Pest Megyei Hírlap, 1989. március (33. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-21 / 68. szám

4­­^£úitm 19S9. MÁRCIUS 21., KEDD üelet felől érkezett ci vörös csillag Általában nem szeretjük a pecséteket. Sokat is gúnyolódunk rajtuk és a hivatalokon, különösen akkor, ha fáradságos, hosz- szas utánjárással kell néhány pecsétet és aláírást beszereznünk iratunkra, ami számunkra fontos jogbiztosítást jelent. De ép­pen ez az! Az iratra ráütött pecsét mindenki számára hitele­sen bizonyítja, hogy az iratban foglaltakat a pecséten meg­nevezett hatóság, intézmény, hivatal stb. igazolja, támogatja, megengedi, jóváhagyja stb. Ilyen feladattal pecsétet már több ezer évvel ezelőtt is használtak az ókori civilizációkban. Egy kis nagyképűséggel azt is mondhatnánk, pecsét nélkül nincs közigazgatás, nincs állam, nincs civilizáció. A pecsétek vizsgá­latával, történetével a pecséttan (szfragisztika) foglalkozik, a történeti segédtudományok egyike* A pecsétek a -maguk sajátos módján, de megfelelően feje­zik ki a kor, korszak politiká­ját, igazgatását, szervezeteit, nyelvét, művészetét, szimboli­káját stb. Különösen markáns ez forradalmak idején. Az 1918-as polgári demokratikus forradalom és az 1919-es pro­letárforradalom időszakának- pecsétjei izgalmas kutatási té­mának bizonyultak és néhány manapság is megszívlelendő tanulság levonásához vezettek. Például. Amikor 1918. no'\ 16-án „néphatározatban” ki­hirdették a Magyar Népköztár­saságot, ezzel elindították az addig használt államcímeres pecsétekről a korona eltávolí­tásának folyamatát. A meg­csonkítás következtében jöttek létre a pecsétnyomókon és le­nyomataikon a Kossuth-címe- rek. Vagyis az ország közvéle­ménye akkor úgy tudta hogy a korona a királyság jelképe és mint ilyen, nem foglalhat helyet a népköztársaság címe­rén. Károlyi Mihály köztársa­sági elnök is ezt a megoldást javasolta. A magyar szent -korona tör­ténete és jogköre azonban már évszázadokkal korábban meg­mutatta, hogy elsősorban a magyar államiság kifejezője és csak azután a királyságé. Ko­ronánk 20. századi története végleg bizonyítja (például, hogy az USA a magyar nem­zet jogos tulajdonaként őriz­te), benne nem más, mint a magyar nemzet államisága ölt testet. Mostanságra olyan messze távolodott a királyság intézményétől és ugyanakkor olyan mélyen beleivódott az egész magyar nemzet tudatá­ba, határainkon belül és kí­vül, hogy a Magyar Köztársa­ság címerében nyugodtan elfog­lalhatja az őt megillető régi helyét. A breszt-litovszki béke következtében 1918. tavaszától százezerszám érkeztek haza hadifoglyok a volt cári orosz birodalom területéről. Ezek a tömegek hozták a Kárpát-me­Ebből a pecsétből bicskával vakarták ki a koronát dencébe először a születőben lévő szovjet állam jelvényét, az ötágú vörös csillagot. Ma­gyarországra tehát „import­ként” került, bár kétségtelen, hogy a hamarosan itt is elin­duló forradalmak tömegbázi­sában, leginkább a Tanácsköz­társaság idején, ez a jelkép Elfogadásra talált, mint a proletárforradalom jelképe, szemben az őszirózsával, ame­lyik a polgári forradalomé volt. A szovjet szó először jelent meg a magyar közigazgatás­ban a péceli bélyegzőn A Tanácsköztársaság Vörös Hadserege légierejének repü­lőgépein kezdetben a nemzeti színeket rendelték feltüntetni a korábbi osztrák—magyar fekete (máltai) kereszt helyett. Hamarosan azonban elrendel­ték a vörös csillag felfestését a gepekre. A Vörös Hadsereg Den kötelező volt a vörös csillag vi­selése és a vörös zászló, a nemzetiszínű lobogót betiltot­ták, sok helyütt a forradalom túlkapásaként leszaggatták. Az Erdélyből és Kelet-Magyaror- szágról a Tanácsköztársaság területére visszaszorult 'ma­gyar csapatok — köztük a szé­kely hadosztály, majd dandár — többnyire ellenálltak a vö­rös csillag viselésének. A győ­zelmes északi hadjárat idején előfordult, hogy a csatába vö­rös csillaggal, vörös zászlóval elindult csapat a győzelem után „önkényesen” ezek helyé­be visszatűzte a nemzeti zász­lót és jelvényeket. A Vörös Hadsereg honvédő háborúja idején többen javasolták a nemzeti lobogó, jelvények használatának a visszaállítását a hadsereg öntudatának és szellemének erősítése céljából. Politikai okokból azonban eze két a javaslatokat elutasítót ták. A tömegek nagyobb része, különösen vidéken, nem tudta a lelke mélyén elfogadni ezt az állapotot, ami számára az addigi szerves fejlődés meg­szakítását jelentette. A közigazgatásban az ötágú csillag a pecséteken meglehe* A Tanácsköztársaság leverése után. ha csak rajzolva is, de rögtön visszakerült a korona a címerre tősen elterjedt az akkori Pest- Pilis-Solt-Kiskun vármegye városaiban és községeiben. A közigazgatás helyi szervének elnevezése a pecséteken: ta­nács, néptanács, munkásta­nács, földszegénytanács, kato­natanács, szovjet, sőt diktatú­ra, községi tanács értelemben. Ezek közül néhány a néptö- ímegek számára túlzónak, tú’- hajtottnak tetszett. Az új községek szerveződé­sük alkalmával szívesen nyúl­tak az ötágú csillag ábrázolá­sához pecsétjeiken településük önállóságának könnyebb elfo­gadtatását remélve ettől. Re­ményeikben nem csalódtak. A községből városi rangra önma­gát emelő település (Erzsébet- falva—Leninváros) nemcsak új nevet vett fel, hanem a ko­rábbi szociáldemokrata mun­kásszimbólum, a két kezet fogó kéz helyett az ötágú csillagot tüntette fel pecsétjein. Ebben az esetben nem a nemzeti és a forradalmi jelképek harca fi­gyelhető meg, hanem a mun­kásmozgalom két szárnya szimbólumainak a vetélkedése. A csepeli munkástanács bé­lyegzője Mai tanulságok vonhatók-e le mindezekből? Néhány bizto­san. Több évszázados, vagy évezredes nemzeti, állami szimbólumoknak egyik napról a másikra való eltörlése nem szokott túl nagy politikai si­kert hozni az elrendelők szá­mára. A címerek és pecsételi világában — de lehet, hogy más területeken is! — a szer­ves fejlődés megnyugtatóbb, megalapozottabb és főleg tar- tósabb eredményekre vezethet. Vezetők és vezetettek között feltétlenül erősíti a bizalmat, a társadalmi közmegegyezést, ha ugyanazokat a jelképeket, jel­vényeket tekintik a maguké­nak. Horváth Lajos Hittan helyett szociológia A Pest megyei pedagógusok nagy többsége kiállt a Ta­nácsköztársaság művelődés­politikája mellett. A proleta­riátus hatalomátvétele után sorban alakultak meg az új néphatalmi szervek, melyekbe szinte mindenütt beválasztot­tak pedagógusokat is. Március 29-én már a Forra­dalmi Kormányzótanács intéz­kedett a nevelési és oktatási intézmények köztulajdonba vételéről. Agitátor segédlelkész Az úgynevezett művelődési megbízottak hatáskörét a köz- oktatásügyi népbiztos május 6-i rendelete szabályozta. Pest megyében négy ember — két tanító és két tanár — tartot­ta a kapcsolatot a művelődési osztály és a népbiztosság kö­zött. A Közoktatásügyi Népbiz­tosság nevében Lukács György felhívást és kérdőívet küldött valamennyi direktóriumhoz a szocialista propaganda ter­jesztése érdekében. A felhí­vásban ismertette a» országos tudományos és népszerű pro­pagandacsoport megalakulá­sát és feladatait, a kérdőív harminchárom kérdése pedig a helységek politikai, kultu­rális viszonyairól érdeklődött. A Forradalmi Kormányzó- tanács államosítási rendeletét követte a Közoktatásügyi Nép­biztosságé április 18-án, amelyben a nyolcosztályos egységes iskola bevezetését ír­ta elő. A művelődési osztályok és a haladó szellemű pedagó­gusok örömmel fogadták az új oktatási rendeleteket, számos javaslatot tettek arra, hogy az oktatás tartalma és feltétel- rendszere megfeleljen a kor követelményeinek. A Pest me­gyei intézőbizottság május 10-i ülésén hangzott el, hogy össze kell írni a rossz állapotban lé­vő iskolaépületeket, azokat meg kell javítani, és ahol szükséges, ott újakat kell épí­teni. A gödöllői iskolai bizott­ság is szorgalmazta az épüle­tek felújítását és a berendezé­sek megjavítását. Szentendrén is megszüntet­ték az iskolaszékeket, a gond­nokságot és helyettük tanügyi biztost neveztek ki. A szerb tanulók anyanyelvükön ta­nulhattak tovább, amiben nagy szerepe volt Bodó József polgári iskolai tanárnak. Vá­cott Matheika János városi közoktatási népbiztos felhívá­sára a tanítók csatlakoztak a forradalomhoz, a kegyesrendi főgimnázium szerzetes tanárai pedig hivatali fogadalmat tet­tek, és civil tanárokként taní­tottak tovább. A vallástan he­lyett erkölcstant, gyakorlati ismereteket állítottak be az órarendbe. A ceglédi gimnáziumban a hittan helyett szociológiai ok­tatást vezettek be. Itt Braun Soma és Szilágyi Adolf taná­rok már áprilistól szemináriu­mokat tartottak a diákoknak. Az aszódi iskolákban is be­szüntették a vallásoktatást, Abonyban pedig a társada­lomerkölcs nevű tantárgyat vezették be helyette. A vallásszabadságról az ide­iglenes alkotmány még nem rendelkezett, viszont április 17-én Kunfi Zsigmond közok­tatásügyi népbiztos rendeletet adott ki a szabad vallásgya­korlásról. Ebben az áll, hogy „a Tanácsköztársaság a forra­dalmi rend ellenségeinek te­kinti mindazokat, akik vallása szabad gyakorlatában bárkit is megakadályoznak vagy meg­zavarnak”. A rendelet a józan gondolkodású papokat is meg­nyugtatta. A vérségi papot is, akit később bebörtönöztek azért, mert kiállt a néphata­lom mellett. így járt a tápió- szelei katolikus segédlelkész is, aki a Tanácsköztársaság alatt agitátorként működött. A Pest Megyei Direktórium táviratban utasította a Gödöl­lői Járási Tanácsot, hogy a rendeletet „a papok minden templomban a szószékről hir­dessék ki, és szelleméhez va­ló hű magyarázattal kísérjék”. A Tanácsok Országos Gyűlése június 14—23. között elfogad­ta a vallásszabadságot is tar­talmazó alkotmányt. A Közoktatásügyi Népbiz­tosság egyéb rendeletéit is igyekeztek végrehajtani a művelődési osztályok és a pe­dagógusok. Április 24-én jelent meg a tanoncok és a fiatal munkások érdekeinek védel­méről szóló rendelet, amely kimondta: „A tanoncoktól sen­ki tandíjat nem követelhet. Házi munkára a tanoncok fel nem használhatók”. A felnőttoktatásról szóló rendelet május 22-én kelt. Eszerint a tanköteles kort már meghaladó férfiak és nők szá­mára tanfolyamokat kell szer­vezni. A tanfolyamok vezetése a népiskolák tanítóira és ta­nítónőire várt, elemi iskolai elfoglaltságuk azonban meg­maradt. Cegléden már koráb­ban megkezdték az előadások és a tanfolyamok szervezését felnőttek számára, hétféle in­gyenes tanfolyamot indítottak. Álsódabason a volt úri kaszi­nó könyvtárában tartották a felnőttek közismereti tanfolya­mát. Aszódon, Gödöllőn, Isa- szegen analfabétáknak indí­tottak . tanfolyamokat. Sok he­lyen ismeretterjesztő előadáso­kat rendeztek a pártszerveze­tek és a művelődési osztályok megbízásából. A legtöbb ren­dezvényt Kispesten, Pestlőrin- cen, Rákosligeten, Csepelen, Aszódon. Vácott és Nagykőrö­sön tartották. A proletárgye­rekek ingyenes, zeneoktatását — elsőként az országban — Nagykőrösön és Cegléden ol­dották meg. Lakás a tanítóknak A pedagógusoktól természet- tudományos. marxista világné­zetű oktatást vártak. Ehhez tanulmányozniuk kellett a nemzetközi munkásmozgalom klasszikusainak munkáit, a tanácskormány és az egyesült párt rendeletéit, az új kornak megfelelő pedagógiai ismere­teket. Vácott Csikós József, a városi direktórium tagja a vá­ros és a járás pedagógusainak ideológiai átképző tanfolyamot szervezett. Gödöllőn a három­hetes tanfolyamon szociológiai, művelődéstörténeti, filozó­fiai és pedagógiai ismereteket kaptak a nevelők. A közálla­potokra jellemző volt, hogy az értekezletre a tanítóknak „egész napi élelmet” kellett magukkal vinni. A Tanítók Szakszervezete aszódi csoport­jának kérésére a járási direk­tórium körlevélben szólította fel a községi munkástanácso­kat, hogy szorgalmazzák a ta­nkok önképzését azzal is, hogy a rekvirálás során háromszobás lakásokat foglaljanak le szá­mukra. Az alispán támadása A pedagógusokat megtalál­hattuk a direktóriumokban, a művelődési osztályokon, a pártszervezetek agitátorai kö­zött és a Vörös Hadseregben is. Az ellenforradalom hata­lomra jutásakor nem maradt el büntetésük. Agarasztó Ti­vadar leváltott alispán augusz­tus 6-án az alispáni széket ismét elfoglalta, és támadást indított a nevelők ellen is: „Megdöbbenve értesültem ar­ról, hogy a tanítótestület szá­mos tagja a kommunista rend­szerben vezető szerenet vitt, annak exponense volt, a jog­rend megdöntésében tettel, szóval, írásban közreműkö­dött és a mérges tanokat a gondjaikra bízott gyermekek­be is bizalommal oltotta be”. Azokat a tanítókat, akikre bármilyen „ellenséges” tevé­kenységet bizonyítani lehetett, állásukból elbocsátották, akik tevékenyen vettek részt, azo­kat bírósági tárgyaláson bör­tönbüntetésre ítélték, és vol­tak, akik életükkel fizettek el­veikért és munkásságukért. Köztük volt Szűts József — korábban szigetszentmiklósl, majd kiskunhalasi — tanító, akit az ellenforradalom kivég­zett. Szabó Imre FELHÍVÁS Matheika János a szervezett munkássághoz a felnőttek szabaáiskclájának megnyitása alkalmából (1919. június 1.) Elvtársak! A Tanácsköztársaság alatt megszerzett jogaink legér­tékesebbje a sallangjaitól megszabadított tudomány. A tudomány a legszentebb jog cs a tudomány a legerő­sebb fegyver, mely nélkül senki sem fog boldogulhatni a Tanácsköztársaságban. Elvünk az, hogy aki nem dol­gozik, az ne egyék, de aki nincsen tisztában a mai kor legújabb technikai vívmányaival, az nem tudhat érté­kes munkát produkálni. Elvünk az, hogy minden gyár, nagyüzem, nagybirtok a benne dolgozó proletároké le­gyen, de aki nincs tisztában legalább fő vonásaiban a könyveléssel, a kereskedelmi tudományokkal, az néni fog tudni hozzászólni üzemének egységes irányításához. Elvünk az, hogy az eddigi lélektelen mulatságok he­lyett a komolyan szórakoztató cs gyönyörködtető köny­vekkel, előadásokkal ismertessünk meg titeket. Hogy a színház és olvasóterem legyen az a templom, hol mun­kában fáradt testetek pihenést, szellemetek pedig új erőt nyer. De aki nem foglalkozik komolyan a tudo­mány, irodalom és művészetek megállapításával, az nem fog élvezetet találni ezekben a szórakozásokban, éppúgy, mint nem lehet öntudatos proletár az, aki a szocializmus lényegével nem foglalkozik behatóan. Elvtársak! A Helyi Művelődési Osztály vezetősége az Oktatásügyi Választmány segítségével a legrövidebb időn belül fel akarja állítani városunkban a felnőttek szabadiskoláját. Az elemi ismeretektől kezdve a lcgel- vontabb tudományokig tanítunk mindent, amire a gya­korlati életben vagy lelketek művelésénél szükségetek van. Mindenkit arra tanítunk, amit tanulni akar és akkor, amikor szabad ideje van. A tanítás a Tanácsköztársaság szellemének megfele­lően teljesen ingyenes, sőt még a szükséges kellékeket is megadja nektek. Elkövetkezett az idő, hogy a múlt hibáit korrigáljuk. Saját maga ellen vét, aki nem hasz­nálja fel az alkalmat és nem iratkozik be a szabadis­kolába. Az egyes szakmák vezetőségei útján kiosztottuk kö­zöttetek a jelentkezési törzslapokat. Akinek ilyen nem jutott, vagy akinek bárminemű kételyei, kérdeznivalói volnának erre vonatkozólag, keressen fel hivatalos he­lyiségemben, városházán (I. em. 11. sz. ajtó). Tőletek függ csupán, lelketek megnemesítésére jerteb és mielőbb jelentkezzetek. Vác, 1919. május 31-én. Matheika s. k, a Helyi Művelődési Osztály vezetője

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom