Pest Megyei Hírlap, 1993. június (37. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-05 / 129. szám

KICSIKNEK — NAGYOKNAK Tanárainkat köszönti ük Jeles napok Medárd r ermészetrajz órára mindig külön terem­be mentünk fel az első emeletre. A teremnek tribünszeríen emelkedő padlója volt, hogy a leghá- tulsó padban ülők is jól lás­sák, amit bemutat a tanár. Idős és fáradt ember volt tudós professzorunk, talán már beteg is. Ki-kilobbanó ingerlékenysége legalább is ezt mutatta. Sajnálnunk kellett volna, de a kamasz­kor nem a sajnálkozás élet­kora. Sokszor féltünk tőle, de sokszor nevettünk mér­ges kifakadásain. — Mit ülsz úgy, mint egy pogácsa? — fakadt ki egyszer osztálytársunk el­len, aki nem figyelt, s ter­mészetesen kirobbanó neve­tés kísérte ezt a hasonlatot. Azon a fiún rajta is maradt a „pogácsa” név. A teremben az ajtó köze­lében nagy üvegszekrény volt. Abba helyezték ki a természetrajzi gyűjtemény­ből a kitömött állatokat, amelyekről akkoriban tanul­tunk. Most éppen a maj­mok voltak soron. Az em­berszabásúakat szemléltető táblák mutatták a falon, a legkisebbek, a gibraltári cerkófmajmok napok óta az üvegfal mögül néztek re­ánk, mihelyt beléptünk a te­rembe. Ilyeneket cirkusz­ban s utcai majommutoga- tók vállán is láttunk néha elevenen. A szekrénynek nagy, félretolható és le­ereszthető üvegfala volt. Én az alacsonyabb növésű fiúk közé tartozom, de volt kisebb fiú is az osztályban. A legkisebbet, az osztály „piccoló”-ját Wohlfart Er­nőnek hívták. Kedves fiúcs­ka volt, s az erősebbek fel­felkapták a vállukra, s el-el- játszottak vele órák előtt és a tízperces szünetekben. Becsengettek. Tudtuk, De hirtelen mégis elcsen­desedett. Nyílt az ajtó, s a pápaszemes öreg profesz- szor belépett. Itt-ott még kuncogó hangokat lehetett hallani. Elővette a noteszét, s la­pozgatott a névsorban. Egyik lapnál megállt az uj­ja. / Aprily Lajos Diákcsíny hogy a professzor bejövete­léig van még néhány per­cünk, s meglehetősen élénk volt a hangulat. Wohlfahrt Ernő az első padban ült. Szorgalmas tanuló volt, s a feladott leckét ismételget­te. De egyszer csak megszó­lalt a hátsó pádból egy hang: — Tegyük be Ernőt a majmok közé! Az ötlet tetszett, s né­hány perc múlva tett követ­te. Ernőt, hiába kapáló- dzott, két erős fiú felemel­te, egy harmadik feltolta a szekrény üvegfalát, s már bent is ült a majmok között a lebocsátott fal mögött, melyet belülről nem lehe­tett feltolni. Óriási derült­ség fogadta ezt a diák­csínyt. Ernő tanácstalanul, grimaszkodva nézett ki az üveg mögül. A derültség pedig nem akart csillapodni. — Felelni fog Wohlfahrt Ernő — mondta. Nem jelentkezik. Hallja a nevét, de mukkanni se mer.-— Ki a szomszédja? — kérdezi a professzor erélye­sen. — Miért nem jelentke­zik, ha hiányzik, ebadta! A szomszéd fiúi feláll, de közben a üvegszekrény felé néz, s szó nélkül tűri a szidást, mert fél, hogy elne­veti magát, ha megszólal. A professzor lejjebb siklik a noteszlapon. — Zöld Péter — szólítja fel a névsor utolsó tanuló­ját. Zöld Péter kimegy a ka­tedra elé, s már mondja is: — A cerkófmajom Gib­raltár sziklás parti hegysé­geinek lakója. Csapatokban él... csapatokban él... csa­patokban él... — akadozik a felelet. . Az osztály meghalkult derültsége is szorongásba megy át, mert a professzor feláll, az üvegszekrény felé indul, hogy bemutatásra ki­vegyen belőle egy pél­dányt. Nagyfeszültségű pil­lanat. Fel akarja tolni az üvegfalat — s megpillantja a rémült arcú Wohlfahrt Er­nőt az üveg mögött. Szem­benéznek. Az osztályban halálos csend. Némelyi­künknek a szíve heveseb­ben dobog. S miközben a professzor legazemberezi a társaságot, kimászik a szekrényből az emberszabású cerkófma­jom. A professzor szereti ezt a fiút, s ingerültsége el­lenére is tudja, hogy nem ő a hibás. — Ki merte betenni a szekrénybe Wohlfahrt Er­nőt? Többen felelik: — Az osztály. Mert a kollektív bűnért senkit sem tudnak felelős­ségre vonni. Ezzel azonban nem úsztuk meg. Másnap bejött az óra előtt a nagy bajuszú igazgató, s nagy dorgatóriummal lehordta az osztályt. Még iskolából való kicsapást is emlege­tett. Ez pedig félelmetes szó volt. De nem csaptak ki sen­kit. A professzorokban is volt humor, s bizonyosan voltak olyanok is, akik a ta­nári szobában nevettek ezen a mulatságos fegye­lemsértésen. Ma is úgy tartjuk, hogy ha Medárd napján, június 8-án esik az eső, akkor negyven napig esni fog, ellenkező esetben pedig ugyanennyi ideig szá­razság lesz. A bukovinai magyarok szerint e napon kezdődött az özön­víz: akor is negyven napig esett. A sok esőnél csak a semmi nagyobb baj! Volt olyan vidék, ahol ilyenkor szárazság idején az öregasszonyok megfürdettek egy nagy kakast abban a hitben, hogy ettől elered az eső. Szerte a magyar nyelvterületen jól ismertek az esőkérő és naphívoga­tó mondókák. Különösen a libát őrző leánykák kérték az esőt: oldalt ki­nyújtott karral, sebesen forogtak, miközben énekelték: Ess, eső ess! Zab szaporodjék, Búza bokrosodjék! Az én hajam olyan legyen, Mint a csikó farka, Még annál is hosszabb. Mini a Duna hossza! A libaőrző lánykák, ha megelégelték az esőt, akkor a napot hívogatták: Süss fel nap, Isten tányérkája Kertek alatt kislibáim Megfagynak. Süss ki meleg ház alá, Bújj be hideg föld alá. Mint minden jeles naphoz, Médárd napjához is fűződtek jóslások a termésre vonatkozóan. A Medárd napi napsütés például édes, az eső pe­dig savanyú bortermést, de bőséges szénát jósol. Tátrai Zsuzsanna A monori Strázsa-hegyen. Kiss Adél 5. osztályos tanuló rajza. Monor, Kossuth-iskola Pedagógusnapra E napra mit is írhatnék? Mi mást, mint köszönetét. Megköszönöm a küzdést, s a fáradozást. Azt, amit kaptam éveken át, a tanítást, a foglalkozást, Hogy megtanultam a betűvetést, az írás tudományát, a matematika furfangját, Hogy megismertem a természet szépségét, a fizika rejtelmét, s az élet értelmét. Sokat töprengtem, hogy köszönjem meg az ez évi munkát, e napon, — pedagógusok napján. Nem jutott más eszembe, mint virággal a kezemben Ideállni, köszönetét mondani, megköszönni a küzdést, s a fáradozást. Kolozs Mónika Erkel Ferenc Ált. Isk. Gödöllő Oláh Gábor: Dolgozatjavítás Egy kisdiák dolgozatát javítom, „Önéletrajzot” írattam vele. Előszavában őszintén bevallja: bizony sokat főtt rajta a feje. Alá-aláhúzok csekély hibákat, az í fölébe pontokat rakok; kipettyegetve a fehér barázdán ragyognak így pirosló csillagok. Amint tovább-tovább visz röpke szárnyán a kisdiák beszédes bánata: ritkulnak a pirosló tintapettyek, és hangosabb lesz a betűk szava. „Apám sikkasztott és elszökött... Anyámra hét apró gyermek gondja rászakadt. Az emberek nem állnak szóba vélünk, el is temettek, mint halottakat. Anyám, szegény, átkozta azt az órát, melyben apámmal esküt esküdött, és kezdtük újra koldus életünket leírhatatlan szenvedés között. Tanulni vágytam, mert tanulni oly szép! De nem segített rajtam irgalom! Az esztendő utolsó drága évem, jövőre már — hej, másutt folytatom... Kérem, tanár úr, hogyha össze-vissza dülöngélnek füzetemben a sorok: ne tessék érte nagyon haragudni, mert fáj a szívem, ha rá gondolok... Hosszan merengtem a sötét betűkön, szememre fályoit bánat könnye fest. Aztán lehajtva homlokom kezemre, sóhajtva írom be a nagy Jelest. Az iskolában... Rejtvényünk jó alkalmat nyújt arra, hogy az egész éves munkájuk elismerése­képpen köszöntsük a pedagó­gusokat. " VÍZSZINTES: 1. 1966-ban Sidney Poitier fő­szereplésével készült film cí­me. 13. Balatoni nyaraló­hely. 14. Veszprém megyei község. 15. Megjelöl. 16. Ha­talmas. 17. Reparál. 19. Bot vége! 20. Alulra. 21. Perzsel. 23. Ugyanúgy, latinul. 24. Arra távolabb. 26. Bukéta. 29. Azonos magánhangzók. 30. Gyalogátkelőhely. 33. In­doeurópai nyelvcsalád. 35. Hajó része. 36. A bűntény ká­rosultja. 38. Román gépkocsi neve. 40. A nap vége. 42. Sír. 43. ... Titusz; (1860—1939) gépészmér­nök, feltaláló. 45. Billentyűs fúvóshangszer. 46. Olasz tűz­hányó. 47. Római 1050-es. FÜGGŐLEGES: 1. Az is­kolaév ünnepélyes befejezé­se. 2. Fót környékén lakó. 3. Folyó Afrikában. 4. Fekhely. 5. Méhek csapata. 6. Csahol. 7. Késztet. 8. Az ismeretlen monogramja. 9. Roham. 10. Vegyi hatásoknak ellenálló kemény fém. 11. Házfedél fajta. 12. Teherautó márka. 18. Búzavirágféle. 22. Kam­ra. 23. Valóban. 25. Üdítő­ital. 27. Összecsapás. 28. Véd. 31. Tévesen jegyez. 32. Bangladesi autók jelzése. 34. Tamási ...; (1897—1966) író. 37. Angol névelő. 39. Cseh férfinév. 41. Erdei gyü­mölcs. 43. Bagó egynemű be­tűi. 44. Fordított kettősbetű. 1 2 3 4 5 6 7 8 9 ÍO 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 4l“ 42 43 44 45 46 47

Next

/
Oldalképek
Tartalom