Pest Megyei Hírlap, 1986. szeptember (30. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-13 / 216. szám
1986. SZEPTEMBER 13., SZOMBAT 5 Csehszlovákia, a Szovjetunió é3 Magyarország fegyveres erői kijelölt csapatainak részvételével szeptember 8-tól folyik Csehország területén a Barátság ’86 hadgyakorlat. A csehszlovák, szovjet és magyar katonák feladatuk teljesítésekor magas fokú harckészültségről, erkölcsi és politikai állapotról tettek tanúbizonyságot. A hadgyakorlatra a Helsinkiben elfogadott záróokmányt aláíró államok közül 19 országból érkeztek megfigyelők. (Kovács Attila felvételei) Budapesten rendezik Éhajéskongresszus Az Űrrepülések Résztvevői Szövetségének Végrehajtó Bizottsága szeptember 8. és 11. között Budapesten ülésezett. A tanácskozáson részt vett Alekszei Leonan (Szovjetunió) Russel Schweickart és Edgar Mitchell (Egyesült Államok), Sigmund Jähn (NDK), Szultán Al-Szaud (Szaúd-Arábia), valamint Farkas Bertalan (Magyarország). A végrehajtó bizottság tagT jai megvitatták a szövetség második kongresszusának előkészületével es megrendezésével kapcsolatos kérdéseket. Döntöttek arról, hogy a kongresszust október 13— 17. között Budapesten rendezik meg, s a tanácskozások a tervek szerint 12 ország mintegy 40 űrhajósa vesz részt. A kongresszus fő témája A világűr, mint az élet közege. Az űrhajósok előadásokat tartanak a kiemelt témáról, kicserélik információikat a végrehajtott űrrepülésekről, napirendre tűzik a szövetség szervezeti szabályzatának, emblémájának, jelszavának, valamint más, szervezeti kérdéseknek a megvitatását. A szövetség első, alapító kongresszusát 1985 októberében Párizsban tartották. 13 ország 25 űrhajósának a részvételével. A végrehajtó bizottság budapesti ülésén hangsúlyozták, hogy a szövetség feladata a jövőben is azon tervek támogatása lesz, amelyeknek célja a világűrnek és az űrtechnikának az egész emberiség érdekeinek megfelelő felhasználasa. Száz fiatal Bányásztalálkozó Háromnapos országos szénbányász ifjúsági találkozó kezdődött pénteken Miskolcon. A Borsodi Szénbányák KISZ-bizottsága által rendezett találkozón hazánk nyolc szénbányászati vállalatának mintegy száz fiatalja vesz részt. A program része a borsodi szénbányászkodás megkezdésének 200. évfordulója alkalmából szervezett ünnepi rendezvénysorozatnak. Az ifjú szakemberek véleményt, tapasztalatot cserélnek a szénbányászat helyzetéről, a fiatalok gondjairól, terveiről. A pénteki program kulturális és szórakoztató műsorral zárult. Ma a fiatal bányászok helyzetéről konzultálnak, majd kirándulás és sportműsor várja a résztvevőket. Szorít a határidő Állják a próbát a Kék Hullások Reggel 8 óra. Csúcsforgalom Budapesten, a Hungária körút és a Kerepesi út kereszteződésében. Kocsi kocsi hátán, embertömeg hömpölyög keresztül a zebrán is. Mindez azonban látszólag mit sem zavarja a tahitóí- falui Kék Duna Termelőszövetkezet ipari és szolgáltató szakcsoprtjántak dolgozóit, őket szorítja a határidő, mert az őszi Budapesti Nemzetközi Vásár megnyitásáig készen kell lenni a munkával. Összehangolt munka — Most minden felesleges mozdulat, elvesztegetett idő — mondja Raksányi Eva, a fiatal építésvezető. — A munka sok, a határidő pedig rövid. Augusztus' 29-én kezdtünk, szeptember 18-ra elvégezzük a vállalt feladatot. Á mélyépítési munkálatok nagyobb részével elkészült a szakcsoport, de bőven van még tennivaló. Ezért éjjel is dolgozunk, eltávolítjuk a felesleges lámpatartó oszlopokat, betonozunk, átépítjük a szegélyköveket, mert a korábbi kétsávos helyett háromra kell szélesíteni a Kerepesi utat. — Ki a megrendelő? — fordulok Bereczky Pálhoz, a szakcsoport elnökéhez, aki közben megérkezett a helyszínre. — A munkát a Fővárosi Tanács Közlekedési Főigazgatósága rendelte meg, a lebonyolítója a Metrober, mi csak alvállalkozók vagyunk. De a területen mellettünk még más vállalatok is dolgoznak, többek között a Villanyszerelő-ipari Vállalat, ök szerelik majd fel az új közvilágítási és forgalomirányító lámparendszert. Szerencsére a munkát sikerült jól összehangolni, nem akadályozzuk egymást, így a terveknek megfelelően halad minden. Az elnök állítását Farkas Vince, a Metróber műszaki ellenőre is megerősíti: — Ilyen gyorsan még nem építettek át csomópontot. Ennek itt bárki szemtanúja lehet. Itt senki sem támaszkodik a lapáton. Régóta dolgozom a szakmában, de ilyen jól összeszokott gárdával, mint ez a tsz-brigád, nem mindennap találkozik az ember. Ilincs megállás — Némi gyakorlatot Is szereztünk már az effajta munkákban — veszi vissza a szót Raksányi Éva építésvezető. — Hiszen 1980 óta foglalkozunk közterületek átépítésével. Többek között mi készítettük az Otthon Áruház és a kispesti Centrum Áruház melletti parkolót is. Jelenleg a Várban is dolgozunk. Ott szintén egy autóparkolót építünk ugyanolyan kőből, mint amilyennel a Váci utcát borították. Mi nemcsak a minőségre ügyelünk, hanem a határidők betartására is. Ha kell, reggel 7-től este 9-ig dolgozunk, de szombaton és vasárnap is. A munka nem kevés, mégsem húzódozik tőle a 70 fos szakcsoport egyik tagja sem. E kis létszámú kollektíva 50 millió forint árbevételre tesz szert évente. Igaz, a fizetések is ennek megfelelőek. — Az átlagnál magasabb fizetéseken kívül mi az, ami ösztönzi az embereket? — A szervezés — tájékoztat Bereczky Pál. — Minden telepített munkahelyünkön CB-hálózatot építettünk ki, így, ha valahol gond van, gyorsan tájékozódunk, és korrigáljuk a hibát. H3 l-es csapat Guba Lénárd, Szagos Lé- nárd, Jelenek István valamennyien betanított munkások, a régi beton széttörésén, valamint a munkagödör eltüntetésén tevékenykednek. — Most raktam le a műanyag csöveket — fordul hozzám Guba Lénárd. miközben druszája, Szágos Lénárd pillanatra kikapcsolja a légkalapácsot. — Műanyag csöveket, hiszen ez vízvezeték-szerelői feladat. — Én már dolgoztam betanított kőművesként, de segédmunkásként vízvezeték- szerelő mellett is. Sok mindenhez értek és ez a szerencse, mert nem kell megáll- nunk, ha esetleg valami olyasmi adódik, ami egyébként nem ránk tartozna. — Én még csak másfél éve -vagyok ezzel a csapattal, de állítom, NB I-es ez a kollektíva, jobb, mint a magyar válogatott — mondjá mosolyogva Szágos Lénárd. — Dabasiak vagyunk szinte valamennyien — toldja meg a mondottakat Jelenek István — Az egyetértés, egymás megbecsülése nálunk valóban termelőerő. A légkalapács kezelésénél is 3—4-en váltjuk egymást, mert ezt a 30—40 kilogrammos monstrumot 2 Guba Lénárd: „a vízvezetékszerelő mellett a PVC-csövek összeragasztását is megtanultam!” Jelenek István lapáttal kaparja el a törmeléket, amit Szágos Lénáid a 30—10 kilós légkalapáccsal levés a betonról (Erdősi Ágnes felvételei) óránál tovább senki sem bírja kezelni. De mondja, van még valami kérdése, mert már mennék dolgozni. — Nincs — válaszolom. Bóna Zoltán Kilenc anya harminckét csemetéje Az S. 0. S. gyermekfaluban Egy veterán harcos emlékei Pártmunkás volt Kanadában V eterán harcos látogatására készülök, aki egy másik földrészen szervezte hosszú éveken keresztül a fasizmus elleni küzdelmet, ajd hazatérve, megint új viszonyok között oldotta meg azokat a feladatokat, melyekkel megbízták. És társadalmi munkás ma is, nyolcvanöt évesen. A zuglói lakótelep egyik toronyházának harmadik emeleti lakásában él Türk Mihály. Csöngetésemre ő nyit ajtót, a szálfaegyenes, gondosan öltözött idős ember. Egyedül él, gondozónő látja el a háztartását. A fiatalságáról, korai munkásmozgalmi kapcsolatairól kérdezem, s rögtön ezzel a mondattal kezdni: nekem nem volt gyermekéletem... Tizenegy éves korában már napszámosként dolgozott szülőfalujában, a Szabolcs megyei Vencsellőn. Nagy szükség volt a keresetére, hiszen az édesanyja egyedül nevelt három gyereket. Az édesapja abban az évben vándorolt ki az Egyesült Államokba, amikor ő megszületett. Ilyen előzmények után lett Türk Mihály a Tanácsköztársaság idején a Vörös Hadsereg katonája. A leveretés után bútorgyári munkás, de tagja lett a sztrájkbizottságnak. Így természetes, hogy rövidesen az utcára került. Kanadában élő bátyjának a hívására utazott el 1928-ban Montrealba. Egy évvel később már tagja volt a kommunisták kanadai pártjának, majd különböző iskolák elvégzése után, a pártvezetőség szervezőmunkára küldte a Niagara-félszigetre. Ekkor már hivatásos funkcionárius volt, majd négy évvel később a munkás- és farmerszervezetek titkára. Amikor kitört a második világháború, Türk Mihály először illegális nyomdai munkát végzett, majd a párt utasítására jelentkezett a kanadai hadseregbe. Szolgált Algírban, Olaszországban, majd Jugoszláviában harcolt a partizánokkal. Innen került 1944 szeptemberében — ejtőernyővel dobták le őket — ötödmagával Magyarországra. A Gestapo rövidesen elfogta valameny- nyiüket és a Fő utcai börtönbe, majd onnan egy fogolytáborba kerültek. Karácsony előtt sikerült onnan megszöknie. A felszabadulás egy kórházban érte. — Már abban az időben nagyon foglalkoztatott a gondolat, hogy itthon maradok — emlékszik vissza —, de Révai József meggyőzött arról, hogy nagyobb hasznomat veszik, ha Kanadában dolgozom tovább az itthoniakért, így hát visszatértem, és 1945 augusztusában ott leszereltem a hadseregből. Élelmiszer- és ruhaküldeményekkel segítette a kanadai szervezet a háború romjaiból újjáépülő Magyarországot. Türk Mihály 1947-ben tagja lett az Ontario! pártbizottságnak. Tallózik emlékei között. Emlékezetes volt a Ford motorgyár sztrájkjának az előkészítése. Derűs színfoltokat is felidéz, például, amikor a János vitézt adták elő Torontóban, az ott élő magyaroknak, és tízezren nézték, tapsolták meg a szabadtéri színpadon rendezett előadást. Ez 1949-ben volt, majd egy évvel később hazatért Magyarországra. Zavartalanul beilleszkedett az itteni, életbe, továbbra is pártmunkás maradt. Két héttel hazatelepülése után már a Budajenői Állami Gazdaság pártszervezetének a titkára, majd 1955-től Budakeszin párttitkár. Itt érte az ellen- forradalom. November 7-én felszerelt és bevonult a karhatalomhoz, segített a rend helyreállításában. Ezután a közlekedésrendészetnél dolgozott mint politikai megbízott, majd betegsége miatt 1959-ben nyugdíjba ment. Türk Mihály ma nyolcvanöt évesen Is aktív társadalmi munkás. Tagja az önkéntes rendőrök tanácsadó testületének és a Kanadából visszatértek baráti társaságának az elnöke. Nézegetem a gondosan megőrzött kitüntetéseket, emléklapokat. Köztük a Tanácsköztársaságért Emléklap, a Partizán Emlékérem, a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozata és még sok más. »dokumentumok tükrözik, hogy még sJ nyolcvanadik évének betöltése után is tevékeny ember, öt évvel ezelőtt mint önkéntes rendőrt tüntették ki, és emléklapot kapott a tavalyi országgyűlési és tanácstagi választásokon végzett munkájáért. — Ha még egyszer kezdeném, újra ezt csinálnám — mondja búcsúzóul. Gál Judit A tizenkét házából hétben már együtt élnek a battonyai S. O. S. Gyermekfalu lakói, nevelőanyák és állami gondozott gyermekek, így a hónap végén tartandó ünnepélyes faluavatáson már működő intézményt adnak ét. A tizenkét házba a tizenkét családalapító nevelőanyán kívül segítő nevelőanyák is kellenek, velük együtt összesen legkevesebb tizenhat anyára van szükség. Jelenleg kilenc nevelőanya van a battonyai gyermekfaluban, a még hiányzó hetet a harmincöt jelentkezőből fogják kiválasztani. A kilenc anya harminckét gyermekről gondoskodik — a teljes gyermeklétszám 90—100 között lesz —, s a kisegítő személyzet is a gyermekfaluban dolgozik már. A faluvezetőn kívül kertész, gazdaságvezető, gondnok segíti a nevelőanyák munkáját. Az immáron életre kelt első magyar S. O. S. Gyermekfalu építészetileg is figyelemre méltó alkotás. A tervezők az alföldi népi építészet elemeit fölhasználva alkottak tetszetős, rendeltetésének kitűnően megfelelő gyermektelepet. Az országban elsőként Túrán Szövettapétát gyártanak A Galga-vidéke Áfész Túrán, a Rákóczi úton megvásárolt egy régi malomépületet, amelynek átalakítása már javában tart. Ott lesz az ország első szövettapéta-gyártó üzeme, amely az áfész, a Kör- nyei Állami Gazdaság és a Skála-integráció társulásaként termel majd. Jelenleg a szövettapéta kísérleti gyártása folyik. A termelés tényleges elindításáig még számos feladatot kell megoldaniuk. Eredetileg a Körnvei Állami Gazdaság egy 40 millió forintos. külföldi gépsorral kezdte volna meg a szövettapéta gyártását. S. mert a Galga-vidéke Áfész is hasonló elképzeléseket dédelgetett. anyagi és szakmai ismereteiket összeadva, hazai gyártósort alkalmazva, az eredetileg negyvenmillió forintos beruházás töredékéből valósítják meg a társulás tagjai az elképzelésüket. E vállalkozástól függetlenül a napokban kezdi meg a termelést a Galgarvidéke Áfész műanyag és papírfeldolgozó üzeme is Az új — egyelőre tizenöt embert foglalkoztató munkahelyet — Bag és Má- riabesnyő között, a volt Kin- dovári csárda épületében alakították ki. A zömmel női dolgozók elsősorban irodaszereket, mappákat, írótömböket gyártanak majd. A. L. A.
