Pest Megyi Hírlap, 1980. június (24. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-25 / 147. szám

PEST MEGYEI VOÁC ríOUTÁRJA!, ECYESÜÍ KTEKI AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Ülést tartott a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1980. június 24-én, Kádár Jánosnak, a Központi Bizottság első titkárának elnökletével, ülést tartott. A Központi Bizottság megvitatta és elfogadta az időszerű nemzetközi kérdésekről, az 1980. évi népgazdasági terv végrehajtásának helyzetéről, valamint az országgyűlési képviselő- és tanácstagválasztásokról szóló jelentéseket. Az ülésről közlemény jelenik meg. XXIV. ÉVFOLYAM, 147. szAM Ára 1.20 forint P unyorosság és értet­” lenkedés keveredett a nagyválallati igazgató sza­vaiban, amikor azt kérdez­te az újságírótól: ha érmem vagyok ideges, akkor miért ideges a minisztérium? S a kérdés oka az, hogy rövid tíz napon belül az irányí­tó hatóság különböző fő­osztályaitól már a hatodik leirat érkezett a céghez, különböző tervezetek, fej­lesztési elképzelések pa­pírra rögzítését és to­vábbítását kérve, képte­lenül rövid határidő alatt. Hiszen lehet-e — szögezte nekem a kérdést a vállalat első embere — három nap alatt (!) megbízható anya­got készíteni arról, aminek java még kidolgozás alatt áll, s ez a kifizetődőnek lát­szó új gyártmánycsaládhoz szükséges beruházás építé­si része? Ha azt válaszol­ják a felsőbbségnek, hogy majd adnak papírt, akkor — nem oktalan a félelem — némely dologban meg­nézhetik magukat. Ha vi­szont most küldik a kért anyagot, akkor abban az lesz, amit hasra ütve ledik­tál a fejlesztésért felelős ve­zérigazgató-helyettes. Has­ra ütve, mert hiszen mun­katársai most dolgoznak azokon a változatokon, ame­lyek — esetleg — lehetővé teszik, hogy egyáltalán ne kelljen építkezni, hanem meglevő épületek átalakítá­sával teremtsenek helyet az új gyártmánycsaládnak. Biztos vagyok abban, hogy a minisztérium meg­kapta a papírt. S abban sem kételkedem, hogy a papíron szereplők bekerül­nek majd egy nagyobb ösz- szesítésbe, jelezve, ilyen és ilyen építési igények mu­tatkoznak az adott iparte­rület vállalatainál. Kérdés: ha a többi céget is három nap alatt vallatta meg az irányító hatóság, ha azok­nál is arról tudakozódtak, amiről még nincsenek vég­leges döntések, mit ér az összesítés, s akik az össze­sítés alapján terveznek majd. mire mennek vele? iyi lelőtt félreérthető Ien- ne mondandónk: ter­mészetes is, törvény adta joga is bizonyos szervek­nek, hogy az irányításuk alá tartozóktól információkat kérjenek bármiről, azaz a tervezés egy-egy részéről is. A gond ott van, hogy amit kérnek, az valóban az-e, amire szükség van, ami az irányítás körében kell, vagy sokkal inkább a lát­szata az információgyűjtés­nek, a döntés-előkészítés­nek? Napjainkban sokasod­nak a figyelmeztető jelek arra — s szerény tapaszta­lataink egybeesnek az Or­szágos Tervhivatalban ösz- szegyűltekkel —, hogy a ha­todik ötéves terv előzetes munkáinál a megtűrhetőnél sűrűbben bukkant fel a formalizmus, a bürokratiz­mus, a papírt a papírért alapon hozott áldöntések kikényszerítése. A bizonytalanság és a kapkodás mindig édesíest- vérek, a termelésben azon­ban a bizonytalanság nem zárható ki — mert renge­teg az előre meg nem ha­tározó tényező —, a kap­kodás azonban kirekeszthe- tő. S ki kell rekeszteni, mert máskülönben belátha­tatlan hátásmechanizmus kezdhet működésbe, hiszen V ____ ____ a téves információk téves döntésekhez adnak alapot, s a téves döntések hibás eredményekhez vezetnek. Igen, így van, ám látszatra igaza van minden érintett­nek ebben a bonyolult fo­lyamatban, hiszen a válla­latnak is, az irányító szer­veknek is tervezniük kell, s a terv: döntés valamiről. S itt a lényeg; mi legyen ez a valami?! Ma az a be­nyomás alakul ki, hogy a részletek — mert könnyeb­ben megragadhatok!—, né­melyek számára sokkal fon­tosabbak az egésznél, nem a lényeget kívánják a ter­vezőmunka középpontjába állítani, hanem a formai je­gyeket, azt, hogy mindenről papír, elővehető okmány le­gyen. Elkerülhetetlen a kér­dés: a forma független az eredménytől? Nem függet­len. Ha azonban a forma elsődlegessé válik, akkor az eredmény lesz másodlagos­sá! S a tervezésben ez kü­lönösen veszélyes, mert hi­szen a forma szerint a vál­lalat minden résztevékeny­ségére készülhet program, ám: minek?! Valójában a tervezés csak akkor meg­bízható, ha mindazokat a döntéseket foglalja magába, amelyeknek a meghozata­lához a szükséges — az el­engedhetetlen — informá­ciók, ismeretek rendelke­zésre álltak, s csupán hát­térként veszi figyelembe — majdani, bekövetkezhető esetként számol azokkal — a további tényezőket, azo­kat, amiket nem teljes is­meretek miatt megítélni nem lehet. /“■kupán a megye ipará- ban meghaladja az ezerötszázat azoknak a ter­melőhelyeknek a száma, amelyeknek tervet kell ké­szíteniük, s akkor számít­suk még hqzzá a mezőgaz­daságot, az építőipart, a kereskedelmet, a szállítást. Hatalmas szellemi energiák égnek el ebben a munká­ban, azaz nem mindegy, ennek a nemes égésnek mi­lyen a hatásfoka, mi az eredménye. Elkerülhetetlen annak ér­vényesítése a tervezésben, hogy a belső felhasználás — kivételektől eltekintve — nem ad alapot jelentősebb termelésnövekedésre, azaz csakis a gazdaságos kivitel lehetősége nyit utat ilyen célokhoz a vállalatoknál. Ezért nem nyugodhatunk bele abba, hogy a tervezés körüli kuszaság valójában a részigazságok összegeződése; a részigazságok, ha valóban igazságok, nem torzan ösz- szegeződnek. Inkább arról van szó, amit a házi hasz­nálatú igazságok hatalom­mal történő megtámogatá- sának vélhetünk, ha nevén nevezzük a gyereket, a házi használatú igazságok társa­dalmi érvényessége azon­ban gyakran kétséges; most is az. A biztonságos hala­dáshoz nem általában ter­veket kell készíteni, hanem jó, azaz megalapozott ter­veket. S a terv nem attól jó, hogy minden elképzel­hető részletet felölel, ha­nem akkor felel meg ren­deltetésének, ha fölkészíti a szervezetet a várt és a vá­ratlan helyzetek együttes kezelésére, az ésszerű komp­romisszumokra tehát, amik­nek eredménye valójában egyenlő a gazdálkodás ered- mányeségével. Mészáros Ottó _____________J 19 80. JtNIUS 25., SZERDA Vízügyi tanácskozás A vízügyi ágazat V. ötéves terve egészében véve teljesül. VISSZAÉRKEZETT MOSZKVÁBA A SZOVJET ŰRHAJÓSKÜ LDÖTTSEG KÁDÁR JÁNOS MEGLÁTOGATTA A KOZMONAUTÁKAT A vízigények és -készletek mennyiségben egyensúlyban maradtak, de a vízkészlet mi­nősége valamelyest romlott. Az ágazatfejlesztési célok is való­ra válnak, egyedül a szenny­víztisztító telepek hálózatának bővítésében várható lemara­dás — állapította meg Gergely István államtitkár, az Orszá­gos Vízügyi Hivatal elnöke a vízügyi szervek gazdasági, párt- és tömegszervezeti ve­zetőinek országos tanácskozá­sán, amelyen a vízgazdálkodás ötéves munkáját értékelték. A beszámolóból kitűnt, hogy fejlődött az ágazat irányítási rendszere, javult a végrehaj­tás és az ellenőrzés. Gazdag program Eseményekben, élmé­nyekben gazdag volt az a bu egyhetes program, amellyel Magyarország kö­szöntötte az első szovjet— magyar űrrepülés hőseit. Valerij Kubászov űrhajós mérnök, a Szojuz—36 pa­rancsnoka és az a küldött­ség, amely Alekszej Jeli- szejev űrhajós mérnöknek, a közös űrvállalkozás földi repülésirányító parancsno­kának vezetésével elkísérte a kozmonautákat Magyar- országra — amint a vendé­geskedés napjaiban több­ször megfogalmazták — fe­lejthetetlen emlékekkel in­dultak vissza hazájukba. A szovjet vendégek a világ­Egres es eper vagonszamra Főszezon a Dunakeszi Hűtőhézban Csepet sincs irigylésre mél­tó helyzetben a Dunakeszi Hűtőház tetején hűtőipart fémjelző eszkimóemberke. A nyári nagy melegben ugyan­csak izzad szőrmeruhájában. De nem sokan cserélnének azokkal sem, akik kánikula ide, és oda, napi 12 órás mű­szakban dolgozzák fel a föld teherautókon, vagonokon ér­kező kincsét: az epret, a cse­resznyét, a meggyet. Az iro­dában Szabó József, a Hűtő­ház igazgatója a grafikont hívja segítségül szavainak il­lusztrálására: — Ilyen nehéz szezonunk 1973-ban ét 1975-ben volt. Akkor is az időjárás miatt néhány hetes késés után a gyümölcsök beárése egybe esett, így egy-egy éjszakán 29— 22 vagon alapanyag feldol­gozásával is meg kellett birkóznunk. * Éppen ezért alapos szerve­zést, a termelő gazdaságok és a feldolgozó hűtőház kellő és szoros együttműködését igényli: az erősnek ígérkező szezont zökkenők nélkül vé­szeljék át. Kimondani is sok, 500 vagonnál több bogyós gyümölcsöt vesz át és dolgoz jel, vagy legalábbis feldolgo­zásra előkészít néhány hónap alatt a Dunakeszi Hűtőház. Estétől reggelig folyamatosan várják és fogadják a szállít­mányokat, hiszen a tervek teljesítéséhez nélkülözhetet­len, hogy a szerződésben elő­re biztosított alapanyagot — egrest, szamócát, cseresznyét, meggyet, stb. — átvegyék. — Azon túl, hogy a termel­tetőkkel töviről hegyire egyeztetjük a programot — fejtegeti Szabó József — gondoskodnunk kellett mun­káskezekről is. Az idén bo­nyolítja a helyzetet, hogy a korábbi években már begya­korlott gárdát még ebben a munkában járatlanok váltot­ták Jel. Azok a lányok, asz- szonyok ugyanis, akik eddig a szezonban a munkások zö­mét alkották, éppen a nehéz körülmények miatt inkább lakóhelyükön kerestek meg­élhetést. A most kezdőkkel nem lesz könnyű a magas exportkövetelményeknek ele­get tenni. A hűtőház munkásszállá­sára egyébként az egész országból érkeztek sze­zonmunkások. Még az igazi nagy hajrára ezután számítanak Dunake­szin. Az előzetes becslések szerint egy éjszaka 30 vagon guruló ínyencséggel kell meg­birkózniuk július első napjai­ban. Ez minden eddigi rekor­dot túlszárnyal majd. Arra is jut azonban idejük, hogy a máir megkedvelt termékeik skáláját tovább szélesítsék, — Ekkora sikerre nem szá­mítottunk — mondja az igaz­gató. A málna és eper ízű gyümölcskrémekből az idén a tervezett 80 helyett 300 va­gonnal gyártunk, jövőre pe­dig már 7—800 vagonnyit. Ennek alapanyagát épp a nyári nagy munkák során biztosítjuk. Még az idén új termékkel is jelentkeznek. A kísérleti gyártás során eddig 50 vagont készítettek a habosított gyü­mölcskrémből, amelyet au­gusztusban az Országos Me­zőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállításon a nagyközönség is megismerhet. G. M. űrben elsőként járt . magyar űrhajós, Farkas Bertalan és a másik kiképzett űrhajósunk, Magyari Béla társaságában a fővároson kívül öt megyében jártak; sok száz emberrel szőt­tek személyes barátságot, ve­lük viszont a televíziós közve­títések révén az egész ország megismerkedhetett, szívünkbe zártuk valamennyiüket. Budapest, Kossuth tér: ün­nepélyesen fogadták a kozmo­nautákat a párt- és állami , ve­zetők — így kezdődött az eseménysorozat június 16-án. Azután ünnepség következett a Parlamentben, ahol elsőként adták át a Magyar Népköztár­saság Űrhajósa kitüntetést Barkas Bertiannak, s a Magyar Népköztársaság Hőse kitünte­tése vele együtt Valerij Kubá- szovnak is. Utána nagygyűlés Csepelen, ifjúsági találkozó a Kisstadionban — majd ország­járás következett a prograrn- oan. A vidéki körúton elöbo Nyíregyháza, ezután Gyulahá­za — Farkas Bertalan szülő­faiúja — volt az országgal, az emberekkel ismerkedés egy- egy állomása. Borsod megyé­be — Miskolcra, a Matyóíoid- re — is ellátogattak, majd Heves következett: Gyöngyös- visontán megkoszorúzták’ a Gagarin-emlékművet. Szolno­kon, a magyar űrhajósok egy­kori alma materében, a Kilián György Repülő Műszaki Főis­kolán fogadták . büszkén és szeretette] a kozmonautákat. Újabb „város”, a balatoni út­törőváros : Zánkán a kék- és pirosnyakkendősök ezrei nek fantáziáját villanyozták fel űr­emlékeikkel a Szojuz—36 uta­sai. M ssereiet a « ffesei Mindenütt, ahol megfor­dultak az űrhajósok, az ünneplők tíz- és tízezrei fogadták-köszöntötték őket forró szeretettel és nagy tisztelettel. Nemcsak a ven­dégekben hagytak mély nyomot az elmúlt napok, hanem felejthetetlen mind­azoknak, akik az élmény­beszámolók nyomán bepil­lantást nyerhettek a szovjet Vizsga ©léit a szakimiEikástaitulék Biatorbágyon, a Mezőgazdasági Szakmunkásképző Iskolában ötvenkét III. éves szakmunkástanuló vizsgázik az idén. Az iskolában növénytermesztő-gépész szakmára oktatják a diá­kokat. A III. évesek vizsgákra készülnek fel oktatóik segít­ségével. és a magyar nép nagyszerű közős vailalkozásáoa. Lát­hatták — egy-egy kézfogás­sal kőszöntnettek, tovább ouzdíthatiák — azokat, aaik sikeresen végezték el a kü­lönböző űrkiserleteket. A magyarországi látogatás végén — nétfőn este — Kádár j Janos, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára és felesége felxereste szálláshe­lyükön az űrhajósokat, baráti ceszélgetést folytattak velük. Ismételten elismerését fejezte ki kozmosznodító nagyszerű teljesítményükért, amellyel újabb fejezettel gazdagították a szocialista országok összefo-> gásával, újabb és újabb nem­zetek fiainak eredményeivel sikeresen megvalósuló Inter- kozmosz-programot. További sikeres munkálkodást —egyé­ni életükhöz boldogságot, egészséget — kívánva a koz­monautáknak, Kádár János ar­ra kérte őket, hogy visszatér­ve a hétköznapi leiadatokhoz, tolmácsolják személyes jókí­vánságait, népünk forró, test­véri üdvözletét családjuknak^ barátaiknak, munkatársaiknak; Búcsú Ferihegyen Kedden Budapestről el­utazott Valerij Kubászov, a Szojuz—36 parancsnoka, a világűrben elsőként járt magyar állampolgár, Farkas Bertalan kutató űrhajós uiilársa. Veie együtt uta­zott az a szovjet küldöttség, amelyet Alekszej Jeliszejev űrhajós mérnök, a sikere­sen végrehajtott szovjet— magyar űrváílalkozás földi repülésirányító parancsno­ka vezetett. A Ferihegyi repülőtéren bu­dapestiek ezrei gyűltek össze az ünnepélyes búcsúztatásra. A zászlókkal díszített főépület elé — Farkas Bertalan és Ma­gyari Béla kiképzett űrhajós társaságában — érkezett szov­jet vendégedet forró szeretet­tel, lelkes éljenzéssel köszön­tötték. A búcsúztatáson ott voltak: Korom Mihály, az MSZMP Központi Bizottságának titká­ra, Méhes Lajos, a budapesti pártbizottság első titkára, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagjai, Borbándi János, a Minisztertanács elnökhelyette- ! se, Czinege Lajos hadsereg tá- oornok, honvédelmi miniszter, Márta Ferenc akadémikus, az MTA Interkozmosz-tanácsának elnöke, valamint a Külügymi­nisztérium, a Belügyminiszté­rium és a Honvédelmi Minisz- i tórium több vezetője, A búcsúzók és a búcsúzta­tók baráti kézszoritással kö­szöntek el egymástól, úttörők virágcsokrokat adtak át ne­kik. A vendégeket ezután a magyar közéleti vezetők a re­pülőgéphez kísérték. Az ünne­pélyes percekben Farkas Ber­talan és Magyari Béla forró öleléssel búcsúzott Valerij Ku- bászovtól és Alekszej Jelisze- jevtől. A szovjet delegáció kedden délben visszaérkezett Moszk­vába. mwiii—————— KÖZÉLET Kádár János, az MSZMP KB első titkára és Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban üdvözölte Samora Machélt, a Frelimo-párt és a Mozambiki Népi Köztársaság elnökét. Mozambik nemzeti ünnepe, a függetlenség kikiál­tásának 5. évfordulója alkal­mából. Igazságok

Next

/
Oldalképek
Tartalom