Pest Megyei Hírlap, 1983. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-15 / 218. szám

1983. SZEPTEMBER 15., CSÜTÖRTÖK Minden dolgok mértéke az ember Az önismerés egyszeregye zavartalan kikapcsolódásra. A fent említett módszerek a környezet megváltoztatása helyett saját magunk meg­változtatását, illetve az em­ber és környezete közötti vi­szony megváltoztatását ajánl­ják. A módszer lényegét a huszas években Schultz né­met orvos dolgozta ki. Minden bölcsességek kezde­te az önismeret. Thalész, az antik tudományosság egyik eisö ,riagy alakja fogalmazta meg először parancsoló mód­ban és afórizmaszerű rövid­séggel: Ismerd meg önmaga­dat! Ez a tanács természetes 'része volt a görög szemlélet egészének, ök fogalmazták meg először azt a gondolatot is. hogy minden dolgok mér­téke az ember. Ez az önis­mereten alapuló emberköz­pontú világkép ma is vonzó ideál. Magánkötelesség is Az önismeret, a lélekisme- ret önálló tudománya, a pszichológia mindössze száz­éves, a kísérleti pszichológia ennél is fiatalabb. A pszicho­lógia eredményeinek gyakor­lati hasznosítása alig ötven- hatvanéves múltra tekinthet vissza. Ma már ismert,' sőt köztudott, hogy a lelki bajok sokszor testi, úgynevezett pszichoszomatikus betegsége­ket okoznak, s talán már azt is sokan tudják, hogy az em­beri psziché „karbantartása” — a mentálhigiéné —, nem­csak az orvosok, pszichológu­sok feladata, hanem minden­kinek — sajátí jól felfogott érdekében — magánkötelessé­ge is. Vlagyimir Levi Az önisme­ret művészete című könyve ehhez nyújt segítséget a lai­kus olvasónak. Munkájában tulajdonképpen az önszug- gesztió, az autogén tréning módszerét és gyakorlatát is­merteti. A modern nagyvárosi életforma, a szellemi munka részarányának növekedése napról napra nagyobb idegi, szellemi fáradsággal terheli meg az embert. Ugyanakkor egyre kevesebb lehetősége yan a mozgásra, a teljes és Autogén tréning Biológiai alapja az a tény, hogy az akaratilag befolyásol­ható harántcsíkolt izmok mű­ködésének is van egy nem be­folyásolható alkotóeleme, amit általában izomtónusnak ne­vezünk. Az izomtónus eler- nyesztésének és tonalizálódá- sának önszuggesztiós befolyá­solása az autogén tréning lé­nyege. Ez a módszer lehető­séget ad a körülményektől szinte majdnem teljesen füg­getlen kikapcsolódásra — pihenésre, s ezzel összefüg­gésben a nagyobb fizikai és szellemi koncentráció és tel­jesítőképesség elérésére. ' Az autogén tréning és az önszuggesztió sokban hason­lít a több ezer éves hagyomá­nyokkal rendelkező indiai jó­gára. Míg annak eszmei alap­ja a misztikus-vallásos szem­lélet, az autogén tréning tu­dományos eredmények gya­korlati felhasználása. Közös kiadásban Az önismerés — tanulás egyszeregye, az önszabályo­zó és lelki egészségvédő alap­műveletek példatára — írja Levi könyvéről a magyar kiadás bevezetőjében dr. Bagdy Emőke. Tehát minden­képpen hasznos és fontos könyv, melynek gondos tanul­mányozása, a benne megfo­galmazott életviteli elvek el­fogadása, a közölt gyakorla­tok rendszeres végzése min­denkinek- csak ajánlható. Mégis érdemes megfogadni Bagdy Emőke tanácsát: néni árt az önálló gyakorlást időn­ként szakértővel ellenőriztet­ni. Vlagyimir Levi könyve a Gondolat Kiadó és a moszkvai Mir közös kiadásában látott napvilágot magyarul. Csík István művészete ÍHeti filmtegyzet Kémek a lokálban Tágítani a világot A mondat első olvasásra moáolyt csal elő: Csík István Munkácsy-díjas festőművész műveit már bemutatták Glasgow-ban, ^Szczecinben, Szófiában, Stockholmban, Os­lóban; önálló kiállítása nyílt Egerben, Debrecenben, és Tá- piószelén. Glasgow és Tá- piószele. De még jobb: Stockholm^ és Tápiószele. Egy ország fővárosa és a Pest me­gyei nagyközség egyforma nfljí Történeti, néprajzi összefüggésbe ágyazottan Kultuszaink és emlékeik A Magvető Kiadó népszerű Gyorsuló idő című sorozatá­ban 