Pest Megyei Hírlap, 1989. március (33. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-21 / 68. szám

1989. MÁRCIUS 21., KEDD 5 Olaj mező vagy olajtartály? Ä sóskúti rejtély A Pest Megyei Tanács se- Skíégát kérte a Sóskúti Tanács egy több mint fél évvel ezelőtt észlelt, s azóta is tartó olaj- szennyezés eredetének felderí­téséhez. Az olajszennyezést már távaly júliusban észlelték a sóskúti Fő utca egyes kút- jaiban. A lakók bejelentése nyomón a Közép-Dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság azonnali vizsgálatot rendelt el a szeny- nvezés eredetének kiderítésére pedig a helyi tanács a Föld­mérő és Talajvizsgáló Válla­latnak adott megbízást. A szakvélemény, melyet végül is a tanács nem fogadott el, majdnem fél évig készült, azonban csak feltételezésként írták le, hogy az olaj valószí­nűleg a Sasad Tsz üzeméből származik, ahol két, egyen­ként harmincezer literes, föld­be süllyesztett tartály találha­tó. A Sasad mindmáig tagadja az állítást, az FTV által java­solt 8—10 kutatófúrás költsé­geit viszont a helyi tanács nem tudja válladni. Bár a Pest Megyei Tanács természet- és környezetvédelmi titkára is újabb intézkedést sürgetett az ügyben illetékeseknél, többel; között a Közép-Dunavölgyi Intéző Bizottságnál, a Pest Megyei Köjálnál és a Sasad Tsz-nél, mégis úgy tűnik: még egy jó ideig rejtély marad, honnan folyik és kinek nem hiányzik a kutakba került olaj. Tavasz a földeken A határ traktor, illetve helikopter zúgásától hangos, szinte mindenütt készítik elő a tala.it a tavaszi vetésekhez. Sülysápon, a Tápiú-völgye Tsz-bcn lezárják a talajt, hogy megőrizzék a kevés csapadékot, ami még a fölben van SZENTENDRE 9 VIDÉKÉ Nemzetiszínű keretbe fog­lalt címlappal jelent meg a lap március 15-i ünnepi szá­ma, amely idéz Szentendre 1848. március 29—í községülési jegyzőkönyvéből. Beköltözik a Budapest Bank és a rendőrség címmel foglal­kozik az újság a városi párt- bizottság impozáns épületének hasznosításával. A cikk lénye­ge a címben olvasható, e két intézmény bérli majd a föld­szintet, a pártbizottság pedig évente mintegy egymillió fo­rintot bocsájt a város rendel­kezésére a befolyt bérleti díj­ból. Izgalmas kérdést feszeget a Lezárják-e a szentendrei Du- na-ágat? című írás. Ebben Vargha János biológust, a Du- na-kör alternatív Nobel-díjas vezetőjét kérdezték a tervről és várható hatásáról. Felhívást közöl a újság Se­gítsd az Erdélyből menekül­teket címmel. A támogatást kérő sorokat a szentendrei egyházak, a párt, a népfront és az alternatív szervezetek is aláírták. Közli az újság az MDF szentendrei szervezetének til­takozását, amelyben a szlová­kiai magyarság elleni meg­különböztető intézkedéseket teszik szóvá. Nyilván sokak érdeklődésére tarthat számot a városi pártbizottságnak az az írása is, amely a szervezet tavalyi bevételeit és ezek fel- használását ismerteti. Vitát kavart a városban az a javaslat, hogy ne adjanak hitelt az építkezőknek, hiszen a néhány évtizede építkezők sem kaptak, mégis meg tud­ták oldani a fészekrakást. Tegzes László főmérnök be­szédes adatokkal bizonyítja a javaslattevőnek, hogy meny­nyibe került huszonöt éve az építkezés, s mennyibe nap­jainkban. Vidéken többe kerül Mégáltíthafatlan az elvándorlás Elképzelhető-e, hogy a fővá­ros valamelyik polgára a saját költségén szerelteti a vízveze­téket? Vagy az, hogy bárme­lyik fővárosi kerületben csa­tornamű-társulatot szerveznek, netán így fognak hozzá a gáz­vezeték építéséhez? Ugye, nem? — néz rám kérdőn a ta­nácselnök, s erre magától érte­tődő egyszerűséggel válaszol­hatom: ilyesmi nem képzelhe­tő el. Sőt, ha nyomatékot aka­rok adni egyetértésünknek, még azt is hozzátehetem: kép­telenség. Ilyen kérdéseket pedig gyak­ran tesznek fel mostanság a vi­dék falvaiban, városaiban. Té­ma ez a falugyűléseken, a kü­lönböző fórumokon. Akár al­ternatív szervezetben, akár a népfrontban hangzik is el, nem mondhatjuk, hogy más­ként gondolja az egyik vagy a másik csoport. A megye tele­pülésein élők véleménye meg­egyezik azzal, amit egy gödi vitaesten mondtak nemrég: Nincs egyenlőség falu és város, a vidék és a főváros támoga­tása között. Budapest árnyéká­ban drágább az élet. Még azt is megfogalmazta a felszólaló, hogy mennyivel. Szerinte har­minc százalékkal kerül többe éves szinten a megélhetés. Mert mint mondják: vidéken magasabb az áramdíj és más szolgáltatás. Kisoroszi nép­fronttitkára, Brúder Vilmosné meg azt panaszolta indulatosan nemrég: A Fővárosi Vízművek a mi földterületünkre telepí­tette a kútjait, a mi ásott kút- jaink ezért apadtak ki. Mégis nekünk kellett évekig harcol­nunk, hogy az utcai vezetékek­ről a lakásokba is beköthessük a vizet, aminek a díját duplán fizetjük anélkül, hogy valaki megmagyarázná, miért. Mindez azért mondják el az újságírónak, hogy megírja, de nem amiatt, hogy ezzel a fő­város és környéke lakói, testü­letéi között élezzék az ellenté­teket. Csupán az érveket bizo­nyító tényekkel sorolják fel, mennyivel több áldozatba ke­rül náluk, ha civilizált élet- feltételeket akarnak maguknak teremteni. Ha ragaszkodnak a századvég általános színvona­lához. Mert ragaszkodnak, több okból. Az idősebbje vágyik er­re, de még inkább gondol az utódokra, a gyermekeire, akiket szeretne maga körül, a közelben látni öreg napjaira is. Am tudja, ha nem halad a korral faluja, akkor idővel megállíthatatlan lesz az elván­dorlás. Aztán már csak vasár­napi vendég lesz a családot alapító gyerek, a mindennél kedvesebb unoka. A bizonygatás érdekében olykor a munkásokat kereső üzemek fizetési ajánlatairól készült listákat is szívesen megmutatják a tanácsoknál. Ezekből könnyű kideríteni, hogy az átlagbére akár a pe­dagógus társadalomnak, akár a kereskedőknek, de az ipari munkásoknak úgyszintén ke­vesebb, mint Budapesten. Ám ebből a kevesebből még min­dig szívesen áldoznak, ha he­pehupás, homokos gyalogutat kell lebetonozni, utat építeni, ha kocsival akarnak az ud­varba beállni. Csatornáznak, gázt vezetnek, társadalmi munkára jelentkeznek a ren­delő, az új kisbolt építéséhez. Szívesen teszik ezt az embe­rek önmagukért, szűkebb ha­zájukért, minek eredménye­ként némelyik falu csupa lomb, csupa virág és fagyalsövény ta­vasztól őszig. Otthon, amely marasztal, s visszavár. A cso­dálkozás és rosszallás csak akkor tör ki, amikor némely üdülőkörzet hétvégi házai fe­lől olyan hangok hallatszanak: Építsen a tanács ezt, fejlesz- szen amazt, ám a kiadásokhoz hozzájárulni, a helység közös céljaival azonosulni a követe­lők olykor megfeledkeznek. Majdnem természetes beideg­ződés ez, mert megszokták otthon, ahol mindent készen kapnak. Mit tehet ilyenkor a helyi ta­nács? Alkalmazhat jogszabályt is — mondja a tanácselnök. — Ám többet ér időnként össze­hívni a hozzájárulásban, tett- rekészségben nem éppen jeles- kedőket, vagy egy-egy akcióból kimaradni akarókat. Van, aki­vel már tegező viszonyban le­het megtárgyalni; Ugye neked ennyi a nyugdíjad, mert vezető voltál? Ugye neked kétszintes a nyaralód, s büfé is van ben­ne? Hát akkor annyira hiány­zik neked az a pár száz forint, amit most ide kellene adnod? Ez a módszer sokkal hatáso­sabb — mondja a nagyközség