Pest Megyi Hírlap, 1980. június (24. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-25 / 147. szám
2 I* wit •m xJlmav 1980. JÜNIUS 25., SZERDA A Szovjetunió Tanácsának ülése Megkezdték a vitát a tanácsok jogköréről Egy háború évfordulójára Kedden a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa nyári ülésszakának első munkanapján a képviselők az ülésszak napirendjének jóváhagyása után meghallgatták a tanácsok jogköréről intézkedő törvény A világközvélemény és a sajtó figyelmének középpontjában állnak az SZKP KB júniusi plénumának eredményei. A külföldi tömegtájékoztatási eszközök nagy terjedelemben közölték Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP KB főtitkárának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének a plénumon elmondott beszédét és az SZKP XXVI. kongresszusának összehívásáról, a nemzetközi helyzetről és a Szovjetunió külpolitikájáról szóló határozatot A szófiai R abotnicseszko Delo hangsúlyozza, hogy a júniusi plénumon hozott döntések pozitív hatást gyakorolnak a világhelyzetre. A prágai Rudé Právo pedig megállapítja, hogy az SZKP XXVI. kongresszusa nemcsak a Szovjetunió, hanem az egész szocialista közösség, a nemzetközi kommunista mozgalom és az egész világ számára rendkívül fontos esemény lesz. A berlini Neues Deutschland hangsúA lengyel szejm hétfőn kezdődött kétnapos ülésszakán a lengyel külpolitika időszerű kérdéseit tárgyaló napirend végén Edward Gierek, a LEMP KB első titkára tartott vitazáró beszédet. Hangsúlyozta, hogy a második világháború rettenetes tapasztalatai után Lengyelországnak erkölcsi joga és kötelessége kiállni a béke és a biztonság ügye mellett. Kiemelte, hogy az ország külpolitikájának alapköve a Szovjetunióval való testvéri barátság és szövetség. A Szovjetunióval és a többi testvéri szocialista állammal szövetségben küzd Lengyel- ország a békéért, a biztonságért, a fegyverkezési hajsza megfékezéséért és az enyhülési folyamat megerősítéséért. Egyes szovjet katonai egységek Afganisztánból történő kivonásáról szólva Edward Gierek rámutatott arra, hogy ez újabb bizonyítéka a Szovjetunió készségének, hogy poCSAK RÖVIDEN... VENKATA GIRI, az Indiai Köztársaság egykori elnöke az ismert politikus és ismert közéleti személyiség 86 éves korában, Üj-Delhiben elhunyt. Giri 1969—74. között volt India elnöke. KOLESZA SÁNDOR, a Magyar Népköztársaság új luan- dad nagykövete átadta megbízólevelét Jósé Eduardo Dos Santosnak, az Angolai Népi Köztársaság elnökének. FRANCIAORSZÁG vasárnap nukleáris robbantást hajtott végre a csendes-óceáni Mururoa korallszigeten levő kísérleti terepén. JAMAICÄBAN vasárnap letartóztattak 30 tisztet és altisztet, akik összeesküvést szőttek Michael Manley kormányának a megdöntésére. NEW YORKBAN megkezdte munkáját az ENSZ világűrbizottsága. Megvitatják a Földnek a világűrből műholdak segítségével történő feltérképezését, a nukleáris energiaforrások világűrbeli felhasználáALVARO CUNHAL, a Portugál Kommunista Párt főtitkára sajtóértekezleten összegezte a PKP-küdöttség mozambiki látogatásának eredményeit. tervezetét, s a Legfelsőbb Tanács Nemzetiségi és Szövetségi Tanácsának külön-külön megtartott ülésén megkezdték róla a vitát. A Legfelsőbb Tanács ülésszaka szerdán folytatja munkáját lyozza, hogy a szocialista és a kapitalista világ között kialakult katonai-hadászati egyensúly megbontására irányuló kísérletek kudarcra vannak ítélve A párizsi l’Humanité tudósítása kiemeli Leonyid Brezs- nyev beszédéből, hogy a Szovjetunió afganisztáni segítség- nyújtása az egyetlen helyes megoldás volt A The New York Times, a The Washington Post és más amerikai lapok vezető helyen ismertették Leonyid Brezsnyev beszédét és a plénum határozatát A The Washington Post moszkvai tudósítója idézi Leonyid Brezsnyevnek azt a kijelentését, hogy a Szovjetuniónak nem volt más választása, mint csapatokat küldeni Afganisztánba, s hogy a Szovjetunió a' jövőben is sokoldalú segítséget nyújt Afganisztánnak az új élet építéséhez, az áprilisi forradalom vívmányainak megvédéséhez. litikailag oldják meg a Közép-Kelet bonyolult problémáit, a belügyekbe való be nem avatkozás és a térség államai biztonságának szavatolása alapján. — Várjuk, hogy más államok is gyakorlati lépéseket tegyenek ebbe az irányba — mondotta az első titkár. A szejm határozatban hagyta jóvá a nemzetközi helyzet értékelését és az ország külpolitikai tevékenységének irányát, majd bezárta a parlamenti ülésszakot. Vasárnap és hétfőn Velencében a Szent György-szige- ten véget ért a hét tőkés állam csúcstalálkozója, amelyen képviseltették magukat, szinte valamennyi állam elnökei (Japánt, a miniszterelnök váratlan halála miatt, külügyminisztere képviselte.) A velencei csúcstalálkozó mérlegét maguk az érdekeltek, a fejlett tőkés országok sajtója is csak igen nehézkesen tudta megvonni. A legtalálóbb valószínűleg az amerikai CBS televíziós társaság meghatározása, mely szerint a csúcstalálkozó dokumentuma afféle homályos tükör, amelyben mindenki azt lát, amit éppen szeretne és amely ugyan mindenkinek adott valamit, de végülis fő célját, hogy Carter elnököt — eddigi külpolitikai tevékenységének annyi baklövése után — visz- szahelyezze a nyugati világ vezetőjének szeplőtlen pozíciójába — nem érte el. Miről is volt szó Velencében? Voltaképpen két, egymástól elkülönülő részre lehetne szétbontani a Szent György-szigeten elhangzottakat: a nyugati országok egymásközti súlyos gazdasági torzsalkodásainak felidézésére, valamint a hetek politikai kérdésekben, mindenekelőtt a Közéo-Kelet ügyében elhangzott nyilatkozatára. Ami a csúcstalálkozó gazdasági oldalát illeti, itt megint- csak ugyanazt mondhatjuk el, mint a CBS, azaz, ugyan sok témáról szót ejtettek, érdemi A tanácskozáson megjelent Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke, valamint sok más párt- és állami vezető is. A területek, körzetek, autonóm területek és autonóm körzetek tanácsainak jogkörével kapcsolatos törvénytervezetet Vaszilij Kuznyecov, az SZKP KB Politikai Bizottságának póttagja, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnökhelyettese terjesztette a képviselők elé. A tervezet elsőrendű célja, hogy megnövelje a tanácsok politikai és gazdasági irányító szerepét, jogait, és ezzel együtt felelősségét is. A törvényjavaslatot korábban megvizsgálták a szövetségi tanács és a nemzetiségi tanács illetékes bizottságai, valamint a Legfelsőbb Tanács Elnöksége is. A kambodzsai SPK hírügynökségre hivatkozva jelenti a TASZSZ: június 16-án és 17- én Thaiföld területéről rakétatűz alá vették a határ közelében fekvő Pursat és Bat- tambang kambodzsai tartományokat. Ezekben a napokban két thaiföldi fegyveres csoport is behatolt az ország területére. A kambodzsai határőrök a behatolókat viszavonulásra kényszerítették. A VNA vietnami hírügynökség kedden közleményben cáfolta a thaiföldi hadsereg és Általános sztrájk kezdődött kedden Salvadorban a tömegek forradalmi koordinációs bizottságának felhívására. A munkabeszüntetéssel a salva- dori haladó erők a rendkívüli állapot és a véres elnyomás megszüntetésének követelését támasztják alá, és megmozduelőrelépés, gyakorlati döntés egyetlen kérdésben sem született. Vegyük sorra a témákat. Megkülönböztetett figyelmet fordítottak mindenekelőtt az olaj- és az energiahelyzetre, a jövő perspektíváinak felvázolására. Tervet dolgoztak ki, mely szerint a következő években tovább csökkentik a Nyugat kőolajfelhasználását, és energiaszükségletüket fokozott mértékben más forrásokból, kőolajból és atomenergiából fedezik. Ez a terv azonban pusztán csak irányelv, semmilyen mutatója senkit nem kötelez semmire. Olajprofitok Jellemző az a mód, ahogy az amerikai elnök a számára olyan sok belpolitikai, belgazdasági gondot jelentő olajkérdéssel foglalkozott. Arról egy szót sem ejtett, hogy a nagy olajvállalatok profitjai az idei év első negyedében például 100—150 százalékos emelkedést mutattak, miközben az amerikai gazdaság meredek ívben zuhan lefelé a válság lejtőjén. Carter szerint a főbűnösök az olajtermelő országok. Nincs arról szó persze, hogy az OPEC árpolitikája ne járulna hozzá a világméretű inflációhoz, azonban az amerikai gazdaság minden baját a burnuszos olajsejkek nyakába akasztani — enyhe túlzás. Arról nem is szólva, hogy a még mindig aránytalanul nagy amerikai olaj- és energiafogyasztásban nagy szerepet játszott Carter bizonytaBrezsnyev kitüntetéseket nyújtott át Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke kitüntetéseket adott át; Gyinmuhamed Kunajev, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Kazahsztán Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára Le- nin-rendet, Nyikolaj Tyihonov, a politikai bizottság tagja, a minisztertanács elnökének első helyettese Októberi Forradalom Érdemrendet kapott. Ugyanezzel az érdemrenddel tüntették ki Borisz Ponomar- jovot, a politikai bizottság póttagját, a központi bizottság titkárát Saraf Rasidov, a PB póttagja, az Üzbég Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára Lenin-ren- det kapott A Szocialista Munka Hősének címével, Lenin- renddel és az Arany Csillaggal tüntették ki Konsztantyin Ru- szakovot, az SZKP KB titkárát Klavgyij Bogoljubov, a KB osztályvezető-helyettese Lenin-rendet kapott az Egyesült'Államok külügyminisztériuma képviselőinek rágalmazó állításait, miszerint a Kambodzsában állomásozó vietnami csapatok .június 23-án átlépték volna a határt, és behatoltak Thaiföldre. Ezekkel a koholmányokkal arról a tényről akarják elterelni a közvélemény figyelmét — hangsúlyozza a közlemény —, hogy az Egyesült Államok, Kínával összejátszva, a kambodzsai reakciós erők támogatására törekszik és fokozni próbálja a feszültséget a kambodzsai—thaiföldi határon. lásuk céljai közé tartozik a május 27-én letartóztatott baloldali politikus, Samayoa, volt közoktatásügyi miniszter kiszabadítása is. A sztrájkolok követelik a junta lemondását és tiltakoztak az ország bel- ügyeibe való amerikai beavatkozás ellen. lansága, tétovázása, hogy határozott intézkedésekkel kényszerítse takarékosságra az energiapazarlásra épülő amerikai gazdaságot. (Csak egy számot említsünk ennek igazolására: a világ lakosságának hat százalékát kitevő Egyesült Államok elfogyasztja a földünkön termelt energia 40 százalékát. És az Amerika által felhasznált energia csaknem felét az Egyesült Államok autópályáin füstölik el legtöbbször céltalanul, a levegőbe a „benzinfaló” nagy kocsik, az amerikai életforma ma még szerves tartozékai.) Velencében ugyan megállapodtak abban, hogy a kőolajárak növekedése miatt kialakult fizetési mérlegzavarokat a Nemzetközi Valutaalap szerepének bővítésével, nagyobb kölcsönökkel hidalják majd át. Ám nem ez a probléma lényege, hanem, az, hogy a többi között az energiahelyzet kiéleződése miatt rendkívüli mértékben fokozódtak a kereskedelmi éllent>tek a tőkésországok között. Magyarán mindegyik ország exportálni, akar, importját pedig mindenki korlátozza. De a nemzetközi kereskedelem szabályai szerint, ha egyensúlyhelyzetet feltételezünk, épp annyi vásárlónak kell lenni, mint ameny- nyi eladónak. Ezt a problémát maguk a résztvevők is érzékelték, érdemi megoldást viszont nem tudtak kidolgozni rá. Szavakban síkra szálltak a nyitott kereskedelmi rendszer mellett, tehát hogy Uarminc éve annak, hogy ■*“* Koreában eldördültek a fegyverek, s Jtezdetét vette a második világháború utáni korszak első átfogó, súlyos nemzetközi konfliktusa. Az elmúlt évtizedek történelmi összefüggései egyértelműen megválaszolták azt a mindenképpen fontos kérdést: kinek állt érdekében, milyen világpolitikai célokat szolgált a háború kirobbantása Korea földjén? Bebizonyosodott, hogy 1950. június 25-e az akkor már esztendők óta tartó, Washing- ton-irányította antikommunis- ta hidegháború fordulópontja volt. A dullesi diplomácia erőfeszítései a „kommunizmus visszaszorítására” Korea földjén csaptak át első, de nem utolsó ízben a zsarolásból, felforgatásból, lélektani kampányból a melegháborúba. Az események azóta sokszorosan igazolták a kísérlet hiábavalóságát, hogy a világrend- szerré formálódott kommunizmust bárki is „visszaszorítsa”, megsemmisítse. Ám a koreai háború példaereje, figyelmeztető mem^ptója napjaink világpolitikai feszültsége közepette még elevenebben hat, mint korábban bármikor. A koreai háború kirobbanáAz Egyesült Államok „béke- szeretetét” hangoztatta Carter amerikai elnök a Politika cí- mú belgrádi újságnak és a jugoszláv televíziónak adott interjújában, hangsúlyozva, hogy az Egyesült Államok „az enyhülés lényegének megőrzésére törekszik”. Washington — mondotta — „erősen érdekelt abban, hogy az el nem kötelezettek mozgalma megőrizze önállóságát és aktív szerepét”. A TASZSZ szovjet hírügynökség kommentátora az interjúval kapcsolatban rámutat: Carter elnök nyilatkozatára rácáfol az a tény, hogy éppen az Egyesült Államok lép fel egyre erőteljesebben az enyhülés eredményeivel szemben. Carter elnök a nyilatkozatban az el nem kötelezett országok „barátjaként” próbálta beállítani az Egyesült Államokat — folytatja a kommentátor —, holott az el nem kötelezett országok eredményeiket nem az Egyesült Aláz egyes országok különféle burkolt intézkedésekkel ne akadályozzák a kereskedelmet, ne biztosítsanak saját termékeik számára tisztességtelen előnyt a világpiacon. A protekcionizmus terjedő tendenciája ellen azonban gyakorlati intézkedésekre, nem pedig a gondok puszta megnevezésére lenne szükség. Infláció Szóba került Velencében a hetek talán legégetőbb gondja: hogyan lehetne megfékezni a nagyarányú inflációt anélkül, hogy meggyorsítsák a gazdasági hanyatlás ütemét, ezzel még nagyobb munka- nélküliséget idézve elő. Ez olyan ördögi kör, amelyben például maga az amerikai gazdaság is hosszú ideje vergődik. Carter például az idén tavasszal a kamatlábak felemelésével erősen lefékezte a gazdasági tevékenységet az országban, azt remélvén, hogy ilymódon gátat vet az inflációnak. Nem ez történt. Az infláció az USA-ban továbbra is 13—18 százalék, viszont a gazdasági fékek alkalmazása újabb százezreket tett az utcára. Az Egyesült Államok egyik kulcsiparában, az autógyártásban például minden harmadik munkás elvesztette állását. Nem jobb a helyzet az amerikai építőiparban vagy az acéliparban sem. A hét tőkés ország megvitatta a közép-keleti helyzetet is. Figyelmen kívül hagyva a Leonyid Brezsnyev által bejelentett szovjet csapatvisszavonást. a Szovjetunió újabb tárgyalókészségét, a feszültség enyhítését célzó gesztusát, a Velencében elfogadott nyilatkozat egyoldalú. Elhallgatja az események valódi okait, a probléma lényegét, miszerint sát felidézve elkerülhetetlenül szót kell ejteni a nemzetközi politikában azóta végbement, idekapcsolódó lényegi változásokról. Annak idején a veszélybe került koreai népi hatalmat a szocialista országok együttes összefogása, a Szovjetunió anyagi-ka tonai-erköl- csi támogatása, kínai önkéntesek, a kelet-európai népi demokráciák cselekvő szolidaritása segítette hozzá az agresszió visszaveréséhez. Napjainkban, amikor a koreai problematika változatlanul létezik, s veszélygóc, Kína, az Egyesült Államokkal és Japánnal folytat manővereket a Távol- Keleten a feszültség fenntartására. A háború évfordulója egyben a megosztottságé is. Koreában napjainkra egy nemzedék nőtt fel ebben a légkörben. A koreaiak azonban nem adták és nem adják fel a reményt, a küzdelmet országuk békés, demokratikus alapokon történő újraegyesítésére. S ebben ma is éppúgy számíthatnak a Szovjetunió, a szocialista országok támogatására, szolidaritására, mint annak idején, a harminc évvel ezelőtti háború megpróbáltatásaiban mindvégig. lamok „támogatásával”, hanem ellenkezőleg, az imperialista elnyomás politikájával való szembenállás révén érték el. Carter elnök nyilatkozata — mutat rá a szovjet hírügynökség — azt célozza, hogy leplezze Washington agresszív külpolitikai irányvonalát. ★ Űj-Belgrádban a föderáció palotájában kedden délelőtt megkezdődtek Cvijetin Mijato- vics, a jugoszláv államelnökség elnöke és Jimmy Carter, az Egyesült Államok elnöke tárgyalásai a nemzetközi helyzet és a kétoldalú kapcsolatok időszerű kérdéseiről. A tárgyalásokon jugoszláv részről részt vesz Lazar Koli- sevszki, az államelnökség tagja, Veszelin Gyuranovics, a szövetségi kormány elnöke és Joszip Vrhovec külügyminiszter, amerikai részről pedig Zbigniew Brzezinski, az elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója és más személyiségek. az amerikai imperialista körök és a pekingi hegemonis- ták fegyveres beavatkozása, az ellenforradalmi veszély váltotta ki a kabuli kormány kérését, a szovjet segítség- nyújtás iránt. A Washington nyomására elfogadott nyilatkozat — állapítja meg a TASZSZ szemleírója — az ismert és elcsépelt koholmányokat ismétli meg. A párizsi Le Quotidien higgadtabb hangot üt meg a burzsoá sajtó többségénél, rámutatva, hogy a szovjet magatartás most már világosabban látható, „nem engedni a fenyegetésnek, de nem zárkózni el a tárgyalások elől”. A zárónyilatkozat összegezve a velencei csúcs- találkozó tanúlságait, \ nem annyira a zárónyilatkozat, mint a menet közben lebonyolított konzultációk bizonyították, hogy Washington szövetségesei mélységesen bizalmatlanok az Egyesült Államok és személy szerint Carter elnök vezetési stílusával szemben. Schmidt kancellár is arról próbálta meggyőzni az amerikai elnököt, hogy az USA politikájának kiszámíthatatlansága, cikcakkjai, szövetségeseit épp úgy megzavarják, mint a világ többi államát. Velence nem győzte meg sem Bonnt, sem Párizst arról, hogy a hetek konzultációi nyomán Carter és tanácsadói higgadtabb politikai kurzusra térnek. A nyugati vezetők már odáig jutottak — írják a hír- ügynökségek —, hogy azt mérlegelik, szükség van-e a jövőben egyáltalán hasonló tartalmú és szervezésű csúcs- találkozókra? D. P, Az SZKP-plénum visszhangja Brezsnyev beszéde a lapok vezető helyén Gierek külpolitikai beszéde A hét vezető tőkés állam csúcstalálkozója Homályos velencei tükör Thaiföldi támadás A kambodzsaiak visszaverték a betolakodókat Ultalános sztrájk Salvadorban A TASZSZ Carter-interjújáról
