Pest Megyei Hírlap, 1993. május (37. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-29 / 124. szám
Jézussal egy fedél alatt Mária, az egyház anyja Vác — Hétkápolna A gyökerek a XI. századig nyúlnak vissza — Szeretném megérdemelni az Istentől azt, hogy szolgálhassak neki és nem lehetek elég hálás azért, hogy engem minden remény ellenére elfogadott. Pappá szenteltek 1944 karácsonyán, holott annak idején gyógyíthatatlan epilepsziában szenvedtem — mondta Bé- lafalvy Imre, az érdi tuskulánu- mi plébános. — Még a szüleim sem lehettek jelen a szertartáson, mert a várost körülvették a németek, s az új misémet is ilyen háborús körülmények között mutathattam be. S akkor bekövetkezett a csoda, az epilepszia tünetei egyik napról a másikra megszűnték, s mostanáig — most hetvenkét éves vagyok — nem is jöttek elő. Bélafalvy Imre 1959 karácsonyán került jelenlegi helyére. Akkor még nem volt plébánia, így egy nyugdíjas bácsi házába költözött, aki ilyen célra ajánlotta fel otthonát. Azzal fogadták, hogy az elődje énekkart vezetett és a szereplésekből becsordogáló kevéske pénzt templom építésébe óhajtották fektetni a hívők. Az új plébános hasonló célokat követett, de ez annak idején nem volt könnyű. Az a tornaterem- szerű kápolna életveszélyessé vált. Akkor kérték a lebontási engedélyt. Rengeteg könyörgés után megígérte az egyházügyi hivatal vezetője, hogy a födémet kicserélhetik. Amikor 'a tetőt lebontották derült ki, hogy a falak is használhatatlanok. Ezután beadtak egy módosított tervet, amelyen a mérnök berajzolt egy kis szobát a sekrestye fölé, ezzel együtt engedélyezték — mivel akkor is voltak jó emberek — a munkákat. Ennek eredményeként tizenegy évet élhetett Bélafalvy Imre Jézussal egy fedél alatt. A templom végül is 1967-ben készült el. 1980-ra a plébánia -is elkészült az akkori tanácselnök támogatásával. — Amikor vége lett a második vatikáni zsinatnak, VI. Pál pápa megtisztelte a Boldogsá- gos Szűz Máriát azzal a jelzővel, hogy Mária az egyház anyja. Akkor kértem a püspökömet, hogy ennek tiszteletére szentelhessük kis templomunkat. Ez meg is történt 1966. október 13-án. Ekkor még nem tudtam arról, hogy ez a szent szüzet megtisztelő fogalom ösz- szefügg egy Rómában lezajlott természetfölötti eseménynyel. 1971-ben szereztem tudomást arról, hogy a római Tre- fontánában van egy igen szent kegyhely, és attól néhány száz méternyire egy barlang Rómában, melynek története a következő: él egy Brúnó Kamakivo- la nevű ember, aki annak idején villamoskalauz volt, s miután a spanyol polgárháborúból hazaérkezett, leverte a Má- ria-képeket otthonában és a családját is bántalmazta. Olyan meggyőződés érlelődött meg benne, hogy akkor lesz a világon béke, ha valaki a pápát meg meri gyilkolni. El is határozta, hogy ő ezt megteszi. A gyerekeit azonban nagyon szerette. Egy szabad szombaton elmentek kirándulni. A vonatot lekésték. Eljutottak a trefontanai városrész eukaliptusz ligetébe. Ő letelepedett egy kőre és egy egyházellenes beszéd fogalmazásával volt elfoglalva. Közben a gyerekek labdáztak, s egyszercsak eltűntek. Később rájuk akadt a közeli barlangban. Azt vette észre, hogy a gyermekei a földre zuhantak, egy pontra néznek és azt mondogatják: bella signora (szép úrnő). Fel akarta őket emelni, de mázsás súly húzta gyermekeit a földre. Megdöbbent, úgy érezte, hogy az Isten sújtja őt. Kirohant a barlangból és a következőket mondta: Istenem, ha itt vagy, irgalmazz nekem! Ekkor visszament és ő is a földre zuhant, akkor meglátta a Szűzanyát fehér és zöld öltözékben. A kezében nem rózsafüzér volt, hanem a Biblia. Másfél órán át oktatta a megtévedt embert. A jelenés eltűnte után teljesen átalakulva érkezett meg gyermekeivel otthonába. De még nem lett teljes rend a lelkében, mert a Szűz Mária azt kívánta tőle, hogy keresse meg azt a papot, aki visszasegíti őt az egyházba, s ez hosz- szú ideig nem sikerült neki. Néhány hónap múlva megszólította egy pap: mi van fiam? — kérdezte. Ez volt az a pap, aki segített neki visszatérni az egyházba. Elsőáldozott, megbérmált és a hitet nagyon komolyan áttanulmányozta. Bejutott XII. Pius pápához is, aki a kegyeibe fogadta és amikor a vatikáni zsinat megkezdődött, megfigyelővé tették. Ezután egy közösséget alapított, amelynek még ma is ő a vezetője. Az általa tervezett villában evangéliumi életet folytatnak. Reggel a közös ima és éneklés után mindenki elmegy munkahelyére, s este ugyanoda térnek vissza. — Bruno Karnakivola 1974-ben nálunk járt, s akkor a hódmezővásárhelyi Till Arany alkotását — Mária- szobrát — a püspök is megszentelte. Karnakivola akkor tanúságot tett az ő bűnösségéről, elmondta, hogy Mária szent szűz hogyan késztette őt a jó útra. Ez nagy fordulat volt a mi egyházközségünk életében. A szobor alatti kis üvegkazettában őrzi Bélafalvy Imre azt a három kis tufakő darabot, amelyek a trefontanai jelenés színhelyéről származnak. Arpási Mária Hancsovszki János felvétele Dojcsán Ernő atya, a Váci Hétkápolna plébánosa eredetileg titkár volt a helyi püspökségen. Am nem tetszett neki ez az íróasztali munka: fiatal volt, egyszerű, falusi származású ember, olyan, aki tevékenyebben kívánta szolgálni az Urat. S mivel megkülönböztetett módon szerette a Szűzanyát, arra kérte elöljáróit, hogy helyezzék el őt egy Mária-tiszteletéről ismert kis plébániára. így lett 21 évvel ezelőtt a Váci Hétkápolna legfőbb szolgálója. — Hogy, hogyan nem, amikor még tilos, vagy legalábbis titkolni való volt a Krisztus egyházához való hűség és tartozás, a mainál sokkal többen jöttek el a hétkápolnai búcsúkra. Az utóbbi egy-két esztendőben csak 10-15 ezren vesznek részt a szeptemberi Mária-napot követő vasárnapi templomon kívüli istentiszteleteken, s az azokat követő szertartásokon. Sőt, amolyan családi kirándulássá váltak e kegynapok. Pedig milyen páratlanul szép és tartalmas búcsúkat élt meg egykor a Váci Hétkápolna! Ernő atya, aki a legrégebb óta szolgáló plébános e helyen, órákig tudna mesélni a múltról. De hol is kezdje? A gyökerek, a megtelepedés még a XI. századig nyúlik vissza. Már akkor is állt itt szent hely: László királyunk állíttatta, mert Isten segítségével megvívta dicsőséges csatáját Mogyoródnál az ellenséggel. Aztán újabb kőfal épült a történelem és a természet vihara miatt lerombolt előző helyére: ezt — a szarvaslegenda nyomán — Szarvas-Boldogasz- szony templomának nevezték el eleink. A tatárjárás azonban ezt sem kímélte. így a romokon Kúti-Boldogasszony temploma magasodott hamarosan. Nevét a mai kápolna mögött található gyógyító forrásokról kapta. A török sem sajnálta Vác e remekművét, így harmadszor is megkezdődhetett az újjáépítés. Ehhez, a Hétkápolnához, már alapként szolgált a különleges Mária-tisztelet. Egy sánta asztalos vásárolta meg ugyanis azt a Pozsonyból származó pálos kolostori kegyképmásolatot, melyHancsonvszki János felvétele nek — csodával határos gyógyulása eredményeképpen — isteni erőt tulajdonított. Kivitte hát a szentképet a mai Hétkápolna helyére, s egy fára akasztotta fel: hozzon másnak is gyógyulást e különleges erővel bíró kegytárgy — vélekedett ekképpen a mesterember. — E helyet tehát a Mária-ke- gyelet „öltöztette fel” — ért a rövid múltidézés végére Ernő atya. — 1711-ben a közszemlére, s zarándokoknak imádság céljára fára függesztett Mária- kép helyén kápolna épült. Az egészült ki hamarosan azzal a hét stációval, melyet egy özvegyasszony fogadalomból építtetett a templom felé vezető útra. Innen ered a kápolna neve is. 1752-ben eleink hozzáépítettek a templomhoz, melyet 1780-ban szentelt fel az akkori püspök. A kegyhely, úgymond középpontja az egykori szentkép lett. A kegyelet helyén, még ha évről évre • csökkenő számban is, de mindig összegyűlnek Mária napját ünnepelni a buzgó hívek. Tisztelik hazánk Nagyasz- szonyát, imádják az Urat. Sajnos ez a kegyben gazdagító állapot nem hat át mindenkit: Ernő atya szomorúan meséli, hogy három évvel ezelőtt peidául betörtek a kápolnába, széttörték a berendezés egy részét, s sok értéket elvittek a rablók magukkal... Mária segített, miként évszázadok óta segít az állandó híveknek, a búcsúk résztvevőinek, a zarándokhely látogatóinak, a hozzá fohászkodóknak Vácott is. Maliár Éva Pálosok a Börzsönyben Ha szenteket akartok látni, menjetek Márianosztrára! Márianosztra neve a mai vallástalanul felnőtt nemzedékeknek inkább a helyi börtönt juttatja eszébe, mintsem a pálos rend Börzsönyben található szent helyét. Ehhez az egyoldalú megközelítéshez — mondja Gyula atya — az elmúlt évtizedek egyházüldözése, if Mária-kegyelet tudatos elfojtására tett kísérlet, a búcsúk, a zarándoklatok elleni, ha nem is tényleges, de szavakkal, ráhatásasal történő' fellépés is nagyban hozzájárult. Szerencsére négy esztendeje ismét pálosok lakják az egykori plébániát, s ők gondozzák a kegyhelyet is. Só't, immár hatszáz négyzetmétert sikerült is visszaszereznie e rendnek jogos tulajdonából... Nagy Lajos király végtelenül szerette Nosztrát, a mai Márianosztrát, ezt a kis börzsönyi települést. Természetesen nem elsősorban a táj szépsége, a természet ragadta meg a mélyen vallásos uralkodót, hanem a helyben épített kolostor volt kedvenc tartózkodási helye. 1352-ben emeltette Nagy Lajos király ezt a kolostort az egyetlen magyar alapítású férfi szerzetesrend, a pálosok részére. E ma börtönként használt épület mellé, illetve azzal közös fallal egybeépítve, Magyarország Nagyboldogasszonya tiszteletére templomot is építtetett. Innen ered a hely neve: Mária nostra, azaz a Mi Máriánk. Itt nevelkedett Nagy Lajos lánya, Hedvig is, aki később Lengyelországba ment férjhez. Ez a családi kapcsolat indította Nagy a Lajost arra, hogy 16 pálos szerzetest küldjön Csensztohovába, a rend ottani megalapítására. A szerzetesek magukkal vitték a nosztrai Mária-képet, mely a mai napig a lengyelországi zarándokhely szent kegyeleti kisugárzásának helye. A nálunk található hasonló festményt — mutat az ebédlő falára Gyula atya — a csensztohovai generális hozta ajándékba a hazai pálosoknak. S mivel indulása előtt hozzáérintette az eredeti, Lengyelországban maradt, csodatevő Mária-képhez az ajándéknak szánt másolatot, úgy a kegyeleti hatást is magával hozta Nosztrára. Sajnos a történelem viharos évei alatt a helyi templom és kolostor sem menekülhetett meg: végigpusztított itt a tatár, s a mohácsi csatavesztést követően sem sikerült sokáig megvédeni az atyáknak Márianosztrát. A kolostor a törökök pusztításának esett áldozatul. 1711-ben két pálos szerzetes érkezett Márianosztrára. Meg-, illetve visszatelepe- désük a szerzetesrend újraindulását, s a templom restaurálását is jelezte. 1739-ben következett be e helyen az első csoda: a kegyelettől átitatott Mária-kép előtt egy haldokló testvér pillanatok alatt meggyógyult. Hamar elterjedt a nósztrai templom, illetve az említett kép csodatévő ereje, s Márianosztra ismét régi fényében pompázó kegyhellyé vált. „Kalapos” királyunk, II. József feloszlatta a rendet. A kiűzetést rablás követte: elárvereztek itt mindent, széthordták a sok értéket. II. József rendeletének eredményeképpen kettévált a kolostor és a templom története. így lett az előbbiből börtön (először csak nők, majd máig is férfiak fegyháza), utóbbiból pedig világi papok szolgálati helye. Csak 1976-tól nyeri vissza ismét kegyhelyi „rangját” Márianosztra. Ezt a folyamatot erősíti meg a szerzetesrend újbóli megtelepedése: 203 évvel a császári rendelet után 1989-ben ismét pálosok költöznek a szent falak közé... Búcsúk, imádságok, börtönbeli és iskolai hitórák kiindulóhelye ma már ismét Márianosztra. A szerzetesrend azonban ennél is tovább kíván lépni: vissza szeretné kapni egykori tulajdonát, a kolostort, hogy a keresztény szellemű gyakorlati képzés és oktatás egykori fellegvára tehesse azt. Hűen a pálosok szent fogadalmához. M. É.
