Pest Megyei Hírlap, 1993. június (37. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-15 / 137. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1993. JUNIUS 15., KEDD Kiállítás az Ignácz-gyűjteményből Tökfej rőt bajusszal Egész nyáron, június elejétől augusztus 31-éig látható a gödöllői Városi Múzeumban az a kiállítás, melyet Ignác: Ferenc, a Gödöllőről elszármazott, most Ausztráliában élő tudós a múzeumnak ajándékozott természeti és néprajzi gyújteményéből rendeztek. Ha meg kéne mutatnom a kiállításon azt a tárgyat, amely a legjobban megragadott, egy amulett-tartóra mutatnék. Kerek kis tárgy, egy kis tök, valóban az, a szárából egy darab ott van a tetején. Az elejére pedig arcot formáltak készítői a csendesóceáni Salamon-szigetek valamelyikén, fehér fogsort, fekete pupillájú fehér szemgolyókat, de ennél is érdekesebb ahogyan bajusszal, szemöldökkel, hajjal ellátták. Mindezek ugyanabból a rőtszínű szőrből készültek. Csodálatos, ahogyan azok a még természetben élő emberek, akiktől a kiállítási tárgyak származnak, felhasználják mindazt, amit találnak maguk körül. Elsősorban a fát, hiszen abból van a legtöbb a környezetükben. Fakéregből csinálnak térítőt. Fából faragják ki az edényeiket — tálat, ivóedényt —, fegyvereiket — láthatunk többet a híres ausztráliai bumerángokból, kisebbeket, amilyenekkel madarakra vadásznak, nagyobbakat, melyekkel akár már egy kengurut is elejthetnek. Fából van a nyilak, a dárdák hegye, csontból — emberi csontból — faragtak tőrt, egy Fidzsi-szigetekről származó baltát pedig kőből pattintottak, éleztek. Kőbalta. Csak néz az ember, és azon gondolkodik: mikor is volt a kőkorszak? Kiállították az új-guineai és a környező szigetvilágbeli bennszülöttek „ruhadarabját”, a fűszoknyát, s talán fűből szőtték azokat a hálókat is, melyeket a bennszülött asszonyok a homlokukra „akasztva” — úgy, hogy azok a hátukra lógnak — szatyornak használnak. Fából maszkok és totemszobrok sorakoznak — utóbbiak között például „a mindenkire nyelvet öltő istenség” Új-Zé- landról —, nádból hangszerek, furulyák, sípok. És mit fel nem használnak a maguk ékesítésé- re? Homlok- és melldíszeket, kar- és lábláncokat illesztenek össze kagylókból, csontokból, náddarabkákból, bőrből, prémből, toliakból, magvakból, virágokból. Az illendőn feldíszített és kifestett (a festékek is közvetlenül a természetből erednek) bennszülötteket megnézhetjük fotókon, s ugyancsak fotón házukat, erdei környezetüket. Egy embercsoport közepén ott mosolyog Ignácz Ferenc, ki járva Ausztráliát, Uj- Zélandot, eljutva a Csendesóceán szigetvilágába, Mikronéziába, Melanéziába, Polinéziába — most kutathatunk az emlékezetünkben: mit is tanultunk ezekről az iskolában? — mindezeket elküldte haza, Gödöllőre. Nádudvari Anna Fazekastábor Mezőtúron A Magyar Művelődési Intézet és Mezőtúr Város Önkormányzata rendezésében ma nyílik a 10 napos fazekastábor. A fiatal fazekasok alkotótábora első ízben 1982-ben nyílt meg és kétévenként gyűjtötte össze a hagyományos népi fazekasság legjelesebb művelőit. Az eddigi táborok anyagából Mezőtúron komoly gyűjtemény állt össze. Alkalmanként más és más fazekasközpont stílusát, technikáját, formavilágát ismerték meg és gyakorolták a tábor résztvevői. Ez évben a moldvai csángómagyar faluból, Gorzafalváról érkezik két fazekas, akik a hagyományos moldvai fazekasságot mutatják be és ismertetik meg a tábor résztvevőivel. A tábor szakmai vezetését István Erzsébet. a Magyar Néprajzi Múzeum munkatársa vállalta. A Jókai-napok kitüntetettjei A szlovákiai Komáromban díjkiosztással fejeződött be vasárnap az ottani magyar amatőr színjátszók, vers- és prózamondók, irodalmi színpadok 30. országos seregszemléje. A Jókai-napok nagydíját a füleki Zsákszínháznak ítélték Schwajda György Csoda című tragikomédiájának előadásáért. Rózenfeld Ilona, ugyanennek a társulatnak a tagja kapta a legjobb női alakítás díját is. A Jókai-napok záróünnepségén — a hagyományoknak megfelelően — megkoszorúzták Jókai Mór szobrát. Az eseményen jelen volt Boros Jenó', a Magyar Köztársaság pozsonyi nagykövetségének ideiglenes ügyvivője, Bauer Győző, a Csemadok országos elnöke, Tamáska Péter, a Magyarok Világszövetségének képviselője, valamint Pásztor István, Komárom polgár- mestere. Táncpedagógusi nívódíjak Az 1992—93-as évad mo- demtánc-pedagógusi nívódíját Angelus Ivánnak és Szol- lás Erzsébetnek, a társastánc-pedagógusi nívódíjat Novak Zsuzsannának, a balettpedagógusi nívódíjat Horváthné Abrahám Anikónak, valamint Mozsonyi Albertnek ítélte a Táncpedagógusok Országos Szövetsége. Az elismeréséket Török Jolán, a szövetség ügyvezetője, valamint Réti Piroska, a balettpedagógusi nívódíj alapítója adta át tegnap Budapesten, a Rátkai Klubban. Politizáló kultúra? Mikó Imrétől, a Kolozsváron évekkel ezelőtt elhunyt jogtudóstól hallottam, hogy egyes magyarországi politikusok szerint — amint azt az 1924-es parlamenti vitákat summázó sajtó is elárulja — a XX. századi „magyar Mohácsért", az ország szétdaraboltatásáért a mindenkori honi kisebbségpolitika a felelős. Magyarán Kossuthék, Eötvösék, Deák Ferencék és Tisza Istvánék nemzetiségiekkel szembeni magatartása... És nem a nagyhatalmi érdekszférák felbomlása, nem a buzgárként feltörő és önmagukat nagynak láttató kisnemzeti entuzi- ászmuszok — amiként azt Ady megnevezte. Knaller Győző és Rothenstein Mór politikusok föl sem mérték, mert hiszen érdekük sem volt fölmérni, hogy például az 1868-as törvény, s annak 44. cikkelye korát meghaladó politikai bölcsességről tanúskodott, amelyhez mérhetőt a: akkori Európában legfön- nebb az angol értelmezésű népszuverenitás megfogalmazásában találhatunk. Ugyancsak Mikó Imrétől származik az a mondás is, hogy amennyiben a Tordán kihirdetett vallásszabadság gondolata Európa keleti részében válik a különböző vallású és nyelvű népek országépítő „kellékévé", akkor a trianoni csonkítás helyett Nyugat a mi portánk elé járul a XX. század elején népszuverenitást tanulni. Ezek a gondolatok jártak az eszemben minap a tévé képernyője előtt ülvén, miközben a magyarországi nemzetiségek és népcsoportok első kulturális fesztiváljának a megkapó szépségű rendezvényeit volt alkalmunk végiggyönyörködni. Politika és kultúra... lám, hogy megférnek egymás mellett. De mert történelmi párhuzamokban gondolkodó ember vagyok, akaratlanul is a végtelenben (sem) találkozó vonalak pesszimizmusa kísért: vajon emberi őszinteségünket nem tekintik-e gyávaságnak, a megrettenés jelének? Vajon nem fogják újra és ismételten reánk sütni az erőszakos asszimilálás billogát — mégha tiltakozunk is a gondolat elten? Kérdések, amelyek talán a mi ügyetlenségeinkből, célon túl lövő igyekezetünkből adódnak, de amelyeket megfogalmaztat velünk az idő, a történelmi. Persze meg a választ is: csak így lehet, a sokféleség nagyszerűségével továbblépni, önmagunkat fel nem adva, a kultúra nagysága előtt fejet hajtva... Ámde akkor hová tegyük a marosvásárhelyi pogromot, a szentlászlói népirtást, ha a kultúrában gondolkodás nem ismer ilyen kategóriákat? Hová?! Vagy azok egy új Trianon jelei — immáron az ő hátukba sütve? Bizzunk a kultúrában, a leghatékonyabb „politikusban"! Hátha eljön az Ő ideje. Bágyoni Szabó István Utak és találkozások Barokk művészet Közép-Európában A barokk művészet úgy hódította meg Európát, hogy a kontinenst valóságos és jelképes utak hálózták be, az alkotóknak módjuk volt találkozni. Ezek az utak később bezárultak. Európa, amely akkor egyforma eszmeiséget tudott kialakítani, hosszú időre elveszítette ezt a szellemiséget. Az „Utak és találkozások — barokk művészet Kö- zép-Európában" című kiállítás ezt az egységes életérzést, stílust tárja a XX. század végének polgára elé. A kiállítás ezzel a mottóval egyben tiltakozást is jelent a kontinens jelenlegi széttagoltása ellen. A tárlat olyan nemzetközi együttműködés eredményeként jött létre, amelyre évtizedek óta nem volt példa a térségben. Azt bizonyítja, hogy Európa újra találkozni akar — hangsúlyozta And- rásfalvy Bertalan országgyűlési képviselő a közép-európai barokk kultúrát bemutató reprezentatív kiállítás hét végi megnyitóján a Budapesti Történeti Múzeumban. A Várban október közepéig látható kiállítás egy állomása annak a sorozatnak, amelyet a Közép-európai Kezdeményezés országai 1990-ben határoztak el annak érdekében, hogy országonként 2-2 tárlattal mutassák be közös kulturális örökségük egy jelentős szeletét, nevezetesen a térség barokk művészetét. A festményeket, metszeteket, szobrokat — mintegy 200 műtárgyat — külföldi és magyarországi múzeumok, hazai egyházi gyűjtemények és magángyűjtők kölcsönözték. Prágából, Pozsonyból, Ljubljanából, Bécsből, Poznanból. Első ízben Romániából érkeztek művek Budapestre. A Győr melletti árpási templom főoltárképét a plébánia bocsátotta rendelkezésre. Külön egységben szerepelnek a barokk színházat megörökítő metszetek, valamint az úgynevezett diáktézislapok. A számos 'művészportré között állították ki Mányoky Adám önarcképét. Helyet kapott a bemutatón az egyik utolsó Rubens-tanítvány, Jan Thomas néhány munkája ugyanúgy, mint Maul- bertsch festményei. Egy másik, nemrég Székesfehérvárott megnyíló nemzetközi tárlat — Zsánermetamórfozisok címmel — a barokk művészet világi műfaj mutatja be. Váci rendezvénysorozat ’SéHf Meghatározó építé- szeti jegyei miatt Vác fontos szerepet kapott az idei barokk év keretében. Június 17-én, csütörtökön kezdődik: A barokk öröksége című, háromnapos rendezvénysorozat, melyet a váci központtal működő Műszaki és Természettudományi Egyesületek — MTESZ — Pest megyei szervezete bonyolít le a városban. A rendezvények fővédnöke Bartos Ferenc, a város polgármestere. A rendező szervek nevében dr. Gánti Tibor professzor, a Váci Múzeum Égyesület elnöke, dr. Katona Tamás országgyűlési képviselő, a váci Madách Kör elnöke, Peterdy Vince, a Forte Fotokémiai Ipar igazgatója, az MTESZ Pest Megyei Szervezete elnöke írta alá a meghívót. A városban elszállásolt résztvevők és a helybeli érdeklődők előtt sorra kerülő tudományos előadásokon kívül rangos esti műsorról is gondoskodtak. Június 18-án, pénteken este 8 órakor az MTESZ-székház udvarán (rossz idő esetén a székház nagytermében) barokk zenei koncertet ad az Új Magyar Rézfúvós Együttes. A belépés díjtalan. (k.) A váci Madách Imre nevét viselő művelődési központ erre az időszakra eső rendezvényeit lapunk holnapi számában, a 11. oldalon közöljük. (A szerk.) Vác főtere a székesegyházzal Vimola Károly felvétele
