Pest Megyei Hírlap, 1988. június (32. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-08 / 136. szám

H I PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! MA: AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXXII. ÉVFOLYAM, 136. SZÄM Áru: 1,liO forint 1988. JŰNIUS 8., SZERDA Mauno Koivisto keddi programja A finn államfő a Videotonban Vidéken töltötte hivatalos baráti látogatásának második napját a finn köztársasági el­nök. Mauno Koivisío a reg­geli órákban megtekintette hazája budapesti nagykövet­ségének a Kelenhegyi úton épülő új székházát. Ezt köve­tően — felesége társaságában — Székesfehérvárra utazott. A vidéki programra elkísérte Katona Imre, az Elnöki Ta­nges titkára. A Videoton gyár bejáratá­nál Szabó Imre ipari minisz­tériumi államtitkár, valamint Fejér megye, a város; és a nagyvállalat párt- és állami vezetői fogadták. Barts Osz- kárné, az MSZMP Fejér Me­gyei Bizottságának első tit­kára köszöntötte a vendége­ket, majd Sziklai Antal, a megye tanácselnöke adott át­tekintést az ország iparilag és mezőgazdaságilag legfej­lettebb megyéjének társadal­mi-gazdasági életéről. A mintegy százezer lakosú s több mint ezeréves múltra visszatekintő megyeszékhely finn kapcsolatait érintve utalt arra, hogy Székesfehérvárnak több mint negyedszázada van testvérvárosi kapcsolata Kérni várossal. Kázsmér János vezérigazga­tó a húszezer dolgozót foglal­koztató Videoton tevékenysé­gét finn nyelvű videofilm se­gítségével mutatta be. A fehérvári program befe­Herceghalmi seregszemle Ma nyílik Herccghalmon a második országos tápanyag-után­pótlási és növényvédelmi bemutató, amelynek előkészületei­ről tegnap adtak tájékoztatást' a kísérleti gazdaság vezetői. Képünkön: a vendégek megtekintik a kiállítást. (Részletes beszámolónk lapunk 3. oldalán olvasható.) Iskolai névadó Cegléden A diákok szívében él Itt vagyon Cegléd is — ír­ta Losontzi István a Magyar- ország történetével és föld­rajzával foglalkozó tanköny­vében, a Hármas Kis Tükör­ben. A XVIII. századot szin­te végigülő kiváló pedagógus neve összeforrott a várossal, hiszen itt vált a református iskola rektora. Nem véletlen hát, hogy éppen az 5 nevét viseli mától a helyi Speciális Szakiskola és Diákotthon. Egy intézmény életében mindig jelentős pillanat a névadó ünnepség. Elismerése az eddigi tevékenységnek és ösztönzője a további munká­nak. Ezt fejezték ki a gra­tulációk és köszönetek, mikor Oberczán József, a megyei ta­nács osztályvezető helyettese leleplezte a Losontzi-emlék- táblát és a névfelvételt tanúsí­tó oklevelet átadta Csoknyay Zoltán igazgatónak. Ügy vé­lem, a legfontosabb mégis az, vajon a gyerekek tudják-e, érzik-e, mi történik körülöt­tük. Fekete Antal, a városi ta­nács elnöke avatóbeszédében elmondta, ki volt, milyen nagyszabású életművet alko­tott a felvilágosodás korában ■dolgozó nevelő. De a száraz 'statisztikai adatokon túl, az igazi elfogadást, a tovább­élő szellemi örökséget a kis­diákok műsorában fedeztem fel. Néhány részletet olvastak fel a bevezetőben említett mű­ből, zökkenőmentesen hangsú­lyozva a régies, mai fül szá­mára nehézkes mondatokat. Látszott rajtuk, nem beta­nulták, hanem értik a szöve­get. Végezetül Podmaniczki Ist­ván, az MSZMP városi bizott­ságának titkára koszorút he­lyezett el az emléktábla alatt. Aztán máris folytatódott a munka, hiszen ez az iskola ad otthont a középsúlyosán ér­telmi fogyatékosok nevelését, oktatását ellátó általános is­kolák tanulói IV. Koncz De­zső országos tanulmányi ve­télkedőjének. Sz. Z. L. jezéseként a