Pest Megyi Hírlap, 1979. június (23. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-26 / 147. szám

1979. JÜNIUS 26., KEDD fíft Korszerű bisztrók A Belkereskedelmi Minisz­térium az idegenforgalom fej­lesztése érdekében, ez évben az ország különböző üdülőte­rületén, tizenegy önkiszolgáló rendszerű „bisztró pavilon” létesítését iktatta be fejlesztési tervébe. A pavilonok közül, kilenc a Balaton körül, egy Szentend­rén és egy a kiskunlacházi Duna-parton létesül. A Ráckeve és Vidéke Áfész kereskedelemfejlesztési és be­ruházási osztálya a vendéglá­tóipari főosztállyal karöltve fo­gott hozzá a terv kivitelezésé­hez. Az Országos Idegenfor­galmi Tanács és a Pest me­gyei MÉSZÖV jelentős hozzá­járulása teszi lehetővé a há­rommillió forintos 156 négy­zetméter alapterületű bisztró kivitelezését, mely július köze­pén kerül megnyitásra. A korszerű pavilon zavarta­lan működését, közel egymil­lió forint értékű bel- és kül­földi gyártmányú gépek biz­tosítják. Nagy súlyt helyeznek az ételválasztékra, jelentős meny- nyiségű konzervárun kívül jégkrém, cukrászati termékek várják a kirándulókat. Az építkezést a beütemezés- nek megfelelően a szövetkezet saját kivitelezésében végzi és jelentős mértékben járul a munkálatok sikeres befejezé­séhez a szövetkezet KISZ- szervezete és Kiskunlacháza hat szocialista brigádja, ugyan­is minden egyes tag, egynapi társadalmi munkát vállalt, részben az építkezésnél, rész­ben a parkírozásnál. A. 3. Apajpuszta — így élt ben­nem a táj neve, amíg Döm- södön a vonatról leszállva a hosszú, egy-egy sor házzal sze­gélyezett úton végigsétálva meg nem pillantottam a táb­lát: Kiskunsági Állami Gaz­daság, Apaj. Honnan maradt bennem a „puszta” szó? Talán a ménes, a lovasbemutatók hí­re mellé társult a képzet. A kereszteződésnél tábla, rajta lófej, a bemutatók helye felé mutat. Ha turistaként, au­tóbusszal érkezem, nyilván abba az irányba haladok. A lovasbemutatók azonban nem a hétköznapokat jelentik, már­pedig arra vagyok kíváncsi, hogyan élnek, művelődnek a fiatalok, akik itt dolgoznak az állami gazdaság központjában. Az idő kevés Hogyan élnek például azok, akik a munkásszállón laknak, s a csikótelepen dolgoznak? A csikós munkaideje hajnali négy órakor kezdődik. A húsz év körüli fiatalember hajtja ki a lovakat, nyolc óra felé kerülnek vissza az állatok az istállóba. Napközben ellát né­hány csikót, délután négytől nyolcig újra kint van az álla­tokkal. Ritkán mozdulhat el a hétvégeken is, ha elutazik, ha szabadnapot vesz ki, a másik csikós helyettesíti. Szóval, a művelődésre nem marad sok ideje. A belovaglók reggel hatkor kezdenek. S mivel nincs külön lóápoló, minden munkát ők végeznek el a rájuk bízott ál­latok körül. A fedeztetőállo­Gépesített virágtermesztés Hosszú évekig a Petőfi és A Csepel szakszövetkezetekben dolgoztak a szigetszentmiklósi gazdák. A tagi gazdaságban búza-, kukorica-, burgonya- és zöldségtermesztéssel foglal­koztak. A tagság egyr,e öre­gedett, fiaik, lankai tv inkább a környező üzemekben kerestek munkalehetőséget. 