1981-ben jelent meg Kunt Ernő A halál tükrében című írása, mely a halál tényével kapcsolatos mai nézeteknek, emberi magatartástípusoknak részletes történeti és szocioló­giai vizsgálatát nyújtotta. E könyv folytatásának és kiegé­szítésének számít a szerző most megjelent munkája, a Temetők népművészete, melyet a Corvina Kiadó gondozott, s a Magyar népművészet című sorozatban látott napvilágot. Rövid, mintegy hatvanoldalas bevezető tanulmány, 16 színes képtábla és 40 kitűnő fekete­fehér fotó mellett szöveg közti rajzok igazítanak el az érde­kes — eddig alig feldolgozott — témában. Szokásrendszer Kunt Ernő könyve a legszé­lesebb történeti, összehasonlító néprajzi összefüggésbe ágya­zottan vizsgálja a mai falusi temetők népművészetét. Célja, hogy a tárgyi emlékeken túl megvilágítsa a temetéssel, a halottkultusszal kapcsolatos szokásrendszert, annak kiala­kulását is. Így műve nemcsak összefoglalása az elég gyér szakirodalomnak, hanem né­miképp magasabb szintre emelése a vizsgálati módsze­reknek. Az emlékanyag, falvainkból, mezővárosainkból származik, de természetesen kiegészül a szomszéd országok magyar lakta településeinek emlékei­vel. Mivel a sírjeleket — fő­leg régebben — szinte kizáró­lag fából készítették, a leg­régebbi emlék sem öregebb 100—110 évesnél. A keresztek, a fejfák — ezek alaptípusai az oszlopos fejfák, a kopjafák, a táblás fejfák —, a lábfák a te­metőben közvetlenül ki vannak téve az időjárás viszontagsá­gainak. Nyolc-tizenöt év múl­tán olvashatatlanná válik a felirat, megsemmisülnek a faragott, vésett díszítések. Be­leolvadnak a faanyag egyre zül bizonyára kevesen tudják, hogy régen a gyerek születé­sekor a szülők és a kereszt- szülők gyümölcsfát ültettek, s ennek fájából készítették az elhunyt fejfáját, sírjelét. Nemcsak tudomány Mindezek az érdekességek bizonyítják, hogy Kunt Ernő könyve nem pusztán tudomá­nyos értékű, fontos munka, ha­nem érdekes olvasmány is. Szomorú témája ellenére a Temetők népművészetét öröm kézbe venni, mert az utóbbi hónapok egyik legszebb, legíz­lésesebben kivitelezett kiad­ványa. rangra emelve. Azután elgon­dolkodik az ember ezen a furcsa párosításon, s rá kell jönnie; nem mosolyogni való. Kivált, ha az olvasó figyel­mesen böngészi át a Képző- művészeti Kiadónak, Losonci Miklós által írt mai magyar művészeket bemutató sorozat­ban megjelent könyvét. Csík ugyanis a második világhá­ború után érett fiatalemberré. Édesapja asztalosmester volt, akitől sokat tanulhatott. Már ifjú korában bizonyította te­hetségét. Tanítómesterei közé Kmetty Jánost, Hincz Gyulát, Pap Gyulát sorolja. Útja a hazai kiállításoktól egyene­sen vezet Párizsba, Bécsbe, a Szovjetunióba, Görögországba. A párizsi III. biennálén is részt vett., Valamennyi tekintélyes ran­got jelent egy művész szá­mára. A nemzetközi elismerés ösztönözheti további alkotás­ra. De mit sem érne a nem­zetközi siker, ha idehaza, a szülőföldön értetlenség, ide- genség fogadná műveit. Csík István művészetét — szeren­csére — idehaza is szeretet­tel veszi körül a közönség. Budapesten, Szentendrén, s Tápiószelén. Mert az az igazi érdem, ha a tárlatlátogatók megszokott világát egy mű­vész tágítani ‘túdjá, híve­ket szerez á művészetnek. S Csík Istvánnak ez . sikerült. Akár, mint alkotónak, akár mint festőszakosztály titkár­nak (1970—1974. között), ^ok- oldalú művész Csík István. Festményei,, mozaikjai, fain­tarziái egyaránt tehetségről árulkodnak.' Olvashatunk a könyvben Adria sorozatáról értékelést, vagy a Balaton képsorról, S ha a terjedelem szűkössége miatt keveset is, de néhány soros értő magyarázatot ír a szerző akár a Notre Dame, a Taormina, a Tengeri táj, az Interieur és a művész más munkásságáról. Legyen az festmény, mozaik, üvegmun­ka, valamennyi jelzi Csík István gazdag belső világát, amely kitárulkozik a művé­szetszeretők előtt. Ehhez se­gít hozzá Losonci Miklós. Sakkábécé Védje magát, fenség! erőteljesebben kirajzolódó ros- tozatába. Harminc-hatvan év után elkorhad a földbe ásott lábrész, s ha újra leássák, sem hosszabbítják meg élettarta­mát, csak további húsz-negy­ven évvel. Addig áll tehát egy-egy sír­jel a temetőben, amíg a köz­vetlen hozzátartozók és le­származottak élnek, S a halott élő emlékének elmúltával szinte egy időben a földbe süpped és elenyészik a sírjel is. Ezért van fontos szerepe és tudományos jelentősége a „le­letmentésnek”, a még meglevő ősi sírjeltípusok dokumentá­lásának, lefényképezésének. 0 Leletmentés Kunt Ernő, aki a fényképe­ket is maga készítette, Olasz Ferenc Fejfák című, emléke­zetesen szép könyvéhez ha­sonlóan nemzeti értékeket óvott meg az enyészettől, s tett közkinccsé. A könyv természetesen fog­lalkozik a viszonylag ritkáb­ban előforduló, kőből és . ön­tött vasból készült sírjelekkel, s a falusi temetők, a temető­kultúra mai átalakulásával is. A járatlan olvasó előtt érde­kes újdonság például, hogy a temetői virágkultusz mindösz- sze 70—80 éves múltra tekint csak vissza, és a halottak esté­jének mai módon való megün­neplése is viszonylag újkeletű szokás. A városi emberek kö­Régebben a királyok játékának tartották a sakkot. Ma töme­gek kedvenc sportja. Megmoz­gatja az elmét, gazdagítja a fantáziát, fejleszti a logikát. Egy-egy kiugró nemzetközi si­ker hazánkban is újabb és újabb korosztályokat lelkesít fel, s ismertet meg a hatvan­négy fekete-fehér kocka bűvö-, létével. De hogyan kezdjük el az első lépéseket? Ügy, ahogy Viktor és Iván tette, miként a dívány alól előhalászták a porlepte fadobozt? Meglehet, szerzői indításnak nem is rossz ez az ötlet. Am Vlagyimir Grisin és Jevgenyi) Iljin könyve, a Sakkábécé mégiscsak többre vállalkozik. A szerzők arra tesznek kísér­letet, hogy bevezessék a hat­hétéves gyermekeket az előre­gondolkodás, a kombinációk gazdag tárházába. Közérthető formában ismertetik a lépése­ket, a szabályokat, az elveket. A szülők tanácsot kapnak, ho­gyan segítsenek gyermekeik­nek, miként barátkoztassák- meg őket a figurákkal. S ahogy elkezdődik a mese, úgy derül fény a futók, a lovak, a ki­rály, ,a királynő, a bástyák, a mindig előre haladó gyalogok lehetőségeire. S a játszók már észre sem veszik, hogy egy rendkívül izgalmas játék rab­jai lettek, segítőtársaik és a Móra Könyvkiadó jóvoltából. Jelenet a Kémek a lokálban című filmből. Középen Mlchel Serrault Nagy sikerek valósággal ki­kényszerítik a folytatást. Sőt, ha például egy film sikergya­nús, • ügyes dramaturgiai fo­gással úgy kell alakítani a be­fejezését, hogy szükség esetén a sztori folytatható legyen. Pontosan ez történt Jean Poiret filmre írt színművével, az örült nők ketrecével. Edouard Molinaro rendező azt a filmet két remek színészre, Ugo Tognazzira és Michel Serrault-ra építette, illetve ar­ra az alapszituációra, amely egy korosodó homoszexuális pár — a revüigazgató Renato és a revü „női” sztárja, Zaza — viszontagságait állítja a film középpontjába. A nálunk is nagy közönségsikert aratott film erénye elsősorban az volt, hogy ezt a nem épp megszokott szituációt és témát ízléssel és humorral tudta elő­adni,- s mentes maradt mind az erkölcsi szörnyülködéstől, mind az öncélú malackodástól. A szokatlan emberi kapcsola­tot elfogadtatta annak, ami: létező ténynek, amelynek megvan a maga humora, em­beri drámája vagy groteszk komédiája, éppúgy, mint min­den más emberi kapcsolatnak. vMost a folytatást láthatjuk:' a Kémek a lokálban (őrült nők ketrece II.). Renato és Zaza történetének újabb for­dulatait meséli el. Mint a ma­gyar cím is utal rá: a házas­társi csetepaték most tágabb körbe kerülnek: Zaza durcás haragszomrádja miatt egycsa- oásra egy zavaros kémkedési ügy középpontjába 'kerülnek. Kémek és elhárítok kergetik, üldözik, öldö.sik egymást a házaspár körül, illetve miatt, illetve következtében. Zaza és Renato természetesen vétle­nek, de éppen ezért nyakig ülnek a bajban. A fordulatos kalandokat nem lenne ildomos elmondani — de nem sokat mondanának magáról a filmről amúgy sem. Itt ugyanis — bármilyen fur­csának tűnhet is a megállapí­tás — végső soron nem ez a sokszor látott kémhistória az érdekes, hanem két bravúr. Az egyik: Michel Serrault játéka. Ez a remek színész, akit nemrég egy egészen más stílusú filmben, a lélektani alapokra épülő örizetbevétel című krimiben láthattunk, nem kevésbé kiválónak, úgy képes megtestesíteni Zazát, a feleséget, hogy egyetlen pilla­natig sem érezzük ízléstelen­nek vagy bántónak, s a humo­ra sem ébreszt sanda, rossz­ízű megjegyzéseket, amik pe­dig e témánál szinte elkerül­hetetlenek. Ráadásul arra is képes, hogy ennek a kényes szituációnak egy ponton már- már tragikus vonásokat köl­csönözzön, nevezetesen az öregedés senkit sem kímélő jelentkezésének konfliktusá­ban. A másik: a magyar szinkron. Márkus László Ser­rault, Sinkovits Imre Tognazzi magyar hangjaként nemcsak hogy . egyenrangúvá teszi a hangalakítást a színészi játék­kal, hanem finomítja is azt, mert korrigál bizonyos erő­sebb effektusokat, lefaragja a mozgás, a mimika, a gesztu­sok számunkra talán kicsit soknak tűnő vagy szokatlan eszközeit. Mindezt pedig olyan — nem tudok rá jobb kifejezést — bájjal teszik, hogy a Kémek a lokálban várható nagy sikerében min­denképp oroszlánrészük lesz. A szép ismeretlen Kergetjük a boldogságot he­gyen-völgyön át, s közben itt van a közelünkben, csak ki kellene nyújtani a kezünket. Erre a nem éppen vadonatúj aforizmára épül az új szovjet film, Tofik Sahvergyijev ren­dező munkája. Szergej, a film főhőse, ifjú feltaláló, aki a moszkvai Találmányi Hiva­talban az Esztelen ötletek osztályán dolgozik. Ennyiből is láthatni: mai mesével van dolgunk, hiszen Találmányi Hivatal bizonyára létezik, de hogy ott lenne égy osztály az esztelen ötletek számára, hát az ugye minden bizonnyal csak mese. Szergej története azonban nemcsak emiatt mesés, hanem (főként) azért is, mert egy reggel találkozik a Nagy övei, azaz egy kékruhás, csodaszép szőke lánnval, akit nem képec elfeledni. Szeretné újra látni, de ez egy akkora városban mint Moszkva, nem könnvű. Segít viszont Ámor, az ebadta kis fickó. Satöbbi, satöbbi — mint a mesékben. És hoev az aforizma is igazolódjon, Szer- gei összeismerkedik a szom­szédos fányképészüzletben dol­gozó lánnyal, a kedves, dt szürke Jelenával, akinek meg tetszik a fiú, a fiúnak viszon. csak a Szép Ismeretlen keli, mert az gyönyörű, és főleg el­érhetetlen. (Vagyunk így, sza­már férfiak, futunk az elérhe­tetlen után, s közben rá se nézünk az elérhetőekre, pedig azok sem rosszabbak az Ál­mok Asszonyánál...) Végül oersze — mint a mesékben — Jelena és Szergej megtalálják egymást; Jelenát megszépíti a szerelem, és Szergej is meg- okosodik: jobb ma egy kedves valóságos Jelena, mint holnap (vagy sohasem) egy Szép Is­meretlen. Sahvergyijev filmje kedve­sen és derűsen indul, s van néhány szellemes jelene'e (például a súlytalanítószert feltaláló emberke viszontagsá gai s -a 'szer alkalmazásának következményei). De aztán szép lassan kifullad, elszür­kül, s a mese száibaránó di- dakticizmusba. tanitóbácr1- okoskodásba vált át. Nagy ki­érte: egy kellemes lírai v*s- iáték vész el így. s fullad b" '« a tétova határozatlans ’ - lagymatag vizeibe. A repülő szélmalom Ha már e mesénél tartunk, szólni kell az NDK-ban ké­szült báb-mesefilmről is. Ez az animációs film a rossz bizo­nyítványa miatt világgá menő Olli kalandjairól szól, aki egy űrhajóvá átalakuló szélmalom segítségével, fantasztikus vilá­gokat látogat meg. A filmnek egy baja van: az ötletek és a terjedelem nem állnak arány­ban egymással. Takács István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom