Pest Megyei Hírlap, 1988. február (32. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-27 / 49. szám

1988. FEBRUAR 27., SZOMBAT f^ggftgP 3 A szabálytalanság szokásjoggá vált Életveszélyben a munkahelyen Húsz százalékkal csökkent a munkahelyi balesetek szá­ma tavaly Pest megyében. A statisztika azonban nem té­veszthet meg bennünket, mert egy-egy súlyosabb baleset visszavonhatatlan következményei egy életen át kísérnek. Nem beszélve az értelmetlenül arató halálról... Sajnos még ma is ott tartunk, hogy a munkavédelmet, a szabályok betartását inkább csak akkor veszik komolyan, ha már megtörtént a baj. REMEKELNEK ft A fővárosban a kereskedelmi ellenőrzésről or­szágos ankétot rendeztek. 9 Cigány népfőiskola kezdte meg munkáját Gilvánfán. ft Kínai iparművé* szeti kiállítás nyílt meg Egerben, ft Budapest volt a helyszíne az országos kisiparos cukrász szakmai na­poknak. ft A hét híre az is, hogy átadták az ipari formatervezési nívódíjakat. Ülésezett az Opus Pacis Eszmecsere a békeszolgálatról A magyar katolikus püspö­ki kar békeszerve, az Opus Pacis február 25-én ülést tar­tott, amelyen Dankó László kalocsai érsek, elnök az idő­szerű feladatokról szólt. Az Országos Béketanács katolikus bizottsága pedig pénteken ta­nácskozott. A megbeszélésen részt vettek a katolikus bi­zottság budapesti és megyei elnökei, titkára is. Szabó Géza kanonok elnöki megnyitója után Bíró Imre kanonok, a bizottság főtitká­ra a megújulásra és az idei programra vonatkozó javasla­tait terjesztette elő. Miért van ez így? Erről kérdeztük Berta Lászlót, a Pest Megyei Munkavédelmi Felügyelőség vezetőjét. — Az ember óhatatlanul arra gondol, hogy a nehe­zebb gazdasági helyzetben ke­vés pénzük jut a vállalatok­nak munkavédelemre. Meg arra, hogy ilyenkor a hatóság is elnézőbb. De lehet-e komp­romisszumokat kötni akkor, ha életek forognak veszélyben? — Nem keresünk a kákán is csomót, nem támasztunk le­hetetlen követelményeket, ám egy bizonyos határon túl már nem lehetünk elnézőek. Ha például hiányoznak az alap­vető munkavédelmi eszközök, nem tartják be a technológiai utasításokat, akkor a szüksé­ges intézkedés nem lehet al­ku tárgya. Annál is inkább, mert akár tételesen lehet bi­zonyítani, hogy a munkavé­delem nem elsősorban pénz­kérdés. Az iparban, de főleg a mezőgazdaságban bekövet­kezett javulás sem annak tudható be, hogy a korábbi­nál többet költöttek erre a gazdálkodók. Tapasztalataink azt mutatják ugyanis, hogy a balesetek 85 százaléka a fi­gyelmetlenségre és a különbö­ző szabálytalanságokra vezet­hető vissza. A dolgozók, akiknek leginkább érdekük a balesetek megelőzése, a tech­nológiai fegyelmet megsértve nap mint nap veszélyeztetik testi épségüket, életüket. A vizsgálatok során az is kide­rül, hogy az illető nem akkor dolgozott először szabálytala­nul, amikor a baleset megtör­tént, de mert előtte nem fi­gyelmeztették, a szabálytalan­kodás szokásjoggá vált! Nem pénzkérdés A dolgozó és a termelést irányító vezető gyakran feles­legesnek, túlzott igénynek te­kinti az alapvető biztonság- technikai szabályok betartását is. Nem a balesetveszélyes helyzetek elkerülése, meg­előzése, hanem a termelés fo­lyamatossága az, amelynek szinte feltétel nélküli' megte­remtésében