Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 15-ös doboz
BUDAPESTI NAPLÓ 211. szám. Budapest, vasárnap nehéz kötelmeit ritka kötelessógtudással, erős akarattal mindenkor híven teljesítette. A főváros történetének lapjai örök tanúságot fognak tenni arról, hogy az a bizalom, amely osztályrészéül jutott, ő benne méltán összpontosult. Az ő működése épp arra az időre esik, amely a főváros történetében az újjáalakulás és a rohamos fejlődés korszaka volt: az az időszak, amely súlyos föladatokat és nehéz felelősséget rótt az intézők vál- laira; és o a székesfővárosnak, szülővárosának föl- virágoztatására irányzott nagy munkában igaz lelkesedéssel mindig az elsők között küzdött. Érdemei, melyeket évek hosszú során át kifejtett, önfeláldozó munkássága révén a székesfőváros fölvirágoztatása körül szerzett, maradandók; emlékezete, melyet maga után hagy, örökké élni fog. Áthatva az elhunyt irányában táplált hálás kegyelet érzelmeitől, azzal az előterjesztéssel járulunk a tekintetes közgyűlés elé, méltóztassék: 1. A székesfővárost Ráth Károly főpolgármester elhunytéval ért nagy veszteség fölött érzett fájdalmának jegyzőkönyvileg kifejezést adni, a gyászoló családhoz a székesfőváros közönségének mély részvétét tolmácsoló iratot intézni és az elhunyt ravatalára a törvényhatóság nevében koszorút helyezni; 2. az elhunyt főpolgármesternek a székes- főváros irányában szerzett kitűnő érdemeit a közgyűlés jegyzőkönyvében megörökíteni; 3. elhatározni, hogy a gyászszertartást maga a székesfőváros törvényhatósága rendezi; végül 4. méltóztassék a tanácsot utasítani, hogy Ráth Károly emlékének méltó módon leendő megörökítésére nézve mielőbb javaslatokat ter- jeszszen elő. Megállapította a tanács a gyászmenet sorrendjét is. E szerint a menetet egy szakasz lovasrendőr nyitja meg, amelyet egy szakasz gyalogos rendőr követ. Azután a városi csatlósok, két lovas lámpavivő, a koszorús kocsik, a városi diszzászló, a városi hivatalnokok, a sírkereszt, a rendjelvánkos, a papság, majd a halottas kocsi következik. A halottas kocsi jobb- és baloldalán hat-hat városi jegyző fáklyával megy. A halottas kocsit a családtagok, notabilitások, polgármesterek, tanácsnokok és fővárosi bizottsági tagok követik. A menetet lovasrendőrök zárják be. Az egész menet jobb- és baloldalán tűzoltók és városi szolgák vonnak kordont. A fővárosi hivatalok közül a temetés napján csak az adóhivatalok és a pénztárak lesznek nyitva. A főpolgármester temetése, mint már megírtuk, hétfőn délelőtt tíz órakor megy végbe a belvárosi plébánia-templomból. A gyászkocsi megáll a régi városháza előtt, ahol Márkus József polgármester mond búcsúzó beszédet. A kerepesi-uti temetőben az Unger- család sírboltja előtt Keltái Ferenc fővárosi bizottsági tag búcsúztatja el a halottat. A budai dalárda a régi városháza előtt és a temetőben gyászdalt énekel. • A főváros bizottsági tagjait ma délutánra rendkívüli közgyűlésre hívták össze, hogy az is illő módon kifejezze részvétét nagy halottja előtt és intézkedjék az elhunyt főpolgármester temetéséről. A közgyűlést, amelyre a bizottsági tagok nagyrészt sötét ruhában jelentek meg, Márkus polgármester a következő beszéddel nyitotta meg: Tisztelt közgyűlés! Még alig enyhült szivünk mély és igaz bánata, amelylyel örök nyugvóhelyére kisértük a székesfővárosnak első polgármesterét; még föl sem száradtak könnyeink, amelyeket koporsója fölött hullattunk s ime, a sors kérlelhetetlen végzete újabb gyászba borította bánatos lelkünket. Ráth Károly, a székesfőváros főpolgármestere, hosszas, kínos szenvedés után tegnap déli 1 órakor elköltözött az élők sorából. Erős szervezete sokáig ellenállott a gyilkos kór romboló hatásának s már-már fölébredt bennünk a remény, hogy újra sorainkban látandjuk őt, igaz lelkesedéssel és lankadatlan buzgósággal tovább munkálkodva szeretett szülővárosának javára és fölvirá- gozására, de — fájdalom — e fölcsillanó reményünket csakhamar rideg valóság váltotta föl s most mélyen meghatva, bánatos szívvel és könnyező szemekkel álljuk körül néma ravatalát. Ráth Károly főpolgármester 1873 óta állott az akkor egyesitett székes-főváros törvényhatóságának élén. A korona és a székes-főváros polgárságának bizalma, amely őt 1873-ban az állásába helyezte, az idők folyásával nemcsak nem csökkent, hanem ellenkezőleg, fokozódott, aminek legerősebb bizonysága maga a tény, hogy e bizalom négy ízben összpontosult az ő személyében. És méltán, tisztelt közgyűlés, mert nagy tudása, kiváló képességei, valamint fényes egyéni tulajdonságai révén, fontos és nehéz állását, a koronának, valamint polgártársainak teljes megelégedésére töltötte be. A székesfőváros fejlődésére irányzott törekvéseinkben bölcs és tapintatos, erélyes és igazságos vezetőnk, a munkában buzgó kötelességtudó, lelkes osztályosunk volt. Érdemei, amelyeket a székes főváros törvény- hatósága élén eltöltött közel negyedszázados működése alatt szerzett, nem fognak elévülni soha s emlékét hálás kegyelettel fogjuk megőrizni nemcsak mi, kortársai, hanem bizonyára meleg kegyelettel őr- zendik meg a késő nemzedékek is. Fölkéri végül a polgármester a törvényhatósági bizottsági tagokat,, hogy a hétfőn délelőtt történő temetésen minél számosabban jelenjenek meg. Erre Faller Ferenc főjegyző mély csöndben előterjesztette a tanács font közölt előterjesztését, amelyet a közgyűlés egyhangúlag magáévá tett. Egyéb tárgy nem volt napirenden. Petőfi emlékezete. — Petőfi Sándor napja. — Budapest, július 31. Ha a mindenek Ura több olyan ünnepséges napot adott volna nekünk, mint azt a keveset, ami a Petőfi nevével van összekötve, talán nem is lenne az jó nekünk. Megközönségésednék számunkra az igazi ünneplés, amiről úgy tudjuk, hogy egyetlen a poétaságban s most csak igyekezzünk összehordani ehhez az egy kőhöz minden imádságunkat, minden hódolatunkat, mert ilyen áldozat több számunkra nem adatik. A segesvári szobor nem óriás az arányokban, nincs is körülrakva nagy figurákkal, a mik arra valók, hogy még nagyobb legyen az, akit körülöveznek, de azért valósággal nemzeti szentség, mint a milyenek a szent magyar királyok emlékei, akik nagyok és dicsőségesek valának és majdnem annyi fényt hoztak a magyarra, mint amennyit a kiskőrösi mészáros mesternek Petro- vics uramnak és az ő élete párjának Istentől adományozott fia tele marokkal szórt közénk, tekintettel arra a csekélyke jussunkra, hogy magyarok vagyunk. Ez a kőemlék pedig, amely a fölé a sir fölé domborul, amelyben Petőfi Sándor pihen egy csomó derék honvéd pajtással egyetemben, tisztára szerény. Valamivel magasabb és díszesebb, mint amilyent a temetőben fölállít a kedvese hamvai fölé egy-egy tehetősebb família, pedig a magyar nemzet a maga egészében elég tehetős család még mindig, fia pedig nincs kedvesebb, mint akit itt siratunk és ünnepiünk egyszerre. Hogy azzá lett az ünnep, aminek az igazi ünnepséges voltáról az unokáinak fog szép meséket mondani a székely, meg a szintén ott tanúskodott szász, azt a név csodás nimbusza tette. Olyan messze, annyi nagy utazással hozzáférhető kis városban minden más nevet csak lokálisan lehetett volna ünnepelni. A fejéregyházai és segesvári ünnep édes mindnyájunké volt. Nem a nagy dobbal és a trombitával csőditették rá össze a tömegot, hanem egy egyszerű híradással, hogy aki ünnepelni akar: jöjjön. És ezrével ment a sok vendég. A kis Segesvár alig-alig volt képes beszállásolni annyi sok embert. A sok ezer vendég közt volt a Budapesti Napló tudósítója is, aki ime hűségesen beszámol arról azoknak, akik nem lehettek ott, hogy mi történt Segesváron és a fejéregyházai mezőn. Fejéreg-yháza, julius 31. Az ünnepből oroszlánrészt vett ki magának a székelysóg, fiai és unokái azoknak' a hős szikulusok- nak, akikkel egy táborban harcolt a most már Segesvár piacán is bronzba öntött hős poéta s akiket, amikor gyöngült a karjuk és bizalmuk, olyan szépen megénekelt, hogy az énekből harci riadó lett és nem fajult el még a székely vér. Egy csomó különvona- ton s több mint kétszáz kocsin utaztak le a székelyek Segesvárra s magukkal vittek annyi virágot, hogy talán kopaszon maradtak odahaza a kertek. Hogy ne egészen fej nélkül, reprezentacionális fej nélkül menjen végbe az ünnep, az itthon túlságosan elfoglalt kormányt Sándor László főispán képviselte. Az ünnep rendezői nem túlságosan voltak megelégedve azzal, hogy a kormány csak úgy messziről képviseltette magát, de hiszen ez nem lehet másképpen, ha itthon ilyen borzalmasan dühöng a béke. Képviselve volt különben az Országos Nemzeti Szövetség, amelynek koszorúját Katona Béla főjegyző helyezte el a szobor talapzatán, Székely-Udvarhely városa, amelynek küldöttségét Sebesi Ákos, Erzsébetváros, amelynek deputációját Trajánovics János vezette. Az EMKÉt Sándor József alelnök-főtitkár, az Erdélyi Kárpát Egyesületet Radnóti Jenő főtitkár képviselte. Ott volt az 1848—49-es honvédegylet központi elnöksége novóben Mikár Zsigmond; a székely-keresztúri állami iskola tantestülete és a tanítóképző intézet tanári kara; Pozsony város képviseletében Brolly Tivadar ; a pozsonyi Toldi-kör és Jogakadémia képviseletében Vutkovics jogakadémiai tanár; Gyer- gyó-Szent-Miklós képviseletébenKöllő Ignác; Kolozsvár város képviseletében Albach Géza polgármester és Esterházy László főjegyző; a kolozsvári 48-as honvédegylet Szabó Sámuel vezetése alatt; a Torda- Aranyosmegyei 48-as honvédegylet képviseletében Veres Károly; a budapesti újságírók egyesülete, Sziklay Lajos ; az országos történeti ereklye-muzeum képviselője Deák.y Albert ; Arad szabad királyi város: Szalacz Gyula; országos középiskolai tanáregyesület: dr. Szuppán Viimos; Udvarhely vármegye képviseletében Jakab Gyula; Arad várme1897. augusztus 1. gye: Szatmáry Gyula; Petőfi önképző-kör (•▼. rét kollégium önképző köre); Székely-Udvarhely Fejes Áron; Marosszéki honvédegylet, Bihari Sándor; Hagy. kir. tud. Akadémia:, Szilli Kálmán és Gyulai Pál, ki egyszersmind a Kisfaludy-társaeá^ot is képviseli; az erdélyi ev, ref. egyházkerület,,Ssms Domokos püspök; Fogarasmegye, Bocskor Ádám; magyar történelmi társulat, dr. Szádeczky Lajos; Nagy-Euyed város, Zsombory Sándor; Budapest székesfőváros, Rózsavölgyi Gyula tanácsos; országos függetlenségi párt, Jlyés Bálint; brassói magyar kaszinó, Orbán Ferenc; Torda-Aranyosmegye, Beteg Miklós; Gyulafehérvár, Issekutz János; Alsó-Fehér- megye, Csathó János; Szatmár város, Körösmezoy Antal; marosvásárhelyi Kemény-Zsigmond-társulat, Bedőházy János ; Háromszék vármegye, Deési Zoltán ; Aradi 48-as honvédegylet; Csik megye, Mihály Ferenc; Otthon írók és Hírlapírók Köre, Rákosi Viktor; Debrecen város, Oláh Karoly és a marosvásárhelyi kollégiumot Horváth József képviselte. Tordá- ról körülbelül 50 főnyi küldöttség jött. A sok geografiailag idegen, de máskülönben a nagy családhoz tartozón kívül ott volt az egész nagy vidék szine java, óriás ünneplő tömeg. Az ünnepség rendezésére a szoborépitő bizottság négyes bizottságot küldött ki magából. Ennek a bizottságnak ezek az urak voltak a tagjai: Sándor László elnök, Alpár Ignác, Balázs Imre titkár, Bocskor Árpád, Bartha Miklós, Benedek Mihály, Fodor Lázár, Horváth László alelnök, Imecs Jenő, Kedves István, pénztárnok, dr. Krausz Frigyes, Nagy Elek, Sebesi Ákov, Somogyi Albert, Somogyi István alispán, Szoboszlai Károly alispán, báró Szentkereszti Pál, libád Antal, Török Albert, Ugrón Gábor, Ugrón Zoltán. A fej ér egyházi sir. A minden oldalról érkező vonatok bevárása után ma reggel pontban tiz órakor kezdődött az ünneplés. A nagy programmnak az volt az első pontja, hogy "Tőlavatták a fejéregyházai emléket. Nagy fekete tofiieg vette körül a sirt s a magasan kifehérlő fehér követ, amelyet a nemrégiben megboldogult gróf Bethlen Gábor helyébe lépett Sándor László rendező-bizottsági elnök a következő szavak kíséretében mutatott be a publikumnak : Hazafiui örömmel tekintek körül a mostan ünneplők ezreivel meglelt, ezelőtt 48 évvel csatazajtól visszhangzó térségen. Büszke vagyok, hogy nemzetemből nem halt ki a haza védelmében elesettek iránti kegyelet. Közeli és távoli vidékről jöttek, hogy a mai napon tartandó nemzeti ünnepségben részt vegyenek. Az ünnepet rendező bizottság nevében is megjelenésükért hálámat nyilvánítva, az ünnepélyt megnyitom. Azután a szételyudvarhelyi dalárda énekelt s amikor az ének elhangzott, az emlék elé lépett Szász Gerő, a kolozsvári reformátusok szép szavú esperese és gyönyörű beszédet mondott. Egyikét azoknak a szónoklatainak, amelyekben egyesül benne a pap a poétával s végtelenül megindít mindenkit, aki csak hallgatja és nézi azt az apostolfejet, amelylyel az Isten megajándékozta ezt az igazi papot. Ennek a beszédnek szánták azt a szerepet, hogy igazán hangot adjon az ünneplésnek s nem is igen választhattak volna mást, érdemesebbet arra, hogy igazán a leikéből beszéljen arról a szimbólumról a nemzetnek. Á gyönyörű beszédből közöljük részletet,': az alábbi _________ _ nev Ami édes hazánk, Magyarország megalapítása második ezer esztendejének elsőjét nem ünnepelnék méltóbb helyen, mint itt, ezen a téren, melynek minden porszeme, minden göröngye, a levegőég, melyet beszivunk, az illat, mely gyönyörbe ringat, a fölöttünk kiterjesztett mennyboltozat, a múlt idők megszentelt emléke és a hálás kegyelet ólő bizonysága a mi édes hazánk, Magyarország függetlenségének, önállóságának, szabadságának, kiontott vérének, annak vértanu- ságának, mely eget kér, követel. Ezen a téren, ebbon a pillanatban, Magyar- ország szivo dobog. Magyarország nem geográfiái fogalom. Magyarország határait nem a Kárpátok égbenyuló bércei, nem Erdély sziklái teszik. Nem a fejedelmi Duna, nem a szilaj Tisza, nem a mi Marosunk, Szamosunk