Pest Megyei Hírlap, 1988. február (32. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-27 / 49. szám

2 WTtetm 1988. FEBRUÁR 27., SZOMBAT mm Hét végi viiJcpoutikai KiriKiNTÉsmm Teret hódít az új gondolkodás Bizonyos előrehaladást értek el Shultz moszkvai tárgyalásain A lázadók árnyékkormánya bonyolítja az afganisztáni rendezési A nicaraguai kontrák elutasító magatartást tanúsítanak ÁLTALÁNOS PILLANATKÉP Közlemény Andrej Gromiko látogatásáról Andrej Gromikónak, az SZKP KB Politikai Bizottsága tagjának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnö­kének a Magyar Népköztársaságban tett hivatalos, baráti lá­togatásáról közös közleményt adtak ki: A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa meghívására Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke 1988. február 23. és 2*. között hivatalos, baráti látogatást tett a Magyar Népköztársaságban. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára fogadta Andrej Gromikót. A találkozón tájékoztatták egy­mást országaik társadalmi-gazdasági fejlődéséről, és véle­ményt cseréltek a magyar—szovjet kapcsolatok és a nemzet­közi élet kérdéseiről. Nem véletlenül kísérte oly nagy figyelem Shultz amerikai külügyminiszter e heti moszk­vai tárgyalásait. A két világ­hatalom diplomáciai vezetői­nek találkozójára első ízben került sor azután, hogy tavaly decemberben Washingtonban aláírták a rakétaegyezményt. Az azóta eltelt két és fél hó­napban fokozatosan bizonyos mértékig lehűlt a szovjet— amerikai légkör. A Genfben zajló tárgyalások a hadászati támadófegyverek ötvenszá­zalékos csökkentéséről lelas­sultak, s megfigyelők már csak halvány esélyeket láttak arra nézve, hogy a nyár ele­jéig, Reagan elnök tervezett moszkvai utazásáig, ki lehet dolgozni az erre vonatkozó szerződéstervezetet. Moszkva és Washington nemegyszer bocsátkozott a korábbi időkre emlékeztető polémiába és fe­jezte ki gyanakvását a másik fél valóságos szándékai iránt. Shultz moszkvai tárgyalá­sain azonban a jelek szerint sikerült tisztázni egy spr fél­reértést, s feléleszteni a biza­lomnak azt a légkörét, amely annyira jellemző volt a wa­shingtoni csúcstalálkozót köve­tő időszakban a két világha­talom kapcsolatában. A hadá­szati fegyverzet csökkentésé­nek problematikájában nem történt ugyan a moszkvai meg­beszélésen valamiféle látvá­nyos áttörés, de — mint mind­két fővárosban megjegyezték — remény támadt arra, hogy- Reagan elnök szovjetunióbeli .látogatásáig ki lehet dolgozni egy megállapodástervezetet. A Genfben tárgyaló delegációk világos utasítást kaptak, hogy mire összpontosítsák munká­jukat. Elsősorban az ellenőr­zésre kell intézkedések sorát kidolgozniuk. A hadászati tá­madófegyverek különböző tí­pusait részben szárazföldi si­lókban, másrészt mozgatha- tóan, vasúti kocsikon, illetve tengeralattjárókon helyezték el. Ezért ennek az arzenálnak a csökkentése is bonyolultab­ban ellenőrizhető, mint a kö­zepes hatótávolságú rakéta­fegyvereké. A svájci konferenciaváros­ban tárgyaló szakértőknek most az a feladatuk, hogy a legközelebbi szovjet—amerikai külügyminiszteri megbeszélé­sig — amelyre Washingtonban március 22—23-án kerül majd sor — elkészüljenek az ellen­őrzési intézkedések tervével. Ezután egy hónap múlva új­ra Moszkvában találkozik a két diplomáciai vezető, s ak­kor már a jelek szerint a má­jus—júniusban sorra kerülő csúcstárgyalás napirendjére fo­gadhatnak el ajánlásokat. Nyu­gati hírügynökségek a moszk­vai külügyminiszteri megbe­szélések nyomán arról írnak, hogy „az eddiginél kelleme­sebb munkalégkör teremtődött meg a két világhatalom kö­zött”. Idéznek egy amerikai személyiséget, aki szerintük kijelentette: „Kialakult közöt­tünk egyfajta tárgyalási stí­lus. A szovjetek olyan embe­rek, akik a tárgyat minden oldalról és teljes mélységben ismerik.” A KABULI VEZETÉS SZILÁRD ÁLLÁSPONTJA Shultz Moszkvába azzal ér­kezett, hogy az afganisztáni szovjet kivonulás pontos me­netrendjének megismerése nél­kül nem utazik el a főváros­ból. Az afgán rendezés más regionális válságügyek között valóban előkelő helyet foglalt el a megbeszéléseken. Az ame­rikai külügyminiszternek azon­ban meg kellett értenie, hogy egy ilyen „menetrend” nem tartozik Washingtonra. Egy­részt azért, mert amíg nem ér­nek véget megegyezéssel a március 2-án folytatódó köz­vetett pakisztáni—afganisztáni tárgyalások, a május 15-i kez­detű szovjet csapatkivonást csupán feltételesnek lehet te­kinteni. Másrészt a kivonás üteme Moszkva és Kabul ügye, a két kormány megállapodásá­nak függvénye. Így a moszkvai megbeszélé­sek elsősorban a külső garan­ciákra irányultak, arra, hogy az eljövendő el nem kötelezett Afganisztánt ne zavarja kül­földi beavatkozás. Moszkvában Shultz tudomására hozták azt is, hogy az ideiglenes kormány megalakítását nem tekintik a csapatkivonás feltételéül, vagy­is ha Genfben a rendezés ok­mányait aláírják, a szovjet csapatok távoznak az ország­ból. Rámutattak továbbá ar­ra, hogy Pakisztán kormánya szinte az „utolsó pillanatban” különös kettős taktikát foly­tat. Washington a jelek sze­rint ebben a kérdésben a moszkvaihoz közeli álláspon­tot foglal el. Ezt bizonyították Armacost amerikai külügymi­niszter-helyettes iszlámábádi megbeszélései is. Mindettől függetlenül az af­ganisztáni lázadók a pakisztá­ni Pesavar határvárosban köz­leményt adtak ki az ideigle­nes kormány megalakításáról. A hét, a kabuli kormány ellen fegyveres harcot folytató szer­vezet Ahmed sahot jelölte a megalakítandó ellenkormány „miniszterelnökévé”. A közle­ményből kitűnik, hogy a láza­dók kizárnának kabinetjükből minden olyan erőt és csopor­tot, amely jelenleg részt vesz az afgán politikai életben. A fegyveres harcot addig foly­tatnák, amíg meg nem döntik a jelenlegi kormányt, s ellen­kabinetjük el nem foglalja an­nak helyét. Igényt tartanak arra is, hogy egyezséget kösse­nek velük a genfi egyezmé­nyek megtartásáról, mert el­képzeléseik szerint az árnyék­kabinet még a megállapodások aláírása előtt megkezdené mű­ködését. Ez a lépés, éppen a genfi tárgyalás előestéjén zavarja a rendezési folyamatot, amely pedig már egyébként síneken lenne. Afganisztán iszlámábá­di ügyvivője rámutatott, hogy országa számára elfogadhatat­lan egy olyan kormány, amely összetételében nem tükrözi a tényeleges helyzetet, s ki pró­bálja zárni soraiból nemcsak a Kabulban létező hatalom képviselőit, hanem az ország mérsékeltebb ellenzéki erőit is. Mint Kabulban hangsú­lyozták: a jelenlegi kormányt SO ország ismeri el és az ENSZ-ben is képviselete van. Ha a lázadók, akik fegyvere­sen harcolnak a kormány el­len, részt akarnak venni a kormányzásban, nyitott szá­mukra egy koalíciós kabinet, amely a választásokig működ­Eric del Valle panamai ál­lamfő bejelentette: felmentet­te tisztségéből Noriega tábor­nokot, a hadsereg főparancs­nokát. A panamai nemzetgyű­lés viszont csütörtök éjjel tar­tott rendkívüli ülésén Norie­ga mögé sorakozott, s meg­fosztotta tisztségétől az ország államfőjét. A panamai kormány pénte­ken hajnalban Manuel Solis Pálmát, az eddigi közoktatási minisztert bízta meg az ál­lamfői teendők ellátásával. Eric del Valle, aki a válság óráit az Egyesült Államok panamai nagykövetének társa­ságában töltötte, az egyik ko­lumbiai rádióállomásnak adott nyilatkozatában közölte, hogy Fontos fejlemény s a ren­dezés irányába hat, hogy ti­zenhat pakisztáni ellenzéki párt felhívást intézett az or­szág kormányához: írja alá Géniben a kidolgozott okmá­nyokat, s ne szabja ennek elő­feltételéül a jelenlegi afgán kormány távozását. SANDINISTA KÉSZSÉG A MEGEGYEZÉSRE A kontrák először közvetlen tárgyalásokat követeltek az Obando y Bravo managuai ér­sek közvetítésével zajló meg­beszélések helyett. Mivel a sandinista kormányzat min­dent elkövet a közép-ameri­kai békefolyamat valóra vál­tására, beleegyezett ebbe, s a tanácskozások színhelyét is a kontrák kívánságaihoz igazí­totta. Legutóbb a múlt héten Guatemalavárosban kezdődött el újabb tárgyalási forduló. De ez szinte a megnyitása után rögtön félbeszakadt, mégpedig anélkül, hogy újabb időpontot kijelöltek volna a tűzszüneti megbeszélések folytatására. Mivel a kontrák vezetői el­zárkóznak a tárgyalások fel­újításától, a managuai kor­mány Obando y Bravóhoz for­dult, s kérte, vesse latba te­kintélyét, hogy az ellenforra- dalmárók üljenek ismét a tár­gyalóasztalhoz. Managua március 20-át javasolta az új forduló időpontjául. Ez azon­ban alkalmatlan a kontrák­nak, akik egyszerűen nem kí­vánnak tárgyalni, amíg az amerikai törvényhozás nem dönt egy újabb javaslatról, amely az ellenforradalmárok­nak nyújtandó pénzügyi se­gélyről intézkedne. Emlékeze­tes, hogy Reagan elnök né­hány hete már előterjesztett egy indítványt, de akkor ezt a képviselőház többsége eluta­sította. A mostani, ezúttal a demokrata párt által kidolgo­zott tervezet szerint a kontrák az elkövetkező négy hónap­ban harmincmillió dollár nem katonai jellegű segélyt kapná­nak. Ez a javaslat- a jövő hé­ten kerül szavazásra az ame­rikai képviselőházban. A kontrasegélyt néhány he­te szavazták le, mert a tör­vényhozás tagjainak többsége kifejezte aggodalmát, hogy ez zavarná a folyamatban levő tűzszüneti tárgyalásokat. A kontrák támogatói viszont az­zal próbáltak érvelni, hogy a nicaraguai megbékélésből úgy sem lesz semmi a managuai kormány és a kontrák közötti tárgyalások útján. Az egyetlen lehetőség — hangzott a ma­gyarázkodás —, ha „fokozzák a nyomást a sandinistákra”, s ehhez szükséges a további kontrasegély. Az ellenforradal­márok mostani elzárkózásuk­kal minden további tárgyalás­tól ezt az „érvelést” akarják alátámasztani... Árkus István a nemzetgyűlés határozatát törvénytelennek tekinti, s így nem fogadja el. BULGÁRIÁBAN vasárnap helyhatósági választásokat tartanak. Megválasztják az év eleje óta működő új területi- közigazgatási egységek — te­rületek és körzetek, illetve községek — népi tanácsának tagjait, elöljáróit. A mostani választás minőségileg új mó­don, minden eddigitől eltérően megy végbe. AZ OSZTRÁK TELEVÍZIÓ csütörtökön késő este fennálr Andrej Gromiko tárgyalt Németh Károllyal, az MSZMP PB tagjával, a Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsá­nak elnökével, megbeszélést folytatott Grósz Károllyal, az MSZMP PB tagjával, a Ma­gyar Népköztársaság Minisz­tertanácsának elnökével. Be­szédet mondott a Magyar Népköztársaság Országgyűlése külügyi bizottságának ülésén, koszorút helyezett el a ma­gyar hősök emlékművénél, a Szabadság téri szovjet hősi emlékműnél és Vlagyimir II- jics Lenin Dózsa György úti szobránál. Látogatást tett Fe­jér megyében, a székesfehér­vári Videoton vállalatnál. A barátság, a szívélyesség és a kölcsönös elvtársi meg­értés légkörében megtartott tárgyalásokon és a találkozó­kon részletes tájékoztatás hangzott el a szovjetunióbeli átalakításról és a magyaror­szági reformok megvalósítá­sáról. A tárgyaló partnerek megerősítették a társadalmi fejlődés és a nemzetközi po­litika időszerű kérdéseiről vallott azonos felfogásukat. Kifejezték meggyőződésüket, hogy az MSZMP, illetve az SZKP által kijelölt feladatok megvalósítása további lendü­letet ad a szocialista építő­munkának országainkban — foglalja össze a közös közle­mény. A felek hangsúlyozták a Szovjetunióban végbemenő átalakítási folyamat és a Ma­gyar Népköztársaság stabili­zációs és kibontakozási prog­ramjában előirányzott célok és feladatok összhangját, amely új lehetőséget ad a magyar—szovjet kapcsolatok széles körű fejlesztéséhez, a szocializmus és a társadalmi haladás ügi'ét szolgálja. Meg­elégedéssel állapították meg, hogy országaik, népeik test­véri barátsága és sokoldalú együttműködése magas szintet ért el és gyümölcsözően fej­lődik, összhangban a barát­sági, együttműködési és köl­csönös segélynyújtási szerző­déssel. A dokumentum aláírásának 40. évfordulója alkalmából mindkét országban széles kö­rű megemlékezést tartottak. Mindkét részről állást fog­laltak amellett, hogy Kádár János és Mihail Gorbacsov tárgyalásain elért elvi megál­lapodások szellemében to­vábbfejlesztik a párt- és az állami együttműködést a po­litikai, a gazdasági, a kultu­rális és egyéb területeken. Kiemelték annak fontossá­gát, hogy a KGST keretében folyó együttműködés, illetve a szervezet tevékenysége to­vább korszerűsödjék. A felek a két ország kultu­rális együttműködésének ki­emelkedő eseményeként mél­tatták a nagy októberi szocia­lista forradalom 70. évfor­dulója alkalmából Magyaror­szágon . megrendezett szovjet kulturális napokat. Elismerés­sel szóltak a két ország kul­turális, tudományos és okta­tási intézményeinek bővülő közvetlen kapcsolatairól, nagy jelentőségűnek tartják, hogy magyar kulturális, tudomá­nyos és tájékoztatási közpon­lása óta először sugárzott a szovjet televízióval közösen készített műsort. A több mint kétórás egyenes adást átvette a nyugatnémet és a svájci tv is. A program a Café Central című, Magyarországon is is­mert tv-sorozatban kapott he­lyet, amely korábban New Yorkban, Berlinben, Budapest ten, Párizsban és Velencében tett látogatást. A helyszín ez­úttal a moszkvai Rosszija Nagyszálló kávézója volt. tot nyitnak meg a közeljövő­ben Moszkvában, s hunga­rológiai központ létesült az ungvári egyetemen. Ezek a két ország népei barátságának erősítését és a kölcsönös szel­lemi gyarapodást szolgálják. A felek állást foglaltak a köztársaságok, a megyék és a városok közötti baráti kapcso­latok további széles körű el­mélyítése ügyében, hatékony­ságának növelése, a határ menti együttműködés fejlesz­tése, illetve a dolgozók köz­vetlen kapcsolatainak bővítése mellett. Hangsúlyozták a szovjet és« az amerikai közepes- és rövi- debb hatótávolságú rakéták felszámolásáról szóló szerződés történelmi jelentőségét: ennek létrejötte bizonyítja, hogy for­dulatot lehet elérni a fegyver­kezési versenytől a tényleges nukleáris leszerelés felé. Mindkét részről meggyőző­désüket fejezték ki: fontos lenne, hogy ne kerüljön sor semmiféle olyan lépésre, amely a leszerelési egyezmé­nyek és megállapodások vég­rehajtását, illetve újabbak lét­rejöttét akadályozná. A felek rendkívül fontosnak tartják, hogy minél előbb si­keresen befejeződjenek a nuk­leáris kísérletek korlátozását és beszüntetését célzó szovjet —amerikai, valamint a vegyi fegyverek teljes és átfogó be­tiltásáról folyó sokoldalú tár­gyalások. Az európai leszerelési folya­mat továbbvitele, a katonai szembenállás szintjének csök­kentése, az államok közötti bi­zalom és jószomszédság erősí­tése érdekében a felek határo­zott szándéka, hogy a Varsói Szerződés tagállamainak közö­sen kidolgozott irányvonalát követve, a budapesti felhívás szellemében elérjék az Euró­pában — az Atlanti-Óceántól az Urálig — állomásozó fegy­veres erők és a hagyományos fegyverzet lényeges csökken­tését. Mindkét részről síkraszáll- tak az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezleten részt vevő államok bécsi utó­találkozójának kölcsönösen el­fogadható, jelentős megálla­podásokkal történő lezárása mellett, amelyek a helsinki záródokumentum alapján az Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára a Karabah- hegyvidéki autonóm területen történtek kapcsán pénteken felhívásban fordult Azerbaj­dzsán és Örményország dol­gozóihoz, népeihez, hogy erő­sítsék a két köztársaság népei között a szovjethatalom évei­ben kialakult barátság hagyo­mányait, tanúsítsanak állam- polgári érettséget és állhata­tosságot. A Karabah-hegyvidéki auto­nóm területen — mint már jelentettük — tüntetése­ken követelték, hogy az Azerbajdzsánhoz tartozó, de túlnyomórészt örmények lak­ta területet csatolják örmény- országhoz. Jelentések érkeztek jereváni tüntetésekről is. A lenini nemzetiségi politi­ka lényege — mutat rá a fő­titkár felhívása —, hogy min­den nép kielégíthesse szükség­leteit a társadalmi-politikai élet minden területén, bele­értve az anyanyelvet és a kul­túrát. a tanulást és a hitéletet. A népek közötti viszály és bizalmatlanság szítása csak megzavarja a meglevő prob­lémák megoldását. Mint az üzenet emlékeztet rá, az SZKP Központi Bi­zottságának szándéka, hogy összeurópai folyamat elmélyí­tését célozzák a politikai, a gazdasági és a humanitárius kérdések teljes körében. Megerősítették azt a kész­ségüket, hogy elősegítik a vi­lág különböző térségeiben meglévő regionális konfliktu­sok és válsággócok igazságos, tárgyalások útján történő ren­dezését. A magyar fél üdvözli és az új politikai gondolkodás megnyilvánulásának tekinti Mihail Gorbacsov 1988. feb­ruár 8-i nyilatkozatát, amely utat nyit az Afganisztán körül kialakult helyzet politikai ren­dezéséhez. Magyarország és a Szovjet­unió állást foglalt az ENSZ szerepének további növelése mellett annak érdekében, hogy a világszervezet a béke és a nemzetközi biztonság hatékony eszközévé váljon. A tárgyalásokon a felek megelégedéssel állapították meg, hogy gyümölcsözően fej­lődnek a Magyar Népköztár­saság Országgyűlése és a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csa, illetve a Magyar Népköz- társaság Elnöki Tanácsa és a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csának Elnöksége közötti kap­csolatok. A továbbiakban is ezek fejlesztésére, hatékony­ságuk növelésére törekszenek. Érdekeltségüket fejezték ki abban, hogy széles körű véle­ménycserét folytassanak a jogalkotás és a szocialista de­mokrácia fejlesztésének alap­vető kérdéseiről. A látogatás során a Magyar Népköztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szö­vetsége kormányai közötti egyezményt írtak alá az MNK szovjetunióbeli kulturális, tu­dományos és tájékoztatási központjának létrehozásáról és tevékenységéről. Ugyancsak aláírták a Szovjetunió írószö­vetsége és a Magyar írók Szö­vetsége közötti együttműködés 1988. évi munkatervét. Andrej Gromikónak, az SZKP KB Politikai Bizottsága tagjának, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa Elnöksége el­nökének a Magyar Népköztár­saságban tett hivatalos, baráti látogatása hozzájárult a ma­gyar—szovjet kapcsolatok to­vábbi erősítéséhez, Magyaror­szág és a Szovjetunió népei barátságának elmélyítéséhez, és kifejezte a két ország kö­zötti együttműködés dinami­kus fejlesztésére irányuló köl­csönös törekvést. Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsa Elnökségének elnöke hivatalos, baráti láto­gatásra hívta meg Németh Károlyt, az MSZMP Politikai Bizottságának tagját, a Ma­gyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnökét. A meg­hívást Németh Károly köszö­nettel elfogadta. külön ülést szenteljen a nem­zetiségi politika kérdéseinek, a Szovjetunió nemzetiségei kö­zötti kapcsolatok fejlődésének, s kijelöljék a konkrét utat a szociális-gazdasági, kulturális és egyéb problémák megoldá­sához. Véget ért a balkáni találkozó Az új-belgrádi Száva kong­resszusi központban pénteken a kora délutáni órákban kö­zös közlemény elfogadásával és Budimir Loncsarnak, a ju­goszláv diplomácia vezetőjé­nek záróbeszédével befejező­dött a hat balkáni ország kül­ügyminisztereinek első talál­kozója, amelyen Albánia, Bul­gária, Görögország, Jugoszlá­via, Románia és Törökország képviselői vettek részt. Budimir Loncsar hangoztat­ta: az összes résztvevő hozzá­járult ahhoz, hogy a tanács­kozás eredményes munkát vég­zett, beváltotta a hozzá fűzött reményeket, utat nyitott a tér­ség államai közötti jobb és gyümölcsözőbb együttműkö­déshez. ne. Az államfő a közoktatási miniszter lett Panamai elnöki puctskísérlet Csak röviden... Azerbajdzsánnak, Örményországnak Mih ail Gorbacsov felhívása

Next

/
Oldalképek
Tartalom