Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 8-as doboz

iskolákat. Azt mondják: horvát tengerben sülyedő magyar hajó. A horvát tenger szemlátomást apad Szlavóniában, az apadásból sziget kiemelkedését várja a Julián egyesület, készen a kitűzendő lobogóval. De ilyen metét szabadnak óhajtotta látni. Ez a vágy adta lantjára ama csodás hangokat, melyek lágyan zengtek, ha dicsőítettek, de amelyek égettek, ha ostoroztak. Vájjon a szent ügy szolgálatában ezen csekély hibák nem a legszebb erények is és épen ezek képezik azon gloriolát, melynek ragyogó fénye meg- vakitja a feléje szentségtelen kezekkel tö- rekedőt.

Hazájáé volt minden perce, minden gondolata. Midőn hőn szeretett neje fiúgyermekkel ajándékozza meg a nagy költőt, nem az önző apai szeretet, hanem a hazája sorsáért remegő honfiú boldog tudata tölti el keblét, hogy nemzete ismét szaporodott egy taggal, hogy hazája uj támaszra lelt. S midőn a haza szent ügye úgy kívánja, ott hagyja imádott nejét, egyetlen gagyogó gyermekét, kardot övez, a harctérre siet, hogy vérét ontsa hazájáért, mely oly sokáig nem emlékezett meg a legszeretőbb fia éléstáréi. Otven év múlt el anélkül, hogy e napról megemlékeztünk volna, mert szelídülni kellett a fájdalomnak, mely szilaj vala, hogy a távol emlékezet enyhe képében tűnhessék elő. Most nyugodtak vagyunk s visszanézhetünk ama napokra, melyekben őt elvesztettük anélkül, hogy szivünk összerázkódnék.

Hatvan éve immáron, hogy a történelem színpadán lejátszódott a legnemesebb tragédia. Ugyanannyi éve már, hogy önönmagát meggyalázó, de a legyilkoltakat vérségének köszönhető, hogy a budapesti automobil-klub kebelében megalakult az aviatikái osztály, amelynek ő az egyik előadója.

— A budapesti szerb kir. főkonzul.

<5 Felsége Cristich Ph. Jovan Budapestre kinevezett szerb királyi főkonsul kinevezési okmányához a legfelső exequaturt megadta.

tanukká tevő kegyetlenséggel még ma is fájó sebet ütött az erőszak e soha nem csüggedő nemzet testén. De nem e kínos emlékeket akarjuk felidézni a mai napon, hisz e legyőzve is nemes nemzet fátyolt vetett a múltra — nem a feledés, hanem a megbocsátás fátyolát. Es mégis! gyászünnepre gyűl a fehéregykázi sikon a nemzet képviseletében rang és nemkülönbség nélkül száz és száz nemes lélek és megcsendül ajkukon isten szabad ege alatt a szent zsolozsma «Isten áldd meg a magyart.» Legnagyobb költőjét, legszeretőbb fiát gyászolja a mai napon a magyar nemzet, kinek szive bár megszűnt dobogni, de szive tüzének hódolnak az emberek és a tűz, melyet ő meggyujta, ég évezredekig s nemesek és hozzá hasonlók jönnek azt fenntartani. Büszke lehet az a nemzet, melynek ily gyásznapjai vannak, büszke lehet az a nemzet, amelynek oly fiai voltak, kik tovább élnek az utódok hálás emlékezetében.

„Csodálatos szellem ! Te a nemzetednek Kincset adtál, melynek az idő se vét;

Néped elenyészhet s késő ezredeknek Zengik még e kincsek a magyar nevét.

Oh, e hálás nemzet lelkesült örömmel Hallgatá mig éltél, mindig versidet;

S most szive sajogva, büszke önérzettel Hinti el virágát szent sírod felett.“

■ * %/

a városi terhek enyhítésére szavazott meg a törvényhozás, ismételt sürgetés dacára se utaltatott még ki a városoknak, sőt még a fölosztás se történt meg. Csupán egy ezen tárgyban minap bejelentve volt interpellációt fújtak le az utolsó órában és ezzel kapcsolatban azt hangoztatták, Wekerle Sándor kijelentette az interpellálni akaró Halász Lajos dr. orsz. képviselőnek, hogy a két millió korona kiutalása folyamatban van. A városok szaklapja legutóbbi számában még azt is irta, hogy Wekerle Sándor hozzáintézett kérdésre kijelentette, hogy a törvényhatósági tisztviselők sanyarú helyzetével tisztában van s tudja egyszersmind azt is, hogy mennyire nagy befolyással van a tisztikarra a két milliónak kiutalása, ezért a belügyminiszterrel egyetértőleg arra fog törekedni, hogy az országgyűlés által még múlt év folyamán megszavazott két millió korona állami hozzájárulás — még ez évi julius hónapban kiutalványoztassék. Állítólag ezeket mondotta Wekerle. Ma julius 30 vo't, a két millió nem került kiosztásra, sőt a városház bájos tornyát tesszük föl egy pitykés gomb ellen, hogy holnap se lesz még itt egy fillér sem abból a bizonyos két millióból, bárha holnap véget ér a julius. A városok eddig se kaptak semmit az államtól, de most még azt se kapják meg, amit részükre Csaknem egy évvel ezelőtt megszavazott az országgyűlés. Es a városi tisztviselők csak várják türelmesen fizetésük rendezését.

— Bonyhád — Hidasára aspirál.

Be sok kívánni valónk is lenne nekünk, pécsieknek kerek e világon, ha a remény halavány sugára is azzal intene, hogy kívánságunk teljesüljön. A bonyhádiak bátrabbak, mint mi és örvendve saját előrehaladásuknak, egyszerre Nagy Bonyhád névre aspirálnak, elvben alaposan kibővitvén a község hatá-