1975-ben a szakszövetkezetek egyesültek és Szigetfő néven folytatta a tagság a mezőgazdasági mun­kát. Ekkor már csupán 400— 500 hektár területet művel­tek tagi gazdálkodásban. A ■közös művelésű terület nagy­sága viszont már 1500 hektár volt. A tagság többsége hatá­rozta el 1979. január elsején, hogy az addiginál magasabb szintű gazdálkodási formában akarnak dolgozni. Szigetszentmiklóson tehát ettől az évtől a 927 dolgo­zó a Szigetfő Mgtsz tagja. A korábbi tagi gazdálkodók­ból, mivel nagy részük élet­kora jóval meghaladja a nyug­díjkorhatárt, csupán hatvanan vesznek részt a tsz munkái­ban. — Tudvalévő, hogy a község öregjei, ameddig moccanásnyi erejük van, a ház körül fogla­latoskodnak, nevelik az apró- jószágot, disznót, ápolják a háztáji föld növényeit A ter­melőszövetkezet segít-e ebben a tevékenységben? — érdek­lődtünk Ambrózi Györgyné pártti .kártól. — A szövetkezettől takar­mányt kapnak a háztájiban gazdálkodók, szerződést kötünk velük leadásra, esetenként elő­leget adunk az állatok vásárlá­sához. A háztáji üzemág az idén tízezer hízott sertést vesz át a gazdáktól. A község leg­öregebbjei ilyenformán hoz­zájárulnak a 294 millió forint termelési érték létrehozásához. — Változott-e a gazdálko­dás profilja az átalakulással? — kérdeztük dr. Zentai János gazdasági és jogi tanácsadót. — Tevékenységünk ugyanaz maradt, csupán szervezetteb­ben, nagyüzemi módszerekkel gazdálkodunk. Kibővítettük a tsz vezetőségét fiatalokkal, párttagokkal. A tavalyi tervhez ké­pest az idén 50 millió fo­rinttal több termelési ér­téket akarunk létrehozni. Hogy miből? Elsősorban az agrotechnika javításával, a hatékonyság növelésével ja­vítunk eredményeinken. A Szigetíő és a Sasad Tsz-hez csatlakozott az idén a kis­kunlacházi Petőfi Tsz, a csé­peli Duna Tsz, a MONIMPEX Külkereskedelmi Vállalat és a Vetőmaigtermeltétő és Érté­kesítő Vállalat s a virághagy­ma és virágtermesztő és érté­kesítő társaság tagjaként Az az elképzelés, hogy a virágter­mesztésben ne külön-külön versenyezzenek a tsz-ek, ha­nem egységesen, egymást se­gítve dolgozzanak. A gesztor­gazdák a szigetszentmlklósiak. A Szigetfő Tsz 60 hektáron termeszt tulipánt és gladió- luszt. A virágokkal főként Budapest üzleteit látják el, a tulipán- és gladióluszhagy- ma nagy része pedig Hollan­diába kerül. A virágtermesztés teljesen gépesített, a több, mint 8 millió forint értékű fo- tocellás osztályozó, szedő- és számológép Hollandiából ér7 kezett Szigetszentmiklósra és ellenértékeként virághagymát küldtünk a tsz-ből. A virágter­melés felfutásának köszönhe­tő a bevétel növekedése. A holland partnerek elégedettek a hagymaküldeményekkel, an­nál is inkább, mert a laza, ho­mokos talajon a Duna-ág jó klímája kedvez a virághagy­ma érésének és két héttel ko­rábban szedhetik, mint az ország más területein. A vi­lágpiacon pedig nem közöm­bös, hogy ki milyen hamar jelenik meg termékével. U. Gy. más-vezető már könnyebb helyzetben van: lóápoló köny- nyíti a dolgát. Igaz, ő admi­nisztrációs munkát is végez. Beszélgető partnereim közül ő, Bálint András az, akinek az útja több kitérővel veze­tett az állami gazdaságig. — Eredeti szakmám szakács — mondja. — Hét évig a Mátyás pincében dolgoztam. Közben leérettségiztem, kato­na voltam, majd gyógyszerku­tató intézetben dolgoztam, la­boránsként. A kaposvári Me­zőgazdasági Főiskolára jelent­keztem tavaly, nem vettek fel. Nős vagyok, a családom Pes­ten él. Néhány napos időkö­zönként hazaugrom, vagy meglátogatom a bátyámat, aki telepvezető Dömsödön. Akármilyen beosztásban dol­goznak azok a fiatalok, akik­kel beszélgetek, igénylik a sportolási, művelődési lehető­séget, klubéletet. Jobban mondva: sportolnak is, mű­velődnek is, közösségi életet élnek, de jobb körülményeket szeretnének. „Az italboltba nem nagyon szeretünk járni — mondják. — Hiányzik itt Apajon például egy mozi. A szállón több tv van, de rosz- szak. A klub elég szegényes." Megmozdult valami Az utóbbi hónapokban per­sze élénkebb lett a klubélet. Ezt nemcsak a szórakozni vá­gyó fiatalok, hanem az apaji születésű Nagy István is ál­lítja, aki délben felszolgáló az étkezdében, délelőtt-délután pedig a gazdaság KlSZ-titká- ra, közművelődési előadója, klubvezetője. — A gazdaságban százhet­ven fiatal dolgozik — mond­ja, miután letette a fehér kabátot, s a klub egyik sar­kába húzódunk beszélgetni —, nehéz összefogni őket, már- csak a munkájuk különböző­sége miatt is. Február óta va­gyok KISZ-titkár, most har­minc tagja■ van a szervezet­nek, s ez az elég rossz álla­potban lévő klubja. Én nem is azt szeretném elérni, először, hogy több legyen a KiSZ-tag, hanem azt, hogy kialakuljon a valóban lelkesen dolgozó mag. — A klubon kívül milyen művelődési lehetőségek várják a fiatalokat? — A nagyteremben —egy­ben étkezde — kerül sor kü­lönböző rendezvényekre, ott helyezték el a könyvtárat is. Évente rendezünk ifjúsági vi­takört, havonta kétszer TIT- előadást. Sok minden javult a szociális ellátás területén a gazdaságban — munkába szál­lítás, lakásépítési támogatás —, a klub berendezésének meg­javításához is segítséget kap­tunk, s van most két-két jó rádiónk, sztereómagnónk, egy tévénk, de nagyon nagy szük­ség lenne egy mozira és a könyvtár megfelelő elhelyezé­sére. Saját erőből A beszélgetés végén egy nemrégiben történt esetet me­sél bosszankodva Nagy Ist­ván: a Gúnya együttest vár­ták — s az előadás napján távirat érkezett, hogy beteg­ség miatt nem tudnak jönni. Három nap múlva, az újab­ban meghirdetett időpontban megint egy távirat. Ez általá­ban is jelzi azt a helyzetet, amelyben ,a kis településen élők vannak. Mint ahogyan az is, amit Nagy István a fel­szolgálásról mondott: „50—60 tányérral nem lehet dolgozni, amikor 200 ember akar ebé­delni ...” De szerencsére az apaji fiatalok elkezdték sza­porítani a tányérokat, saját erőből szeretnék rendbehozni a klubot... P. Szabó Ernő Július 1-én Autóstúra Ráckevéra és Dömsödre A Pest megyei Közlekedés- biztonsági Tanács, a Ráckevei Duna Intézőbizottság, a Duna- tours, valamint a Ráckeve és Vidéke Áfész július 1-re autó­túrát szervez Ráckevére. A résztvevők reggel 7.30-kor in­dulnak Csepelről a Rákóczi út és a Tejút utca sarkán lévő autóparkolóból. Ráckevén meg­tekintik egyebek között a XV. századbeli gótikus görögkeleti szerb templomot. Délután Dömsödre látogatnák, ahol a Petőfi Emlékmúzeum meglá­togatása után a strandon já­tékos KRESZ-vetélkedőn ve­hetnek részt. Az autóstúrára a Pest megyei Idegenforgalmi Hivatalban lehet jelentkezni. Nádudvari László, a Kertészeti Egyetem Tan­gazdasága szigetcsépi ke­rületének munkavezetője kaktuszokat gyűjt kedvtelésből. Most mintegy négy-ötszázféie kaktusza van, százféle változatban. Király Krisztina felvétele A kaktuszgyűjtő Egy életre szolé barátság Jókai Mór és Ács Károly barátsága A HÁROMNEGYED évszá­zada elhunyt „nagy magyar mesemondó”, Jókai Mór és a ráckevei mezővárosi paraszt­polgár famíliából származó Acs Károly hosszú barátsága az 1840-es évek elején kezdő­dött a kecskeméti református jogakadémián. A 19 éves Ácsot és a 17 esz­tendős Jókait közös érdeklődé­si körük, az irodalom hozta közei egymáshoz. Acs Károly 1841-ben Kezdett írogatni, s még ebben az évben a főis­kola önképzőkörének jegyző­jévé választották. Jelentős irodalmi szervezőmunkát fej­tett ki társai között, lapolva­só egyletet is szervezett, 1842- ben az önképzőkör elnökévé és pénztárosává választották. Calliope néven ő szerkesztette a diákkör kéthetente megjele­nő kéziratos lapját 1841—1843 között, melybe ő maga is íro­gatott verseket. 1842-ben már bizonyos irodalmi babérokkal is dicsekedhetett: a kecskemé­ti Szilády-nyomdát az ő üd­vözlő versével nyitották meg, s Bajza leközölte a Ne lopj és a Mátkalány című költemé­nyeit a legtekintélyesebb iro­dalmi orgánum, az Athenaeum hasábjain. Jókai, aki ekkoriban még ingadozott a festészet és az irodalom között, Ács segítsé­gével kapcsolódott be a fő­iskola önképzőköri alkotómun­kájába. A két rokoniélek csak­hamar egy egész életre szóló barátságot kötött, s 1843 ele­jén csatlakozott hozzájuk Pe­tőfi is, aki vándorszínészként Kecskeméten vendégszerepeit. Maga Jókai így ír hármójuk barátságáról: „Kecskeméten is volt ön­képző társulata a fiatalságnak. S volt egy írott lapja is! »Calliope«. Ennek a szerkesz­tője volt Ács Károly, kinek igen szép költői ihlettel írott versei jelentek meg már Baj­za Athenaeumában. Ránk, névtelen poétákra nézve már akkor Ács Károly tekintély volt, akit még Petőfi is respek­tált. De nemcsak verseiért volt Ács Károly tekintély, de jó szívéért is. Nem hagyha­tom feledékenységbe menni, hogy azt a violaszín frakkot azokkal a sárga gombokkal ép­pen Ács Károly megrendelésé­re s jótállására készítette Pe­tőfinek a derék magyar érzel­mű Béler pesti szabómester, kivel annyira egyforma ter­metű volt, hogy mikor társal­gási darabokban jellemszere­peket kellett előadni, ahhoz Ácsnak sarkig érő télikabát­ját kölcsönözte ki.” Jókai felvetette egy közös zsebkönyv kiadásának tervét is, melyben Ács és Petőfi köl­teményekkel, ő pedig egy no­vellával szerepelt volna. Mint írja, „Ács Károly rögtön rá­állt a tervre. Petőfi másnap átadta verseit Ács Károlynak, hogy mondja meg, mit szól hozzájuk? s válasszon közü­lük. Ez volt az első és egyet­len kritikus, akit Petőfi ma­ga kért fel, hogy mondjon véleményt verseiről.” A terve­zett zsebkönyv ügye azonban zátonyra futott Kalazancius cenzor maradiságán. Jókai és Acs barátságának fennmaradt egy érdekes tárgyi bizonyíté­ka: a Muraközy család leszár­mazottai ma is őrzik Kecske­méten Ács élethű képét, me­lyet a piktor Jókai festett. A FŐISKOLA elvégzése után Jókai és Ács útjai elvál­tak egy időre, a ráckevei ifjú Pest vármegye esküdtjeként tevékenykedett. Az 1848—49-es polgári forradalom és nemzeti szabadságharc viharos napjai­ban megint többször találkoz­tak egymással, s a világo­si fegyverletétel után együtt menekültek a Délvidékről az ország belsejébe. Ács, ;. 