anyagilag egy­aránt érdekeltek. Ez országos probléma, amelynek megoldá­sa megyei szinten lehetetlen. Ezért úgy gondoljuk, hogy központilag kellene valami­képpen létrehozni á munka- védelem anyagi érdekeltségét. — A munkavédelemhez azonban mégiscsak kell pénz... — Persze hogy kell, de nem feltétlenül több, mint ami rendelkezésre áll. In­kább jobban kellene felhasz­nálni, mert ebben aztán akad­nak tartalékok. Vegyük azt a példát, hogy nekem van egy autóm. Ha nem költők rá, ha­gyom a karosszériát szétro­hadni, akkor néhány éven be­lül úgy tönkremegy, hogy újat kell vennem. Ez pedig drága mulatság. A vállalatok­nál ugyanez a helyzet, a ter­melő- és a munkavédelmi esz­közök karbantartása mégis kí­vánnivalót hagy maga után. Hogyan lehetséges az, hogy ugyanaz a gép az egyik he­lyen megfelelően működik, másutt viszont olyan állapot­ban van, hogy nem volna sza­bad dolgozni azzal? Ugye, ez költői kérdés ... Tény az is, hogy rossz körülmények, mál­ladozó falak között, piszokban és rendetlenségben a dolgozó igénytelenné válik. — A munkavédelemnek és a pénznek van azonban egy másik összefüggése is. Az iparban, a gazdasági munka- közösségekben, a mezőgazda­ságban pedig a háztájiban olyan megerőltető túlmunkát vállalnak az emberek, ami a főmunkaidőben korai elfára­dást és ezért figyelmetlensé­get okoz... Megelőzhető tragédiák — Ügy tartják, a legfonto­sabb a megelőzés. Mit tesz ezért a felügyelőség? — Különféle átfogó, vala­mint központi és saját kezde­ményezésű célvizsgálatokat tartunk, igyekszünk feltárni a szabálytalanságokat. Ezenkí­vül tavaly felállítottunk egy veszélyességi sorrendet az üzemek között, felügyelőink évente többször is megláto­gatják ezeket a munkahelye­ket. Az új módszer bevált, s talán nem vagyok szerényte­len, ha azt mondom, a fel­ügyelőség munkájának is kö­szönhető, hogy 20 százalékkal csökkent a balesetek száma. Jóllehet tudjuk, hogy ez saj­nos hosszú távon nem tart­ható fenn. Ugyanis a kedve­ző eredmények ellenére, egy sereg mulasztással találko­zunk. Tavaly 6 ezer 624 eset­ben kellett intézkednünk a hiányosságok megszünteté­séért! Ezen felül 1 ezer 368 gépet kellett leállíttatnunk és 490 dolgozót felfüggesztenünk a munkából! Az utóellenőrzé­sek során 12 esetben kellett végrehajtási bírságot kiszab­nunk, mert az előző ellenőr­zés óta sem tették meg a szükséges intézkedéseket. Minden igyekezetünk ellenére sem csökkent a halálos bal­esetek száma. Az idén 13 tra­gédiába torkolló eset történt a megyében. És valamennyi megelőzhető lett volna! Árokba vesztek Jellemző példa erre a ha­lásztelki baleset, amikor a Fővárosi Vízművek egyik ku­bikosának azért kellett meg­halnia, mert a csőfektetéshez ásott árok nem volt kidúcolva, és beomlott. Szinte ugyanez ismétlődött meg Nagymaroson, amikor a Mélyépítő Vállalat egyik munkása lelte halálát az árokban. Az ilyen esetek után mindig átfogó, teljes körű munkavédelmi ellenőrzést tar­tunk, aminek általában meg­van az eredménye. Szomorú azonban, hogy a vezetők csak a halálos balesetek bekövet­kezte után kezdik komolyan venni a munkavédelmet. — A tavalyi tapasztalatok hogyan épülnek be az idei munkaprogramba? — Miután a hiányosságok kétharmada a gépek, beren­dezések, felszerelések és a műhelyek rossz állapotából, illetve a technológiai fegye­lem megsértéséből fakadnak, természetesen elsősorban ezek felderítése, ellenőrzése a fel­adatunk. Foglalkoznunk kell azzal is, hogy ugrásszerűen megnőtt a közlekedési bal­esetek száma. Azon túl, hogy a megye területén halad át a fővárosba vezető valamennyi útvonal, a közlekedési jegye­lem lazulása, a KRESZ sza­bályainak megszegése a fő ok. Ezért a megyei közleke­désbiztonsági tanáccsal együttműködve erősítjük az ilyen irányú propagandát, el­lenőrizzük a vállalati oktatá­sok megtartását. Továbbra is folytatjuk az utóellenőrzéseket és többet akarunk foglalkozni a balesetek hátterében meg­húzódó emberi tényezőkkel. Megyei munkavédelmi vetél­kedőt szervezünk, hogy ezzel is felhívjuk az emberek fi­gyelmét erre a fontos terület­(Folytatás az 1. oldalról.) nem jelentkezik ennek kéz­zelfogható eredménye, hiszen a jövőben megnő majd a szel­lemi termékek nyugati ex­portjának jelentősége. Biztos megélhetést adhat Nem egy'termelőszövetkezet nagysága határozza meg a gazdálkodás eredményességét, sokkal inkább a vezetés ráter­mettsége és a tagság szorgal­ma. Ez derült ki a perőcsényi Vörös Csillag Tsz zárszámadó közgyűlésén. A másfél száznál kevesebb tagot számláló nagy­üzem a két évvel ezelőtti mélypont után ezúttal eredmé­nyes évet zárt, így nem volt nehéz dolga dr. Pásztor Imré­nek, amikor a vezetőség be­számolóját ismertette. Igaz, az elnök nem vádolható elfogult­sággal, hiszen a dicséretek mellett a kritikából is kijutott egyik-másik főágazatnak, s ez az alapállás jól jellemzi en­nek a kisközösségnek a hét­köznapjait is. A nyílt, őszinte Furcsán hangzik, mert ilyen jellegű dokumentumok­hoz ritkán kapcsolódik nyel­vészeti emlék, ám tény, hogy iparművészet összetett sza­vunkat, mint új valamit je­lölő fogalmat, egy hivatalos jelentésnek köszönhetjük. Igaz, ennek a jelentésnek a készítője nem más, mint Kos­suth Lajos! ö használta elő­ször ezt a máig pontos kifeje­zést, az Első Magyar Iparmű- kiállitásról írt beszámolójá­ban. Az időpont 1842. Ez volt az az időszak, amikor nagyobb mennyiségben kezd­tek felbukkanni a tehetősebb polgárok körében — az akko­ri kifejezéssel élve — a gyár- müczikkek, amik között akadtak csúfak, esetlenek, de tetszetősek, hasznosságukban is szépek. Ma sem különb a helyzet. Valamilyen megjelenési for­mája minden árunak van. Természetesnek tarthatjuk, ha ezeknek nem mindegyike mű­remek, formája nem több, csupán célszerű. Gyakran azonban még ennyit sem si­kerül elérni. Nem sikerül, bár bizonyított tény, a for­mának lényeges része van a kelendőségben, azaz az üzleti eredményekben. A nagy vi­lágcégek gyakorlata azt mu­tatja, üzletmenetükkel azért is remekelnek, mert (műre­mekeinek áruik formájával, felöltöztetésével, a hasznosat a széppel házasítva. Készül a megyében olyan műszer, amely kiváló műszaki színvo­nalú, vásárolja is jó áron a külföldi partner. Csak éppen nem engedi beszerelni a riasztóan ronda műanyag ház­ba, mert akkor képtelen len­ne értékesíteni. Ezt az egy­szerű, de tetemes értéknöve­kedéssel járó műveletet ott, az importáló cég hazájában végzik el, s természetes (?), a haszna is ott marad. Átoknak is beillene, amit a valaha volt kancellár, Metter­nich írt le, úgy vélekedve, „Magyarországot távol kell tartani minden ipari tevé­kenységtől ...” S megkerülve a valódi okot, az osztrák ipar elsőbbségének minden áron való megadását, bizony a kancellár úr nem ódzkodott a rágalmazástól, így folytatva a mondatot ..........mert a ma­g yar nép jelleme tág teret nyújt a szélhámosságnak.” Szerencsénkre eleink akkori legjobbjai sem hittek az át­véleménycsere — amely egyébként a munkahelyi ta­nácskozásokon is általános volt —, a felelősség egyértel­mű érvényesítése, a tisztessé­ges munka, a többet akarás megbecsülése figyelemre mél­tó a szövetkezetben, s ennek kézzel fogható, hogy pontosít­suk, forintokkal mérhető hasz­na ezúttal is jelentkezett. Mint dr. Pásztor Imre el­mondta, különösen a gyü­mölcstermesztési föágazat dol­gozói tettek ki magukért, s nagy sikernek könyvelhetik el, hogy mintegy 44 vagonnyi meggyet szedtek le, nagy ré­szét géppel. Jól vizsgázott az a finn bogyósgyümölcs-szüre- telő gép is, amelyet kipróbá­lásra megkaptak. Bejelentette, hogy a téesz kilépett a Gödöl­lői Búza- és Borsótermesztési Rendszerből, és bírálta a szomszédos Bernecebaráti Bo- gyósgyümölcs-termelési Rend­szer munkatársainak együtt­működési készségét is. Min­dent egybevetve a 187 millió forintos árbevételből 11,5 mil­liós nyereséget könyvelhetnek el a perőcsényiek. koknak, annál inkább hlttelj abban, hogy nem csupán a gyáripar, hanem azon belül az igényesség is megteremt-* hető. A már említett jelentés-* ben Kossuth ugyanis vizsgálat alá vette azt is, amit ma mű-*' szaki fejlesztésnek hívunk, azt írván, „ ... valljon gyárának szerkezete megfelel-e techni■* kai tökélyben az illető ipar- szaktudomány már ismeretei kívánatainak, vagy talán azi egy lépéssel a’ kifejlésben magosbra is vivé?” S ez a minden értelmű magosb aa amiről azóta sem lett volna szabad lemondanunk. Hálátlanul feledékeny K8 utókor. A szűk szakmán kívül aligha tartja számon más, mi-* lyen érdemeket szerzett Ve­res Lajos formaterveivel a hazai hajógyártásban, avagy miként tervezett meg egy minden tekintetben tetszetős haszonjárművet — a GödöU lői Gépgyár G—116-os típusi} dömperét — Németh Aladár. A jelen sem kevésbé hálátlan és feledékeny. A tervezőknek ritkán adják meg azt az er­kölcsi, anyagi megbecsülést^ rangot, melyet megad a Bu- da-flax például, szabályt erő­sítő kivételként. A divatnak olyannyira kitett textil- és textilruházati ipari üzemek­ben sem észleljük a megyé­ben azt a megkülönböztetett figyelmet, amelyet a forma érdemel, s amelynek át kelle­ne fognia a termelés minden mozzanatát, az anyagok meg­választásától a műhelyekben érvényesített technológiai fe­gyelemig. Az örökös hiány persze egyetlen gyártót sem késztet erőfeszítésre; ha bár­mi eladható, akkor a ronda is vevőre taláL Időben próbált a hivatalos akarat nyomatékot adni a re­mekelés szükségességének. A Minisztertanács 1954-ben, jú­nius 26-i ülésén hozott hatá­rozatot az iparművészet fel­adatairól. Ahhoz képest, hogy 1870-ben már megkezdta munkáját az Országos Ma­gyar Királyi Iparművészeti Tanoda, nem volt valami el­sietett ez az első, átfogó ren­dezés, ám ahhoz mérten, hogy mindössze kilenc esztendővel voltunk a felszabadulás után, elismeréssel kell fogadnunk a szándékot. Amiből sok min­den, harmincnégy év múltán is, szándék csupán... Mészáros Ottó A beszámoló feletti vitában szót kért Nagy Sándorné is. A megyei párt- és tanácsi veze­tés elismerését tolmácsolta a kollektívának a helytállásáért, majd arról az ellentmondásos helyzetről beszélt, amely ma a hazai gazdaságot jellemzi. A legtöbb helyen nagy erőfeszí­téseket tesznek, hogy megta­lálják a gondokból kivezető utat, s ez Perőcsényben sin­csen másként. Ebben a nagy­üzemben — emelte ki a me­gyei pártbizottság titkára — megvan az erő, az akarat, a kezdeményezőkészség, s ha to­vábbra is ilyen szorgalommal dolgoznak, biztos megélhetést adhat a föld az embereknek. Ehhez azonban új gondolkodás is kell, olyan, amely jól segíti a párt és a kormány által meghirdetett kibontakozási program megvalósítását. A közgyűlés a vezetőség be­számolóját egyhangúlag elfo­gadta. Végezetül kitüntetéseket adtak át. Pató Zs.—Furucz Z. Fotó: Csécsei Zoltán és VI- mola Károly Gyulavártól Coloradóig r^r. Márai Géza, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem ta­karmányozási tanszékének adjunktusa. Túl azon, hogy családjával együtt szívesen ül kocsiba egy-egy kirándulás, hosszabb túra erejéig, tudományos munkája révén szintén sokat utazik. Tavaly például másfél hónapot töltött az Egye­sült Államokban, ahol a coloradói egyetem kutatóival dol­gozott. Mint kiderült, időközben egy hároméves együttműkö­dési szerződés is életbe lépett a két intézmény között. — Ugyanígy kutatómunkám révén jutottam el Svédor­szágba, az NSZK-ba, sőt Űj-Zélandra is — mondja, mintegy jelezve, hogy egyre mélyebbre ássa magát szűkebb szakte­rületén. A roppant szerény adjunktus utazásait seregnyi prospek­tus, tudományos leirat fémjelzi, melyek egyértelműen a tan­szék, illetve az egyetem berkein belüli tudományos munka fejlesztését hivatottak szolgálni. Ám az indulást nem lehet feladni. Majd háromórás beszélgetésünk során egyértelműen kiderült, hogy egész életre szóló szemüveget kapott a Békés megyei mezőgazdasági nagyüzemekben töltött évek során. — Az előadásokon, a kísérletek folyamán egyaránt ta­pasztalom, mennyire elengedhetetlen a gyakorló mezőgazdá­szi ismeret, gondolkodásmód. Az emberi és szakmai tűzke­resztségen a gyulavári termelőszövetkezetben estem át. ahol egy kétezer hektáros üzemegység első agrármérnöke voltam a hatvanas évek végén. * — Hogyan vezetett vissza az út a hajdani előadóter­mekbe? — A termelőszövetkezet után a gyulai tangazdaságban már egy ötszázas tehenészet napi feladatait bízták rám, ahol elengedhetetlen volt foglalkozni a gyepterületekkel. Ott a gondok közepette értettem meg, miért fontos az, hogy a szántó helyett a hazai réteken, legelőkön minél nagyobb ré­szét termeljük meg a takarmányszükségletünknek. Akkor je­gyeztem él mágam a takarmányozástannal, ami még nem azonos az egy étemre visszavezető úttal.. " Tény azonban, a gondok felismerése után az ifjú agrár­mérnök egyre intenzívebben foglalkozott a gyepgazdálkodás­sal. Két pályázatán is szerepelt kísérleteivel, az egyiket or­szágos pályadíjjal jutalmazták. Még Békés megyében élt, amikor, a doktori disszertációhoz szükséges kísérleteket vé­gezte dr. Baitner Károly professzor irányításával. Akkoriban kapta az ajánlatot, tanársegédnek hívta dr. Fekete Lajos professzor. — A gyakorlattól, kísérleteink révén, máig sem szakad­tam el — szövi tovább gondolatait. — Cseppet nem idegen a legelő, az istálló, legfeljebb időközben a laboratóriumok világával is megismerkedtem. Kellett, hiszen a fejlődés a mi területünkön ugyancsak elengedhetetlen, hozzáteszem, ettől függetlenül akadnak örökzöld témák. — Mire gondol? — A kisüzemek természetes közegével elégedettek lehe­tünk. A nagyüzemi körülmények között tartott állatok azon­ban kevésbé ellenállóak, sok mindenre érzékenyebbek. Tehát az intenzív takarmányozási és táplálóanyag-beviteli technoló­giákhoz olyan természetes alapanyagú kiegészítőket keresünk, amelyek kedvezően változtatják az állati termékek minőségét. Á kutatások sikerét jelzi például a már forgalomban le­vő Labactiv-Combi, mely enzimkészítmény egyik komponen­sét a GATE takarmányozási kutatásai alapján a Phylaxia állítja elő. A másik alkotórész egy osztrák partner nevéhez főződik. — Külön egyik sem volt elég hatékony eleveníti fel e nemzetközi elismerésre is számítható adalékanyag szüle­tését beszélgetőpartnerem. — Egy budapesti konferencián ta­lálkoztunk az osztrák kollégákkal, majd az együttes munka eredménye ez a bizonyos szójapótló adalék. A hosszas szakmai tájékoztatóból kiderül, hogy ezzel évente mintegy százezer tonna jó minőségű fehérjetakarmány előállítása oldható meg itthon a hazai napraforgóbázisra alapozra. Így tetemes mennyiségű import szójadara beszer­zésétől menekülhet meg a magyar mezőgazdaság, mely je­lenleg évente 140—160 millió dollárt költ csak erre az egy ta­karmányfehérje alapanyagra. — A Labactiv-Combival folytatott biotechnológiai keze­lést a jövőben szeretnénk kiterjeszteni más hazai növényekre — mondja dr. Márai Géza. — Az újabb kísérletek elkezdőd­tek, ebben partnereink többek között a Pest Megyei Gabo­naforgalmi és Malomipari Vállalat, valamint a Monori Álla­mi Gazdaság. E kísérleti programsorozatot egyetemi kollé­gáim segítségével irányítom, s ebben biokémikus éppen úgy közreműködik, mint növényélettanos. Célunk: csökkenteni a kémiai hatóanyagok, kemikáliák, antibiotikumok alkalmazá­sát, vagyis visszatérni a természetes alapanyagokhoz, növényi kivonatokhoz. E célt három témakörben is szolgálom: hazai kutatások éppen úgy szerepelnek ebben, mint osztrákokkal, amerikaiakkal közös kísérletek. A z adjunktus egyik kedvenc témája takarmánygabonák olyan termesztésének megvalósítása, amely során meg­őrizhető a természetes takarmányérték. — Ez a problémakör tíz éve foglalkoztat, rövidesen eb­ből írom kandidátusi dolgozatomat. A kísérletei már befe­jeződtek. — Mit csinál szabad idejében, amikor elszakad a kated­rától, az istállóktól, az íróasztaltól? _ , — Segítem egyetemünkön az immár 15 éves Békés me­gyei klub munkáját, míg otthon a családom és a hangleme­zeim várnak. Hajdan ugyanis a zenei és a mezőgazdasági pá­lya között kellett választanom. így azután már a hangszer- szólistai közreműködés, a hangverseny-látogatás kizárólag ki- kapcsolódásként maradt meg az életemben — mondja befe­jezésül dr. Márai Géza. Győri András re. Kővess László Sikerekre építhetik jövőjüket

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom