Pest Megyi Hírlap, 1981. december (25. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-09 / 288. szám

1981. DECEMBER 9., SZERDA

KEVESEBB IS ELEG VOLNA

Olvasd el, mi van a szóképeden:

r

— Gyerekek! Mindenki kapott egy-egy szóképet. Most azok, akiknél olyan szókép van, amelyben ü hang szerepel, az hozza ki, és tegye a mágneses táblára. Zolika! Olvasd csak el, mi van a te szóképeden!

— Kút!

— Na, látod! Akkor ezt most ne rakjuk ki, Julika! Olvasd el a szóképeket a táblán!

— Repülőgép, űrhajó, ül.

— Jól van. Most nyissátok ki a könyveteket a megjelölt oldalon és nézzük meg, mi látható a képen. Gyurka!

— Ez egy zöldségesbolt.

— Mit árulnak itt?

— Almát, körtét, répát, paradicsomot, meg olyan narancssárgát ...

Szerepjáték

— Mi az a narancssárga?

— Nem tudom!

— No, gondolkozz egy kicsit!

— Banán!... Nem, narancs!

Miután megbeszélték, mi

mindent árulnak a zöldségüzletben, képzeletbeli bevásárlásra indulnak a tápióbicskei általános iskola I. B. osztályos tanulói. Tanító nénijük, Pa- lócz Ilona, csendben, mosolyogva figyeli a gyerekek szerepjátékát. Hamarosan kiderül, hogy kinek az apukáját érdekli csak az autó, ki az, akinek az édesapja nem akar a háztartásban segíteni, kivel milyen hangon beszélnek otthon, ki mennyire önálló.

Az óra után a tanári szobában beszélgetünk. A téma a szóképes írás-olvasás tanítás. Elefánti Józsefné igazgatóhelyettes másodikosokat tanít:

— A szóképes rendszerrel sokkal jobban és sokkal hamarabb elsajátítják a gyerekek a folyamatos olvasás technikáját. A gyengébbeket jól segíti az egész megyében használatos felzárkóztatási program.

Anyanyelvi óra Tápióüic :u;'n

Halmágyi Péter felvétele

— Egyre nagyobb követelményeket támasztunk a gyerekekkel szemben — szól közbe Palócz Ilona. — A módszer szerintem is nagyon jó, csak az előírt ’szintet nehezebben érik el azok, akik kevésbé iskolaér ettek.

Kitalálják a szót

— A nehezebben olvasók számára rendszeresített munkalapok megoldásához a korrepetáláson föl kell készíte- j mink a srácokat, mert erre az j órán nincs idő. A normál tempóban haladók január—februárra gyönyörűen olvasnak. De egy osztályban sokféle gyerek van — magyarázza Ele- íánti Józsefné.

— Más gondjaink is akadnak — kapcsolódik a beszélgetésbe az I. A. osztály tanítónője, Kamasz Józsefné. — Gyakori hibája a szóképes olvasásnak, hogy a kicsik közül sokan nem olvassák végig a szót, hanem egyszerűen csak kitalálják.

— A szülőkre is jóval több hárul. Esténként feltétlenül foglalkozniuk kell a gyerekkel — veszi ót a szót ismét az igazgatóhelyettes. — Ehhez

M®shwűs©a1

DECEMBER 10-TÖL 1G-IG

A30NY

10—13: Katasztrófa

földön-égen I—II.

13: Repülés az űrhajóssal (du.)

14—15: Fehérlófia BUDAÖRS

10—13: Mephisto I—II.*

14—15: I, mint Ikarusz*

CEGLÉD, Szabadság

10—13: Fehérlófia (du.)

Óvakodj a törpétől** (este)

14—16: Manhattan*

CEGLÉD, Kamara

10—16: Jöjjön vendégségbe

(d“-) ^ . ,

10—13: Dédelgetett Kedvenceink (este)

14—1G: Gázolás (este)

DABAS

10—11: Sheila meghalt,

és New Yorkban él 12—13: A királyi biztos szeretője**

14—15: Az Olsen-banda boldogul

DUNAHARASZTI

10—15: ... és megint dühbe jövünk

DUNAKESZI, Vörös Csillag

10—13: Kopasz kutya»

12— 13: Liliom« (du.)

14—15: Ideiglenes paradicsom.

DUNAKESZI, József Attila

10: P'.edone Egyiptomban

13— 14: Majmok bolygója*

16: A repülés megszállottjai I—II.

ÉRD

10—13: Jesse James balladája*

14— 15: Szabadlábon Velencében

FÓT

10—11: Ideiglenes paradicsom* 12—13: Országúton*

14—15: A bíró cs hóhér*

GÖDÖLLŐ

10—13: Szabadlábon Velencében 14—IG: E’ektromos eszkimó (du.)

Az élet szép* (este)

GÖDÖLLŐ,

Agrártudományi Egyetem

10: Nyári rét*

13: Kamaszok*

14: Transzport*

GYAL

10— 11: A hét különleges

megbízott

12—13: Rendőrök háborúja**

13: ítélet (du.)

14—15: A királyi biztos szeretője**

MONOR

11— 13: A pogány Madonna

12— 13: Árvácska (du.)

14—15: A legkisebb törpe (du.) 14—Í6: Katasztrófa földön-égen

I—II.

NAGYKÁTA

10—15: Seriff az égből

NAGYKŐRÖS, Arany János

10—13: Manhattan*

14—1G: SOS Concorde

NAGYKŐRÖS, Stúdiómozi

10—IG: Vük (du.)

10—13: A fekete farkasok üvöltése* (este)

14—1G: Ratataplan (este)

NAGYKŐRÖS, Toldi

11: Manhattan*

15: Az emberevő medve

PJLISVöRöSVÁR

10—11: A félhold árnyékában I—II.

12—13: Edénkért a sikátorban** 14—15: A nagy balhé

POMÁZ

10—11: Nyomorultak I—II. 12—13: Csatár a pácban*

14—15: Mephisto I—II.*

RÁCKEVE

10—11: Vérvonal**

12—13: A tizedes meg a többiek 14—15: Moszkva nem hisz

a könnyeknek I—II.*

SZENTENDRE

10—13: E'e’ktrcmos eszkimó (du.)

Az élet szép* (este) 14—10: Pledone Egyiptomban

SZIGETSZENTMIKLÓS

10—11: A tizedes meg a többiek (du.)

A játékszer?* (este) 12—13: Gyöngyvirágtól

lombhullásig (du.) Vérvonal** (este)

14—15: Jesse James balladája*

TÁPÍÓSZELE

10—11: Muppet show 12—13: Flórián kapitány I—II. 14—15: Hószakadás

VÁC, Kultúr

10— 13: János vitéz (du.)

Volt egyszer egy vadnyugat I—II.* (este) 14—16: Zorro

VÁC, Madách Imre

11: Ratatapl2n 12: Az állatok válaszolnak (du.)

Galileo Galilei (este)

VECSÉS

11— 13: Moszkva nem hisz

a könnyeknek 1—II.*

12— 13: A Koppányi aga

testamentuma (du.) 14—15: Az inkák kincse (du.) 14—16: Fogadó az örök világossághoz*

• 14 éven aluliaknak nem ajánlott.

** Csak 16 éven felülieknek.

persze, tisztában kell lenniük az új módszerekkel, hiszen egészen másként tanítunk, mint ahogy ők sajátították el annak idején a betűvetést és az olvasást. Szülői értekezleten ismertettük a tudnivalókat és nyílt napokat is tartunk. A szülők akadémiájának előadásain bemutatjuk az első osztályban használatos eszközöket és a tananyaggal kapcsolatos könyveket, amelyeket meg is vásárolnak az érdekeltek. Sokszorosítva kiadjuk a kötelező helyesírási szójegyzéket in, így otthoni tollbamondással lehet gyakorolni a helyesírást.

Beszédfejlesztés

— Nagy gondunk még a feladatlapok »képanyaga — említi Palócz Ilona. — Gyakran nem egyértelmű, s képtelenség rájönni, hogy némelyik mit ábrázol. Véleményem szerint túl sok a feladat. Kevesebb is elég lenne.

— összegezve mindazt, amiről egymás, közt is sokat beszélünk, azt kell mondjam, hogy ezzel a módszerrel rendkívül hamar szétválik a mezőny. A feladatlapok alkalmazása miatt több időt kell fordítanunk a beszédfejlesztésre, a helyesírás és az olvasás gyakoroltatására. Az eredményes munkához kisebb osz- tálylátszám és nagyobb szülői segítség szükséges. Utoljára hagytam a legfontosabbat, a nevelők lelkiismeretét. Pia vállaljuk a rendszeres, órán kívüli »korrepetálásokat, ha minden apró gondra komolyan figyelünk, ha óráról órára tudásunk legjavát adjuk, nyugodt szívvel mondhatjuk tanítványainkról: felsőbb osztályba léphetnek!

Körmendi Zsuzsa

MÚLTAT ORZO KEPEK

Történelemi érzékeny lemezeken

A vándorszínészek ' járhattak így: szekéren, ládájukba csomagolva féltett eszközeiket, hogy aztán felütve sátorfájukat — vagy műtermet alapítva dagerrotípiákat készítsenek. Hókuszpókusznak tűnhetett egykoron ez a mutatvány: a hatalmas favázas kamera, a sötét fényellenző, az itt repül a kismadár című mondás, amelyet mindmáig megőriztünk. miközben eleink továbbra is egyenes derékkal, félszeg mosoly kíséretében néztek farkasszemet a doboz fantáziát megmozgató lencséjével.

Magyar fotótörténetet emlegetünk, Skolnik Károlyt, Marastoni Jakabot, Kramolin Alajost, ismert és ismeretlen társaikat, és közben arra gondolunk: a fényképezés mér- földes léptekkel halqd előre.

Ma úgy tűnik: semmiség a fényképezés, csak lenyomjuk a gombot. Lelkes amatőrként vagyunk boldogok, ha kedvesünk mosolya természetes, beállása pózmentes, s »akad bennünk talán valami képzelőerő is, hogy élményeinket, szokásainkat megörökítsük. Kétségtelen, a fotózás, a fotográfia a huszadik század utolsó harmadában vizualitást képző (jelentő, elősegítő, gyarapító) művészetté vált, ahol és amelyben mi szabjuk meg az arányokat, a léptéket a képkivágást, az erősebb és halvány fónusokat, színeket. Milliók szórakozása és mégsem csak az: hely-, kor-, technika és művelődéstörténet, amikor Gödöllőn, a művelődési központban a magángyűjteményekben található fotótörténeti anyagok, tárgyak kiállításán bepillantunk a múltba.

Van valami felemelő érzés

Az a bizonyos doboz s a lencséje

végigtekinteni ezt a tárlatot, négy-öt megszállott ember munkájának eredményét, amihez hasonló vállalkozás eleddig mindössze egy volt, két esztendővel ezelőtt Székesfehérváron. Nem a muzeális értékű könyvek, a laterna magica (bűvös mécses), és a camera obseura (sötét szoba vagy doboz), optikai összefüggéseit feltáró ős- és újabb keletű nyomtatványok csavarják el fejüket, hanem az a félszáznál több — először közszemlére kitett —, dagerrotí- pia, kézzel festett üvegdia, színezett fotói, amely képes felidéztetni velünk a száz évvel ezelőtt történteket.

Aztán szinte már játéknak tűnik az egykor ördöngösnek vélt folyamat: vizitkártyán örökítik meg magukat az arra jogosultak, látjuk Kossuth Lajos temetését, a festő Med- nyánszkyt, áttetsző tájjal a háttérben, a gödöllői művésztelep tagjait, a helyi cigány- prímást, Pécsy János mészárHirlins Ernő fényképészmester és neje

RADIOFíGYELO

KÉT OTTHON KÖZÖTT.

Bizonyára sokan vannak, akik ha azt a szót hallják: munkás- szállás, valamilyen kaszárnya- szérűén berendezett hodályra gondolnak, ahol a lakók kényszeredetten húzzák meg magukat éjszakáról éjszakára. Kétségtelen néhány évtizeddel ezelőtt még akadtak ilyenek is, de ma már a kifejezés is levedletté eredeti értelmét. A több emeletes, könyvtárral, játékszobával, televízióshelyiségekkel rendelkező épületekre inkább a munkásszálloda elnevezés illik.

Vajon a módosult körülmények mennyiben hoztak változást a szállókon lakók életében? Mennyire érzik otthonosan magukat azok, akiknek igazi otthona — az esetek többségében — több száz kilométerre esik? Elsősorban ezekre a kérdésekre keresett választ Visy László riporter, amikor mikrofonjával felkereste a Fővárosi 1. számú Építőipari Vállalat Bánk bán utcai munkásszállását. A teret) ismerős volt számára, mivel egy esztendővel ezelőtt már járt ebben a hatemeletes épületben. Most az akkor készült riportját az időközben bekövetkezett változásokkal szembesítette.

Mint kiderült, a vállalat vezetőségének minden erőfeszítése ellenére ez — a körülményekhez képest —* kényelmesen berendezett épület továbbra is csak rideg falakat nyújt az itt lakók számára. Az emberek idegenül élnek egymás mellett, még »kisebb közösségek sem alakulnak ki. Már csak azért sem, mert sokféle felfogás, életvitel, magatartás fészikél együtt. A családosok morzsolhatják a napokat, alig várják a hét végét, hogy vállalva a hosszú, fárasztó vonatozást, 17—18 órát tölthessenek családjuk közelében. Mások az italboltból térnek meg éjszakai nyugovóra.

Visy László műsora tulajdonképpen halk szomorúsággal átszőtt helyzetképet adott. Mindvégig kíváncsian vártam, hogy a végén milyen következtetésekre fog »kilyukadni. Ezzel azonban adós maradt. Belátom, hogy nem könnyű föladat egy riportműsor keretében. Jelenleg több, mint nyolcvanezer ember él munkásszállásokon, ennek ötven százaléka az építőiparban dolgozik. Ugyanakkor ezeknek a szállóknak a fenntar'ása rengeteg pénz emészt föl. A műsor arról mindenesetre meg- ' győzött, hogy a probléma hosszú ideig megoldhatatlan.

GONDOLATJEL. A rádió va!óság?eltáró műsorai persze nem vállalkozhatnak többre,' mint a gondosan megválogatott. ténvek egvmás mellé so- rakoztatására és az esetleg

fölbukkanó ellentmondások szembesítésére. Ennek lehettünk hallgatói a Gondolatjel legújabb adásában. A hazánkban élő vakok helyzetéiről kaptunk képet. Az elhangzott riportok mellett a stúdió vendégei, a Vakok és Gyengén- látók Országos Szövetségének a vezetői is elmondták véleményüket.

Sajnos, a vakok helyzete nálunk nem minden tekintetben megnyugtató, elsősorban foglalkoztatásukat tekintve. Jó képességű emberek — köztük diplomások — kallódnak azért, mert fönntartásokkal fogadják őket. Ugyanakkor, míg az ENSZ statisztikája szerint 160 a vakok számára is alkalmas munkakör létezik a világon, addig nálunk csupán egy tucatot tartanak nyilván. Pedig a szövetség minden követ megmozga* az újabb lehetőségek érdekében.

Akadnak jó példák is. mint a Compack gyár, ahol következetesen keresik és találják meg azokat a munkafolyamatokat, melyekben a va»kok teljes emberként helyt tudnak állni, ám sok helyütt a merev elzárkózás tapasztalható.

Az egyórás műsor keretében Rózsa T. Endre szerkesztő és Murányi László műsorvezető a meghívottakkal együtt nemcsak fe'elő-on, hanem őszintén tárták fel harminc- ötezer világtalan, sokszor nyomasztó emh°ri ős ‘ársadal.m5 problémáit. Ennél többet nem tehettek.

Sz. E.

Kézzel festett üvegdiák

Barcza Zsolt felvételei

székét, a paraszti életet: a látszatot és a valóságot. Történelem érzékeny lemezeken.

Az előzményektől eltekintve több mint ötnegyedszáz esztendőt fog át a teleobjektív. Leírni aligha lehet mindazt, ami valamennyiünk épülésére szolgál Gödöllőn. Órákat lehet eltölteni a művelődési központban, és még akkor sem sejtjük, mi mindent tudhatunk meg múltunkról. A lelkesedés mellett azonban összeszorul szívünk: mennyi gazdagság, érték található ezeken a lapokon, vitrinekben, tablókon és többségük alig ismert. Nem hinném, hogy ezek a látnivalók örök nyugalomra vannak kárhoztatva. De abban sem kételkedem, hogy pénzzel alig mérhető értékek mennek vesz?ndőbe nap mint nap, egy-egy .házbontás, költözés, családi gyász kapcsán. A pusztítás, a múltat őrző képek, eszközök kiselejtezése már akkora mértéket öltött, hogy hiányukat később semmiféle szóbeli közlés nem tudja pótolni.

A gödöllői bemutató éppen ezért arra is hivatott, hogy rádöbbentse a látogatókat házunk tájának értékeire, a padlások értéktelennek tűnő limlomjainak átnézésére. Sok meglepetéssel szolgáltak már ezek a cserkészések. Így kerültek elő pótolhatatlan negatívok, dagerrotípiák, kézzel festett diák, fotografáló gépek, szakkönyvek. A gödöllői megszállottak — negyvenhármán adták össze emlékeiket a magyar fotózás történetéből —, erre figyelmeztetnek. Felpar- cellázottság helyett, ideje lenne már egy helyen látni azt a hatalmas anyagot, amiről valójában csak sejtésünk van, hogy mekkora lehet.

Nézve Jedlik Ányos saját maga fabrikálta fényképezőgépét 1842-ből, Eötvös József és Székely Bertalan megismételhetetlen fényképeit, érdemes tovább meditálni azon, hogy miért hagyjuk veszni művelődésünk, mindennapi életünk eme fontos dokumentumait. Alaposabban szemügyre véve rádöbbenhetünk, hogy ezek a tárgyak, képek, képsorok felérnek egy-egy meg- íratlan szociográfiával. Mindezt most nekünk kell észrevennünk, támogatnunk és felkarolnunk — mentve értékeinket és kincseinket —,-hogy a hazai fotótörténet, a magyar fényképezés titkai ne maradjanak hétpecsétes lakat alatt.

Molnár Zsolt