Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 15-ös doboz
212. szám Budapest, vasárnap PESTI NAPLÓ. 1897. augusztus 1.' 1892, 1892—1893, 1893—1894 és a harmadik időszak 1894—1895, 1895-^1836 s a mostani évi augusztus 31-ig terjedő időszakot foglalja magában. Minthogy azonban eprjek a törvénynek az érvényessége tiz ‘évre állapíttatott meg, ezen három időszakon felül még egy esztendő marad és a jelen törvényjavaslat csak azt akarja, hogy ezen ogy esztendőre a kontingens törvényesen osztassák fel. Erre kér a kormány felhatalmazást és .szóló a pénzügyi bizottság nevében általánosságban _ és- részleiben elfogadásra ajánlja a törvény- javaslatot. (Élénk helyesléslés jobbfelől.) Polónyi Géza: A törvényjavaslatot nem fogadja el. A házszabályok alapján kéri a Ház engedelmét, hogy a tegnapi eseményekre térhessen ki. (Halljuk! Halljuk!, szélsöbaloldalon.) Az elnök kérdésére a Ház a kitérést megengedi. A szabadelvű párt s a klotür. Polónyi Géza; Sajnálja, hogy az üdvös béke megkötése után a tegnapi események az ellenzéken aggodalmakra adtak okot. (Úgy- van! balfelól.) Nem ildomos és helyes ugyan a parlamentben a pártok belső életéről szólni, de ezúttal, különösen olyan helyzetben, aminőben tegnap voltunk, lojális kötelesség fölvliágositást kérni. (Halljuk! Halljuk!) Alapok, többek köst, a Nemzet,,, Egy hang (balfelől): No! No! Polónyi Géza:... szerint tegnap báró Podma- niczky indítványára a szabadelvű pártban az határozat keletkezett: «hogy ha a viszonyok alakulása szigorúbb rendszabályokat kényszerítőig szükségesekké tenne, azok keresztül vitelében számíthat a kormány annak idején az egész párt odaadó támogatására.» (Nagy zaj, nyugtalanság a szélsőbaloldalon.) Nem akar gúnyos megjegyzést tenni manifesztációkról. De . Olvasta Szemere Attila, Tisza Kálmán és különösen Kubinyi Géza felszólalását. Ezekből úgy látja, hogy a klotürről van szó. Azon békességes irányzatok ellen, amelyet tegnap konstatáltunk, fölszólalások történtek a szabadelvű pártban és annak konkluzumaként hozatott határozat, amely nem a konciliáns modor végrehajtásával, hanem egy, a többség méltóságához nem egészen illő oly föntartással záratott be, amelyet akceptálni semmi körülmények között nem lehet. (Zajos helyeslés és tetszés a bal- és szélsöbaloldalon.) Ha a kormány a klotürt, a sajtószabadság korlátozását célnak tartja a maga részéről, .(Élénk helyeslés és tetszés a bal- és szélsőbaloldalon. Zajos ellenmondások balfelől.) ez Kubinyi Géza és társai felszólalásából kitűnt; akkor a válasz az, hogy ám jöjjön a harc. (Úgy van! Úgy van! Zajos helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Ha kell, ma inkább, mint holnap. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Szemere Attila azt mondta, hogy a kisebbség a szólásszabadság ürügye alatt és a házszabályok rosszhiszemű fölhasználásával (Mozgás a szélsőbaloldalon) a -törvényhozás egész organizmusát megakasztó. Nem hiszi, hogy a,többség — pedig Szemere képviselő ura párt nagy többségének nevében látszott szólani (Ellenmondás jobbfelől) e fölfogást, különösen amaz aktus alkalmából, amelyből tette, helyesnek" tártja. De akár tartja, akár nem, a házszabályok rosszhiszemű alkalmazásáról beszélni nem lehet két okból. Először és min- denekfölött nem lehet azért, mert van ennek a Háznak egy köztiszteletben álló elnöke .(Általános élénk éljenzés), akiről pillanatig sem.jszabftd föltételezni, hogy a házszabályok rosszhiszemű alkalmazásához segédkezett volna. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) De bátran hivat- kozhatik bármely nemzetnek parlamentjére, ahol hasonló viszonyok közt. higgadtabb, tárgyilagosabb hangon még soha nem beszéltek. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Szívesen fölteszi, hogy kap kellő fölvilágositást, igaz-e, hogy a szabadelvű párt ilyen fenyegetéssel azt akarja bizonyítani, hogy a szabadelvű párt tényleg a történtek után is célnak tekinti a maga részéről a szólásszabadságnak a korlátozását. (Ellenmondás jobbfelől.) Ha nem, amit jobb reményben föltételez, örömmel fogja azt tudomásul venni, ellenesetben az illojalitással szemben nincs más felelet,_ mint a történteket meg nem történtekké tekinteni. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) A miniszterelnök fölvilágositásai. Báró Bánffy Dezső miniszterelnök: Tisztelt Ház! Polónyi képviselő urnák tökéletesen igaza volt akkor, amikor beszéde kezdetén azt mondotta, hogy a pártok belélete, a pártkörökben lefolyt tanácskozás a Ház elé nem tartozik. De ón azt gondolom, hogyha ebből indulunk ki, akkor ezen fölszólalás talán nem is volt szükséges, mert a tegnapi napon lefolyt — úgy mondom — kiegyenlítések után azt gondolom, hogy fölösleges volt a kérdést, ismét szóba hozni és fölösleges volt mindenekfölött itt a Házban. (Zaj a baloldalon. Elnök csönget.) Hiszen a szabadelvű párt egyhangú, teljes megelégedéssel járult hozzá ahhoz, amit a miniszterelnök jelentett, mint a lefolyt tanácskozások eredményét. Következésképp a szabadelvű párt teij- tartalmulag1 magáévá tette azt, ami történt, amihez a pártok külön-külön mind hozzá is járultak. (Helyeslés.) De miután már egy előző párttanácskozás rendjén szóba hozatott, hogy amennyiben az ülések idejének meghosszabbitása eredményre nem vezetne, még szigorúbb rendszakályok indítványozása sem marad el, egész természetes következménye volt a helyzetnek, hogy beszéd tárgyává tétetett az, hogy miért nem szükséges most más rendszabályokhoz — mondjuk egész egyszerűen, a klotür indítványához — nyúlni. A párt egyhangúlag azon nézetének adott kifejezést, hogy helyes. A klotürt nem célnak, hanem csak eszköznek tökinti (Úgy van jobbfelől. Nagy zaj a szélsőbaloldalon) és abban, amit Podrüaniczky elnök ur kimondott, csak az van, hogy az egyensúly helyre lévén állítva, reméljük, hogy a békés tanácskozások lehetősége helyreállhat. Ez befejezett dolog. De ha akkor, amikor, valamikor mégis a békés tanácskozás lehetősége megzavartatok, (Hosszantartó nagy zaj és mozgás á bal- és szélsőbaloldalon. Halljuk! Hall.uk!) ha a szólásszabadság tultengése előáll, már most jelzik, hogy amit helyeseltek akkor, mint tervet, helyeselni fogják majdan, mint , végrehajtandó rendszabályt. (Nagy zaj a bal- és szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Ez, tisztelt Ház, egyáltalában nem fenyegetés, ez nem a tegnapi napon megállapított dolgok . meg- b oly gátasának a célzata, ez csak tisztán egy későbbi kijelentés, amely, ha úgy tetszik, programmját is képezheti egy pártnak (Nagy zaj és fölkiáltások a szélsőbaloldalon: Szép programm!), amelyet itt külön bírálat tárgyává tenni ez alkalomból, e szempontból nem lehet. (Nagy zaj a bal- és szélsőbaloldalon.) Méltóztas- sanak meggyőződve lenni a képviselő urak, hogy a tegnapi értekezleten tett kijelentéseimet komolyan tettem, azoknak fentartását nemcsak magam, nemcsak a párt, de magának az egész képviselőháznak is az érdekében valónak tartom és attól eltérni, azon változtatni részemről szükségesnek, sőt célszerűnek sem tartom. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Zaj a szólső- baloldalon.) Az elnök: Nem tudora, tisztelt Ház, szándékoznak-e még e mellékesnek nevezett kérdéshez szólani? (Fölkiáttá.3ok a szélsőbaloldalon: Kossuth Ferenc akar.) Akkor erről az oldalról (a jobboldalra mutat) előbb jelentkezett Kubinyi Géza képviselő ur. (Halljuk 1 Halljuk!) Magyarázatok. Kubinyi Géza: Mélyen tisztelt képviselőházi Én ezt sohasem képzeltem volna, hogy rövid parlamenti működésem alatt itt e Házban oly irányú fölszólalásra legyek kényszerítve, mint aminőt tenni kötelességemnek tartom. (Halljuk! Halljuk!) A lapok aképpen — kommentálták az én fölszólalásomat és oly szellemben idézett engem Polónyi Géza képviselő ur, mintha ón a ldotürnek barátja volnék s mintha ón a klotürt óhajtanám. Rövid néhány év leforgása alatt, mindig határozottan egy zászló alatt küzdöttem, az alatt a zászló alatt, amelyre a szabadelvüség volt fölirva. És ón e pillanatban is kijelentem, hogy én nem kormánypárti, hanem szabadelvű párti ember vagyok. (Élénk éljenzés a szélső baloldalon,) Soha olyan kormányt nem támogatnék, tehát Bánffy Dezső bárót sem fogom támogatni, amely szempillantásban ehhez a zászlóhoz hűtlen lesz; (Helyeslés a szélső baloldalon.) követni, támogatni lelkem egész meggyőződésével csakis addig fogom. És éppen azért a tegnapi napon a miniszterelnök urnák és Tisza Kálmán igen tisztelt képviselő urnák ama kijelentését, hogy a klotürnek, vagyis az erősebb rendszabályoknak a behozatalát szükségesnek nem tartják, ón telkemből, szivemből üdvözöltem, (Helyeslés a szélső baloldalon.) és kijelentettem, hogy mint ilyen pártvezért üdvözlöm és teljes mértékben támogatni fogom. És nem is szólaltam volna fel, ha a szabadelvű pártban kizárólag e kettős kijelentés történt volna; de felszólaltam éppen Szemere Attila képviselő urnák a felszólalása következtében. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Én azon kijelentést, amelylyel Szemere Attila képviselő ur a szabadelvű pártban, mint a maga és talán nem tudom, kinek a nézetét tolmácsolta, sem ott, sem sehol magamévá tenni nem fogom. (Zajos tetszés és helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) De megragadtam felszólalásomban az alkalmat azért is, hogy kijelentsem, hogy a klotürt én helytelennek tartom, azt az én elvemmel, meggyőződésemmel összeegyez- téthetőnek nem tartom. (Élénk helyeslés a baloldalon) és mint célt el nem fogadom; de ha annak szükségessége felmerült, ha a parlamenti kormányzás, a parlament szabad működése megakadályoztatnék, a kényszereseiben elfogadom. (Zaj balfelől.) Egy hang (balfelől): Csupa szabadelvüségből! Kubinyi Géza: ... és akkor is csak fájós szívvel. Ezt tartottam kötelességemnek kijelenteni, mert csakis ezt mondottam. (Helyeslés a jobboldalon.) i A pártelnökök nyilatkozatai. Ferenc: Engedelmct kér, hogy a ház- szábÉityqíC'15Q. §-a értelmében . . . (Zaj.) Az elnök (Csenget): Csendet kérek! Kossuth Ferenc ... e kérdési;-z hozzászóljon. Reméli, az engedély meg fog adatni. A Ház megengedi. Kossuth Ferenc: Minden magyar hazafinak és minden politikai érettséggel bíró embernek megítélésére bízza, hogy lojális dolog-e most az ellenzéket oly támadásban részesíteni, mint amilyenben a kormánypárt elnökének részéről részesült és amelyet lehetetlen másképp, mint fenyegetésnek venni. (Ellenmondás jobbról.) Az a párt, amelyhez tartozik, minden erőszakkal szemben helyt fog állani. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) és a fenyegetés nem felemlíti meg; a szabadelvű párt elnökének nyilatkozatára azzal felel, hogy mindenkor kész lesz a végsőig menő harcra. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Szentiványi Árpád: Ót is igen kellemetlenül érintette az a közlés. Megvallja, hogy azért a felszólalást nem is tette volna meg, ha csak valamelyik beszédében nem emlékezett volna meg róla. Az jutott eszébe, hogy ez egy Ízetlenség, és talán az is, hogy olyan harcot provokálnak, amelylyel az ellenzéket megfenyegetik. Az egész úgy jön ki, mint mikor két gyermek összevesz, verekszik, azután kibékülnek. Akkor az egyik azt mondja: «de azért én mégis megvertelek volna.» Ez igen gyerekes. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) Ez nem a parlament méltóságához való. Azonban minthogy a miniszterelnök nyilatkozatából az vehető ki, hogy ő tulajdonképpen ezt a párthatározatot meghozatni nem is akartá, hogy tudniillik a klotür behozatalára előleges határozat legyen és minthogy Kubinyi Géza nyilatkozatát a párt nevében mondottnak veszi, csak annyit mond, hogy térjenek efölött napirendre, (Helyeslés.) Minden párt vegye tekintetbe, hogy itt szükség volt rá, hogy talán nem annyira, ezt a pártot ijeszszék, hanem azokat, akik más álláspontot fogs lalnak el, talán nem is az ellenzéki pártoknak szólott ez a határozat, hanem talán megfenyegetése annak a pártnak (a jobboldalra mutat), hogy ezután a fron- dőrösködést vagy annak látszatát magára venni na merészelje. (Zsj.) Kakovszky István: Mivel pártjának elnöke, Molnár János ma nem lehet jelen a képviselőházban, ő szól. Midőn az első alkalomkor nem léptek be a béketárgyalásokba ... Az elnök: Szintén ehhez a külön-kérdéshez kíván szólani? Bakoväzky István: Igen! Az elnök: A Ház szintén megengedi. (Derültség a jobboldalon.) Kérem, ez nem nevetséges. Néha igen sérti a másik pártot, hogyha egész komoly kijelentéseit az elnöknek igy fogadják. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Rakovszky István: Épp azért nem vettek részt, mivel nem látták a sikert biztosítva, mivel oly férfiak által lett vezetve a tárgyalás, akik iránt bizalommal nem viseltettek. (Helyeslés a baloldalon.) Azóta oly férfiak vették a béketárgyalások fonalát kezükbe, akik iránt az ellenzék minden árnyalata kivétel nélkül a a legnagyobb tisztelettel viseltetik, akiknek lojalitásában föltétlenül megbízott. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) Ez indította a néppártot is — nem tagadja, hosszas és kemény vitatkozás után — hogy e bóketárgyalásokba befolyjon. Ezt tették, bízva az ellenfél lojalitásában. Nekik legkevésbbé sem jutott volna eszükbe, hogy, miután meg lett kötve a béke, azt mondják: ez alkalommal a békét megkötöttük, de majd holnap vagy holnapután, ha ti mozdulni fogtok, újra kezdjük és még rosszabbul. (Igaz! úgy vanl a bal- és szélsőbaloldalon.) Nem az a bókülékenysóg modora, (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) hogy kezet nyújt az ellenfélnek, azt mondja neki, csak mozdulj meg még egyszer, akkor nem foglak elnyomni, hanem össze foglak törni. Nagyon sajnálja, hogy ez a nyilatkozat tegnap megtétetett, sőt határozat is lett hozva, de a miniszterelnök és Kubinyi felszólalásából azt veszi ki, hogy deprekáltak e kijelentésnek s e szempontból kész ezen kérdés fölött napirendre térni. (Helyeslés.) Békés befejezés. Báró Bánffy Dezső miniszterelnök: Tisztelt Ház! Igen kérem, méltóztassanak nem folytatni ezt a kérdést. (Helyeslés.) Azt gondolom, tisztelt Ház, hogy a tegnapi dolgok elintézésének volt bizonyos komolysága; vagy volt, vagy nem volt. Ha volt, akkor utólagos, talán nem célzatos, de mégis oly színezettel biró kimagyarázásokkal és elmagyarázásokkal ezen célnak komolyságát vonjuk kétségbe. Arra nézve kérem a tisztelt Házat, méltóztassanak meggondolni, hogy —• amint Polónyi képviselő ur mondotta igen helyesen — a párt beléletébe itt a Házban benyúlni nem szabad, következésképp nem volna célszerű, ha divatba hoznók azt, hogy elkezdjük egyik-másik párt tanácskozásait vitatni. Élőször csak bizonyos határig lehet azokat csak ismerni, másodszor, ha ismerve is volnának, részletes tárgyalás körébe nem vonhatók. És vájjon hogy nézne ki, ha a szabadelvű párt részéről azt kezdenék tárgyalni, hogy egyik, vagy másik ellenzéki párton ez vagy amaz igy, vagy úgy nyilatkozott; hogy ilyen, vagy olyan többség hozta-o meg a határozatot ? Azt gondolom, ez nincs a dolog érdekében, nem lehet célravezető eredménye sem. Azt hiszem, ha komolyan jártunk el, ma is ennek adunk kifejezést, midőn e kérdéssel tovább nem foglalkozunk. (Élénk helyeslés jobbfelől és a baloldalon.) A tárgyalás folytatása. Kossuth Ferenc: A szeszadóról szóló javaslat ellen hasonlók a kifogásai, mint a cukorprémium ellen; azért nem fogadja el. Az elnök a vitát bezárja. Lukáos László pénzügyminiszter: A törvény- javaslat semmi közösséggel nem bir Ausztriával. Ausztria és Magyarország külön-külön kontingentálja a szeszállományát és kontingensét külön-külön osztja föl az egyes gyárosok között. A javaslat azért volt szükséges, mert a tízévi időszakból az lejárván, a kormány a gyárosok részére a szokásos három évre nem engedélyezhette a kontingenst, hanem csak egy évre. Hasonló törvény nincs is Ausztriában. Kéri a javaslat elfogadását. Az elnök: Következik a szavazás. A Ház a javaslatot általánosságban és részleteiben is elfogadja. Következik a beruházási kölcsönről szóló javaslat. Tolnay Lajos előadó ismerteti a javaslatot, amelyben a kormány csak a legszükségesebb beruházásokra szorítkozott. Magyarázza a beruházási kölcsön nagy szükségét és ajánlja elfogadásra a javaslatot. (Helyeslés jobbfelől.) Kossuth Ferenc: Bár örömmel látja az Államvasutak föllendülését, a javaslatot nem szavazza meg, mert a kiadásokat nem volna szabad a tökéből fedezni, hanem legalább egy részüket a jövedelemből. (Úgyvanl a szélsőbaloldalon.) Az elnök az ülést öt percre felfüggeszti. Szünet után felszólal Konkoly-Thege Miklós: Üdvözli a javasIatot.de sajnálja, hogy a hajózásunknak még mostoha a sorsa. Fejtegeti, mennyire kell ügyelni, hogy a vasút munkásai közé be ne fészkelje magát a szocializmus. Bízik abban, hogy ami ujitás a vasúti forgalomban még kell, meglesz s a javaslatot elfogadja. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Jágios József osztja Kossuth aggodalmait. A beruházás szüksége igazolja Horánszky állítását, hogy a vasúti politika a múltban nem volt őszinte. E hiba pótlására a 123 millió sem lesz elég. Nem fogadja el a javaslatot. Az elnök bezárja a vitát. Báró Dániel Ernő kereskedelemügyi miniszter