vezetője, akivel ezekről a kér­désekről beszélgetünk. Azt kell elérni — vallja —, hogy ezek az emberek ne érezzék magu­kat előkelő távolságban a mi életünktől. Azonosuljanak minden gondunkkal, legyen közös minden örömünk. Kovács T. István Döntöttek a szigetszentmiklósi városatyák Kimozdult a holtpontról az útügy Üjabb stációjához érkezett a szigetszentmiklósi útügy. Ez az a kérdés, ami napjainkban talán legjobban foglalkoztatja a város la­kóit, hiszen az úttal kapcsolatban meglehetősen ellentétes vélemé­nyek alakultak ki. Mi több, ezeknek a véleményeknek minden érdekelt igyekszik hangot adni. Van, aki a ma kivitelezhető egyedül üdvözítő megoldásnak tartja a Bercsényi utca megnyitását, mivel így nem ter­helné a város gírbe-gurba, szűk utcáit a már most is számottevő for-í galom. Mások embertelen tervnek tartják, hiszen a települést nyugat­ról elkerülő gerincűt megépítéséig ez bonyolítaná le az MO-ás autó­pályára felvezető járműforgalmat. Nem is lenne ezzel semmi gond, ha ez az út nem két lakótelep között vezetne, s néhol alig három mé­ter választja el a házak ablakait a járművek közlekedésére fenntartott helytől. Február 20-án fórumon tá­jékoztatták a szakemberek a lakosságot az út megnyitásá­ról. A találkozón indulatos fel­szólalások követték egymást. Az ok, hogy a miklósiak nem bíznak a minisztérium és a város vezetőinek ígéretében, miszerint: a következő terv­időszak végére, 1995-re elké­szülne a kerülőút. Ügy vélik, hogyha most ötvenmillió fo­rintból — ebből negyvenet a minisztérium biztosítana, tizet a tanács hitelből fedezne — megnyitják a Bercsényi utcát, hosszú evekre lekerül a napi­rendről a gerincűt északi sza­kaszának kiépítése. Adjon pénzt a település? Legutóbb a tanács testületé rendkívüli ülésen tűzte napi­rendre a Bercsényi utca ügyét, s ezen belül a tízmillió fo­rint hitel felvételét. Varga József tanácselnök-helyet­tes ismertette a résztvevőkkel — köztük a szép számmal megjelent érdeklődőikkel — a szakemberek által kidolgozott változatokat. A testület tehát dönthetett, hogy melyik meg­oldásra teszi le voksát: az út teljes megnyitására, részleges megnyitására — mely azért részleges, mert a gerincűt épí­téséig nem bontanák le azt a vegyesboltot, amely a folya­matos közlekedést lehetővé tenné —, a megnyitásra, de úgy hogy közben egyirányúsítanák a forgalmat. Lehetséges meg­oldásnak jelölte meg azt is, ha nem csinálnak ez ügyben semmit, minden marad a ré­giben. Elmondta, hogy az utóbbi időben milyen lépések történtek e kérdésben. Ismer­tette Derzsi András levelét, melyben arról tájékoztatta a mikló'siakat a közlekedési, hír­közlési és építésügyi minisz­ter, hogy tervezik a gerinc­űt megépítését 1995-re. Ám, h.a a város vagy a város lakói körülbelül százhúszmillió fo­rinttal hozzájárulnak a megva­lósításhoz, előbbre lehet hoz­ni az építkezést. Mint Var­ga József szavaiból kiderült, a minisztérium nem tud köt­vényt kibocsátani, amit a ve­vőknek az útépítés tervezett időpontjában, tehát 1995-ben fizetne vissza. A rövid, de velős tájékozta­tó után egymás után szólal­tak fel a tanácstagok és a kérdésben érintett állampolgá­rok. Lényegesen nyugodtabb volt a hangulat, mint a feb­ruár 20-i fórumon. Mégis megnyitják Többször elhangzott az a szó, hogy- felelősség. Megkér­dőjelezték az újságíró felelős­ségét, hiszen sokak szerint a Pest Megyei Hírlap januári cikke robbantotta ki a bot­rányt. Bár ezt megcáfolta ké­sőbb az egyik hozzászóló, amikor felolvasta a műszaki osztály vezetőjének a cikk megjelenése előtt írt válaszle­velét. Ebben az aggódókat tá­jékoztatta arról, amit addig csak pletykaszinten tudtak, hogy valóban a két lakótelep között nyitják meg az utat. A felelősség szó akkor is elhang­zott, mikor a városatyák sze­repét hangsúlyozták: vállal­hatja-e most a város vezető­sége, a tanács testületé, hogy egy rossz döntéssel megfoszt­ja a települést negyvenmillió forinttól, s ezzel kizárja an­nak lehetőségét, hogy belát­ható időn belül rendezzék a város közlekedését. Ahogy követték egymást a hozzászólások, egyre inkább nyilvánvalóvá vált, hogy itt nem is annyira a Bercsényi utca megnyitásáról van szó, hanem a régi és új település- rész közötti ellentétről. Ezt erősítette több erre utaló ki­jelentés, például Pongrácz Gábor tanácselnök megjegyzé­se, hogy a lakótelep ezer la­kásába beköltözött új mikló­siak közel nyolcszáz kocsival szennyezik a levegőt. „ A testület végül hét ellen- szavazattal és egy tartózkodás­sal a Bercsényi út megnyitá­sára szavazott, ám az nem de­rült ki, hogy mely változat­ra: a „zsákutcás” vagy a tel­jes megoldásra voksoltak. Ezzel — úgy tűnik — vég­re kimozdult a holtpontról az ügy. A megnyitás ellen kar- doskodók szerint nem biztos, hogy a legjobb irányba, hi­szen semmiféle garancia nincs arra. hogy 1995-re elkészül a várost elkerülő gerincűt. A miniszter leveléből sem derül ki, hogy valóban komolyan foglalkozna ezzel a gondolat­tal a tárca. Ráadásul az a tény, hogy egy több. mint ti­zenöt esztendős elképzelés megvalósítására — ilyen régen született tanácsi határozat az út megnyitására — pont eb­ben a nehéz gazdasági helyzet­ben biztosítana negyvenmil­liót a közúti igazgatóság, azt sejteti, hogy az MO-ra felveze­tő út gondját jó időre így akarják letudni. Ezt támaszt­ja alá a hivatal képviselőinek az a megjegyzése, hogyha a kerülő út előbb készülne el, a Bercsényi út megnyitására nem tudnának pénzt biztosíta­ni. Lehet, hogy mégsem fon­tos a KIG-nek Miklós belső forgalmi rendjének korszerű­sítése? Két lakótelep között Ha pedig megnyitjáik a Ber­csényi utcát, vajon nem a ke­rülőút lesz-e az első, amelyet anyagi eszköz hiánya miatt kihúz a minisztérium a meg­valósítandó feladatok listájá­ról? Márpedig ez nemcsak a két lakótelepen élők la­kóinak életét keserítheti meg, hanem az egész városét A forgalom olyan, mint a víz, mindig a kisebb ellenállás irá­nyában halad. Ha lámpák­kal szabályozzák a Bajcsy- Zsilinszky út közlekedését, lesznek olyanok, akik megke­resik azokat az útvonalakat, ahol nincsenek akadályok. •Így az eddig Halásztelek felé járó teherautók nemcsak a Bajcsy-Zsilinszky utcát lepik el, hanem a többi, amúgy is túlterhelt, szűk miklósi ut­cát is. Fiedler Anna Mária Dabasról érkezett a levél A harmadik A dabasi S.-né négy évvel ezelőtt adta be lakásigénylé­sét, hivatkozva arra, hogy két­szobás, komfort nélküli ottho­nában negyedmaga él kisfiá­val, hetvenéves nagyanyjával és az édesanyjával. Jövedelme alacsony ahhoz, hogy saját A szigorú angol Szentmártonkáta. Tölgyes csárda. Ko­pott, erősen elhasználódottnak tetsző ven­déglátóhely. Olyannak tűnik, mintha a múlt századból felejtették volna itt. Bent az épületben, amerre a szem ellát, mindenütt paprikafüzérek, amelyek in- daszerűen hálózzák be a helyiséget. A gerendákról kocsikerekek csüngenek. Az agyonpingált falakról omlik a vakolat. Az említettek azonban nem jelentik azt, hogy a csárda netán a végnapjait élné Sőt, olyannyira felkapott szórakozóhely, hogy az év szinte minden hónapjában egymást követik a különböző rendezvé­nyek. Legutóbb itt tartatta zárszámadó küldöttgyűlését a helyi Kossuth Terme­lőszövetkezet. Az esemény mentes volt a protokollá­ris külsőségektől. Az előre elkészített forgatókönyv szerint követték egymást a beszámolók és hozzászólások. A végére maradtak az úgynevezett egyebek. Okle­velet és pénzjutalmat adtak át a leg­jobb kombájnosoknak, a megyei mun­kavédelmi versenyben második helyezést elért téeszcsapatnak. Jutott kitüntető oklevél a legjobb teljesítményeket elért szocialista brigádoknak, vagy éppen a társadalmi munkában jeleskedőknek. Voltak azonban olyanok is, akik nem vehették át a számukra kiutalt pénzju­talmat, kitüntető jelvényt. No, nem azért, mintha adminisztrációs hiba csúszott vol­na a már említett forgatókönyvbe. Az ok sokkal prózaibb volt és a lehető legter­mészetesebb ... A napokban kezdte meg ugyanis műkö­dését Szentlőrinckátán a Kátatext Kft. Tizenegy alapító tagja között szerepel a Kossuth Tsz, s a Technológia Innova, egy NSZK-beli cég. A kft. alaptevékenységét az elsősorban egészségügyi létesítmények számára gyártandó ágynemű-takarók ké­szítése határozza meg. A közel 100 millió forintos beruházástól sokat remélnek a2 érdekeltek. A nagy értékű gépeken heteken át ta­nulták a szakmai mesterfogásokat az üzemben dolgozó tsz-tagok, javarészt nők. A kft. által szerződtetett angol szakember nemcsak minőségi munkát, de munkafe­gyelmet is elvár. Amikor hírét vette, hogy néhányon a Kátext dolgozói közül is hi­vatalosak a küldöttgyűlésre, s hogy ne­kik ott jutalmat kell átvenniük, hidegvér­rel közölte, hogy majd munkaidő után. A kft.-nek ugyanis nyereségesen kell üze­melnie. Ezt alapítói a szerződésben rögzí­tették is. Ha üresen áll a gép, távol van kezelője, lőttek a napi teljesítménynek. A kitüntetetteket tehát nem engedte távoz­ni. Amikor a zárszámadó közgyűlés hallga­tósága erről értesült, jókedvű moraj sö­pört végig a termen. Valaki megjegyezte, hogy ez bizony nem valamelyik ipari mű­hely, vagy éppenséggel a tehenészet. Az a szigorú angol, úgy tűnik, hogy ismeri a játékszabályokat, s fenemód birtokában van a tulajdonosi szemléletnek. Lehet, hogy még másodállás is kinéz a számára. Mert elkéne egy eladósodott téesznek néhány következetesen szigorú munkairányító. Gy. L. házra akárcsak gondoljon is; a gyermektartás pedig hosszú ideje rendszeresen nagy ké­sésekkel érkezik meg. S.-né kifogásolta azt, hogy első lakásigénylése, tehát 1985 óta csak egyetlen válaszleve­let kapott a tanácstól. S.-né tavaly a lakásigénylők listáján volt már első is, nap­jainkra azonban sokkal hát­rább került, annak ellenére, hogy az elmúlt év elején azon­nali beköltözést ígértek neki. Csótány Lajosné vb-titkártól megtudtuk, hogy félszáz igény­lő van, a tanácsnak viszont egyetlen kiutalható bérlakása sem. S.-né tehát először 1985 szeptemberében kért lakást. Októberben a tanács levélben tudatta vele, hogy nyilvántar­tásba vette, de várnia kell. Névjegyzékre a következő év december 28-án került. A gyerektartás elmaradása miatt olvasónknak bírósághoz kell fordulnia, ott kérheti a végrehajtást. Egyébként S.-né- nek kilencéves kisfia után rendszeresen folyósítják a ne­velési segélyt. A gyermeküket egyedül nevelőknek járó ma­gasabb családi pótlékot is megkapja. A napokban pedig megérkezett a tanácsházára S.- né két segélykérelme, egyik a felnőttvédelmi munkatársak­hoz, a másik a gyámügyesek­hez, vagyis a tanács foglalko­zik ügyével. S.-né tehát nincs magára hagyva. A vb-titkár azt is el­mondta, hogy olvasónk legyen türelemmel, mert pillanatnyi­lag a lakásigénylők névjegyzé­kében már a harmadik helyen olvasható a neve. A. L. A.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom