Pest Megyei Hírlap, 1982. május (26. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-29 / 124. szám
Karbidlámpa a hátizsákban Itt Is fontosak az alkati adottságok; ügyesség, fizikai er6 és lélekjelenlét. Ezen túl még foglalkozási ártalomról is beszélhetünk; a nedves barlangi levegőben sokan kapnak reumát. És végül még valami: a barlangászok között óriási jelentősége van a bajtársiasságnak, segítőkészségnek. A föld alatt a szó szoros értelmében egymástól függünk. tehát nem tarthat velünk az aki veszélyezteti társai épségét A féléves próbaidő alatt mindenkinek bőven nyílik alkalma arra. hogy bizonyítsa rátermettségét kitartását bajtársiasságát. A kirándulók többsége természetesen megelégszik azzal az élménynyel, amit a szépen kiépített, megvilágított és viszonylag kényelmesen bejárható barlangok nyújtanak. A tervek szerint jövőre megnyílik a Pálvölgyi tői alig egy kilométerre lévő tündérvilág; a borsóköves, kőrózsás Szemlőhegyi barlang, (Kőfejtés közben, véletlenül bukkantak rá, nem volt természetes bejárata.) A kutatók munkáját olykor a véletlen is segíti. A Pálvölgyi barlang bejárható, ismert része egészen 1980-ig 1200 méter volt. Egy alkalommal. légáramlásmérés közben bukkantak új járatra, és ezen a nyomon elindulva, négy kilométerre nőtt a kutatók számára megközelíthető terület. A természeti Jelenségeket vizsgáló barlangászok olykor érdekes történelmi leleteket találnak. így fedezték fel a hárshegyi Bátor! barlangban — ahol egykor Pálosrendi szerzetesek éltek —, egy középkori olvasztókemence és pénzverde maradványait. A Remetebarlangban pedig egy középkori pénzhamisító-műhely nyomara bukkantak. És a mai látogatók vajon, milyen emlékeket hagynak az utókorra? Üres sörösüvegeket, dezodoros palackokat és kidobásra ítélt cipőket ... Barlangászcsküvő Az utóbbi időben új Jelenséggel találkozhatunk. A barlangászok a mélységekből a magasságokba törekednek: a toronyházak adta lehetőségekkel élnek a barlangászok. Olvasni olykor a hirdetéseket, hogy alpinista technikával dolgozó brigádokat keresnek a sokemeletes panelházak egyes külső karbantartásához. — Vállalják? — kérdezem Károly Gábort — Megcsináljuk, mert jól fizetett munka, de nagyon kell vigyázni. Itt csak egyszer lehet tévedni... És még egy újdonság: júliusban tartanak első alkalommal esküvőt a Pálvölgyi barlangban. A tervek szerint az ifjú pár (mindketten barlangászok) a színházteremben fogad egymásnak örök hűséget. GÁL JUDIT Indulásra készen a barlangi mentécsoport tagjai. Állandóan ügyeletét tartanak, és szükség esetén rlasztbatók Föld alatti kalandozások A elm fólóttl képen: a nagykovácsi szurdok egyik barlangjában kózépkorl pénzhamisító műhely került felszínre. A feltárást végző barlangászok munka közben. A Pálvölgyl-barlangban nappali fény fogadja a látogatókat. Rendszeresen ellen, •ralk az Só ezer Watt teljesítményű higanygőzlámpákkal felszerelt reflektorsort. 3 Az aggódó édesanya egyik | este hiába várta haza tizenhat ^ éves fiát. Észrevette, hogy ^ nincs a helyén a hátizsák & meg a karbidlámpa. Kézen- § fekvőnek látszott a következ- § tetés; a fiú barlangászni ment s a barátjával. Ilyesmi már | máskor is előfordult. Nem I sportegyesületben vagy más szervezett keretek között, hanem — mint az édesanya a rendőrkapitányságon előadta — csak kettesben, a barátjával járta a barlangokat. Eddig azonban mindig időben haza- § érkezett... Kőpárkányba kapaszkodott Nyomban riasztották a barlangi mentőszolgálatok tagjait, akik megfeszített, kemény és veszélyes munkával átkutatták a Pest környéki barlangokat. Ezúttal eredménytelenül. Az ifjú két nap után a Balaton mellől került elő. Egy szezonban — ezalatt a diákok nyári szünideje értendő —, nyolc- szor-tízszer is előfordul, hogy hiába riasztják a barlangi mentőket. Hiába, de nem fölöslegesen, mert egyetlen elmulasztott eset is emberéletbe kerülhet. Olykor figyelmeztető jel lehet, hogy nincs a helyén a karbidlámpa. Ez volt az indíték például annak a fiatalembernek az esetében is, akit tavaly nyáron a solymári Ördöglyukban találtak meg a keresésére indult mentőosztagok. A magányos barlangász lezuhant, de szerencséjére egy kőpárkányban sikerült megkapaszkodnia. Másfél nap után hozták felszínre. A Pálvölgyi barlang előtt kerthelyiségben beszélgetünk Károly Gábor geológussal, a Pest környéki barlangok felügyelőjével. Körülöttünk zsibongó, tornacipős, tréning- ruhás gyereksereg. Iskolai kirándulás résztvevői, tanári felügyelettel, és természetesen túravezetővel járták be a cseppkövek birodalmát Emlékül még képeslapokat matricákat vásárolnak. Más emlékek gyűjtésére már nincs lehetőség. — Amit emberi kéz elérhet, azt itt már mind letördelték — jegyzi meg keserűen Károly Gábor. — Sajnos, alaposan tönkretették ezt a csodálatos föld alatti világot a látogatók. Szerencsére, júliusban megjelenik az új természetvédelmi törvény, amely az eddiginél szigorúbban védi a föld alatti értékeket, s talán véget vet az esztelen vandalizmusnak. A Pest megyei barlangok a gyakorlatlan túrázóknak, több szempontból is veszélyesek. Egyrészt a kiépítetlen labirintusokban könnyű eltévedni, másrészt sok az omladé- kas terület, amelyeket csak a tapasztalt barlangászok ismernek. Különösen veszélyes — a nagyközönség elől lezárt —, a négy kilométer hosszú, solymári ördöglyuk. Ám úgy tűnik, az emberi leleményesség nem ismer határokat, az avatatlan barlangászok a legbonyolultabb akadályokat is félreállítják. Kötélen az Ördöglyukba A Pilisszentkereszt közelében lévő Szopláki ördöglyukat, csak kötéltechnikával lehet biztonságosan megközelíteni. A legtöbb Pest megyei barlang, így a szép, cseppköves Pilis, a Nagykovácsi melletti Remete szurdok, turistaút közelében terül el. A fiatalok kiváncsiak, érthetően, csábítja őket a föld alatti kaland ígérete. A rájuk leselkedő veszélyekre pedig nem is gondolnak. — Nincs mód alkalmanként a nagyközönségnek szervezett túrára? — kérdezem Károly Gábort. — Dehogy nincs. Szervezünk Is nyílt túrákat, de ezekről egyelőre viszonylag kevesen tudnak, nagyobb propagandára lenne szükség. Pedig gyakorlott vezetővel azokat sem fenyegeti veszély, akik nem ismerik a terepet és nincs gyakorlatuk a barlangjárásban. Pénzhamisítók a középkorban — És kikből lesz barlangász? — Több sportegyesületben működik ilyen szakosztály, legnépesebb a Vörös Meteorban. Minden jelentkezőt féléves próbaidőre fogadnak, de az a tapasztalat, hogy tíz vállalkozó közül nyolc rövidesen elmarad. — Véleménye szerint, mi ennek az oka? — A többi sportághoz hasonlóan, Párbaj az isaszegi csatatéren? Vadgesztenye a fejfa helyén Ravasszal sok kirándulót látni a Pécel és Isaszeg között húzódó műúton. Kezükben virággal megállnak egy hatalmas vadgesztenyefa előtt. A fán tábla: Ezen a helyen vívták párbajukat Baradlay Richard és Palvicz Ottó, Jókai Mór: A kőszívű ember fiai című regényének hősei• Az öreg honvéd huszárt és az osztrák tisztet itt hántolták el, 1849. ípiilis 6-án. Az egykori vízimalomnál — a csata alatt sebkötözőhely volt — álló vadgesztenyefát Jókai Mór tanácsára ültették. Legalábbis az isaszegi szájhagyomány szerint — tájékoztat Szathmáry Zoltán, a Falumúzeum vezetője. Az író ugyanis hosszabb időt töltött Isaszegen. amikor készülő regényéhez, A kőszívű ember fiaihoz gyűjtött adatokat. Az ekkor még működő vízimalom molnárlegényeivel beszélgetve meglátott egy korhadt fejfát. s azt a tanácsot adta, hogy a hely megörökítésére ültessenek gesztenyefát, mert az már kora tavasz- szal virágot hoz. A falu lakói megfogadták tanácsát. Nemcsak vadgesztenyefát ültettek, hanem egy malomkővel is megjelölték a helyét. Hasonló párbajt valóban vívtak, ha nem is Isaszegen. Varga János történész szerint: „A regényben az isaszegi csata kellős közepén Richárd és Palvicz párbajt vívnak egymással. Az irodalomtörténet-írás megállapította, hogy a jelenet valós, megtörtént esemény, szereplői báró Rie- desel osztrák vasas és Sebő magyar huszártiszt, csak éppen nem Isaszegnél. hanem két nappal korábban Tápióbicskén zajlott le”. Varga János rámutat a továbbiakban arra a fontos tényre is, hogy Jókai többször megírta az epizódot úgy, hogy valódi nevükön nevezte meg annak hőseit. Az 1868-ban megjelent Honvéd Album — Szokoly Viktor szerkesztésében — Párbaj a csatatéren címmel közli, s ez a munka a regénynél korábban látott napvilágot. Maga Sebő Alajos huszár alezredes is visszaemlékezett a csatatéri párbaj perceire: „Riedesel bárót már régebbről ismertem, óriási erejű ember volt, híres kardvívó. Mikor Riedesel csapata élén vágtatott, s kardjával felém intett, megvallom, végig- borzongott a hátam. Az első ösz- szecsapásnál mindketten sértetlenek maradtunk. De észrevettem, hogy lovam fürgébb és erősebb. A második összecsapásnál már lovam szügyével rohantam rá. Több percig viaskodtunk, de Ismét eredménytelenül. Harmadszor is összecsapva, mindketten egyszerre támadtunk. Ekkor kaptam (a karomra — a szerk.) ezt a rettenetes vágást. Volt annyi erőm, hogy én is sújtsak, és ezzel Riedesel kettéhasított koponyával, holtan bukott le a nyeregből.” Sebő Alajos a párbaj vitéz megvívásával huszárait akarta lelkesíteni. Személyes példaadása sem gátolhatta meg azonban Tápióbicskénél a túlerőben lévő császáriak átmeneti sikerét: az egész I. magyar hadtest, élén Klapkával, futásnak eredt. Az osztrákok honvédeink egyik részét a Tápió mocsaraiba kergették, másik részét a hídon át, Nagykáta felé üldözték. A csatát csak Görgey és Damjanich megjelenése és ellentámadása fordította a magyarok javára. A győzelemnek azonban nagy ára volt: jelentős veszteséggel járt és felfedte a tavaszi hadjárat haditervét a császáriak előtt. A tudomány tisztázta a párbaj keletkezési körülményeit, helyét; mégis tiszteletre méltó — a pontatlan megjelölés ellenére is — az isaszegiek törekvése hagyományaik ápolására. Az író isaszegi tartózkodásáról szóló szájhagyomány adatait, az irodalomtörténet-irás valamikor talán bizonyítani tudja. A Jókai- kutatás mai eredményei ugyanis még nem igazolják ezt a tényt. A kérdés tudományos megvilágításához sem a levéltári anyag, sem a szakirodalom adatai nem elegendők. Regényében az író a párbajt Isaszegen vívatja. A tavaszi hadjárat előre megtervezett, tudatos irányítással vívott győzelemsorozatának az isaszegi csata volt a legjelentősebb állomása. írónkban mélyebb élmények kapcsolódtak az európai jelentőségű győzelemhez, mint a tápióbics- kei ütközethez, ezért helyezte át a csatatéri párbajt Isaszegre. Méltán érezhetnek büszkeséget Isaszeg lakói a regény olvasásakor, méltán lehetnek büszkék a helyi szájhagyományokra. Ne is feledkezzenek meg róluk, hiszen bennük népünk érzelmei tükröződnek! A Jókai Mór isaszegi tartózkodásával kapcsolatos hagyományokat Szathmáry Zoltán, a Falumúzeum nyomdában lévő kiadványában részletesen feldolgozta. Fontosnak érzem azonban azt Is, hogy az olvasók szélesebb tábora a szakirodalom eredményeivel összevetve szerezzen tudomást a száihagyományról. |7nnek értelmében Jó volna szabatosabb szöveget tenni a táblára: álljanak meg ezután Is sokan a vadgesztenyefa előtt, kössenek barátságot Jókai regényének hőseivel de Immár tárgyilagosan a tények ismeretében. J, MEGYERI KATALIN