magas rangú finn vendég a számítógép­gyáregység. üzemcsarnokában megtekintette a sornyomta­tók, elektromos indítók kész­re szerelésének munkálatait. A balatonfüredi Baricska csárdában elfogyasztott ma­gyaros ebéd után Mauno Koi- visto és a kíséretében lévő személyiségek Tihany neveze­tességeivel ismerkedtek. Mail József plébános kalauzolta az apátságban a vendégeket, akik ezt követően a kiváló akusz­tikájú templomban rögtön­zött orgonakoncertet hallgat­lak meg. Az államfő végül hajókirándulást tett a Balato­non, majd a késő délutáni órákban visszautazott Buda­pestre. Este Mauno Koivisto és fe­lesége a budai Vigadóban megtekintette az Állami Népi Együttes műsorát. Az előadá­son jelen volt Katona Imre és felesége. A nap folyamán Ilcrn Gyu­la külügyminisztériumi ál­lamtitkár megbeszélést foly­tatott Kalevi Sorsa külügy­miniszterrel. Áttekintették az európai béke és . biztonság megszilárdításának időszerű kérdéseit. Aláhúzták, hogy a helsinki folyamat tartóssá té­tele nem nélkülözheti az európai leszerelés kiszélesíté­sét célzó további érdemi lé­péseket. Ehhez kedvező ala­pokat teremtenek a szovjet— amerikai fegyverzetkorlátozási tárgyalások keretében elért eredmények. Hangsúlyozták, hogy országaik tovább foly­tatják erőfeszítéseiket a bécsi utótalálkozó eredményes befe­jezése érdekében. A találko­zón részt vett Kovács László külügyminiszter-helyettes és Matti Kahiluoto, a finn kül­ügyminisztérium politikai igazgatója. Marjai József miniszterel­nök-helyettes, kereskedelmi miniszter Kari Kairómmal, a Nokia Rt. igazgató tanácsának elnökével, a finn kereskedel­mi szövetség elnökével, vala­mint Eero Piiparival, a Haka Rt. vezérigazgatójával folyta­tott megbeszélést. John C. Whitehead Budapestre érkezett Horn Gyula külügyminisz­tériumi államtitkár meghívá­sára kedden Budapestre ér­kezett John C. Whitehead, az Egyesült Államok külügymi­niszterének első helyettese. A Külügyminisztériumban folytatott tárgyalásokon Horn Gyula és John C. Whitehead véleménycserét folytatott az időszerű nemzetközi kérdések­ről és áttekintette a magyar— amerikai kapcsolatok helyze­tét. Az amerikai politikus ta­lálkozott a nap folyamán Medgyessy Péter miniszterel­nök-helyettessel, akivel főként a két ország, gazdasági együtt­működésének lehetőségeiről tárgyalt. John C. Whiteheadet a Par­lamentben fogadta Grósz Ká­roly. az MSZMP főtitkára, mi­niszterelnök. A találkozón — amelyen részt vett Horn Gyu­la és Kovács László külügy­miniszter-helyettes, valamint Mark Palmer, az Egyesült Államok budapesti nagyköve­te — amerikai részről megerő­sítették a magyar kormányfő­nek szóló meghívást az Egye­sült Államokba teendő látoga­tására. Áramszolgáltatók Centenárium A Magyar Villamos Művek Tröszt vezetői és az Ipari Mi­nisztérium képviselői kedden sajtótájékoztatón jelentették be, hogy a tröszt 22 vállalatá­nak 43 ezer dolgozója részére a közcélú áramszolgáltatás megkezdésének századik év­fordulója alkalmából ország­szerte jubileumi ünnepségso­rozatot rendeznek. A centená­riumi rendezvények sora Bu­dapesten kezdődik csütörtökön ünnepi nagygyűléssel az Épí­tők Rózsa Ferenc Művelődési Házában, ezt kétnapos műsza­ki-tudományos előadássorozat követi az MTESZ székházában. Megemlékezés lesz Máté­szalkán, ahol száz évvel ez­előtt először kezdődött meg a közcélú villamosenergia- szolgáltatás. A tröszt vállala­ti ünnepségein túl jubileumi vándorkiállításokra, sok szak­mai vetélkedőre, kulturális rendezvényre és sportverseny­re kerül sor. A ff árvita folytatódik „Mint arról korábban hírt adtunk, a két fél között immár fél éve hú­zódó árvita azért alakult ki, mert a Buda-Flax a Komáromi Lenárugyár területén levő termálkút gyógyvizének árát a köbméterenkénti 1 fo­rint 10 fillérről 26 forint 50 fillérre emelte fel, a vízmű azonban ezt az összeget nem hajlandó megfizetni.” (3. OLDAL) A vekén '„Olyan, mint egy V. * m szomoreszk a Vi­— töredezett tükörben rágzó üzlet, bár erőteljes kritikát is tartalmaz. Nincs a képen más, csak egy írószer- és ajándékcikkbazár kirakata.” (5. OLDAL) Még nem hirdetnek j-g“""**; gg bajnokot kereseti lehetőség vi­szont sajnos lazaságot hozott a labdarúgásban. Véle­ménye szerint az MLSZ megfelelő munkát végzett és végez — igaz, a magyar labdarúgás színvonaláról nem ejtett szót —, s szavait idézve: »az MLSZ-nek nem kell önkritikát gyakorolnia«.” (Y. OLDAL) WríStimreí, „Az új szabályozás ér­WU«öl® . telmében a Magyaror­vámkezeSéSB rend szágra történő visszaér­kezéskor az utas a jövőben a határon — abban az eset­ben, ha a behozott áruk egyedi vagy összértéke (belföl­di fogyasztói ára) meghaladja a 25 ezer forintot azon kívül, hogy a vámáru-nyilatkozaton kéri az áruk vám­kezelését, egyúttal el is számol a behozott áruk deviza- fedezetével.” (8. OLDAL) Tegnap Indult a Szojuz TM—5 Szovjet-bolgár űrutazás A második szovjet—bolgár űrexpedíció tagjai: Viktor Szavinih, Anatolij Szolovjov és a bolgár kutató-űrhajós, Alekszandr Alekszandrov sajtóértekezletet tartanak június C-án, a tíz­napos űrutazás megkezdése előtt. A kitűzött időpontban, ked­den moszkvai idő szerint 18.03 órakor elindult tíznapos útjá­ra a Szojuz TM—5 űrhajó fedélzetén a második szovjet —bolgár űrlegénység. Tagjai: a szovjet Anatolij Szolovjov és Viktor Szavinih, valamint a bolgár Alekszandr Alek­szandrov. A Szojuz TM—5 felbocsátá­sa utáni percekben a szovjet televízió egyenes közvetítést sugárzott az űrhajó kabinjá­ból, A Szolovjov parancsnokból, Szavinih fedélzeti mérnökből és a bolgár Alekszandrov ku­tató űrhajósból álló csapat a hatvanharmadik, szovjet űr­hajón utazó kollektíva. Mint emlékezetes, ilyen legénység tagjaként tett utazást 1930- ban a magyar Farkas Berta­lan. A ..szocialista országok űr-hajósain kívül francia, in­diai és Szíriái űrhajós is volt már vegyes legénység tagja. Az idén augusztusra tervezik a szovjet—afgán űrutazást, s novemberben indul a második szovjet—francia legénység. A tervek szerint a kedden elindult űrhajósok csütörtö­kön érnek a Mir űrállomásra. A kedden útnak indított szovjet—bolgár űrlegénység parancsnoka, Anatolij Jakov- levics Szolovjov, 1948. január 16-án született Rigában. La­katosként kezdett dolgozni, majd a katonai főiskola el­végzése után a légierőknél szolgált. 1971-ben lépett be az SZKP tagjai közé. Az űrhajó­sok közé 1976-ban került. El­ső kiképzését a szovjet—-Szí­riái űrutazásra való felkészü­léskor kapta, ő volt a tarta­léklegénység parancsnoka. A mostani az első űrutazása. (Folytatás a 2. oldalon.) Egy pillanat a tanulók ünnepi műsorából • (Csécsei Zoltán felvétele) J ó tartású, friss szelle­mű úr kopogtatott be a minap a Magyar Építőművészek Szövetségé­be. Szinte röstelkedve ad­ta elő — eléggé szokatlan­nak tűnő — ötletét. Szép számmal található hazánk­ban műemléki rom, s ter­mészetesen épen maradt építészeti emlék is, mond­ta. Mi lenne, ha minden korszakból kiválasztanák a legjellemzőbbeket, s fölál­lítanák kicsinyített má­sát? Mégpedig a Szentend­rétől Pilisszentlászlón át Visegrádig vezető út men­tén. Ezen a történeten töp­rengtem éppen, amikor a rádió a Törökbálinti Áfész elhatározásáról tájékozta­tott: mini Kárpát-medencét létesít. S a bejárható ma­kettparkot nem csupán tu- ristaesalogatónak szánják, hanem — mipt az iménti ötlet gazdája — szemlélte- tőnek. Minden bizonnyal vélet­len, hogy egy időben — két különböző helyen — születik meg hasonló el­képzelés, amelynek akad már külföldi mintája. Ne­kem holland példa jut eszembe. A második világ­háború idején egy fiatal repülőtiszt — Maduro — különös végrendeletet ha­gyott. Leszármazottja nem lévén, úgy döntött, ha éle­tét vesztené: vagyonából HUNGARODAM építsenek kicsinyített mű­emléki városkát. Ügy hoz­ta sorsa, hogy gépét találat érte ... Meg is valósították elhatározását: Hága Rózsa­dombján — Seweringenben — százan és százan cso­dálhatják meg nap mint nap a pilótáról elnevezett Madurodamot, amelyben láthatják Hollandia műem­lékként számon tartott épületeinek kicsinyített másait is. Hogy köze van-e ennek a két hazai ötlethez, az a tájékoztatásból nem derült ki. De az igen, hogy ma­napság nemcsak a fiata­labbak, hanem az időseb­bek fantáziája is alkotó módon szárnyal. S hasz­nosnak ígérkező gondola­tokkal lepnek meg máso­kat. A megvalósítás mi­kéntjét és hogyanját ter­mészetesen szakemberekre bízzák. Más kérdés, hogy az eléggé költségesnek látszó elképzelést miből valósít­ják meg? S vajon nem kell-e félteni a fákat, bok­rokat a házikóktól? Nem építik-e tönkre a tájat ezzel a látványossággal? Remélem, senki sem ál­lítja, hogy fölösleges előre aggályoskodni. Hogy rá­érünk a különböző javasla­tokat akkor megvitatni, amikor az építészek, kör­nyezetvédők — hozzáértők — elkészültek terveikkel. Szereztünk mi már elég­szer keserű tapasztalatot abban, milyen eredményre vezet, ha nem jelzünk ide­jében, egyöntetűen vagy elég hangosan. Abból sem született még semmi jó, hogyha megszabták: mit szóljunk hozzá. De várjunk csak egy per­cet! Ezt tettem én is a Flórián téri aluljáróban a minap. Ritkán van arra utam, rendszerint akkor is sietős. De azért menet közben végigfut a tekinte­tem a római kori tábor mutatósan-gondosan rend­be hozott romfalain. Ám egyik alkalommal a nagy­méretű fényképeket óvó tárlók üvegeit betörve ta­láltam. Ugyan kinek bán­totta a szemét ezeknek épsége — és miért ? A jóérzésű honpolgár mindig megütközik, ami­kor különböző rongálások­ról hall. Pedig egyre sű­rűbben értesülünk telefon- készülékek s újabban már metróbelsők tönkretételéről. Mindig akadnak olyanok, akik csak heccből, szóra­kozásból értelmetlenül tö- rik-zúzzák, ami éppen elé- bük kerül. Igen ám, de mi lesz, ha ezek az emberformájú lé­nyek majd a műemlék­makettekre vetik rá ma­gukat? Ki védheti meg a hasznos kis létesítménye­det? Aligha lehet mindegyik mellé őrt állítani... Egyetlen mód kínálkozik csupán: a közvédelem. Minden ügyet, alkotást ak­kor érzünk magunkénak, ha közünk van hozzá. A megoldás — kicsit képlete­sen fogalmazva — tehát az, hogy különböző klubok, szakkörök s minden arra járó vigyen egy téglát, egy marék sódert, vagy egy vödör vizet az építménybe. Se szeri, se száma nem lesz azoknak, akik ily módon „tulajdonosaivá” válhatnak közös létesítmé­nyünknek. P ersze, úgy lenne az igazi, ha országos méretűvé válna a mozgalom, amelyben együttgondolkodással jut­nánk közös nevezőre. Ab­ban is: mit tegyünk. Nem kellene megmondani, rá­jönnénk magunktól. Csak egy kis segítségre lenne szükségünk. Végtére is, ha már egyszer elhatároztuk, akkor meg is építjük a mi valódi Hungarodamun- kat... Vennes Aranka

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom