Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 14-es doboz

Teleki Géza gróf, Teleki Sándorné grófnő s még sokan az ország, sőt Európa minden részéből. A kolozsvári dalárda összevágó szép him­nusza nyitotta meg az ünnepélyt s erre Bar­tók Lajos, a Petőfi-társaság alelnöke mondta el remek megnyitó beszédét, melyet a közönség többször szakított meg éljenzésekkel és tapsokkal. A mély benyomást keltett klasszikus beszéd vé­gén igy szólt a többek között : Maga a szabadság nemtője, midőn már min­den magasztos nagy nevet a harcz mérlegébe dobott: utoljára az övét ragadta meg. S bogy Petőfi a segesvári csatamezőn elvérzett, csak Világos lehetett hátra. A szabadság lantja után lehullt a szabadság kardja. Mily művészettel halmozta Klió a hősdráma bevégzéséül a vértanúi oltárra a legtisztább és legdrágább áldozatot! Egy hóban esik el ágyuöntő Gábor Áron, ölik meg szózatos ajkú Vasváryt s tiporják le a nemzeti hős-költőt, Petőfit. Oh, ez nemzetiségű testvéreink megjelentek, a kik — úgymond — müveit emberek, mert kegyelettel ünnepük a költőt. De hol vannak a románok? — Tusnádou ! — szólt bele egy hang. — De ti itt vagytok, ugy-e székelyek? — kérdi tovább. — Itt vagyunk instálom ! — feleli egy ud­varhelyi góbé kedves naivitással általános de­rültség között. Bartlia lelkes és gyújtó beszédét szintén hosszasan éljenezte a közönség. Majd Bársony István olvasott fel egy szép, hangulatos dolgot Petőfi szerelme czimmel. Szendrei Julia volt a thémája ennek a nagyon érdekes felolvasásnak. Szinte fáj leírnia — mondja — azt a gondolatot, a mitől nem tud szabadulni: Petőfi szerelme nem volt szeren­csés, hanem balvégzetű. Mert Szendrei Julia nem földi idegzetű halandónak való feleség volt. Sze­rette Petőfit és mégis — — eldobta az özvegyi a leglélekrázóbb, de legmagasztosabb végjelenet: j fátyolt. Nem volt ez következetlenség S z en d rei midőn a tigrisnek eléje siet a mártír, az All »ti Júliától. Vájjon egy asszony, a ki n agy ön­erővel szembe rohan az eszményiség, s midőn j n a g y o n szerette volna Petőfit, nem tudta volna a kar már letört, a szív tárja magát a hazának benne ébren tartani az életösztön', hogy meg­szánt halálcsapás elé. meneküljön a kozákok dzsidájától ? Az a me­Már-már lejár a félszázados óra, — egy- rengés —• igy szól — a fehéregyházi csatatéren, szerre csak érezzük, hogy el kell válnunk a sza j az a fegyverteleuség, a végveszélynek az a czél- badságharcznak még emlékeitől is ... Es azért tálán bevárása: íj e m volt-e közöny az zarándokol a szent sirhoz mind az ország, bogy j é 1 e t iránt? Bársony igy végzi felolvasását: valamennyi nagy és dicső emlék érzését még Petőfi Sándor egyetlen igaz szerelme — úgy egyszer fölkeltse a leggyászosabb, de legdicsőbb! érzem — az ő legnagyobb titkos szenvedése emlék. Minden csodás vitézi tetteit, minden le- ^ js volt. gendaizerü remeklését a magyar bátorságnak j End r őd i Sándor költeményét, melyet la- ujra elénk varázsolja hűvös fényében a mindent punk mai tárczájában szintén közlünk, Somló fölülmúló legenda : Petőfi halála ... i Sándor szavalta el nagy tetszés mellett. Hozza el könyjét, koszorúját mindenki. Tisz- Utolsónak lépett föl Szász Gerő, ki teljétek a legnagyobb költőt! — mondja a ma­gyar Petőfi sírján, mint Danteén az olasz. De ne higyje senki, ki ajkra és szívre nem egy velünk, bár fia e hazának, hogy az isteni lángszellemnek nyújtott hódolatot a nemzet ma­gának kívánja betudni, mint önkénytes vagy ki- kőhöz s letették koszorúikat, melyek csikart adót. Nem ily szegény a nemzet, mely-1 szebbek és kiválóan díszesek voltak. Z s i nek Petőfije van. De az ilyen félisteneket az ég Mihály államtitkár a közoktatásügyi nem is egy nemzetnek adja, hanem az emberi-1 nevében tette le díszes koszorúját. Petőfihez irt szép költeményét adta elő zajos tapsok és éljenzések között. Befejezte a magas színvonalon álló műsort a kolozsvári dalárda csatadala. Most a küldöttségek vonultak fel az emlék­szebbnél i n s z k y kormány és neje Haller Berta, gr. Károlyi Zoltán, a pozsonyi jogakadémia, Magyar Nemzeti Muzeum, Arad város, a magyar színház, Háromszékvármegye, kassai Kazinczy-kör, Székesfehérvár város, Ko- lozsmegye, budapesti újságírók egyesülete s még több százan egyesületek, városok, vármegyék stb. A szobornál B a r t ó k Lajos szép, hazafias beszéd kí­séretében olvasta fel J ó le a i Mórnak Petőfi ha­láláról irt emlékezését. Különösen nagy hatásúak voltak az agg koszorús iró következő szavai: „Dicsőséget annyit szerzett rövid üstökös útjában, hogy nevét ott hagyta az égen fény- szikrákban megörökive, a melyek soha le nem hullanak. Nem is halt meg. Hányszor feltámadott. Ott él minden magyar szivében, házában. Men­tői tovább távozik az időben, annál nagyobbra nő az alakja. Félszázad múlt el azóta. Más embert elte­met az idő, Petőfit magasra emelte. Mig magyal­éi, haza áll, éljen Petőfi dicső emlékezete ! Ra­gyogja be a hazát és világot! Ily és Bálint az 1848 -49-iki honvédek nevében tett le koszorút s szép költeményét sza­valta el az előkelő, díszes közönség zajos éljen­zése között. Bársony István az „Otthon“, az irók és művészek nevében helyezte le a szép koszorút a a következő szavak kíséretében : „A szabadságharc/, halottéiért ma felhan­gon sir az egész nemzet! A nagy gyászban nagy vigasztalás, hogy e jogunkhoz végre elju­tottunk ! Petőfi Sándor, ez a te érdemed ! A többi­hez hasonló halhatatlan müved ! Elmúlásod napja ezentúl már a nemzeti gyász jogának történelmi bizonyítéka is ! Ez a nap a te igazi nevednapja, dicső Petőfi Sándor, a kinek az emlékezete szenteltes­sék meg mindörökké.“ Szekeres József a kolozsvári egyetemi ifjúság nevében mondott hatásos beszédet. A budapesti egyetemi ifjúság Tallián Béla képviselőházi alelnök a Petőfi- társaságra. Gróf Károlyi István a székelyekre; azt a népet élteti, úgymond, a mely büszke hazafiui erényeire, a melynek földjén a hazafiság legszebb virágai teremnek. Ugrón Gábor a magyar szabadságra és a magyar alkotmányra. Somogyi István alispán Vörösmarty Béla államtitkárra. Zichy Jenő gróf Segesvár városra. Barabás Béla országgyűlési képviselő az öreg honvédekre. Wallbaum Seges­vár polgármestere Petőfi emlékére. Négy óra után ért véget lelkes hangulat­ban a bankett s ezzel a szépen lefolyt ünnepély véget ért. = Uj képviselő. Hátszegről tudósítanak, hogy ott f. hó 29-éu egyhangúlag P o u o r i Sándoi brassói törvényszéki elnököt választották meg képviselővé kormány párti programmal. A hátszegi kei Illetet eddig szintén szabadelvű párti programmal Mara László képviselte, de miuláu megválasztották Huuyadmegye alispánjává, lemondott mandátumáról. = A bethleni mandátum, a f ej'ér vár y Károly halálával megUresrdett bethleni kerületben már megindultak a választási mozgalmak. Értesülésünk szerint a kormáojpSrt jelöltje gróf Bethlen Bá­lint lesz. ségnek. Rendeltetésük nem a harcz, hanem a béke, nem a nemzeti eltaszitó gőg, hanem a népek testvérisége a hazaszeretetben. Petőfi a hareztéren e szót lehelte ki utólszor: Világ- szabadság ! Mi most a nagy 48 és 49-től válunk, vá­lunk a szabadságharcz emlékétől. Búcsúzéban hát keblünkre üleliiik mér* revszer a haza lotr­sirem­leglscd'-oíclib gyermekét a két a magyar hősök, lángelmék és Koszorúkat helyeztek a fejéregyházi lékre és a Petőfi-szoborra: A budapesti nemzeti kaszinó, a főrendiház, a képviselőház, a peredi csatamezőn elesett szabadsághősök poraiból nőtt virágokról a haj­társak, kolozsvári tud. egyetem, Nagyküküllő vármegye, Pozsony város, Nemzeti színház, Kis- kükiillő vármegye. Prielle Kornélia, délmagvaror­1 .....7" ■ • s zági történelmi és régészeti muzeum, k - -ár­helyi kaszinó, k.-vásárhelyi jótékony nőegylet, sepsi-szent-györgyi jótékony nőegylet, Csanád vármegye, Pécs város, Udvarhelymegye, Torda vármegye, az aradi Kölcsey-egyesület, bpesti füg­getlenségi polgárok köre, Tusnádfürdő közönsége, az eperjesi Széchenyi-kör, Bethlen-kollegium, székesfehérvári Vörösmarty-kör, a magyar tanító­ság, debreczeni ev. ref. kollégium, magyar athletikai klub, erdélyi muzeum-egylet, az EMKE, erdélyi irodalmi társaság, a segesvári polgári kör, szeretettel)!) fiát, nagy évnek, mely vértanuk korszaka volt. Te drága hamv idelenn, dicső szellem oda­fenn, mutasd népednek a szabadság, a halha­tatlanság útját mindörökké ! E. Kovács Gyula szavalta el ezután Jókai Apotheozisat szépen, tűzzel, lelkesen és nagy hatással. Az átérzett előadás zajos tapsokat ara­tott, mely alig akart szűnni. B a r t h a Miklós rövid lelkes emlékbeszédét csin, formai szépség jellemzi. Köszönetét mon­dott azoknak, a kik eljöttek a halhatatlan költő emlékét megünnepelni. Megköszönte, hogy szász ■ történelmi társulat, Szeged város, báró Kemény Béla Zsilinszky Mihályra. Wetzel György joghallgató tette le. Zseni József pedig az Orsz. Nemzeti Szövetség nevé­ben beszélt s tett le szép koszorút. A Petőfi-szobor talapzata koszorúk özönével volt boritva; ide helyeztetett el Sepsi-Szent- György város és a nőegylet díszes koszorúja is. Délután két óra volt már, mikor Ugrón Gábor fölvezéiiyelte az udvarlielymegyei derék “ * "r" - ‘ «— —*— - ■ i szókrfja í etou-s. ... iirosténnt mint­egy öt ezé rét. Az impozáns felvonulást zajo­san éljenezte a közönség. A bankett. A bankett, a melyen mintegy 400-an vettek részt, a városház dísztermében volt d. u. két órakor. Közéletünk jelesei mellett több szász atyánkfiát, köztök Brassó város küldöttségét is láttuk a jelenvoltak között. Tósztokat mondot­tak : Zsilinszky Mihály államtitkár a királyra, Bartók Lajos, a Petőfi-társaság alelnöke Tallián segesvári nemzeti szövetség, K.-Vásárhely város,' Bélára, gróf Zichy Jenő és Károlyi István grófra, S.-Szt-György város, a Kisfaludi-társaság, magyar a magyar kormányra és annak képviselőjére Petőfi Sándor. — julius 31, Ötven évvel ezelőtt a lángész csillagrend­szerében kihunyt egy nap. Petőfi Sándor meghalt. Meghalt! . . . Eltűnt a segesvári csatasikon, nem látta azután senki, de meghalt-e ? ... Hitt-e valaha ez a nemzet az ő halálában ? Nem várta-e törhetetlen hittel, örök bizakodással, hogy vissza- jő ? Legendás ködbe burkolt alakja nem tünt-e fel majd itt, majd ott, és a székely havasok között nem látják-e most is bolyongani őt? S mesevilágokkal átszőtt története szájról-szájra száll. S alakja mindegyre tisztábban tündököl a mythikus fényes ködben és átragyog ezredévek homályán is. Ötven éve annak, hogy utoljára látták öt. A mikor a magyar szabadság egét elfedte, koszorúját gyász^a borította az északi felleg, akkor eltűnt ' ő is. És azóta folyton növekvő szeretettel veszi körül őt ez a nemzet. Mert hiszen vannak poé­táink, nagyok és nagyobbak. De Petőfi Sándor a mi lelkűnknek, a mi szivünknek az igazi egyetlen költője. Ö benne szinte testet öltött a magyarság géniusza és az ő költészete igazán onnan való „az alföld tengersik vidékéről.“ Es az ő élete, az ő pályafutása oly egész, 'vVmIaV- 1 —tökéletes "tóit. iioev sem hozzá­t“” I oí tenni, sem elvenni belőle nem lehet. Petőfi Sán­dornak úgy kellett élnie, a mint élt és úgy kel­lett eltűnnie, a mint eltűnt. Zengő csatadala végig kisérte szabadságharczunk egész felséges tusáját. () már „véres napokról“ álmodott, mi­kor még senki sem sejtette a forradalmat. És ott volt mindvégig a harezban. A márcziusi nagy napon is, de akkor is, a mikor „három napig dörgölt az ágyú Vízakna és Déva között.“ És az utolsó ágyudörgéasel elnémult ő is. ötven esztendő múltával ime itt ünnepeljük őt. Jól esik ünnepelnünk, mert hiszen önönma­gunkat, a magyar faj diadalmas géniuszát ün­nepeljük benne. A „SZÉKELY NEMZET" TÁRCZÁJA. P E T Ő F I. Hozsánna Néked, tündöklő Eszme ! Egykor földi alakban Köztünk átrohanó Elet ! Vakmerő, tüneményes Álom, Ki több pompát sugaraztál a világra, Mint mennyit az égi tetőkön Szétvillogtat az északi fény. Hozsánna Néked, halhatatlan Szellem, Dalok kiapadhatlan, Örök forrása, Petőfi! Félszázada már, Hogy a segesvári csatatéren Lant és kard kihullt a kezedből. Félszázada már. Csak röpke, futó perez Örök élted nagy időmutatóján. — Az emberiség történelmének Zugó oczeánja fölött Komor madarakként Száll egy század a másik után. S szárnya csapásaival Éjbe sodorja Mindazt, mi múlandó, mi veszendő, — De Téged, érczes erdők hárfája, Mennyei dallam, Egyetlen ütése sem érint. Csengőn s tisztán zendiilsz át Az idők minden viharán S diadalmasan állsz meg A hanyatló századok düledékén. Homlokodon reszket Az égi hetükkel jegyzett titkos irás: Szellemed nagy egésze Örök élő része az istenségnek, Mely a gyarló embereket A porból a csillagokba ragadja. Hozsánna Néked, földi csaták közt Áttisztult isteni lélek, Mindnyájunk szive melegéből Sarjadzó, duslombu babérfa, Lelkünk dalnoka, te napunk, levegőnk! Ünnepelünk! — De nem úgy, Mint elesett hőst, ki mögött a Múltak kriptavilágának Vasajtaja ölökre bezárult, De mint a temetők hamvából Győzelmesen újjászülető jelenést, Ki eltépdesi végzete gyászát, Szétzúzza nyugalma bilincsét, S a halálban a halhatatlan élet Zászlóját lobogtatja feléd — Te, a beteg emberiségnek Megváltója, Jövendő ! Üdv, üdv Neked, Soha el nem enyésző Fiatalság, Dicsőségünk lángszirmu virága : Petőfi, Petőfi! Csak gomolyogjon, borongva, vívódva, Mint rengeteg árnyék, Csak nyomakodjék zord útja homályán Ivadék ivadékra, öltőre az öltő S kergesse a földi szerencsét, — Te mindég egyike lősz, dicső szellem, azoknak, Kik a bősz rohanás zavarában, Az olcsó áruk e zsibvásárj n, Szivükben az éggel az égre tekintnek, S szózatos ajkuk a mennyei ének Tiszta malasztját Hullatja le vérző sebeinkre. Ha ki hall : döbbenve megáll S álmokat űzve Beleméláz a csillagos éjbe, Hol édes dalaid Nevető rózsái virulnak S csalogányod bűvös szava csattog, Mindenható, diadalmas, örök Szerelem. Csak rázza bilincse vasát S döngesse sötét börtöne zárót Érczöklökkel a rabszolga-világ; Csak törtessen előre az árnyból Szétroncsolt rácsa szilánkjain át Az eszmék tündöklő dandárja : — Te mindég egyike lész, dicső szellem, azoknak, Kik a hősöket, vértanukat Viharos dalod árjával — Mennyei gályákként — Böpited az orkán tajtékán Az emberiség nagy czélja felé. Ha ki hall : fölvillámlik a lelke, S ujongva rohan be A tisztitó zivatarba. Hol a te dörgő himnuszaid Hatalmas dallama harsog, És sassaid szálldosnak a napba, Mii Hó' Lel érk. 0 • * * 6-50 10-49 4 52 fi 7-12 1117 513 fi 7-29 11-47 5 31 fi • 7-50 1 1216 5-52 fi 813 12-48 6-10 fi 8-24 101 6 21 8-36 1-16 6-33 fi 8 53 1 37 6 S5 *lk-Gyimes. Sok De )­Reng • Azót;' Azóti A ró. De » Dalo.­A ho" • S rá; Mint. . A mit-Ann Aképf Költé' Haj ne érfc. Halk Sötét i C/5 V M i CD aj « a l C/3 ca i OO 11 ®04 S2g 60 § ^ a o ind. 5 40 9 50 n . 6 09 10 19 j W) T P. » 6 23 6 43 10-31 10 63 iO M ~ I » 7 19 11-29 V» CD P. aj » » ■ 8 03 8-24 1215 12 36 N °P CD 'V n ind.3'20 841 12 53 IO (X n » 3-30 3 42 9 06 918 118 1-30 P-4 a P :p » 4 05 9 43 1-57 » 9 57 2 11 fi 4-38 1014 2 33 6-57 » 4 52 10 30 2 47 7-12 dö)I 5-09 5-30 10-45 1112 3 05 3-35 7-26 7-49 fi 548 11-24 3 47 8-öÜ fi 6 06 11-41 4 07 8-U> 6 18 11-53 419 8-26 fi 1 6 30 1205 4-31 8-37 ódájában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom