében annyira, mint Schnitzer és nem tudta, hogy a »Nachtigall«, ami nincs is benne a versében, az ember feje fölött is énekel és nem szorítkozik ma már csupán a bokor sötétjére, ahol is csak alkonvulatkor zeng. Mert ebben a strófában ez a súlyosabb hiba. Az, hogy a csatatér fölött rendesen nem gólyák, hanem golyók szoktak repülni el, nem nagy baj, legfeljebb csak optikai csalódás. Majd ha Schnitzer Ignácz jobban nagyitó szemüveget vesz magának, akkor Petőfinek nemcsak a nyomtatott betűjét, hanem a lelkét is jobban meg fogja látni. Talán sok dioptrián keresztül valamikor valahogyan meg is érti. És ezzel, hogy még mindig a madaraknál és a sniccze- reknél maradjak : »oldalra a veréb«, illetőleg .Spasz bei Seite. Ezt a fordítást igen nagyon komolyan kell venni és ugv gondolná az irányt egyáltalán nem adó vélekedés, hogy itt a Petőfi-Társaságnak kellene valamiképpen közbelépni és legalább is dezavuálni ezt a Petőfi-forditást. Annál is inkább, mert megvesztegető külsőben jár, de annál még inkább, mert az egyetlen igazán együttérzett és a német nyelvre már múlhatatlan — ezt Schnitzer is érzi, sőt a legjobb helyein használja is — Petőfi-fordítás, a Neugebauer Lászlóé, a Petőfi-Társaság nagyon tiszteletreméltó garancziájával Cholnoky Viktor. Anakreoni dalok. Mai költőnek furcsán és farsangiasan áll a görögös ivó-gesztus ; a íalernumi hegyekről mindent leszüreteltek Horácz, Csokonai és Petőfi között az apró poéták és azok ugaron maradtak ott, mint kővé dermedt sablonok, ahol többé élet és téma nem terem. De Endrödi Sándor keze alatt sokat veszítenek merevségükből az ókori verslábak és minden dithirambust fel tud élénkíteni igazi mámorral. így, magyarosan színezve és mégis a régi kimértségben : érdekesek és kedvesek ezek a modern bordalok; ósdi précieuse-ségükkel és a fel-felhördülő magyar virtuskodással, mely végül bénárt hallgat el a jambusok között. Mintha a nyolczvanas évek egy régi, irodalmi vendéglőjéből hangzanának idáig ezek a versek, ahol a petróleumlámpa sárga fényében együtt ülnek a kezdődő magyar zsurnalizmus és a végződő hazafias költészet héroszai. Az utczák odakünn még szükek, Pesten nincsen még villamoslámpa és nem messze, az egyik házban, aggódva virraszt Arany János őszülő feje. Endrődi Sándor ott ül közöttük és üti az asztalt, a többiek, akik majd petit-betűk között húzódnak meg a magyar irodalomtörténetekben, zajosan helyeselnek és boldogan, okosan szólnak az anakreoni dalok. A színeiket nem fertőzte meg a modern, bontó idegesség, nem ismerik a beteges nüánszokat és a ritmusok gyanútlanul, nem véve észre az uj szavak uj szenzáczióit, békésen zakatolnak végig a meghatározott témán. Azután : mindenki mosolyog, a pohár a falhoz repül és a poéta fejére felteszik a babért. Kedvesek és jólesőek ezek az anakreoni dalok. Érdemes megállni és végighallgatni őket. írók, színésznők és egyéb csirkefogók. (Heltai Jenő novelláskönyve.) Vájjon miben különbözik a budapesti bohém a többiektől? A párisi kellemesebb, romantikusabb s valamit érzik még rajtuk ma is Murger költészete ; a berlini komor és durva ; a bécsi típus kedélyes és enyhén szentimentális. Mi nem vagyunk cseppet se szentimentálisok. Czinikusak vagyunk inkább, de a czinizmusunk nem mély. Egy ember 'czinizmusa ez, aki a kávéházban tizenöt szivart elszívott, belékábult az illusztrált lapokba és egyszerre több nőnek adott találkát. Orvosi diagnózis : nikotinmérgezés, szellemi és szerelmi csömör. Aztán még valami. Talán egy kis kegyetlenség másokkal szemben és nagy-nagy hitetlenség magunkban. De minden találgatásnál és kritikai megállapításnál jobban megfelel kérdésünkre Heltai Jenő uj novelláskönyve. Igen, ez a budapesti hang. Ismert alakok, van szerencsém. Jó napot, ó »ünnepelt iró«, akinek otthon kiszáradt a tintatartója, minthogy kávéházi troglodita létére szűk márványasztalon írja ópuszait. Önt is ismerjük kültelki istennő, Putyi. Ön az igazi budapesti művésznő, aki újságírókon, udvari tanácsosokon, színészeken csókolja, öleli és karolja fel magát... ad astra. Mennyi »ambiczió«, mennyi »művészeti« hyperámia mindenütt. Heltai Jenő kitünően találja el a dunaparti bohémhangot. Tollhegygyel ir, de öntudatosan zilált mondatain átragyog hozzánk az, ami a mai szójátszó és ötleteskedő humoristákban olyan ritka, a kedély. Egyik novellájában az orvosokról ir szatírát, akikkel már a humoristák ükéi is évődtek, de alaposabban, ötletesebben fejezi be ezt az ősi czivódást, mint bármelyik. Az ő orvosa, dr. Morbidusz egyszerűen megoperálja a Halált. Szegény Halál pedig meghal az operatőr kése alatt. Kegyetlen és mégis igen gyengéd humor. Mig mások grimaszokat vágnak, hahotáznak és nevetnek, Heltai Jenő Írókon, színésznőkön és a halálon finoman és urian mosolyog. Művészet. Erzsébet királyné emlékének elhelyezésére pályázatot hirdettek s minden beavatottak bámulatára ezen a pályázaton akadt jó és értékes terv is. Annyit már valóban nem lehet követelni a világ semmiféle zsűrijétől, hogy ez a terv, amellett, hogy a legjobb, meg is kapja az első helyet. Nem ; másodiknak tette az Erzsébet-emlék bizottsága is Kaszab és Vermes építészek munkáját és a főbabért, az első dijat odaadta Bálint és Jámbornak, talán azért, mert ők valóban sokkal ügyesebben festették ki a fákat. Architektúráról lévén azonban szó, nem elsőrangú fontosságú a tervek koloritja. A fontos a monumentális érzés, a tömegek helyes beosztása, a természet-adta előnyök jó és természetes felhasználása. Ebben a tekintetben