't rövidesen letartóztat­tak a zsandárok, forra­dalmi tevékenysége miatt (Pest megye szolgabírójaként, főszolgabírójaként, főjegyzője- ként működött, s egy gerilla­csapatot is szervezett) hat évet ült Kufstein várbörtöné­ben. így azután csak 1857-ben. kiszabadulása után találkozott ismét Jókaival, aki a Hon című újság szerkesztőjeként a szomszéd népek irodalmának ismertetésére hívta fel kortár­sai figyelmét 1857 nyarán. A felhívásra elsőként Ács Ká­roly reagált, aki éppen ebben az időben készítette 4—5 nyel­vű társalgási zsebkönyveit a Habsburg birodalom népei számára. Ettől kezdve több, mint há­rom évtizeden át töretlen volt Jókai és Ács barátsága. A biztosítás területén dolgozó Ácsnak igen sok ismerőse volt, de barátja annál kevesebb Nyáry Pál Pest megyei politi­kus és Winter ráckevei ügyvéd mellett Jókait szerette a leg­jobban. Az 1860-as években Jókai is részt vett Ács Károly' rövid életrajzának megírásá­ban, melyet az 1865-ös ország- gyűlési választás előtt tettek közzé a baloldali, függetlensé­gi programmal induló jogász- költő barátai. Ács Pesten dol­gozott különféle biztosítótár­saságok titkáraként és elnöke-, ként, s nyári szabadsága ide-, jén többször találkozott Jó­kaival. Tagja volt a Petőfi Társaságnak, melynek a 80-as években Jókai volt az elnöke. 1880-as végrendeletében jelen­tős összeget, 2000 forintot ha­gyott a Jókai irányítása alatt működő irodalmi társulatra. Öt kérte meg arra is, hogy működjön közre Nyáry szob­rának elkészítésében, melyre Ács 25 000 forintot szánt. A KIEGYEZÉST elutasító Ács Káróljj 1867 után abba­hagyta nyilvános politikai sze­replését, nem csatlakozott serp a Deák-párthoz, sem Tisza Kálmán látszat-ellenzéki kör zépbaljához. Az 1880-as évekr ben már egészségi állapota is nagyon megromlott, de ennek ellenére mindig részt vett Jór kai képviselőválasztási korr teshadjárataiban. őszinte bar rátsága erősebbnek bizonyult politikai elveinél (Jókai korr mánypárti volt, Ács haláláig megmaradt Kossuth hívének.) Jókai iránti mély barátsága nyilvánul meg 1885. június 8-i, Ballagi Mórhoz írt levelében is, melyben többek között a következőket olvashatjuk: „Az én jelöltem Jókay, ki-, nek zászlaját tegnap délután egy nagyobb társaság jelenlér tében kis kerti házamnak hom­lokára ki is tűztem. Az időt a választás napjának elérkezé- séig — noha üdülés tekinteté­ből nagy szükségem lett vol­na a korai távozásra — egyes egyedül azon elhatározással szándékozom Budapesten töl­teni, hogy az ő képviselővé leendő választásában részt ve- , hessek. Ha ő vissza találna lépni — nekem nincs többé jelöltem s azonnal távozom. Innen az irodából négy sza­vazattal rendelkezik a Jókay párt. Említésre alig méltó cse­kélység ugyan, de a föntebbiek után ezen csekély jelentőségű körülményt is kívántam Ön előtt bizalmasan fölemlíteni. Mint nem ismeretlen dolog Jókay barátom előtt, én a po­litical pályáról rég visszavo­nultam. A kivételt kizárólag a? ő szeretett neve és egyénisé­géért teszem meg.” Mészáros László* Kár lenne. KÁR LENNE NÉLKÜLÜNK, DE EGYÜTT GYORSABB, KÖNYEBB, PONTOSABB A KÁRRENDEZÉS ha eddig nem olvasta volna el biztosítási kötvényeinek feltételeit. Apaji hétköznapok

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom