Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 12-es doboz

HUSZAR ADOLF ki nemcsak szíves támogatásban része­sítette, hanem négy éven át alaposan oktatá, s a kit Huszár tulajdonképeni mesterének ismerte el. Gasser műter­mében a mintázás minden nemében gyakorolta magát, de a mellett az akadémiára is folyvást eljárt; az első két évben vendég gyanánt, később három évig mint rendes tanítvány. Sorsa 1869-ben kezdett javulni, midőn a magyar kormánytól ösztöndíjat ka­pott, melyet három éven át élvezett. 1871-ben ifj. báró Vay Miklós meg­hívta őt műtermébe s Ő ez ajánlatot elfogadta s nála huzamosabban dolgo­zott. Neki köszönheti, hogy a magyar művészettel közelebbi érintkezésbe jött. Az Eötvös-emlék pályázaton az ő vázlata nyerte el a 4000 franknyi első díjat. 1874-ben érkezett Budapestre, hogy hozzá fogjon az Eötvös-emlék nagy mintájához. Azóta a művész folytonos munka közt tölté napjait. Első jelentékenyebb műve egy érdekes tanulmány, Eötvös kolosszális feje. Megrendelésekkel sű­rűn halmozták el s rövid idő alatt a mellszobrok egész sorát készíté, mint Gyulay Ferenc'ét (érczben), a kolozs­vári színház számára, I. Ferencz Jó­zsef királyét (márványból) a budapesti államgymnasiumnak; Szentpétery Zsig- mondét a nemzeti színház számára, Barabás Miklósét (két nap alatt) en­nek jubileuma alkalmával, azonkívül Izsó Miklós, Toldv, Deái; és Pulszkv Ferencz mellszobrait készíté s egyebek közt a «Húzd rá czigány» sikerűit kis genre művet, meg a pompás Vénus és Ámort, a melyet Zichy Jenő grót bőkezűségéből most vésnek Flórencz- ben márványba. Mind e művekben ritka jellemzési erő, a felfogás eredeti­sége s a kivitel közvetlensége nyilvá­nul A művész minden konvenczioná- lis vonást került s legigénytelenebb tanulmánya is önállóságról tanúskodik. Izsó Miklós halála után 1875-ben a minta-rajztanodába a szobrászat taná­rának nevezték ki s elődjének félbe­szakadt művét, Dugonics András em­lékszobrát Szeged számára szintén ő fejezte be. A budai várkert épületén a «Négy évszak» allegóriái alakjai szintén az ő művei. A Petöfi-szobor elkészítése is rá bí­zatott és ő teremté meg Bem tábornok szobrát is. A már említetteken kívül elkészíté Beethoven kőszobrát a dalműszinház épületéhez. Petőfi szobrának mintáján másfél évig dolgozott s a szobor-bi­zottság elfogadta. A nagy mintával 1879. augusztus havában készült el és a szobrot 1882-ben a bécsi Tourbain- féle érezöntő ezég vitte ki érczben. Az aradi vértanuk szobrát 1878-ban bízta rá a bizottság, minden annyi társ közt az ő miután volt a legkitű­nőbb; 1879-ben pedig a Deák-szobor pályázatán lett győztes. Az ő három tervezete magasan kivált a nemzet­közi pályázatból, fölülmúlja a Zum­busch pályaművét. Maga a művész azt szerette volna, hogy az álló-alakot ábrázoló mintát dolgozhassa ki, a bi­zottság azonban az ülő mellett dön­tött, miután három év előtt a Ferencz- József téi en rögtönzött mintával pró­bát tettek. Petőfi szobrának leleplezése után, mikor a művész nagy ünnepeltetések tárgya volt, hozzá fogott immár saját pompás műtermében a Deák-szobor­hoz, a melyet csaknem egészen befe­jezett. Utóbbi időben teljesen a Deák­szobor foglalkoztatta. Miután a szobor- bizottság deczember havi ülésében az öntés iránt intézkedett is, Huszár nyu­godtan remélte, hogy már 1886-ban ott állhat az ércz-szobor a Ferencz- József-téren kijelölt helyen. A főalakot környező négy allegorikus szobor, melyek az Állambölcsesség, Kiegye­zés, Igazság és honszeretet jelképes alakjai, szintén készek már s a Hon­szeretet közülök már érezöntés alatt is van. E nagy mű mellett pár­huzamosan dolgozott az aradi vérta- tanuk szobrán is, melynek fő alakját már szintén befejezte. A szobor derekára jövő 13 vértanú domborművű mellszob­raihoz ez év folyamán akart hozzáfogni. Utolsó művei egyike volt Volkmann Róbert, az elhunyt zeneszerző mell­szobra. 551

Next

/
Oldalképek
Tartalom