völgyei, nem a magyar Alföld rónasága. Szépek ezek, fölségesek. Irigyli tőlünk a szomszéd, a barát és ellenség, irigyli egész Európa. Ezeket elveszi tőlünk a tatárjárás, elseperheti a felhőszakadás, vihar bömbölése, romokba söpri a földindulás. Országok születése, országok fönnállása, öröklése, más világrend törvényei alatt állanak. Ezeket a törvényeket világi hatalom nem adhatja, nem korlátozhatja, el nem veheti. El nem vohetik, mert ezek népünk szivében, lelkében, erkölcsében, jellemében, léteiének föltételeiben gyökereznek. Ezek lelki szükségek, örök emberi törvények, melyek, mint az Ur szelleme, a vizek fölött egykoron, ott lebegnek a romok is, soha el nem múlható örökkévalóságában, diadalmukat ünnepük a leggyászo- sabb sirhalmok fölült is. 10 Budapest, vasárnap BUDAPESTI NAPLÓ 1897. augusztus 1.' SÍI. szám. Ezért dobog ma össze minden magyar szív, ezért van e pillanatban velünk egész Magyarország. Ez a mi történetünk e pillanatban. Hosszú, fáradhatatlan kutatás után tudtuk meg, hol ringott bölcsője, sohasem fogjuk megtudni, hogy itt vag.y ott pihennek-e elhalt porai annak a nemzeti szentnek, kinek emlékét lesz hivatva megőrizni e szerény szobor. A segesvári mező nem a rég, hanem a megdicsőülés- kezdete, — fejezte be beszédét a szónok. Nem kripta, hanem Pantheon. Templom, melyben egész Magyarország leborul és áldja azok emlékét, akik vérüket ontották érette. Mi, akik veletek egy sorban küzdöttünk, de akiknek a gondviselés megengedte, hogy a vén- ségbeu, az azóta felnőtt nemzedékkel együtt le- borulhássunk megszentelt emléketek felett, mi lelkesedéssel hirdetjük a világ négy tája felé, bogy bau míg, igen sok kívánni való van hátra, de ma már a ti véretek árán, a ti sirhalmotok felett uj életnek indult, boldogabb haza zárta neveteket szivébe. Mig egy vértanú lesz, mig egy magyar fog élni ezen a földön: a ti emléketek élűi fog. Sírotok felett lengjen béke! Ez emlék felett őrködjék a kegyelet ! Hazánk felett a nagyság, a dicsőség és hazaszeretetnek áldásai láttassanak meg, újabb esztendőkig. Áldás megdicsőült emléketeken ! A fölavató beszéd után újra Sándor László lépett az emelvényre s átadta az emléket a vármegye képviselőjének, Lendvay főszolgabírónak. Akkor már 11 óra volt s visszatért az egész gyülekezet Segesvárra, hogy leleplezze a Petőfi-szobrot. A segesvári szobor. Segesvár, julius 31. A segesvári Petőfi szobornak még gróf Bethlen Gábor nézte ki a helyét a város főterén, az uj vármegyeház előtt. A szobor talapzatával együtt hét méter magas ez az ércalak, amely honvédőrnagyi egyenruhában ábrázolja a költőt. A ballábával előre lép, balkezével a kardját tartja, mig jobbjával a hegyek felé mutat, ahonnan az orosz ármádia betört. Karakterisztikus, érdekes fejét kissé hátraveti, s úgy néz a mesz- szeségbe. A szobor talapzata csiszolt terméskő. Elől cser- koszorú van rajta lanttal és karddal, fölötte a fölirás; PETŐFI. A talapzat hátsó oldalába ez van vésve: A szabadságharc költőjének, 1897. A talapzat két oldalán Petőfi ismert jelmondata olvasható: ............ Szabadfág, szerelem, E kettő kéül nekem. Ezt a két sort németre, franciára, angolra, olaszra, svédre, finnre, szászra stb. lefordították. És ott sorakoznak körül, mind a fölirások: Franciául: La liberté et l'amour ü me fant ces deux chóses, u olaszul: Liberia e amore quesle due cose me1 indispensabili, németül: Freiheit und Liebe — Ihr einzig meine Triebe, angolul: Freedom and love will ever be the highest bliss of life for me. Annak az ünnepélynek, amelyben a szoborról lehullott a lepel, pont délben volt a kezdete. Ennyi idő legalább kellett ahoz, hogy a fejéregyházai sírtól a szobor köré összogyiilekezhessék a publikum. Ide már sok szász is eljött. Kicsalta őket házaikból a kíváncsiság s a mikor az ünnep lelkes voltát látták, megilletouve állottak meg ők is a költő ércalakja előtt. Az ünnepet itt is Sándor László főispán, mint a szoborbizottság elnöke nyitotta meg s hosszú ünnepi beszédben dicsőítette a költőt. * Azután Pósa Lajos lépett az emelvényre s rímekben mondott ódát emlékére a legnagyobbnak. A hangulatos szép vers igy végződik: Hogy az esti csillag reszkotve aláhull Bűvös dalodra a fénylő magasságbul ? Tán felbő képében gyászolod hazádat ? Beborítod, mint a legfeketébb bánat ? fagy te vagy az égnek haragos villáma ? Fenyegeted a sok zsarnokot cikázva? Óh! cikázz, te villám! Sújtsd agyon, ahány van! ÍTo legyen egy nép se porban, rabigában! Mikor a szoborról lehullott a lepel, a bizottság elnöke átadta azt Nagyküküllő megye alispánjának, hogy vegye gondjaiba. Somogyi István, a megye alispánja könyes szemekkel állott meg az emlék előtt s szép beszéddel vette át a követ a megye gondviselésébe. , _.... ^ Im pozáns volt a hódolatnak az a megnyilvánulása, ami ezután következett. A székelység nagy tömege rendes sorokban, zászlókkal elvonult az emlék előtt s meghajtották előtte a trikolort. * Az emlék talapzatát nagy garmada koszorú lepte el. A zöldből sokszínű szalagok váltak ki gyöngédebbnél gyöngédebb megemlékezésekkel az aranyos betűkben ... A koszorúk nagy része élő virágból volt összefonva és illatba burkolta a hideg követ a meleg emlékezet. De különösen megható volt egy a sok közül. Közvetlenül az emlék lábához tapadva feküdt egy babér- és tölgyfalevelekből összefűzött koszorú, aminek babos fehér szalagjára ez volt írva: Petőfi emlékének hódol Prielle Kornélia. A régmúlt időkből játékos, szerelemben intrikáló angyalkák lebegtették meg néha a virágot. A nagy ünneplő közönség pedig mcgilletőclve gondolta el azt, hogy valahol messze, ahol magasabbak a házak, mint itt, ha négyet állitanak is egymásra, él egy öreg nagymama, aki valaha a szemébe nézett a poétának és nem hitt azoknak a, szemeknek, amelyek visszaragyogtak reá. És aztán egy idő múlva találkoztak s Kornélia azt mondta: — Férjem van. Petőfi pedig felelt; — Fiam van. * A szobor leleplezése utáu az ünnepséget rendező bizottság ötszáz személyre szóló bankettet rendezett a városi vendéglő nagytermében a vendégek tiszteletére. A banket délután két órakor kezdődött. Az első felköszöntőt Sándor László főispán mondta a királyra és családjára. A felköszöntőt a jelenlévők állva hallgatták végig. Ezután Apáthy Péter a Segesvárnál elesett hős honvédek emlékére és a még élő 48-as honvédekre ürítette poharát. Mikár Zsigmond az 1848-iki Honvéd Egyesület főjegyzője a dicső székely nemzetet köszöntötte fel, mely ilyen nagy számban vett részt ezen a nemzeti ünnepen. A szónokot a székelyek lelkesen megéljenezték. A banketten sok száz telegram- mot olvastak fel. Ezek mind lelkes hangon emlékeznek meg a mai ünnepről. Üdvözlő telegrammokat küldött a többek közt Jókai Mór és Zichy Mihálj' is. Banket után a vendégsereg szétoszlott s megnézte a város nevezetességeit, este 8 órakor pedig táncmulatság volt, amelyen az egész város intelligenciája jelen volt. A mulatságnak csak a hajnal vetett véget. Petőfi napjat ünnepelték ma Debrecenben is. A debreceni hírlapírók délután hat órakor nagy közönség jelenlétében megkoszorúzták Petőfinek a kollégiumban levő szobrát. Az ünnep előtt Dankó Pista daltársulata a himnuszt énekelte s azután Kohányi Gyula szerkesztő hazafias emlékbeszédet tartott. Ezután Petőfinek „Temetésre szól az ének“ cimü költeményét adta elő a daltársulat, Kovács Kálmán elszavalta Petőfi egy költeményét és Balogh Ferenc köszönetét mondott a hírlapíróknak a hazafias szép ünnepélyért s végül a szózatot énekelték. A város képviseletében Komlósy főjegyző, Király Gyula tanácsnok és Csóka Sámuel jegyző voltak jelen az ünnepen. Pusztító árvizek. — A Budapesti Napló tudósitójától. — Budapest, julius 31. Áradás, árvízveszély hire érkezik mindenfelől. A szakadó cső bőven táplálja a patakok, folyók medreit s az ár rakoncátlanul tör előre, pusztítva mindent, ami útjába kerül. A Lajtán túl különösen nagy az árvizveszedelem. A Duna vize egyre emelkedik; Becs mellett a viz állása 3 meter és 72 centiméter. Különösen nagy a baj a közlekedés megszakadása folytán. Az alámosott töltéseken nem mehetnek a vonatok s különösen a nyugati pályaudvarról egyetlen vonat sem indulhat. Veszedelmes a helyzet Ischlhea is, ahol a viz már a királyi villáig hatolt. A város minden közlekedéstől el van zárva s a fiirdővendégek rémülten várják a helyzet javulását. Az árvizekről ma az alábbi táviratokat kaptuk: Bártfán a Topoly kiáradt s a közelben fekvő vetéseket, kapásnövényeket tönkretette, a lekaszált rozsot, árpát keresztestől sodorta el. A közeli házakba is behatolt az ár s a bajban még az a szerencse, bogy a vész este kezdődött s a fenyegetett lakosok menekülhettek. A pusztulás leírhatatlan, a kár kiszámíthatatlan. Miskolcz kornyékén óriási felhőszakadas es jégzápor volt, mely Görömböly, Heő-Csaba községek termését majdnem egészen tönkretette. Domonkos Lajos földesgazdát, amint a szabadban járt, villám- csapás sújtotta agyou. A torontálmegyei Kéva-Ujfalu határában óriási vihar és jégeső dühöngött. A szél fákat tört ki tö- vestől, a tojásnagyságu jégdarabokat pedig lapáttal kellett eltakarítani a zártabb helyekről. A jég után óriási zápor volt, mely a falu utcáit teljesen elöntötte. Az összegyűlt víz rohanó árja valamennyi kitört fát magával ragadott. Emberéletben nem esett kár. Nagy-Halmágyon szintén veszedelmes vihar dühöngött, amely főképp az erdőkben és gyümölcsösükben telt óriási károkat. A nagy-halmágyi járás területén több mint ötszáz hold erdő pusztult el rövid idő alatt. * Bécsben reggel elállóit az eső, de délután újra megeredt a zápor. Az alsó-ausztriai helytartó, tekintettel a növekvő veszedelemre, elrendelte az árviz- bizottság megalakítását. A bizottság működése permanens lesz. A Felső-Duna mentén fekvő községekből a viz állandó emelkedéséről szóló jelentések érkeznek. A déli vasút csak Badenig közlekedik. A kot- tingbrunni versenyeket is elhalasztották a közlekedési zavarok miatt. Az államvasutak igazgatóságáuak közlése szerint az árviz következtében az összes forgalmat St.-Pölten—Tulln, St.-Pölten—Hainfeld, Scheidmühl— Kernhof, St.-Pölten—Ainstetten, Pöchlarn—Kielberg— Darning, Aschbach—St.-Peter, St.-Peter—Wöckla- bruck, Steindorf—Munderfing, Steinach—Bischofshofen, Steinach—Traunkirchen, Ried—Aurten, Ried— Aurosmünster között beszüntették. A személyszállítást Lend— Gasteiu és Bruck—Fusck között átszállással tartják fenn. Egy éjjeli távirat jelenti, hogy a Wien folyam állandóan apad. A Duna vize emelkedett ugyan, mindamellett egyelőre közvetlen veszély nem forog fenn. Az osztrák-magyar vasúttársaságnak bruck—bécsi és marchegg—becsi szakaszán a forgalom még eddig nem akadt meg. Ischlbea a veszedelem nőttüu-nő. Számos ház viz alá került már s a lakosság menekül a magasabban fekvő helyekre. A fürdővendógek elhagyják lakásaikat s a fogadók magasabb emeleteibe költöznek. A ki- költöztetések gyakran életveszedelemmel járnak. A táviróbivatalnak 3000-nél több táviratot kellett tegnap leadni. Egyes utcák már a teljes pusztulás képét mutatják. A király megengedte, hogy a királyi villán át vezető utat, amely eddig el volt zárva, a közönség használhassa. -4 viz egészen a királyi villa bejára- iáig hatolt és csak csónakon lehet a villáig jutni. Gizella főhercegasszony már kiköltözött a földszinten lévő lakosztályából. A király elutazása bizonytalan időre lett halasztva, mert még nem lehet tudni, hogy mikor lehet újra megnyitni a közlekedést. Világítani sem tudnak már, mert a gázmüvek viz alatt vaunak. Az eső pedig egyre szakad s a helyzet javulására alig van kilátás. TeplUz-Schönaub&n csökkent az árviz. Eichteald fürdőhelyen négy villa, Wistritz községben pedig tizenhét lakóház összedőlt és sokan belefulladtak a vízbe. Az áldozatok közt egy csendőr is volt. Az eső egyre szakad. Rettentő a pusztulás, a nyomor képe. Oepladnban egy ember a vízbe fulladt. Több lakóházat ki kellett üriteni. A viz apadni kezd. Line környéke is viz alatt van. A Klausztól Linóig közlekedő helyiérdekű vasút egy személyvonata az alámosott töltésről az útra zuhant. A lokomotiv ráesett a vonatvezetőre, akit holtan heztak ki a romok alól. Két másik vasúti alkalmazott súlyosan megsérült, egy harmadik szállítás közben meghalt. Az utasoknak nem történt bajuk. Éjjel jelentik Linóból, hogy a Duna és az Inn folyó még emelkedik. A Duna vízállása Passau mellett 6‘8ő méter, Linz mellett 4-05 méter 0 fölött. Gmundenben a Treppehveg-hid, Steindorf és Ried között a vasúti hid leszakadt. A Mattinghofen mellett vonuló országutat az ár 60 méternyi távolságban áttörte. Porau város vasúti hídja leszakadt. Görlitzből táviratozza tudósitónk, hogy a Neisse délelőtt óta rohamosan árad. A környék majd minden községéből, a szomszéd szász és cseh falvakból jelentékeny árviz-károkról és közlekedési zavarokról érkeznek jelentések. Amstctlenből táviratozza tudósitónk, hogy a Bécs- ből éjjel 11 óra 20 perckor elindult keleti expresznek ott meg kellett állnia, mert az áradás okozta zavarok miatt nem mehetett tovább. Az utasokat a városban elszállásolták. Épp igy jártak két gyorsvonat utasai is. Th iemendorfból azt a megdöbbentő hirt táviratozzék, hogy Schemnitz mellett egy szövőgyár tizenkét munkását és munkásnőjót — akik kocsijukkal a £ős«t7z-hidon mentek keresztül — az ár elragadta. Mindnyájan életüket vesztették. Riesengrundban a Rother Kegel nevű hegy déli lejtőjén ma csuszaufiás történt. Hat ember odaveszett. A katzbachi és a steinbachi völgy — mint egy boroszlói távirat jelenti — a pusztulásnak borzasztó képét mutatja. Neunkirch mellett a vasúti töltés két helyen elszakadt. A Schönau-Goldberg és Schönau- Merzdorf közti vonalakon a forgalmat beszüntették. Rowersdorfban az ár egy két éves gyermeket magá* val sodort.
